Skip to main content

Full text of "Százéves küzdelem a kassai református egyház megalakulásáért, 1550-1650"

See other formats


1 

• h- 

o> 

co 

i 1^ 

o 

ico 


Hévész,  Kálmán 

Százéves  küzdelem  a 
kassai  református  egyház 
megalakiilásaert 


M  A  (i  Y  A  R    1^  K  0  T  E  S  TAN  S    I  R  0  DA  L  M  l  TA  R  S  A  SA  G 

KIADVÁNYAI 


szRKKKszTi :  K  K  X  K  S  S  E  Y    B  í:  L  A 


I  'I  kai; 


•t 


iZAZEVES  KÜZDELEM 


A  KASSAI  REEORMATCS  EGYHÁZ 

MEdALAKÜLÁSAÉKT. 


155(1—1650. 


IRTA  :^^ 


REVESZ   KALMAN, 

KASSAI     KVANG.    REFORM.    LKLKÉSZ.  EGYHÁZMEGYEI  TANÁCSBIRÓ, 
A  M.  PROT.  IKOD.  TÁRS.  IGAZGATÓ-VÁLASZTMÁNYÁNAK  TAGJA. 


Ara  80  kr. 


BUDAPEST,  1894. 

HORNYÁNSZKY    VIKTOR   KÖNYVNYOMDÁJA. 


A  Magyar  P(olfc^íai»8  Irodelmi  Társaság  litkíipi  iiodáji. :  Bmla 
pest  \iL^  Csepelra^>r\rt  7.  sr,  ji  huva  kaklurK:-  .i.sa.s;'tg  szellemi 

^iiyugi  ügy-  '  HildeinéiiwM^. 

\'d^^A\3ii  jek'nikezések  is  a  ütkárhoz  kOlduíKl'ik 


íoien  egyházlörU'nt'Ji:^  .híjnka.  mini  l883-.á  -/,.,,  *  ;i;,b:i-.  iuet 
Miény  kíildetik  me2  a  ]\1.  '*rot.  íroHalmi  'l':<i>-"  ../utí"  ".-  -íImm.T/^  /. 
endes  tagija imu. 


A 


ív  !  V  O  N  A  T 

Mái,.],  nm.  IKOüALMi  TARSASAíí 

Aí.APSZABAl4Í^ÍHÓL. 


I.  A  társaság  czélja  :  :^.  §.  A  magy;..  iM.>...uai:,  ^uü..  Lai-.>as;i^ 
;  ügy  a  hazai  ptoteétáns  tiidomanyos  irodaíomíiak.  és  fjedig  első 
ba'iDa.  paHestám  egvíi|2^Drténe}emnek  művelése,    valamirjt  a  nép 
vK:   az  erkíVlcsi^^^vaiJásos  irányű,  közhasznú  olvasmányok  tí^nesz- 
íese  es^ig^v^áz^^'í^^jig^^^^^  létrejöttéaek  előmozdítása. 

n.  ^.^tái'^íl^g  ^m:  4.  §.  A  tár^.  iag^jai  öíielek :  a)  pártfogók 
/'  alapítók,  c)  rendesek,  ^V  pártolóJc  és  e)  segélyező  tagok.  5.  §.  Pari- 
/^'.^oX-  legalább  500  frtot,  alapüók  pedig  legalálob  100  irtot  vagy  le- 
fizetnek, vagy  kötelezvény  alíal  biztosítanak  57,-gs  kamattal  a  társ. 
pénztarának.  í'^wí/és  tagok  azok,  a  kik  legalább  5  éven  át  6  iHnyi  : 
pártolók  azok.  a  kik  3  éven  áí  H  Mnyi  díjat  fizetnek,  begékcfe-iik 
azok,  a  kik  egv^7^--r^,ii^denkorra  az  alapítváJwMl  kisebb  összeget 
.idománycznak.  ""■ 

VI.  A  társasáo  kiadványai;  25.  §.  aj  Idószd^.  uivuira.,  meiv- 
heii  bárómféie  közlemények  foglaltatnak,  úgymint :  1.  A  prote^tán- 
egyházi  és  iskolai  élettel  összíífüggő  tárgyakról  szóló  értekezések 
l^^l-  és  küiícldi  szakmunkák  ismertetései;  és  bírálatai.  2.  §,  Kidolgo 
zott  egyiiáztíTténelmi  eredeti  monograiiák,  vagy  hasonlóknak  i.  küb 
toldi  tudományos  irodalomból  való  átültetése.  3.  Egyháztőrt,  Emlékek 
(Monumenta).  ^é)  Vallásos  es  .;rkólcsi  iráiiyú  népies  taKalmi^  olvas- 
mányok. 20.  §.  ingyen  kapj  társ.  pártfogói  az  összes  kiadva^ 
nyokat:  az  alapítók  é>:  rendes  tiigok  a;  folyóiratot  éo  a  monograíiá- 
kat '  a  nártoiók  pedig  a  fólyóiratoi. 


V 


Gesfy.  své,  Hocpodirm.  u^ed  mi 
V  známosí.  a  dezkám  s^jm^ 

H  hrAznice 

Blexandm  I^ichneda 
nlfffff  f>ti€vidza 


^''^if  ,#v'-:':^;r 


■r^:^-^^, 


'í^  ^^i^^ 


Digitized  by  the  Internet  Archive 

in  2010  with  funding  from 

University  of  Toronto 


http://www.archive.org/details/szzveskzdeOOrv 


A  MA(íVAH  rUOTKSTÁNS 


IRODALMI  TÁRSASÁG 


KIADVÁNYAI. 


SZERKESZTI 


KENE8SEY  BÉLA, 


A  M.  PROT.  írod.  TARS.  TITKÁRA. 


BUDAPEST,    1894. 


r  ^ 


SZÁ/KVES  KÜZD KLEM 

A  KASSAI  IIKFORMÁTI  8  EGYHÁZ 


ME(ÍALAKUL\SAÉ RT.    />^>t.^/ 

1550—1650. 


IRTA 


/  / 


JJ^IESZ    KALMAN, 

KASSAI     EVANG.   REFORM.    LELKÉSZ.  EGYHÁZMEGYEI  TANÁCSBIRÓ, 
A  M.  PROT.  írod.  társ.  IGAZGATÓ-VÁLASZTMÁNYÁNAK  TAGJA. 


BUDAPEST,  1894. 

11  ü  R  N  Y  Á  N  S  Z  K  Y    VIKTOR   KÖNYVNYOMDÁJA. 


bx 


Hí^v 


TARTALOM. 


Lap. 
1.    Kassa    jelentősége.    Nemzetiségi    viszonyok.    A    reformáczió 

diadalra  jutása  A  kálvini  irány  fellépése,  kiválóbb  képvise- 
lői. Unitárius  mozgalmak.  Egri  Lukács.  Gönczi,  szikszói 
és  kasscii  zsinat.  A  lutheránus  egyház  kizárólagos  uralma. 
(1530-1600.) ^ 1 

II.  A  r.-katholikusok  erőszakoskodása.  Bocskay  diadala.  Alvinczi 
Péter,  a  kassai  magyar  főpredikátor  és  az  általa  létesí- 
tett unió.  Bussaeus  Mihály,  a  német  főpredikátor.  Harcz  a 
lutheránusokkal.  Alvinczi  győzelme,  végrendelete,  halála. 
(1608-1634.) 16 

III.  Az  unió  vége.  A  kálvinisták  határozott  fellépése.  A  két 
vezér :  Kótai  Jakab  és  Tályai  János.  A  tiszáninneni  papság 
és  Abaujvármegye  sikertelen  beavatkozása.  A  tízéves  el- 
nyomatás.   Váradi  Pál  pöre.  (1635—1644.) 28 

IV.  A  város  helyzete  I.  Rákóczy  György  közeledésekor.  A  feje- 
delem, mint  Kassa  ura  és  a  kassai  református  egyház  meg- 
alapítója. Az  első  református  isteni  tisztelet.  Az  udvari  egy- 
ház. Az  első  országos  törvény  a  kassai  reformátusok  érdeké- 
ben. A  város  ellenállása.  (1644—1648.) 47 

V.  A  református  egyház  újabb  üldöztetése  I.  Rákóczy  György 
elhunytával.  A  város  szívós  küzdelme  Abaujmegye  és  az  or- 
szágos törvények  ellen.  Az  1649.  évi  pozsonyi  országgyűlés, 
A  XII.  törvényczikk.  A  király  és  nádor  erélyes  fellépése. 
Pálffy    nádor    személyesen    jő    Kassára.    A  város  ellenállása 


megtörik.    A  reformátusok  szabad    vallásgyakorlatot  s  ternp 
lom-,     iskola-     és     ;;aplak     építéséhez     helyiséget     n  vernek. 

(16-Í8     IBőü.) 65 

Melléklet. 

1.  Alvinczi  Péter  végrendelete.  (Kassa.  1634.  november.)  Hö 
'2.  A  tiszáninneni    ref.   papság    emlékirata.  (IfiHö   június  20.)       í)l 
*).  Gr.  PálíTy  nádor  levele  a  kassai  tanácshoz.  n649.    augusz- 
tus 13.) ye 

k  A  református  egyház    megalakulását  biztosító  nádori    ok- 
irat. (Kassa,  1650.  február  19.)       99 


I. 


Kassa  jelentősége.  Nemzetiségi  viszonyok.  A  reformáczió  diadalra  jatása. 

A  kálvini  irány  fellépése,  kiválóbb    képviselői.    Unitárius    mozgalmak. 

Egri  Lukács.    Gönczi,  szikszói  és  kassai  zsinat.    A    lutheránus    egyház 

kizárólagos  uralma.  (1530—1600.) 

Kassa  már  a  középkorban  hazánk  legelőkelőbb  városai- 
nak egyike.  Fekvése,  gazdagsága,  műveltsége  és  királyainktól 
nyert  különféle  kiváltságai  egyaránt  közreműködnek  emel- 
kedésére. Midőn  pedig  a  török  Budát  elfoglalja,  az  ország 
«gyik  fővárosa,  Pozsony  mellett,  tényleg  Kassa  lesz  s  a  XVí. 
és  XVII.  század  politikai  és  vallási  mozgalmaiban  még  Pozsony- 
nál is  jóval  nagyobb  jelentőségre  emelkedik.  A  kié  Kassa,  azé 
Felső-Magyarország  a  Tisza  forrásától  a  Vág  torkolatáig.  Kassa 
a  szepesi  kamara  és  a  felsőmagyarországi  generális  szék- 
helye; itt  van  a  hadügyi,  politikai  és  pénzügyi  kormányzat 
központja. 

A  város  lakossága  vegyes,  magyar,  német  és  tót ;  a 
a  legutóbbi  azonban  jelentékeny  szerepet  soha  sem  visz.  A 
másik  kettő :  a  német  és  magyar  elem,  valósággal  váltakozik 
az  uralomban.  A  középkorban  az  egész  Kassa  német,  a 
magyarság  legelőször  a  két  Zápolya  alatt  és  által  emelkedik 
túlsülyra  (1536 — 1552).  Midőn  a  város  ismét  I.  Ferdinánd 
uralma  alá  jut,  a  magyar  elemet  csakhamar  elnyomja  a 
német,  mely  aztán  egy  félszázadon  át,  egészen  Bocskay 
koráig,    megtartja    tülsülyát.    A    XVII.    század    elején  megint 

Révész:  Százéves  küzdelem.  1 


2  UÉV|í:SZ    KÁLMÁN. 

tordul  a  koczkii.  lolyloii  lolyvást.  (íniolkedik  es  tril.si'ilyi'Ji  jut 
a  niaí^yar  iúvm.  dií  i^.^^y  s/ázad  iniilva.  II.  Hákóczy  Kerencz 
h'verelése  iiláii  ismét,  de  már  utoljára,  Uilnyomóla^  németté 
l(\sz  Kassa  városa,  melyben  az  utolsó  huszonöt  év  alatt 
nyerte  vissza  ismét  régi  uralmát  a  magyai-ság. 

A  magyar  és  német  elem  uralmának  váltakozása  ter- 
mészetes összefiiggésben  van  a  vallási  viszonyokkal.  Kassa 
elég  jókor,  a  XVÍ.  század  harminczas  éveinek  közepén, 
mondhatnám  teljesen  meghódolt  a  reíbrmátiónak.  A  város- 
nak egyházi  tekintetben  is  majdnem  teljes  függetlensége 
levén,  mivel  az  egyház  patrónusa  inaga  a  város  volt,  minden 
nagyobb  nehézség  és  rázkódás  nélkül  történt  a  reíbrmátió 
elfogadása  s  az  elöljárósággal  és  lakossággal  a  templomok^ 
papjaikkal,  szerelvényeikkel  és  gazdag  alapítványaikkal  együtt 
a  megtisztított  vallás  szolgálatába  mentek  át.  A  régi  hit 
papjai  közül  csak  a  domokos-  és  ferenczrendi  barátok  ma- 
radtak még  meg,  visszahúzódva  zárdáik  komor  falai  mögé : 
mígnem  az  1.556.  ápril  13-án  támadt  nagy  tüz  mindkét 
kolostort  elpusztítván,  a  hajléktalanul  és  hívek  nélkül  maradt 
szerzetesek  kivonultak  a  városból. 

Kassa  város  tanácsa  és  választott  k()zsége  (electa  jurata 
communita.s)  a  jus  patronatusnál  fogva  mondhatni  teljesen 
függetlenül  intézkedett  az  egyházi  es  iskolai  ügyekben.  Ok 
hívták  és  bocsátották  el  a  papokat  és  tanítókat ;  ők  képez- 
tettek a  kiilföldi  egyetemeken  jeles  ifjakat  az  Úr  szolgála- 
tára ;  ök  fogadták  el  az  ágostai,  illetőleg  az  ennek  szellemé- 
l)en  1549-ben  szerkesztett  öívárosi  ^  hitvallást  (confessio 
pentapolitanaj ;  ők  rendelkeztek  az  isteni  tiszteletre  és  szer- 
tartásokra nézve  is,  és  pedig  nemcsak  átalánosságban,  de  a 
legapróbb  részletekre  kiterjedöleg.  Ezért  a  város  jegyzö- 
könyvei nemcsak  a  polgári,  de  az  egyházi  történetnek  is 
megbecsülhetetlen  forrásai,  melyek  alapján  nyomról-nyomra 


^  Kassa.  Eperjes,  Bártfa,  Lőcse  és  Ivis-Szeben,  melyek  úgy 
vallási,  mint  politikai  téren  egymással  a  legszorosabb  összeköttetésben 
voltak.  A  hitvallást  közli  Ribini :  Memorabilia  I.  kötet  78 — 85.  lapokon. 


SZAZEVKS    KUZDF.I.KM    A    KASSAI     UKF.    EGYHÁZ    MKGAI.AKULASAHRT.  H 

kisérhetjük    a    legváltozatosabb    és  legérdekesebb  események 
fejlődését. 

Mily  nagy  tekintélye  volt  a  kassai  « tiszteletes  és  nemes 
magistrátusnak»  még  a  külföldi  nagy  reformátorok  előtt  is, 
fényesen  bizonyítja  Melanchton  Fülöp  azon  levele,  melyet 
1559.  szeptember  1-én  a  kassai  biróhoz  és  tanácshoz,  mint 
« tisztelendő  patronusaihoz»   intézett.^ 

Kassa  előkelő  helyzete  magyarázza  meg,  hogy  falai 
között  a  legkiválóbb  férfiak  hirdették  a  reformátió  tanait. 
Henkel  János  után  Batizi  András.  Dévai  Biró  Mátyás,  Székely 
István.^  Bornemisza  Péter,  Szegedi  Gergely,  Huszár  Gál  mind- 
annyian, habár  rövid  ideig  is,  működtek  Kassán ;  mind  oly 
név,  mely  messze  túlhatott  Kassa  határain.  Az  ellenfél  elüldöz- 
hette vagy  fogságra  vethette  egyiket-másikat.  de  a  reformátió 
diadalát  Kassán  többé  meg  nem  dönthette. 

Nem  is  annyira  külellenséggel,  mint  belső  bajokkal 
küzd  a  kassai  protestáns  egyház  csakhamar  megalakulása 
után.  Zápolya  Jáno.ssal  nemcsak  a  magyar  elem  jut  tülsülyra, 
hanem  ezzel  együtt  a  kálvini  irányzat  is  kezd  feltűnni  a 
varosban.  Legelső  hirdetőjének  Székely  Istvánt  tarthatjuk,  ki 
1550-ben  polgárjogot  nyer  Kassán.^  Ez  időben  veszi  kez- 
detét Kassán  egy  rendkívül  érdekes  s  hazánkban  minden- 
esetre páratlan  harcz  és  küzdelem,  egyfelől  a  hivatalos  lutheri 
egyház  és  városi  hatóság,  másfelől  a  kálvinista,  vagy  refor- 
mátus lakosság  között,  mely  egy  egész  századon  át  tartott, 
igen  sokszor  a  német  és  magyar  elem  versengésével  egybe- 
folyt és  ezzel  együtt  váltakozott. 

A  városi  tanács  gondosan  őrizte  a  hitegységet,  vagy 
legalább  ennek  látszatát,  mert  azon  véleményben  volt,  hogy 
Kassán  a  protestáns  vallás  gyakorlata  egyedül  az  ágostai, 
illetőleg  az  ötvárosi  hitvallás  alapján  állhat  fenn  s  a  mint  e 
liitvallásoktól  eltérés  történik,  azonnal  vége  lesz  a  szabad 
Vallásgyakorlatnak :  ezért  nemcsak  papjait,  de  több  évtizeden 


^  Történelmi  Tár  1889.  60H.  lap. 

-  Kemény  Lajos  :  A  reformátió  Kassán.  14.  lap. 

1* 


4  HIÍVIÍS/    KÁLMÁN. 

át  minden  egyes  polgárát  is  feleskette  ;i  város  liilviillásának 
és  szertartásainjik,  vagyis  a  vallásos  és  egyházi  egységnek 
megtartására.  De  azt  is  jól  tudta  a  tanács,  hogy  ha  a  refor- 
mátus egyház,  mint  ilyen,  megalakul  és  önállóan  szervez- 
kedik, azonnal  követelni  fogják  a  szabad  vallásgyakorlatot  a 
római-katholikus  egyház  számára  is ;  a  mit  pedig  semmi- 
képen nem  akart  a  város  megengedni. 

Ez  a  két  momentum  egyfelől  megmagyarázza  azon 
érthetetlen  és  félszeg  helyzetet,  melyben  a  kassai  magyar 
papokat  egy  századon  keresztül  látjuk :  másfelöl  némileg 
menti  azt  a,  különben  eléggé  nem  kárhoztatható  s  párját  alig 
találó  jelenséget,  hogy  a  protestáns  Kassa  városában  a  másik 
protestáns  felekezet,  a  református  egyház  híveinek  kerek  száz 
évig  kellett  a  létért  küzdeni,  sőt  üldözést  szenvedni,  míg  végre 
nem  a  város  jószántából,  hanem  hatalmas  külső  tényezők 
közrehatása,  sőt  kényszerítése  után  nyerhettek  szabad  vallás- 
gyakorlatot s  alapíthatták  meg  egyházukat. 

E  százados  küzdelem  kezdetét,  mint  fentebb  említem, 
1550-re  tehetjük.  Két  év  múlva  ismét  I.  Ferdinánd  lesz  úr 
a  városon,  hol  csakhamar  a  német  elem  kerekedik  felül,  el- 
nyomván a  magyarságot  s  ezzel  együtt  a  kálvinistákat.  A 
plébános  [ehő  pap)  nem  tud  magyarul,  káplánja  néha  a 
páter  noster-t  sem  tudja  elmondani:  az  iskolából  a  német 
mester  kiveri  a  magyar  deákokat,  panaszkodik  a  magyarság 
már  1554-ben.  ^ 

Három  év  múlva  a  « választott  községe  akar  a  « fel- 
burjánzó káros  egyenetlenségnek*  gátat  vetni.  Szegedi  (ier- 
gely,  ki  ekkor  tér  haza  külföldről,  oly  bátran  hirdeti  a  kálvini 
tanokat,  hogy  a  lutheránusok  határozottan  ehtéhk.-  Csak- 
hamar ezután  a  templomokon  is  megosztoznak;  a  nagy 
templomban  a  németek  és  tótok,  a  mellette  levő  Mihály- 
kápolnában  a  magyarok  tartják  isteni  tiszteletüket.  Ötven  év 


^  Kemény  Lajos  i.  m.  18.  1. 
2  U.  0.  21.  1. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    KEF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.  5 

rnulva  a  kevés  számú  tótságé  lesz  a  Mihály-kápolna,  a  nagy 
templomot  a  magyarok  és  németek  közösen  használják. 

Mikor  Huszár  Gál  Verancsics  egri  püspök  és  Zay  Ferencz 
főkapitány  elöl  1561.  karácson  másodnapján  Kassáról  el- 
menekül, a  vidéken  már  erősen  terjed  és  szervezkedik  a 
kálvinizmus.  Eger  várának  vitézei  s  a  város  összes  nemes 
és  nemnemes  lakossága  1562.  február  6-án  I.  Ferdinánd  és 
Miksa  elé  terjesztik  a  Méliusz  és  társai  által  készített  hit- 
vallást ;  ugyanezen  évben  a  tarczali  zsinaton  elfogadják  Héza 
hitvallását  és  Kálvin  kátéját.  A  két  felekezet  közötti  teljes 
szakadás  azonban  ekkor  még  nem  történik  meg  mindenütt; 
az  egyházkormányzati  közösség,  mint  látni  fogjuk,  egész 
1635-ig  fenmarad  e  vidéken,  főleg  pedig  Kassán,  mely  épen 
a  két  felekezet  határvonalába  esett.  A  kassai  német  és  tót 
papok,  élükön  a  plébános  ezímet  viselő  német  főpappal,  az 
ötvárosi  lutheránus  esperes,  később  szuperintendens  ható.sága 
alá  tartoztak :  a  magyar  papok  pedig,  a  némettel  Alvinczi 
Péter  idejétől  fogva  egyenrangú  magyar  főpredikátor  főnök- 
sége alatt,  a  kassavölgyi  vagy  abauji  református  espereshez 
hallgattak  és  azok  zsinataira  jártak.  A  kassai  protestáns 
papok  száma  a  XVI.  század  közepétől  számított  száz  éven 
át  öt  és  hét  közt  váltakozott;  a  teljes  létszámot  három 
német,  három  magyar  és  egy  tót  pap  alkotta. 

I..  Ferdinánd  halála  után  fia  í.  Miksa  lépett  a  trónra 
(1564.  július  26),  ki  legkevésbé  sem  titkolta  az  ágostai  hit- 
vallás iránti  rokonszenvét.  Felső-Magyarország  generálisa  a 
buzgó  lutheránus  Schwendi  Lázár  lett.  a  ki  a  zwinglianus, 
sacramentánus  és  kálvinista  hitet  vallókat  (mert  mindezeket 
egybefoglalták  ekkor)  eleinte  nem  szívelhette,  >Gt  üldözte. 
Bizonyára  neki  is  volt  része  benne,  hogy  Miksa  király  kemény 
rendeletet  adott  ki  a  kassai  és  környékbeli  kálvinisták  ellen  ^ 
s  ennek    alapján    maga    Schwendi   is    többször  megintette  a 

^  A  latinnyelvű  rendelet  kelt  Pozsony.  1567.  július  30.  Kassa 
város  levéltára  2768.  sz.  a.  Nem  egészen  sikerült  magyar  fordításban 
közli  Pajkoss :  A  kassai  helv.  hitv.  egyház  megalakulásának  történe- 
tében, a  21 — 23.  lapokon.  A  sopron-  és  vasmegyei  kálvinisták  ellen  a 


f)  RfJ.VÉS/    KÁLMÁN. 

tanácsot,  liogy  a  zavargó,  oltárokat  és  képeket  romboló  kál- 
vinisták ellen  erélyesen  járjon  el. 

A  kálvinistákról  azonban  mihamarabb  eltéríté  a  figyel- 
met és  üld()zést  az  unitárius  mozgalom,  melynek  a  felviíiéken 
Kgri  Lukács  volt  a  vezére.  Klöször  a  kálvinisták  vették  fel 
ellene  a  harczot,  Károli  (láspár  gönczi  pap  és  abauji  esperes 
vezérlete  alatt,  a  (iönczön,  1566.  január  2H — 24.  napjain 
tartott  zsinaton,  melynek  szelleme  és  határozatai  —  úgy 
hitték  —  Schwendit  is  meggyőzték  a  felöl,  hogy  a  keresz- 
tyénség alaptanaira  nézve  a  kálvinisták  a  lutheránusokkal 
megegyeznek.  P]zért  történt,  hogy  ugyancsak  Károli  Gáspár 
és  társai  egy  újabb  zsinat  megtarthatása  végett  egyenesen 
Sclmendihez  fordultak.  E  zsinattal  azonban  mindezideig  nem 
voltunk  tisztában,  mivel  úgy  régibb,  mint  újabb  történet- 
iróinknál  egyaránt  zavaros  és  a  kétségtelenül  bizonyos  té- 
nyekkel össze  nem  egyeztethető  adatokat  találunk  róla. 

Debreczeni  Ember  Pál^  s  utána  minden  történetirónk 
azt    mondja,    hogy    e    második    zsinat    meghivója    Gönczön, 

1567.  november  15-én,  a  Schwendihez  intézett  folyamod- 
vány két  nap  múlva,    november  17-én  kelt,    a  zsinat  pedig 

1568.  január  6-ára  Szikszóra  tüzetett  ki.  Ugyancsak  D.  Ember 
Pál  közli  a  zsinatra  készített  24  propositiót,  melyeknek 
utolsója  az  ostya  helyett  a  kenyeret  javasolja  az  úrvacsorá- 
ban,  valamint  a  zsinaton  részt  vett  13  esperes  nevét  is.  A 
zsinat  azonban  félbeszakadt,  nem  fejezhette  be  működését, 
mert  a  « sátán  megakadályozta »,  a  mint  ezt  a  tiszántúU 
atyák  Váradon,  1567.  deczember  14-én  kelt  s  Debreczenbe 
1568.  február  2-ára  zsinatot  hirdető  levelökben  irják.^ 

Első   tekintetre    látszik,    hogy    itt    a    keltezésekbe  több 

kassaival  szóról-szóra  megegyező  rendelet  adatott  ki  1567.  október 
31-én.  (Ribini :  Memorabilia  I.  kötet  207.  1.) 

^  Lampe :  História  eccl.  ref.  in  Hungária  171  —  175  lapok.  A 
171.  lapon  sajtóbibából  január  9.  van  6.  helyett,  de  a  173.  lap  ezen 
sora  «ad  diem  Epiphaniarum,  qui  est  sextus  Januarii*  minden  két- 
séget eloszlat. 

-  U.  o.  176—178.  1. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    liEl\    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.  7 

rendbeli  hibának  kellett  becsúszni,  mely  az  egész  dolí^ot 
nagyban  összezavarja,  sőt  érthetetlenné  teszi. 

Először  is  az  1567.  deczember  14-én  kelt  levélben  nem 
lehet  arról  szólani,  hogy  az  1568.  Január  6-iki  zsinatot  ;i 
sátán  megakadályozta. 

Másodszor:  ez  az  1567.  deczember  14-én  kelt  meghivó 
egy  szóval  sem  említi  az  ugyanazon  évben  épen  Debreczenben 
február  24 — 26.  napjain  tartott  nagyfontosságú  zsinatot, 
mely  kétrendbeli  hitvallást  és  egy  terjedelmes  egyházi  törvény- 
könyvet létesített;  azt  azonban  megemlíti,  hogy  a  tiszántúli 
orthodox  atyák  legutoljára  1566.  ápril  26 — 27.  voltak  benn 
Erdélyben  (Gyulatéhérvárott)  az  unitáriusokkal  vitatkozni. 

Harmadszor:  Csaknem  hihetetlen,  hogy  az  1567.  február 
24 — 26.  napjain  Debreczenben  tartott  zsinat  után  egy  év 
múlva  ugyancsak  Debreczenben  zsinatot  tartsanak  s  ha  csak- 
ugyan tartottak :  e  zsinat  emléke  összes  történeti  feljegy- 
zéseinkből teljesen  eltűnjék. 

Vegyük  azért  kissé  közelebbi  vizsgálat  alá  ez  1567. 
deczember  14-én  kelt  meghívót,  mely  1568.  február  2-ára 
Debreczenbe  hirdet  zsinatot. 

Hosszadalmas  bevezetés  után,  melyben  a  régi  és  mos- 
tani eretnekek.  «eme  skorpió-fajzatok  és  vipera-ivadékok* 
soroltatnak  fel,  ezeket  olvassuk : 

«Cum  igitur  videamus  haereticorum  zizania  (juotidie 
accrescere,  et  in  coelo  ecclesiae,  ceu  faces  aut  cometas  hae- 
reticos  ardere,  precibus  et  doctrina  sana.  sacrarumque  lite- 
rarum  praesidiis  munitos  nos  his  malis  resistere  oportet. 
Quia  verő  Szikszoviae  ad  sextum  Január  ti  fratrum  coh- 
ventum  satanas  impedivit,  nos  Debrecini  ad  secmt- 
dum  fehruarii,  aut  Furificationis  Mariae  diein  con- 
venire  oportet.  Vos  itaque  fratres  in  Christo,  in  reliquiis 
Hungáriáé,  ubicumque  locorum  Dominus  Spiritu  suo,  eccle- 
siae suae  pastores.  doctores  et  ministros  praefecit,  hor- 
tamur  et  petimus,  ut  ad  synodum^  jam  per  circumstantias 
indictam.  conveniatis.*  Ezután  néhány  vitatételt  közöl  a 
meghivó  s  ekkép  végződik:   «Adversarios  autem  inl'ransyl- 


8  R1ÍVIÍ;SZ    KÁLMÁN. 

vania  compellinuis,  ut  coinpareiinl.  Mani  nos  jani  ^(lepius 
iiKjressl,  ut  proxime  Anno  InOO.  2(1,  27.  Április,  «a? 
cioquio  Doniiní  haereses  eorum  confutaviinus.  IJride  et 
nobis  subscribere  coacti  sünt,  sicjut  eoruin  (íhirographa  (;on- 
testantur.  Si  autem  ad  liicein  venire  noluerinl,  manif'este 
opera,  haeresesque  eorum  in  tenebris,  in  regno  Satanae 
nata  contilebinuir  et  agnosceinus.  Valere  diu  clarissimas 
vestras  Dominationes  in  Dominó  volumus.  Dátum  in  coetu 
Iratrum  Varadini,  14.  Decembris.  Anno  Domini  1567.  Seniores 
Ecelesiarum  Domini  in  Reliquiis  Hungáriáé  dissipatis.» 

E  meghivónak,  mely  mintegy  döntő  csatára  szólítja 
lel  az  orthodox  atyákat  az  unitárizmus  ellen,  semmi  Qielnie 
nincs  az  1567.  február  24  —  26.  napjain  tartott  s  két  hit- 
vallást és  egy  kánongyűjteményt  létrehozott  debreczeni  zsinat 
után;    de    igenis  teljes  értelme  van  ugyanezen  zsinat  előtt. 

Az  én  véleményem  szerint  tehát  ez  a  meghivó  1567-ben 
kelt  ugyan,  de  nem  deczember,  hanem  január  14-én  s  ez 
év  február  2- ára  hirdet  Debreczenbe  zsinatot,  mely,  mint 
átalánosan  ismeretes,  három  héttel  később.  1567.  február 
24  —26.  napjain  csakugyan  meg  is  tartatott. 

Ekkép  a  szikszói  zsinat  is  nem  1568,  hanem  1d67. 
január  6-án  volt.  de  ezt  «a  sátán  megakadályozta»,  azaz  a 
zsinat  erőszakkal  bezáratott  vagy  szétüzetett.  A  tiszántúli 
atyák  tehát  azonnal  mentek  biztos  helyre,  Váradra,  s  itt 
határozták  el,  hogy  a  meghiúsult  szikszói  zsinat  helyett 
Debreczenbe  hirdetnek  zsinatot. 

Szerintem  tehát  D.  Ember  Fáinak  s  ő  utána  minden 
eddigi  történetirónak  idevonatkozó  adatain  a  következő  igazí- 
tásokat kell  tenni: 

1.  A  szikszói  zsinatra  vonatkozó  két  levél  kelte  1567. 
november  15.,  illetve  17-ről  1566.  november  15..  illetve 
17-re  javítandó. 

2.  A  szikszói  zsinat  nem  1568.  de  1567.  január  6-án  volt.^ 


^  Bod  Péter  egyháztörténelmében  (I.  kötet  346.  lap)  igaz,  hogy 
1567-re  van  téve  a  szikszói  zsinat,  ez    azonban  nála,  ki  a  XVI.   szá> 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYIlÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.  9 

8.  A  Váradon  kibocsátolt  levél,  mely  a  dehreczeni 
zsinatot  hirdeti  meg,  nem  1567.  deczember  14-én,  hanem 
1567.  január  14-én  kelt. 

Csakis  e  javítások  után  oszlatható  el  a  fentebb  kitün- 
tetett sok  ellentmondás  sőt  képtelenség  s  magyarázható  meg 
a  szikszói  és  kassai  zsinatok  közötti  viszony. 

Kassán  ugyanis,  Schwendi  védelme  alatt.  1568.  január 
27-én  a  felvidéki  lutheránus  és  református  papság  közős 
részvétével  volt  egy  zsinat,  a  Schwendi  által  már  előzőleg 
letartóztatott  s  Kassára  hozott  Egri  Lukács  ellen,  a  mint  ezt 
a  városi  jegyzőkönyv  minden  kétséget  kizárólag  igazolja : 
*1568.  Die  27  Januarii  fűit  disputatio  in  domo  parochiali 
contra  quendam  Lucám  Agriensem,  plebanum  oppidi  Ungwar, 
hic  jussu  Schwendi  detentum,  et  negantem  filíum  Dei  fuisse 
ab  aeterno  Aderant  autem  congregati  pastores  cistibiscani 
omnes,  et  etiam  Scepusienses  et  aliarum  superiorum  civi- 
tatum  atque  oppidorum.» 

E  feljegyzésből  teljes  biztossággal  megállapíthatjuk  nem- 
csak azt,  hogy  a  kassai  zsinat  valóban  1568.  január  27-én 
volt,  hanem  azt  is,  hogy  Egri  Lukács  elfogatása  nem  —  mint 
eddig  összes  történetíróink  áhították  —  a  kassai  zsinat  után. 
illetőleg  ennek  kértére,  hanem  még  a  zsinat  előtt  történt. 

De  dönthetetlen  bizonyítékot  szolgáltat  a  kassai  zsinat 
azon  állításom  mellett  is,  hogy  a  szikszói  zsinat  nem  1568., 
hanem  1567.  január  6-án  volt  és  zavartatott  széllyel.  A 
zsinat     megszakítását     Pajkoss    Endre  ^     s     utána    id.     Kiss 


zadi  zsinatoknál  mindenütt  D.  Ember  Pált  követi,  nem  egyéb,  mint 
sajtóhiba,  a  mit  igazol  egyfelől  az,  hogy  az  évszám  előtt  «eodem  anno> 
áll,  már  pedig  előzőleg  1568-ró]  van  szó.  másfelől  pedig  az,  bogy  a 
szikszói  után  nyomban  említett  kassai  zsinatról  csak  annyit  mond. 
hogy  «egy  hónapban  tartatott  a  szikszóival »  s  nem  azt,  hogy  egy  év 
múlva.  Kanyaró  Ferencz  (Unitáriusok  Magyarországon,  63.  lap)  azt 
Írja.  hogy  «Schwendi  megengedte  1667  végén  Szikszón  a  zsinat- 
tartást".  De  nem  tudhatjuk,  azt  érti  e,  hogy  a  zsinat  volt  1567.  év 
végén,  vagy  pedig  azt,  hogy  az  engedély  kelt  ekkor. 
'  Idézett  mű  28.,  24  1. 


10  HKVKS/    KÁLMÁN. 

Áron'  es  Kanyaró  Ferencz-  Schvvendinek  liilajdonítják :  a  kct 
előbbi  Miksa  királynak  föntebb  általam  is  említett  rendeletében 
keresi  az  okot;  de  ez  lehetetlen,  meri  ez  a  rendelet  hat 
hónappal  később,  1567.  július  hó  30-án  kelt;  Kanyarótok- 
kal valószínűbb  okát  adja  Schwendí  fellépésének,  midőn  a 
szikszói  zsinat  ostya-ellenes,  tehát  a  lutheránusok  ellen 
irányzott  határozatával  indokolja  azt.  Különben  nem  csak 
ez  lehetett  Sehwendi  fellépésének  oka ;  az  ilyen  magasrangú 
katona  uraknak,  abban  az  időben,  bármi  csekély  ok  miatt 
is  nagyon  hirtelen  járt  a  kezük. 

Igen  valószínű  tehát,  hogy  az  a  sátán,  a  ki  a  szikszói 
zsinatot  szétzavarta  és  megakadályozta,  Sehwendi  volt.  De 
ez  csakis  1567.  január  6-án  történhetett :  mert  az  teljesen 
lehetetlen,  hogy  Sehwendi,  vagy  akárki  is,  1568.  január  6-án 
Szikszón  szétkergesse  a  kálvinista- papokat  s  már  21  nap 
múlva  ugyanezek  a  szétkergetett  kálvinista-papok  a  luthe- 
ránusokkal együtt  ugyancsak  az  ő  védelme  alatt  Kassán 
zsinatot  tartsanak.  Nem  21  nap.  de  egy  egész  év  telt  el 
addig,  míg  Sehwendi  és  a  lutheránusok  meggyőződtek,  hogy 
nem  a  kálvinistáktól,  de  az  unitáriusoktól  kell  nekik  tartani 
s  ezek  ellenében  a  kálvinistákkal  együttesen  kell  eljárniok. 
Mert  a  történelmi  adatok  nem  olyan  kicsinyesnek  mutatják 
ám  a  felsőmagyarországi  unitárius  mozgalmat,  a  mint  azt 
Kanyaró  Ferencz  csak  azért,  hogy  az  akkori  és  mostani 
kálvinista  atyafiakon  egy  jót  üthessen,  feltünteti.  Szerinte 
« Lukács  pap  a  Kolozsvártt  beszitt  unitárius  eszméknek  némi 
halvány  viszfényét  csillogtatta*,  tehát  az  orthodox  atyák, 
négy  zsinatot  is  tartván  ez  egyetlen  ártatlan  ember  ellen, 
ágyúval  lőttek  a  verébre. 

Bocsánat,  ha  egy  kis  kitérést  teszek,  de  tanúságos 
lesz.     Az     unitárius     történetírás    egy    újabb    díszpéldányát 


^  Károli  emlékkönyv  (Kenessey)  72.  1.  Úgy  Pajkoss.  mint  Kiss 
Áron  január  80-ra  keltezik  a  rendeletet,  a  mi  bizonyosan  sajtó- 
hiba nálok. 

''^  Unitáriusok  Magyarországon,  63,  1. 


SZÁZÉVES    KÜZDELRM    A    KASSAI    IIEF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.        11 

mutatom  be.  —  Kanyaró,  idézett  könyvében  Egri  Lukácsról 
ezeket  irja ; 

«A  felföldön  bámulva  vették  észre  a  hívek,  liogy  a 
minap  még  Luther  valló  Lukács  pap,  a  hit  dolgához  most 
nemcsak  liUthernél.  hanem  még  Kálvinnál  is  többet  ért  s  a 
szentirásban  Luthertelen  és  Kálvintalan  igazságokat  mér  ta- 
lálni ....  Ennyiben  áll  tehát  az  Egri  Lukács  fellépésének 
igazi  jelentősége  !  A  mit  még  kálvinista  atyánkfiai  újabb  idők- 
ben jónak  láttak  hozzáfűzni,  az  mind  költemény  és  puszta 
ráfogás.  Hogy  Felső-Magyarországon  is  már  terjedezett  volna 
ekkor  az  unitárizmus  ....  és  hogyha  Károlyi  Gáspárék  és 
Meliusék.  a  háromság  tanának  e  nagy  védői  nincsenek  s  a 
feldarabolt  Magyar-  és  Erdélyországban  nem  állanak  az 
áramlat  útjába,  aligha  volna  ma  e  magyar  hazában  ev. 
protestáns  egyház,  ez  mind  igaz  lehet,  ha  a  magyar  nép 
nagy  hajlandóságát  a  józan  felfogású  vallásos  igazságokra 
tekintjük.  Részben  akkor  is  igaz  marad,  ha  csupán  csak  a 
Károlyi  és  Melius  dicsőítése  jár  eszünkben.  De  merő  költe- 
ménynyé  foszlik,  ha  a  történelem  ítélőszéke  előtt  komolyabb 
vizsgálatra  méltatjuk.  A  debreczeniek  főfő  tekintélye  (tudni- 
illik id.  Kiss  Áron),  ki  ez  alapnélküli  állításokat  kész  igazság 
gyanánt  árulja,  csupán  az  időt  nem  tekinti  történelmi  okos- 
kodásainál számba  venni  valónak.  Tudjuk,  hogy  az  unitárius 
hit  1566-ban  alakul  vallássá  az  erdélyi  országgyűléseken. 
Az  is  nyilvánvaló,  hogy  1568.  elején  nyeri  az  első  törvényes 
szentesítést  s  ugyanekkor  a  szabad  igehirdetéssel  tág  mező 
nyilik  terjeszkedésére  mind  Erdélyben  és  mind  a  magyar- 
országi részeken.  S  valóban  ez  évben  hat  ki  a  Szilágyon  át 
Tiszamellékre  is,  mint  alább  a  maga  helyén  meglátandjuk. 
.  .  .  .  S  ugyan  hogy  áll  meg  e  tényekkel  szemben  már  most 
az.  hogy  Egri  Lukács  felléptekor  « Bizony  Felső-Magyar- 
országon is  terjedett  már  az  unitárizmus  >  és  ...  .  Egri 
Lukács  börtönből  kikivánkozásakor :  « Megbűnhődvén  s  meg- 
térvén a  tévhitterjesztő,  visszatértek  a  Szentháromság  egy 
Isten  tiszteletére  mindazok  az  egyházak  is.  melyek  a  haza 
keleti  részén  már  akkor  az  unitárizmushoz  hajlottak.*  Mind 


12  RÉVÉSZ    KÁLMÁN. 

e  tévhil  terjesztéséi  a  Karolyit,  dicsüitő  jáinhor  szándék  nérni- 
lejs'  mentheli  talán;  de  azért  méj^^  nem  teheti  ij^azzá. '  (Idézeti 
iníí  ()1 — 52.  lap.) 

Mindezekkel  szemben  csak  a  következő  hárum  adatot 
vegyük  figyelembe: 

1.  Az  1567.  év  Január  80-án  Ivassa  város  tanácsa  egy 
Csanádi  Imre  nevű  unitárius  papot,  ki  Alaghy  János  regéczi 
várúr  által  űzetve.  Kassára  menekült  s  «itt  is  terjeszteni 
kezdé  mérgét  s  az  egyház  tanát  gúnyolta,  azt  mondván, 
hogy  mi  az  ürvacsorában  nem  a  Krisztus,  hanem  az  ördög 
testét  veszszük*   a  városból  mindörökre  kitilt.^ 

2.  Egy  1570.  június  14-én  ugyancsak  Kassán  tartott 
tanuhallgatás  alkalmával  egyik  tanú  azt  vallja,  hogy  Borbély 
Orbán^  kassai  polgár  ö  előtte  mindig  a  Szád  váron  íogvalevö 
Egri  Lukács  prédikátor  tanítását  dicsérte  és  helyeselte,  a 
szent  lelket  káromolta  és  az  Imre  pap  tanítását  is.  a  kit 
Schv^endi  úr  a  városból  kitiltott,  igen  dicsérte.^ 

8.  Miksa  király  Prágából  1570.  márczius  8-án  egy 
rendeletet  küld  Kassa  városához  főképen  a  felújított  arianiz- 
must valló,  Erdélyben  támadt  «trinitarius  eretnekség »,  de 
mellékesen  a  sacramentarius  vagy  zwinglianus  tanok  és 
könyvek  terjesztése  és  terjesztői  ellen  is,  hogy  azokat,  mint 
« kegyetlen  lélekgyilkosokat  kerüljék  és  minden  módon  elűz- 
zék és  kizárják ».'^ 

Ezek  után  csak  azt  kérdem,  ki  ád    komoly  történelem 


^  Városi  jegyzőkönyvi  bejegyzés,  latin  nyelven. 

-  Tanuhallgatási  jegyzőkönyv  német  nyelven  a  városi  levél- 
tárban 18,306.  sz.  a. 

^  F>edetiben  a  kassai  városi  levéltárban  2978.  sz.  a.  <Quum 
intelligamus  post  exortam  in  partibus  regni  nostri  Hungáriáé  Transsyl- 
vanis  haeresim  Trinitariorum.  renovatum  videlicet  Arrianismum,  esse 
plerosque  non  solum,  qui  libros  haeresim  illám  continentes  passim 
dispergant.  et  vei  etiam  publice  venum  exponere  audeant ;  verum 
etiam,  qui....  doctrinae  damnatae  applaudentes.  aliis  quoque  illám, 
vei  publica  praedicatione  commendare,  vei  privátim  in  suum  eos 
errorem  pertrahere  non  vereantur  etc.» 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT,         13 

helyett    ^ költeményt »    és    « puszta    ráfogást>   —  a  kálvinista 
atyafiak-e,  vagy  Kanyaró  Ferencz  ? 


Az  unitáriusok  mellett  folyvást  bajlódik  Kassa  város 
tanácsa  a  kálvinista  szellemű  magyar  papokkal  és  polgárok- 
kal is.  Innen  van.  hogy  a  magyar  papok  igen  gyorsan  vál- 
takoznak, így  például  három  esztendő  (1567—1569)  alatt 
négy  magyar  pap  szolgál  egymásután:  Biró  Márton,  Futtaki 
Ferencz,  Lábnyomó  Benedek  és  Bányai  Péter.  Ezek  termé- 
szetesen mind  magyar  és  kálvinista  vidékről  jöttek,  Kassán 
sem  tagadhatták  meg  magukat  s  ezért  kellett  menniök  is. 

De  maga  a  magyar  polgárság  is  erős  követelésekkel 
lép  fel.  Szűknek  találja  a  Mihály-kápolnát  s  az  egyik  leégett 
klastromot  kéri  templomul,  de  sikertelenül;  a  tanács  eluta- 
sítja a  kérelmet.  Talán  épen  e  miatt  indult  fel  annyira 
néhány  nyakas  kálvinista  magyar,  hogy  a  Mihály-kápolnában 
az  oltárt  összetörték.  Persze,  menekülniök  kellett  s  csak  egy 
év  múlva  bocsátott  meg  nekik  a  tanács  20 — 20  forint  birság 
lefizetése  mellett.  Ehhez  járult  még,  hogy  a  magyar  pap  nem 
vette  fel  a  szokásos  papi  öltönyt,  az  albát.  (1569.  június  29.) 
Mindezek  annyira  elkeserítették  a  tekintélyes  német  főpapot 
vagy  plébánost,  Fröhlich-Hilarius  Tamást,  hogy  két  izben  is 
itt  akarta  hagyni  Kassát.  De  a  kegyes  magistrátus  a  ma- 
gyarok megrendszabályozásával,  vagy  egy  kálvinista  pap 
elbocsátásával  mindig  kiengeszteli,  maradásra  birja. 

Az  1570.  évben  a  városi  tanács  « néhány  artikulust 
alkot  a  vallásos  gyakorlatok,  czeremoniák  és  sakramentomok 
kiszolgáltatására  nézve»,  mely  részletes  szabályzat  vala- 
mennyi papot,  nemzetiségi  különbség  nélkül,  kötelez.^  Ez  az 
intézkedés  meg  is  hozta  a  kivánt  egységet  és  csendességet, 
de  csak  nyolcz  évre.  1578-ban  a  tudós  Károlyi  András  volt 
a  kassai  magyar  pap,  ki  kálvinista  nézeteiből  nemcsak  titkot 


^  Pajkoss,  i.  m.  25.  1. 


\i  UKVI'S/    KÁ/,.MÁiN'. 

m'in  (•siiiall,  de  könyvet  is  iii  azoknak  vtjdtíliriení. '  Midüii 
})(»dig  ostya  helyett  kenyeret  adott  az  úrvacsorában.  kitört 
ellene  a  vihar.  A  kálvinista  papok  1579.  június  17-éri 
Sáloral.ja-Ujhelyen  tartott  zsinatjokhol  Ilejczei  Albert  szaláncz- 
u.jvárosi  papot  küldték  Kassára  békéltetőnek,  de  hiába.^ 
Karolinák  paptársával,  I^^lódi  Miklóssal  együtt  menni  kellett 
Kassáról.  Károli  először  a  közeli  Korláttal ván  talált  alkal- 
mazást, élete  végén  pedig  (lyulafehérvárra  került  s  ott  is 
halt  meg  1594-ben. -^ 

Valószinüleg  a  Károli  eltávolítása  után  s  a  formula  con- 
cordiae  miatt  épen  ez  időben  kezdődött  s  a  következő  szá- 
zadba is  átnyúló  zavarok,  zsinati  és  irodalmi  viták  követ- 
keztében; melyekben  Kassa  papjai  és  tanítói  is  (pl.  (xrawer 
Albert)  élénk  részt  vettek,  hozta  be  a  városi  tanács  azt  a 
rendtartást,  hogy  az  ágostai,  illetőleg  (Hvárosi  hitvallást 
minden  következő  papnak  alá  kellett  irni  s  arra  magát  eskü- 
vel is  lekötelezni.  Azonban  még  ezt  sem  tartották  elégnek. 
A  tanács  már  1581.  november  11-én  figyelmezteti  a  plé- 
bánost, hogy  az  iskolára  szigorúan  felügyeljen.  «dasz  die 
Calvinisterey  nicht  einwurzle* ;  ugyanekkor  ismételve  kimond- 
ják, hogy  az  úrvacsorát  az  ágostai  hitvallás  szerint  és  ostyá- 
val kell  kiszolgáltatni.  1588.  augusztus  12-én  szinte  külön 
megintetnek  a  papok,  hogy  az  ágostai  hitvalláshoz  ragasz- 
kodjanak. "^  Az  ötváros  egyházi  és  világi  férfiai  ez  évben 
Kassán,  a  következő  évben  Bártfán  tartanak  zsinatot  s  mind- 
két alkalommal  ismételve  kijelentik  az  ötvárosi  hitvalláshoz 
való  tántoríthatlan  ragaszkodásukat.  Midőn  pedig  a  hires 
Scultéti  Severin  1593.  október  5-én  az  eperjesi  gyűlésben 
az  ötváros  esperesévé  választatik,  a  többiek  nevében  is  épen 
a    kassai   követ    tette   azon    ünnepélyes  nyilatkozatot,    hogy 

^  Valószínűleg  az  a  könyv,  mely  Szabó  Károly  Régi  Magyar 
Könyvtára  I.  kötetének  175.  száma  alatt  van  említve. 

-  Pajkoss,  í.  m.  28.  1. 

3  Történelmi  Tár  1893.  121.  1. 

*  «GottesWort  reín  und  klar  laut  der  Augspurgische  Gonfession 
handhaben  und  fleiszig  predigen  lassen*.  Városi  jegyzőkönyv. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    .MEGALAKI  LÁSÁÉRT.         15 

liitvallásiik  mellett  mindnyájan  szilárdul  állanak.'  Az  évről- 
évre  tartott  zsinatokon  mindinkább  a  formula  concordiae 
türelmetlen  szelleme  vett  erőt,  az  éles  hangon  tartott  vita- 
iratok egymást  érték :  a  két  testvérfelekezelet  elválasztó 
mélység  mindjobban  szélesbedett ;  a  kassai  magyar  papokat 
mindemellett  is  folyvást  a  kassavölgyi  vagy  abauji  esperes 
avatta  fel  és  bocsátotta  ki  a  szolgálatra.  így  például  Vedányi 
Ferencz  magyar  pap  segédét  Károli  Gáspár  esperes  avatta 
fel  Gönczön  1587.  augusztus  12.  De  midőn  Károli  Gáspár^ 
épen  házassága  ügyében  bizonyos  engedményt  kért  a  kassai 
tanácstól,  ridegen  visszaiitasíttatott.^ 

Ilyen  viszonyok  között  teltek  el  a  XVI.  század  utolsó 
évei  Kassa  felett;  a  következő  század  hajnala  azonban  vér- 
ben kelt.  Barbianónak  a  kassai  nagy  templomra  szegzett 
ágyúi  vészes  fordulat  bekövetkeztét  jelentették." 

'  Ribini :  Memorabilia  I.  276.  284 

-  A  Károli  örömünnep  emlékkönyve  (Radácsi)  9G.  lap. 

^  A  XVI.  századbeli  felsőmagyarországi  hitvitákra  vonatkozólag 
nagyon  becses  adatokat  tartalmaznak  Ráth  György  tanulmányai  az 
Irodalomtörténeti  Közlemények  II.  (1892)  évf.  310 — 324.  és  a  Magyar 
Könyvszemle  új  folyamának  első  kötete  28 — 85.  lapjain. 


II. 


A    római    katholikusok    erőszakoskodása.    Bocskay    diadala.    Alvinczi 

Péter,  a  kassai  magyar  főpredikátor  és  az  általa  létesített    unió.    Bus- 

saeus  Mihály,  a  német  főpredikátor.  Harcz  a  lutheránusokkal.  Alvinczi 

győzelme,  végrendelete,  halála.  (1601 — 16H4.) 

Kassa  elvesztése,  felséges  dómjával,  zárdáival,  gazdag 
alapítványaival,  olyan  csapás  volt  a  r.  katholikus  egyházra, 
mely  még  akkor  is  fájt,  midőn  ezer  más  sebből  vérzett. 

Saját  Íróik  vallják  be,  hogy  a  római  katholikus  egyház 
Magyarországon  a  XVII.  század  hajnalán  a  legválságosabb 
helyzetben  volt.^  De  még  e  válság  közepette  sem  mondott 
le  azon  tervéről,  hogy  Kassán  újra  megvesse  lábát  s  vissza- 
foglalja a  szép  nagy  templomot. 

Miksa,  a  felvilágosult  sőt  a  protestánsokkal  határozottan 
rokonszenvező  király  még  1576-ban  meghalt.  Helyébe  Rudolf 
lépett,  kinek  nevéhez  annyi  szomorú  emlék  kapcsolódik.  Az 
uralkodó  személyének  változását  Kassa  kezdetben  annyival 
inkább  nem  érezte  meg,  mert  a  főkapitány,  Ruber  János 
buzgó  protestáns  volt,  ki  egész  1584-ben  bekövetkezett  ha- 
láláig tartotta  Felső -Magyarország  kormányát.  Utódai:  Noga- 
rola  Ferdinánd,  Tieffenbach  Kristóf  és  Gonzaga  Ferdinánd 
már  az  egyedül  üdvözítő  egyház  híí  fiai  voltak.  Gonzaga 
védelme  alatt  telepedett  meg    Kassán  1601-ben  két  jezsuita, 

^  Fraknói :  Pázmány  (1886)  29.  1. 


SZÁZÉVKS    KÜZDKLRM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MKGALAKULÁSÁÉRT.         17 

VéLzm'dUY  Péter  és  Németi  .Jakab, ^  hogy  *mint  előőrsök  és 
misszionáriusok  a  lelkészek  nélkül  tengődő  híveket  hitökben 
megerősítsék,  a  protestáns  lelkészek  hatását  ellensúlyozzák 
-és  ezek  követőit  egyházuk  kebelébe  visszavezetni  igyekezze- 
nek*.^ Az  a  nagy  szellem  tehát,  kinek  első  sorban  köszön- 
heti a  r.  kath.  egyház,  hogy  régi  fényét  és  hatalmát  e  hazá- 
ban visszanyerte,  nyilvános  pályáját  Kassán  kezdette  meg 
és  pedig,  mint  társai  irják.  oly  sikerrel,  hogy  a  protestáns 
papok  előtt  csakhamar  félelmessé  tette  nevét.  (!)  ^ 

Az  előőrsök  után  jött  a  derékhad,  de  már  nem  predi- 
káczióval  és  szenteltvízzel,  hanem  ágyúval  és  puskával.  Rudolf 
király  1603.  november  11-én  egyszerűen  kiad  egy  rende- 
letet.'^ hogy  a  kassai  nagytemplom  és  a  mellette  levő  kápolna 
a  székhelyéről  kiszorult  egri  káptalannak  adassék  át.  A  végre- 
hajtásról Barbiano-Belgiojoso  főkapitány  gondoskodott.  Össze- 
Tonta  a  katonaságot,  megrakatta  őrséggel  a  kapukat  körül- 
vétette az  előkelőbb  protestáns  polgárok  házait,  a  nagy  tem- 
plomra ágyukat  szegzett  s  Kassa  ekkori  birájától,  a  költő 
Bocatius  Jánostól  elvévén  a  templom  kulcsait,  a  templomot 
rögtön  a  káptalan  embereinek  adta  át  1604.  január  6.  De 
nemcsak  a  templomot  vették  el  a  kassaiaktól,  nagy  terje- 
delmű birtokaikat  —  28  helységet  említenek  —  szintén  le- 
foglalta a  királyi  ügyész. 

A  mi  ezután  következett,  a  törvény  és  alkotmány 
durva  megsértését  s  Bocskay  diadalmas  fellépését  mindnyájan 
ismerjük.  A  r.  katholikusok  csak  egy  évig  sem  örülhettek  a 
szép  templom  bírásának,  még  .azon  év  november  12-én 
visszaadta  azt  a  protestánsoknak  a  Kassára  győzelmesen 
bevonuló  Bocskay. 

Nincsen  ugyan  reá  még  eddig  pozitív  adatunk,  de  azért 
kétségtelennek  tarthatjuk,  hogy  Kassa  városa  egyenesen  a 
vBocskay    ajánlatára    hívta    meg    a    fejedelem    kedves  udvari 

^  Tutkó  :  Kassa  évkönyve.   116.  l. 

-  Fraknói  i.  m.  29.  1. 

«  U.  0.  30.  1. 

^  Közli  Pajkoss  i.  m.  120.  1. 

Kévész  :  Százéves  küzdelem.  2 


18  KÉVl':SZ    KÁI.AIÁN. 

piipját,  Alvinczi  IVíUíi'l,  a  ina^^ar  cí^yliáz  löpíipjidil.  ki  ííz 
állasát   KiOt).  tavaszjiii  ol   is  fot^lalta.' 

Alvinczi  Pc((M-,  a  XVII.  századbeli  inagyar  pi'(jte-stáns 
papok  legnagvühl)  alakja.  Mini,  szónok,  országszerte  híres: 
mint.  tudós  és  író,  Pázmány  l^éter  méltó  ellenfele,  kit  ha 
szintén  hibor  és  hatalom  nvez,  az  irodalomtörténet  is  bizo- 
nyára egyenlő  magaslatra  állít  Pázmánynyal.  Alvinczi  e 
mellett  a  két  szal)adsághös-fejedelem.  Hocskay  és  Bethlen 
bizalmas  tanácsosa,  meghitt  embere,  elsőrangú  diplomatája; 
kinek  érdemeit  még  Jl.  Mátycis  király  is  elismeri  és  mél- 
tatja,^ sőt  külföldi  fejedelmek  is  tisztelettel  emlegetik  nevét. ^ 

Mindezek  mellett  és  felett  a  protestáns  uniónak  az  a 
rendkívül  érdekes  alakja  ragadja  meg  figyelmünket,  melyet 
Alvinczi  a  kassai  magyar  egyházban  megteremtett  s  egész 
haláláig,  tehát  több  mint  egy  negyedszázadon  át  fenn  is 
tartott.  Hogy  fényes  tehetségei  s  nagy  tekintélye  daczára 
csak  félsikert  ért  el  s  hogy  ez  is  azonnal  megsemmisült, 
mihelyest  örök  álomra  bunyta  le  szemét,  nem  rajta  múlt, 
de  a  dolog  természetében  s  az  akkori  viszonyokban  találja 
magyarázatát. 

Minden  kétségen  felül  áll,  hogy  Alvinczi,  mielőtt  Kas- 
sára jött,  születésénél,  neveltetésénél  s  addig  viselt  hivata- 
lainál fogva  határozottan  a  kálvinista  egyház  híve  volt. 
Erre  nézve  elég  csak  annyit  mondanom,  hogy  1604.  február  22. 
a  csengeri  zsinaton  bihari  vagy  váradi  esperessé  választják  s 
két  nap  múlva  váradi  pappá  avatják  fel.^ 

Mikor  Bocskay   ösztönzésére    s    a    tanács  meghívására 

^  Pajküss  i.  m.  Hl.  Alvinczi  életrajzát  a  « Protestáns  Egyházi  és 
Iskolai  Lap»  1893—4  évfolyama  hozza  H.  Kiss  Kálmán  tollából.  A  külön- 
ben nagy  szorgalommal,  tárgya  iránti  lelkesedéssel  és  hivatottsággal 
írott  életrajznak  csak  egy  fogyatkozása  van  :  szerző  nem  használhatta 
a  Kassa  város  levéltárában  levő  adatokat,  ezek  nélkül  pedig  Alvinczi 
életrajzát  megírni  nem  lehet. 

2  II.  Mátyás  1612.  deczember  fi-án  nemességet  ad  Alvinczinak 
s  utódainak. 

^  Például  Frigyes  cseh  király.  Tört.  Tár  1892.  165.  1. 

^  Adalékok  a  tiszántúli  ref.  egyházkerület  történetéhez.  13.  L 


SZÁZÉVES    KÜZUKLEiM    A    KASSAI    HKF.    KfiYIIÁZ    MKGALAKIILÁSÁÉKT.         ]9 

a  kassai  papságot  elfogadta,  egészen  tisztában  volt  magával. 
Jól  tudta,  hogy  az  ágostai  hitvallást  alá  kell  írnia  s  más  enged- 
ményeket is  tennie;  de  ö  mindezekre  készséggel  vállalkozott 
azon  reményben^  hogy  Kassán,  ezen  főhelyen,  s  ennek  példájáríi 
talán  egyebütt  is.  sikerülni  fog  a  protestáns  uniót  létesítenie. 

A  kassai  viszonyok  pedig  egyenesen  utalták  söt  kény- 
szerítették öt,  hogy  nagy  tervét  megvalósítani  t()rekedjék. 
Félszázad  óta  folyt  már  a  küzdelem  a  hivatalos  lutheránus 
egyház  és  a  legnagyobb  részt  kálvinista  magyar  lakosság 
közt.  Bocskay  uralma  óta  a  kassai  magyar  egyház  számban, 
tekintélyben  egyaránt  növekszik ;  talán  lehetséges  lesz  —  így 
gondolkozott  Alvinczi  —  mindkét  félt  kölcsönös  engedmé- 
nyekre s  így  közeledésre,  sőt  talán  teljes  unióra  birni. 

Nemcsak  vallási,  de  egyéb  érdekek  is  nagyban  kíván- 
ták ez  egységet.  Az  1613.  évi  pozsonyi  országgyűlésen  erősen 
követelte  a  klérus,  hogy  a  r.  katholikusoknak  a  vallás  szabad 
gyakorlata  Kassán  is  megengedtessék,  még  pedig  azzal  az 
indokolással,  hogy  ott  a  másik  két  felekezet  (t.  i.  a  luthe- 
ránus és  a  kálvinista)  ezzel  a  joggal  már  bir;  méltó  tehát, 
hogy  a  harmadiknak  is  megadassék.  Ezzel  szemben  Kassa 
varos  tanácsa  kimutatta,  hogy  ott  <csak  egy  igaz  hihlica 
religio  vagyon».  így  a  r.  katholikusok  kérelme  ez  alkalom- 
mal nem  teljesíttetett.^ 

Alvinczi  tehát,  mint  említettük,  Kassára  menvén,  aláirta 

^  «Juthat  jól  eszébe  kegyelmeteknek,  hogy  az  1618.  esztendei 
országgyűlésében  Pázmány  Péter,  mostani  érsek,  igen  urgeálta  az  har- 
madik religiót  is,  hogy  szabadosan  í'ollyon  mindenütt;  rnert  Kassán  — 
ügymond  —  két  religió  vagyon:  Lutherana  és  Calviniana.  azért  méltó, 
hogy  a  Gatholica  is  l)en  legyen  Kassában.  Akkor  mindjárást  convo- 
calván  az  öt  városnak  követeit,  mint  szedegettek  ki  az  augustana 
confessióból.  —  melyet  Augustában  anno  lö49-ben  első  Ferdinánd  csá- 
szárnak beadtanak,  az  honnét  egyik  eredetét  is  vőn  az  nevünk,  és 
comprobáltatott,  — egynehány  articulusl.  az  meilyet  magyar,  németes 
deák  nyelven  kinyomatván,  oda  fel  küldöttük  és  úgy  dugtuk  be  a 
szájukat,  hogy  csak  egy  igaz  biblica  religio  vagyon  itt.»  (Alvinczi  le- 
vele a  kassai  tanácshoz  1625.  szeptember  29;  bemásolva  a  városi 
jegyzőkönyvbe.)  Az  itt  említett  «Confessio»    1613.  évi    kassai   (három- 

2* 


20  KÍ:v»<;sz  kái.mán. 

az  ágostai  liitvallásL  Ehheri  ő  nem  találhatott,  semmi  nehéz- 
séget, hiszen  bizonyára  jól  tudta,  hogy  maga  Kálvin  is  alá- 
írt annak :  ennélfogva  Alvinczi  s  az  ö  kassai  magyar  pap- 
társai joggal  mondhatták,  mikor  őket  e  miatt  képmutatással 
vagy  ingadozással  vádolták,  hogy  igaz  értelemmel  expli- 
kálván  az  augustana  confessiót,  semmiben  sem  discrepdl 
az  helvetica  confessiötól.^ 

Elfogadván  Alvinczi  az  ágostai  hitvallást,  az  úrvacso- 
rában  ostyát  használt,  Luther  kátéját  magyarázta,  az  akkor 
szokásban  volt  összes  lutheránus  ünnepeket  elfogadta  és 
megtartotta:  a  nagy  templomban,  hol  szolgált,  oltár,  képek, 
orgona  megmaradtak ;  úgy  predikálásában,  mint  minden  más 
lelkészi  működésében  nem  az  elválasztó,  de  az  egyező  és 
egyesítő  pontokat  domborította  ki  s  ha  egyik  vagy  másik 
segédje  túl  ment  e  tekintetben  a  kellő  határon,  keményen 
megfeddette,  sőt  el  is  távohtotta. 

Ellenben  az  albát,  a  lutheránus  papi  öltönyt  nem  vi- 
selte;  a  magán  vagy  «sugó»  gyónást,  a  mi  ekkor  még  a 
lutheránus  egyházban  megvolt,  elvetette;  a  református  papi 
gyűlésekre  vagy  zsinatokra  járt  s  az  abauji  esperességgel 
az  összeköttetést  folyton  fentartotta,  sőt  egy  adat  szerint  ez 
egyházmegyének  conseniora  is  lett  volna; ^  a  mellette  szol- 
gáló magyar  papokat  mindig  az  abauji  református  esperes 
avatta  fel  és  bocsátotta  ki  a  szolgálatra. 

nyelvű)  kiadásának  jelenleg  csak  három  példánya  található  :  a  nem- 
zeti múzeum,  a  késmárki  ág.  ev.  lyceum  és  a  szebeni  ág,  ev.  gymna- 
sium    könyvtárában.    (Szabó  K.  Régi  magyar  könyvtár  II.  352.  sz.  a.) 

^  Tályai  János  pap  nyilatkozata  a  tanács  eló'tt  1635.  ápril  9. 

^  1647.  ápril  24.  Jászon  felvett  tanuhallgatási  jegyzőkönyv,  a 
városi  levéltárban  7589.  és  19.406.  szám  alatt.  (Közölte  Szilágyi  Sándor. 
Czelder  Figyelője  1882.  évf  454.  és  köv.  lapjain.)  Megjegyzem,  hogy 
e  tanuhallgatás  alkalmával  az  összes  tanuk,  kik  nem  is  kassaiak, 
előre  kitanítva,  a  kálvinisták  érdekében,  hamisan  vallanak  ;  tehát  a 
jegyzőkönyv  adatai  nem  hitelesek.  Ennélfogva  Alvinczi  conseniorsága 
is  költemény.  Hiteles  ellenben  az  az  adat,  mely  Alvinczit  a  kassai 
magyar  egyház  antistes-ének  és  senior-ának  nevezi.  (Szabó  K.  Régi 
m.  könyvtár  I.  547.  szám.) 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM   A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.         21 

Az  úrvacsorai  tant,  ezen  legtöbb  bajt  okozó  kérdést 
illetőleg  középutat  foglalt  el  a  lutheri  és  kálvini  fel- 
fogás közt.  ^ 

Mindezek  alapján  úgy  magát,  mint  egyházát  sem  luthe- 
ránusnak, sem  kálvinistának  nem  nevezte,  hanem  «a  magyar 
eklézsia  papja*,  illetőleg  a  « magyar  eklézsia^  nevét  hasz- 
nálta. Egyik  paptársa,  Velechinus  István  szintén  így  írja 
magát:  «az  cassai  magyar  ecclesiának  második  méltatlan 
lelkipásztora.^ 

E  közvetítő  álláspontot  azonban  igen  kevesen  értették, 
még  kevesebben  méltányolták,  a  legtöbben  pedig  félre- 
értették. 

Már  a  kassai  magyar  egyház  tagjai  közt  is,  kiknek  nagy 
része  «alföldi»,  tehát  tiszta  kálvinista  vidékről  való  volt, 
nagy  elégedetlenség  támadt  az  ostya  miatt.  Igen  sokan  a 
szomszédos  Bárczára  jártak,  hogy  az  lírvacsoráját  kenyérrel 
vehessék.  Szegény  Alvinczi  sokszor  a  sírásig  megindulva 
kérte,  intette,  feddette  őket  a  szószékről,  de  mindhiába.  Sőt 
egy  Váradról  beszármazott  tisztes  asszony  meg  is  kérdezte 
tőle:  «Édes  uram!  mi  az  oka,  hogy  Váradon  kenyérrel  o.sz- 
togatta  Kegyelmed  az  Űr  vacsoráját,  most  penig  Kassán  ostyá- 

^  «Az  úrvacsorában  ilyen  értelemmel  voltam,  vagyok  és  tanítok, 
hogy  az  sumptióban  igaz,  valóságos,  szentséges  testét  és  vérét  vesz- 
szük  megfoghatatlanképen,  az  ö  szent  szava  szerint  és  hogy  nem 
puszta  jelét,  hanem  ugyan  valóságot  veszünk  lelkünk  üdvösségére  ;  de 
hogy  amaz  capernaticam  manducationem  et  crassam  illám  ubiqui- 
talem  nem  amplectalom.  azzal  legyek  kálvinista  :  Ítélje  meg  az  Isten. 
Én  bizony  sem  iutherista,  sem  kálvinista  nem  vagyok,  mert  meg- 
tanultam a  szentírásból  azt,  hogy  sem  Kephastól,  sem  Apollo(stól) 
nem  kell  neveztetni,  hanem  a  Jézus  Krisztustól. »  Alvinczi  nyilatkozata 
a  tanács  előtt  162H.  május  11.  Az  úrvacsoráról  különben  egy  könyvet 
is  l)ocsátott  ki  Alvinczi,  melynek  czíme  ez  :  «Az  Úrnak  szent  vacso- 
rájáról való  rövid  intés,  az  szent  Pál  apostol  tanítása  szerint.  Egy 
néhány  szükséges  kérdésekkel  és  feleletekkel  egyetemben.*  Kassa. 
1622.  ^-rét  85.  lap.  Elől  czímlap  1  levél.  Egyetlen  példánya  a  mis- 
kolczi  ref.  gymnasium  könyvtárában.  (Szabó  K.  Régi  m.  könyvtár 
I.  522.  szám.) 

-  Szabó  K.  Régi  ni.  kvtár.  I.  52-í.  szám. 


22  I{l5:VKSZ    KÁLMÁN. 

val?>'  «S()h;is(Mn  volt  n/  Kassán  —  felelt  AWmc.yÁ  —  nom 
is  les%.  hoíív  kenyéi'i'el  osztogassák !»  ^ 

Kálvinista  paptársai,  kivált  a  távolabbi  vidékeken  lakók, 
egyenesen  gúnyolták.  így  például  Kanizsai  Pálíi  János,  a 
későbbi  dunántúli  püspök  <ostyás  Alvinczi*  néven  emlegeti.- 
Közelvidéki  paptársai  viszont  kálvinistának  tartották.  így  pl. 
Szepsi  Laczkó  Máté"'  említést  tesz  egy  1616.  deczemberben 
a  szerencsi  templomon  talált  s  a  környékbeli  református 
egyházakat  és  papokat  felsoroló  «papirosróU.  melyen  Al- 
vinczy.  mint  kassai  kálvinista  pap  és  Kassa,  mint  kálvinista 
egyház  a  sorozatban  legelői  említtetik. 

Maga  Bethlen  (:iábor  fejedelem  is  inkább  kálvinistának 
tartja  kedvelt  hivét,  mivel  1621.  november  24.  a  hunno- 
brodi  táborból  így  ír  hozzá  : 

«Mi  Uram  fejenként  ebben  az  idegen  országban  papok 
nélkül  vagyunk,  bocsássa  meg  Isten,  mint  valami  oktalan 
állatok.  Az  mely  ifjú  embert  felküldött  volt.  három  hétig  ha 
szolgált,  megbetegedvén,  haza  kellett  bocsátanunk.  lm  mostan 
hozattam  egy  szegény  tanítót  Újvárból,  mert  ezen  a    föld()n 

papot  sem  találni,   ki  pápista    s  ki  lutheránus Ha 

Kegyelmed  meg  nem  bántódik  vele  és  egészsége  szenvedi, 
szeretettel  intjük,  jöjjön  fel  hozzánk,  vévén  melléje  egy  jó 
tanítót  még  az  Tisza  meJjékén  avagy  hol  a  ki  Kegyelmed- 
nek az  innepeken  segítene  ....  avagy  hivassa  Geleit  Ke- 
gyelmed és  hozza  őtet  magával  el.»  '^ 

A  római  katholikusok.  akkor  is,  most  is,  mint  átalában 

^  1649.  január  21.  Kassán  felvett  tanuhallgatási  jegyzőkönyv. 
Kassa  város  levéltár,  19.402.  szám  alatt.  Alvinczi  igen  erősen  feddé 
a  Bárczára  járókat.  «Emmansba  mentetek  az  Gbristusc  keresni !»  «Nincs 
Isteniek  Kassán,  hogy  a  falukra  futtok  ?!» 

-  Révész  :  Figyelmező.  1871.  67—68.  1.  Alvinczi  Bethlen  Gábort 
1619  telén  elkísérte  Pozsonyba  s  az  ottani  főtemplomban  «az  igaz- 
hitűek megbotránkozására »  karácsony  első  napján  « kitette  a  maga 
ostyáit ». 

^  Erdélyi  történelmi  adatok.  III.  167. 

*  Magyar  prot.  egyháztörténelmi  monographiák  (Budapest.  1880.) 
10-11.  1. 


N 


SZÁZKVKS  KÜZDELEM  A  KASSAI  REF.  EOYHÁZ  MEGALAKULÁSÁÉIT.    2H 

az  egész  irodalom,  határozottan  kálvinistának  tartották  és 
tartják/'  Annyi  tagadhatatlan,  de  természetes  is.  hogy  Al- 
vinczi Kassán  sem  szakított  kálvinista  barátaival  és  hitíelei- 
vel ;  sőt  azok  örömeiben  még  távolabbi  vidéken  is  részt  vett. 
így  például  a  leégett  debreczeni  nagy  templom  építésére  a 
kassai  tanácstól  az  időben  tekintélyesnek  mondható  segélyt 
•eszközöl  ki,^  s  midőn  a  templom  elkészül,  felszentelésén 
paptársával.  Hakai  Benedekkel  egylUt  jelen  van.-^ 

Lelkészi  szolgálatait  mindkét  {protestáns  felekezet  elő- 
kelői igénybe  vették.  Báthori  (iiábor  fejedelmet.  Bethlen  első 
nejét.  Károlyi  Zsuzsannát  temeti:  gróf  Bethlen  Pétert  gróf 
íllyésházi  Katalinnal'^  gróf  Thurzó  Imrét  Nyári  Krisztinával-^ 
-összeesketi. 

Legméltatlanabb  fogadtatásra  épen  azoknál  talált  Al- 
vinczi, a  kikről  joggal  az  ellenkezőt  várhatta  volna,  a  kassai 
■és  felvidéki  lutheránusoknál,  kiknek  nem  volt  elég  az  a  sok 
engedmény,  a  mit  részükre  tett.  Vele  egy  időben  a  pome- 
rániai  születésű  Bussaeus  ^'  Mihály  volt  a  kassai  [)lebános. 
vagyis  német  főpredikátor;  egy  tudományosan  képzett  orthodox 
lutheránus  pap,  kinek  irodalmi  művei  is  maradtak  fenn.'  A 
két  nagy  pap  nem  sokáig  maradt  egymással  békességben. 
Nemzetiségi  ellentét,  kölcsönös  féltékenység  is  játszott  ugyan 
a  dologban,  de  a  viszály  főoka  Bussaeus  intransigens  ter- 
mészete volt.  A  szószékből  folyton- folyvást  támadta,  és  pedig 
nem  mindig  válogatott  szavakkal,  a  magyarokat  és  azok  fő- 
])apját:  kálvinistáknak,  tévelygőknek  nevezte  őket  s  a  dolog 
íinnyira  ment.  hogy  Alvinczi  1625.  május  havában  a  kassai 


^  Fraknói;  Pázmány  Péter  (1886)  61.  1. 

-  Tíz  forintot  vagy  ezer  szál  deszkát.  Kassa  város  jegyzőkönyve. 
1626.  augusztus  3. 

^  1628.  november  26.  Szűcs  :  Dehreczen  történelme.  I.  262.  lap. 

•*  Szabó:  Régi  m.  kviár.  1.  589.,  569.,  619.  számok. 

^  Kubinyi  Miklós  :  Gróf  Thurzó  Imre.  59.  lap.  Ipolyi  Arnold  : 
Bedegi  Nyári  Krisztina.  14—15.  1. 

^  Pajkoss  i.  m.  hibásan  írja  Budeus-nak. 

'  Szabó:  Rési  m    kvtár.  II.  481..  432.  számok. 


2±  HÉVÍS/    KÁl.MÁN. 

papságról  lenioMdoU,  iiiirol  Hethlen  (iábor  is  nagy  <:.sodáí- 
kozússal  értesült.  A  dolgot  egyelőre  kifigyenlítették ;  de  négy 
hónap  múlva  újult  erővel  csapott  lel  a  viszály  lángja.  A 
város  jegyzőkönyveiben  1625.  szeptembertől  a  következő  év 
májusáig  e  sajnos  visszavonásnak  a  legapróbb  részletekre- 
kiterjedő  s  az  előfordult  dogmatikai  vitákat  is  hiven  meg- 
örökítő leírása  foglalja  el  a  legtöbb  helyet.  A  tanács  mindenképen 
szerette  volna  a  két  nagy  papot  kibékíteni,  a  kassai  generálist  és 
vicegenerálist,  a  lőcsei  lutheránus  superintendenst.  az  eperjesi 
lutheránus  papot  is  felkérle  s  meg  is  nyerte  a  közbenjárásra, 
de  mind  hiába.  A  két  ellenfél  törésig  vitte  a  dolgot :  a  győz- 
tes Alvinczi,  az  áldozat  Bussaeus  lőn,  kinek  Kassáról  mennv 
kellett.  A  tanács  Lőcséig  « minden  cselédivel  és  portékáival 
együtt*  tisztességesen  elszállíttatta.  Helyébe  Reich  Joachim. 
jött,  «egy  jó  erkölcsíí,  békességszerető  ember ». 

A  békesség  azonban  még  sem  akart  helyreállani,  pedig 
a  tanács  még  1627.  ápril  14-én  a  következő  határozatot 
hozta:  «Hogy  a  szép  concordia  megtartassék,  ne  hányjuk- 
vessük,  nevezzük  magunkat  kálvinistáknak,  lutheristáknak^ 
hanem  az  egy  igaz  augustana  invariata  confessióhoz  legyünk 
addictusok,  hogy  ne  adassék  ok  az  pápistáknak,  hogy  valami 
articulust  Írattassanak  valamely  országgyűlésén  ellenünk.  »^ 
Most  meg  Alvinczi  « káplánjai  >  a  magyar  másodpapok  okoz- 
tak sok  bajt  és  gondot  a  nemes  tanácsnak.  Velechinus  István^ 
és  Tyrnavius  Nagy  Pál  mindketten  erős  kálvinisták  voltak  s 
még  főnökük  mérsékletre  intő  tanácsára  sem  mindig  hall- 
gattak. Nagy  Pálnak,  mivel  többszöri  intés  daczára  ostya 
helyett  kenyeret  használt  az  úr  vacsorában,  mennie  is  kellett 
s  helyére  Bakai  Benedek  jött,  a  kit  ismét,  mikor  Sáros- 
Patakra  vitték  tanárnak,  Tályai  János  váltott  fel ;  Velechinus- 
utóda  pedig  Báthori  Gergely  lett. 

E  közben  Alvinczi,  megtörve  nemcsak  tettdús  életének 
fáradalmai,  de  a  betegség  súlya  alatt  is,  érezte  utolsó  órájá- 
nak közeledtét.  Borús  sejtelmei   voltak   a  jövőre  nézve,  me- 

^  Városi  jegyzőkönyv.  Pajkossnál  51.  1. 


SZÁZÍVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.        25 

lyeknek  végrendeletében^  oly  meghatóan,  valódi  prófétai 
hangon  ad  kifejezést:  «0h  én  édes  eklézsiám !  kit  minden 
házam  népénél  inkább  kesergek,  féltvén  szakadozástól ;  noha 
vagyon  bizodalmam  az  én  [Iramban,  hogy  hiában  27  esz- 
tendeig nem  volt  s  nem  lészen  az  én  munkám  haszontalan, 
ki  egyebet  semmit  az  Jézus  Krisztusnak,  apostoloknak,  pró- 
fétáknak és  evangélistáknak  igaz,  egyenes  értelmű  tudomá- 
nyánál nem  tanítottam;  melyhez  képest  úgy  is  alkalmaztat- 
tam mind  magamviselését  s  mind  tanításomat,  hogy  az  kik 
keménybeknek  s  vadabbaknak  láttattanak  volna  is  lenni  az 
hallgatóim  közül,  mind  másutt  s  mind  itt  az  én  Uramnak 
megnyerjem.  Noha  az  emberek  közijl  ki  így,  ki  amúgy  értett 
felölem.  és  ki  emennek,  ki  amannak  nevezett;  holott  én 
senkitől  való  féltemben  meg  nem  tagadtam  ezt.  hogy  én  az 
egész  púra  puta  Augustana  Confessiót,  az  melyet  typis  kézröl- 
kézre  is  attunk,  melyet  Carolo  V.  Imperátori  Agustae  Vin- 
delicorum.  és  azután  első  Ferdinándus  királynak  exhibeáltak. 
tueáltam,  vallottam  és  tanítottam.  Annak  okáért  az  Jézus 
Krisztusnak  érdeméért  bíró  uramat,  és  az  nemes  tanácsot  s 
az  egész  nemes  kösséget  kérem  s  intem,  vigyázzanak  az 
istenitiszteletnek  igazán  való  kiszolgáltatására  és  akárkire 
lelkeket  ne  bizzák :  mert  ha  az  istenitisztelet  megmarad,  az 
Istennek  is  áldása  rajtok  lészen.  Mégis  kénszerítem  az  lelkek 
üdvességére,  hogy  vigyázzanak  és  vegyék  elöl  az  szép  egyes- 
séget és  távoztassák  el  az  sok  simultást,  hogy  ez  élet  után 
az  én  Uram  előtt,  ezen  kis  sereggel,  óh  árvaságra  és  csak- 
nem éh- farkasokra  elhagyandó  juhocskákkal,  dicsekedhessem 
és  mutathassalak  be  mindnyájatokat:  íme  Uram !  (ezt  mond- 
ván) ezeket  a  te  tiszta  szent  igédnek  csorgó  patakjával  legel - 

^  A  testamentomballgatók  által  1634.  november  25.  napján 
(Alvinczi  halála  után  három  nappal)  kiállított  s  pecsétjükkel  és  alá- 
írásukkal ellátott  végrendelet  Kassa  város  titkos  levéltárában.  Egész 
terjedelemben  közlöm  a  Melléklet  I.  száma  alatt.  Egyúttal  köszönetet 
mondok  nagyságos  Münster  Tivadar  kir.  tanácsos  polgármester  úrnak^ 
ki  a  legnagyobb  készséggel  és  gyorsasággal  intézkedett,  hogy  e  becses 
emléket  a  titkos  levéltárból  lemásolás  végett  megkaphassam. 


26  r6vi\sz  káimán 

teltoin  és  paraiKíSolaloíl  szííi'ÍhI  tanítói tam  :  add  nwijr  immár 
az  örökkévaló  orszáf^ol.  niolyet  minden  heimed  hizóknak  ííkí^- 
igértél  s  minekünk  is.» 

Majd  Iliiéről  tesz  megragadó  vallomást  a  kíWetkezö 
ihletett  szavakban : 

«Noha  az  én  Uramnak  meglátogatásál)ól  igen-igen  meg- 
fáradt beteges  ember  vagyok,  de  elmémben  s  lelkem  ismere- 
tében minden  bontakozás  nélkiil  érzem  magamat,  annak 
okáért  elsőben  is.  az  mely  liatalmas  Urnák  zászlója  alá  adtam 
s  köteleztem  volt  magamat,  mint  az  jó  vitéz,  az  ki  az  ö 
pályáját  megtiltotta,  hitét  s  hűségét  Urához  megtartotta  és 
vénsége  miá  erőtlenedvén.  nyugodalomra  kívánkozik.  így  én 
is.  az  én  sok  fáradtságim  s  ez  világon  való  vitézkedésem 
miá.  mely  szent  vitézkedés  volt  (noha  szintén  ily  hirtelen 
nem  remélem  vala).  készen  az  én  szegény  lelkemet  ajánlom 
szentséges  és  hatalmas  kezeiben  az  én  Idvezítőmnek.  az  Ür 
Jézus  Krisztusnak,  ily  reménységgel,  teljes  bizodalommal  el- 
hivén,  hogy  ha  száz  ilyen  világ  volt  volna  is.  egy  csepp 
vérecskéje  is  elégedendő  volt  volna  váltságára :  ^  melyhez 
képest  minden  bűneimnek  megbocsátását  az  önnönmaga 
saját  érdeméért  hiszem.  Testemet  penig  ajánlom  az  földnek, 
a  honnan  eredetet  vött  volt,  hogy  az  én  Uram  engedelméböl 
nyugodjék  az  utolsó  napig,  az  melyen  az  én  szegény  lelkem 
az  én  testemmel  egyesülvén,  az  örök  életnek  végnélkül  való 
örömét  vehesse  el.  Amen.» 

Földi  dolgait  is  gondosan  elrendelvén,  1634.  nov.  22. 
visszaadta  lelkét  e  valódi  nagy  ember  az  ő  teremtő  Istenének. 

^  Bocskay  István  fejedelem  Kassán,  1606.  deczember  17-én 
Alvinczi  Péter  pap,  Örvendi  Pál  tanácsos  és  kincstartó  és  Péchi  Simon 
secretárius  előtt  tett  végrendeletének  ezen  pontja  «  ....  ha  mind  a 
széles  világnak  bűneit  ....  egyedül  cselekedtem  volna  is  és  terhe 
rajtam  volna  is.  az  én  Idvezítő  Krisztusomnak  ....  a  keresztfán  ki- 
ontatott csak  egy  csepp  vére  is  ...  .  azt  én  rólam  elmossa*  eló'ltem 
nagyon  valószínűvé  teszi  azt  a  feltevést,  hogy  Bocskay  végrendeletét 
Alvinczi  Péter  fogalmazta.  (Bocskay  végrendelete  közölve  van  Vic- 
torinus  de  Chorebo-Sinai  Miklós  «Sy]loge»  czímű.  Pest.  1790.  meg- 
jelent müve  61  —  80.  lapjain.) 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    RKF,    KGYIlÁZ    INIRGALAKÜLÁSÁÉIIT.        27 

Másnap  a  biró  a  kővetkező  szavakkal  Jelentette  a 
tanácsházon  a  nagy  veszteséget:  « Isten  ő  szent  felsége  az 
ő  véghetetlen  decretuma  szerint  az  mi  lelki  tanítónkat  Al- 
vinczi Péter  Uramat  tegnapi  napon  ez  árnyék világbul  ki- 
szólította.* A  tanács  és  választott  község  mély  meghatottság 
közepette  intézkedett  nagy  papjának  méltó  eltakarításáról ; 
tudósította  a  közeli  tekintélyesebb  városokat  és  papokat, 
liogy  «az  mi  nemes  böcsületes  lelki  tanítónk,  az  néhai  Tisz- 
teletes Alvinczi  Péter  Urunk,  szerelmes  házastársának,  fiai- 
nak s  neveletlen  unokájának  nagy  keserűségekre  s  minékünk 
el  felejthetetlen  sóhajtásunkra  die  22.  mensis  Novembris  ezen 
ö  változás  alá  vettetett  életét  az  örökkévaló  és  állandó  élet- 
tel elcserélte.  Elvétetett  megcsökkenésével  ez  mi  ecclesiánk- 
nak  fő  vezére  és  istenünk  nyájának  hűséges  pásztora,  váro- 
sunknak érdemes  tanácsosa,  az  isteni  tiszteletnek  serény 
gyakorlója,  az  ki  mind  életére,  magaviselésére,  authoritására. 
az  régi  dolgokból  vett  megérett  értelemre  nézve  nemcsak  itt 
ez  mi  helyünkben,  hanem  még  idegen  helyekben  is  dicsé- 
retes hirrel  s  névvel  tündöklött :  bizony  elhagya  az  mi  vá- 
rosunknak ékessége,  ecclesiánknak  bástyája,  megért  tanácsos- 
ságának  mivolta.  >^ 

A  temetés  « illendő  tisztességgel ».  a  közelből- távolból 
egybesereglett  gyászoló  közönség  részvételével  november  26-án 
délelőtt  történt  meg.  Eltemették  pedig  Alvinczit  «(tz  öreg 
templomba,  a  vörös  kő  ald». 

Ki  tudja,  ott  nyugosznak-é  most  is  csontjai,  vagy  ki- 
szórattak  a  későbbi  változások  viharai  közben? 

Emlékét,  a  vörös  követ  ma  már  hiába  keressük.  De 
az  Űr  mindenütt  ismeri  az  övéit ! 

*  Kassa  város  tanácsának  levele  Eperjes  város  tanácsához.  Tör- 
ténelmi Tár.  1880.  604-605.  1. 


ni. 


Az  unió  vége,  a  kálvinislák  határozott  fellépése.  A  két  vezér:  Kótai 
Jakab  és  Tályai  János.  A  tiszáninneni  református  papság  és  Abauj vár- 
megye sikertelen  beavatkozása.  A  tízéves  elnyomatás.  Váradi  Pál  pöre. 

(16B5-16M.) 

A  «szakadozás»,  a  mitől  Alvinczi  az  ö  kedves  egy- 
házát féltette,  csakugyan  bekövetkezett.  Míg  élt,  nagy  tekin- 
télye és  közkedveltsége  hatalmával  meg  tudta  gátolni  a  nyil- 
vános szakadást :  a  lutheránusokat  visszatartotta,  a  kálvinis- 
tákat mérsékelte:  halála  után  elhangzottak  jó  tanácsai;  a 
viszály  és  szakadás  többé  kikerülhető  nem  volt.^ 

Alvinczi  halálakor,  mint  említettük,  Tályai  János  és 
Báthori  Gergely  voltak  a  magyar  káplánok,  jobban  mondva : 
másodlelkészek ;  mindkettő  erős  kálvinista.  Tályai  kassai  fiú, 
külföldön  járt.  képzett,  de  heves  és  ambicziózus  ember,  kedvelt 
szónok.  Méltán  várhatta,  hogy  Alvinczi  helyére,  a  főpredi- 
kátorságra  őt  fogja  előléptetni  a  tanács,  annyival  is  inkább, 
mert  még  1621-ben  oly  értelmű  határozatot  hozott  a  válasz- 
tott község,  hogy  a  legközelebbi  alkalommal  három  magyar 
pap  helyett  csak  kettőt  tartanak.  « mivel  súlyosan  esik  a  sok 

^  Adataimat,  e  szakasztól  kezdve,  a  legnagyobb  részben  Kassa 
város  levéltára,  illetőleg  jegyzőkönyvei  szolgáltatják.  Elégnek  tartom  ezt,  a 
folyton  ismétlődő,  egyhangú  és  felesleges  utalások  helyett  egyszer  s 
mindenkorra  itt  megjegyezni. 


SZÁZIÍVES    KÜZDKLEM    A    KASSAI    RKF.    EGVHÁZ    MKGALAKULÁSÁÍ.HT.        29 

fizetés  a  városnak*.  Míg  Alvinczi  élt.  megtartották  mellette 
a  két  papot:  halála  után  eljött  az  idö.  hogy  az  1621.  évi 
határozatot  végrehajtsák. 

A  tanács  és  választott  község  azonban  máskép  gon- 
dolkozott, .lói  ismerték  Tályait  s  tudták,  hogy  ha  ö  lesz  a 
főpredikátor,  a  magyar  egyházat  teljesen  kálvinistává  teszi. 
Erről  pedig  hallani  sem  akartak.  Egyszerűen  elbocsátani 
megint  nem  merték,  mert  felzúdult  volna  az  egész  magyar- 
ság. Azt  gondolták  tehát  ki,  hogy  a  két  magyar  papot 
mellőzvén,  máshonnan  hoznak  egy  főpredikátort.  «ki  igaz 
augustana  confessión  volna ».  Ez  által  nemcsak  azt  akarták 
elérni,  hogy  a  magyar  egyház  ismét  teljesen  lutheránussá 
legyen,  hanem  azt  is,  hogy  Tályai,  ki  e  czél  elérését  meg- 
nehezíthetné, a  mellőzés  miatt  megsértődve,  maga  adjon 
alkalmat  eltávolítására. 

Ily  tervezgetések  közben  már  1634.  deczember  7-én 
megbízza  a  tanács  a  soproni  országgyűlésen  levő  városi 
követeket,  hogy  « tudakoznának  valamely  jó  bölcs  tanító 
felöl ».  A  választott  község  pedig  a  következő  (1635)  évi 
legelső  határozatában  felhívja  a  tanácsot,  hogy  « minden 
késedelem  nélkül  egy  tudós  főpredikátor  felöl  gondolkozzon, 
ki  igaz  augustana  confessión  volna*.  —  egyúttal  azonban 
vádat  is  emel  a  mostani  két  pap  ellen,  felhiván  Biró  Uramat. 
« hagyja  meg  nekik,  hogy  mostan  interim  tisztekben  járja- 
nak el,  mert  most  is  sok  panasz  vagyon,  főképen  Gergely 
pap  Uramra,  hogy  gyakorta  a  hetedszaki  predikácziókat  el- 
mulasztják, de  még  az  könyörgésre  sem  mennek  igen  be». 
Hogy  pedig  a  helyzet  iránt  semmi  kétség  ne  lehessen,  ugyan- 
csak a  választott  község  4.  számú  határozata  ekképen  fe- 
nyegeti meg  az  engedetleneket:  « Mivel  az  nyilván  vagyon, 
hogy  sokan  vannak  köztünk,  kik  noha  megesküsznek,  mikor 
az  concivisséget  felveszik,  hogy  az  mi  czeremoniánkkal  él- 
nek, mindazáltal  hiteket  meg  nem  gondolván,  falura  mennek 
és  ottan  communicálnak:  kívánja  azért  az  Nemes  Kösség, 
hogy  a  Nemes  Tanács  menjen  végére,  és  ha  olyanok  ta- 
láltatnak, kemény  büntetéssel  büntetődjenek.> 


:M)  rívíísz  kái.má.n. 

A  liivciliilus  tííkiiitély  és  han<,'ulMt  tehát  ef^yenesen  a 
kcilviiiistak  ellen  lordul t,.  Túlyai  es  Hathori  ine<íért ették,  ho^y 
;i  városi  hatóságtól  jot  neni  varhatnak,  l^j^yelöre  azonban 
várakozó  állásba  helyezketllek  s  niéltatlankodva  bár,  de 
megszakítás  nélkiil  végezték  lelkészi  teendőiket. 

Kassa  város  követei  (csakhamar  kinézték  a  nekik  való 
embert,  Kótai  .Jakab  balogi  lelkész  és  esperes,  elébb  murány- 
vári  udvari  pap  személyében,  ki,  mint  a  követi  jelentés 
mondja  «nagytudományú  férfiú  és  hozzá  testtel -lélekkel  erős 
l ntherdnifs,  mindhalálig » . 

A  kassai  tanácsnak  epén  ilyen  ember  kellett.  Három 
követség  is  járt  Balogon  és  Murányban,  míg  Kótai  elhatá- 
rozta magát  az  eljövetelre  s  özvegy  Széchy  Oyörgyné,  Drugeth 
Mária  is  belenyugodott  kedves  papjának  elvesztésébe. 

A  követek  útján  Kótai  kellőleg  megismerkedett  a  hely- 
zettel tudta,  hogy  Kassán  küzdelem  vár  reá.  s  előre  bizto- 
sítani akarta  magát  a  városi  hatóság  támogatásáról  és  vé- 
delméről. Ezért  csak  bizonyos,  írásba  is  foglalt  feltételek 
helybenhagyása  esetén  ígérte  meg  a  kassai  föpredikátorság 
elfogadását.  A  tanács  a  feltételeket  eltbgadta  s  így  mi  sem 
állotta  többé  útját,  hogy  Kótai  Kassán  személyesen  vegye 
at  a  meghívást. 

Megérkezvén  Kassára,  1635.  márczius  12-én  tartotta 
próba-szónoklatát  a  nagy  templomban.  Másnap  megjelent  a 
tanácsházon,  hova  Tályai  és  Báthori  is  felhivattak,  az  utóbbi 
azonban,  betegségével  mentvén  magát,  otthon  maradt. 

Ekkor  folyt  le  a  hosszantartó  küzdelem  legelső  je- 
lenete. 

A  tanács  legelőször  is  Kótai  írásba  foglalt  feltételeit 
mutatta  meg  Tályainak,  ki  azok  ellen  semmi  kifogást  nem 
tett.  Kótainak  azonban  ez  nem  volt  elég,  rögtön  előhoza- 
kodott a  két  legégetőbb  kérdéssel;  kívánta  nevezetesen,  hogy 
az  úrvacsora  kiszolgáltatása  egyforma  szertartással,  lutheránus 
agenda  szerint  történjék  és  hogy  a  két  pap  ne  járjon  többé 
a  kálvinisták  zsinatába,  hanem  az  ötvárosi  lutheránus  es- 
peres, illetve  superintendens  hatósága  alá  tartozzék. 


SZÁZÉVKS    KlizUKl.K.M    A    KASSAI    IIKK.     HGYIIÁZ    .MKGALAKi:LÁSÁlh;T.         8L 

Tályai,  bár  védte  a  szabad  agenda t  és  az  Alvinczi 
állal  követett  szertartást,  az  első  kivánalomnak  hajlandó  volt 
engedni,  a  másodiknak  azonban  határozottan  ellentnaondott. 
« Mivel  én  —  úgymond  —  az  itt  való  superintendenshez 
(azaz  az  abauji  református  espereshez)  esküdtem,  arra  t.  i. 
hogy  mindenkor  engedelmes  leszek  neki,  nem  tudom,  hogy 
szeghessem  meg  hűtőmet;  jóllehet  én  az  vallásra  és  hütre 
nem  esküdtem,  hanem  csak  az  engedelemre.  iMás  az,  hogy 
szegény  Alvinczi  uram  is  oda  járt.  En  elmehetek  az  augus- 
tana  synodusba  is.  de  hogy  a  kinek  én  egyszer  megesküd- 
tem, onnan  elszakasszam  magamat,  nem  tudom,  mint  lehes- 
sen.»  Kótai  és  a  tanács  azonban  erősen  sürgették  kiván- 
ságuk  teljesítését,  végre  is  mindkét  fél  engedett  valamit. 
Tályai  a  tanácsra  bizta,  hogy  oldoztassa  fel  öt  a  kálvinis- 
táknak tett  esküje  alól:  viszont  Kótai  megígérte,  hogy  maga 
is  elmegy,  ha  érkezése  lesz,  a  kálvinista  zsinatba,  «tamquam 
visitationis  fraternae  gratia»,  azt  azonban  határozottan  ki- 
jelentette, hogy  a  kálvinista  esperességet  sem  ö,  sem  pap- 
társai hatóságuknak  el  nem  ismerik. 

Ezek  után  a  tanács  a  már  írásban  kiadott  meghívást 
előszóval  is  ismételte  és  megerősítette,  mit  Kótai  kézfogás 
és  köszönő  szavak  kíséretében  el  is  fogadott. 

Tályai  azonban  nem  tudott  megnyugodni  a  történtek- 
ben. Míg  Kótai  ügyei  elintézése  végett  Balogon  járt,  ö  meg 
Szerencsre  ment,  a  kálvinista  zsinatra,  tanácsot  és  pártfogást 
kérni.  Mit  végzett  a  zsinat,  teljes  hitelességgel  nem  tudhat- 
juk, mert  Tályai  és  az  esperes  előadásai  egymástól  eltérnek. 
Annyi  tény,  hogy  Tályai  azzal  az  elhatározással  jött  haza. 
hogy  semmit  sem  enged  álláspontjából  s  mint  párszor  vigyá- 
zatlanul  kiszalasztotta  száján:  <^tőt  papot  nem  iirah.  Csa- 
lódva jogos  várakozásában  s  mélyen  sértődve  a  miatt,  hogy 
szülővárosa  egy  idegent  tett  elébe,  tagadhatatlan,  hogy  ha- 
tározott idegenkedéssel  sőt  lenézéssel  fogadta  Kótait  s  így  a 
viszály  mind  nagyobb  mérveket  öltött. 

Megjött  a  nagy  hét  s  annak  elején  megérkezett  az  üj 
főpap  is,  hogy    az    ünnepeken    át    már  szolgáljon.    A  másik 


82  ui«:vi!:sz  kálmán. 

két  pap  teljesen  ijínorálta  iöiiökíH.  «sem  hozzá  nem  mennek, 
sem  semmi,  esak  liall<:íatnak,*  mint  a  biró  panaszolja,  'lalyai 
e  melleit  a  na^'yliét  luHíqjén  (ápril  2)  azon  kivánsá(<át 
tejezte  ki  a  biró  előtt,  hogy  a  legelső  alkalommal  (nagy- 
pénteken) Kótai  a  tót  pappal  együtt  oszsza  az  úrvacsora  ját, 
mivel  «ök  még  nem  tudják  az  0  kegyelme  ritusát  s  örömest 
látnák ».  Nagycsütört()k  reggelén  azonban  mégis  meglátogattji 
Tályai  Kótait  s  abban  •  állapodtak  meg,  hogy  másnap  — 
nagypénteken  —  az  új  pap  prédikál,  a  másik  kettő  pedig 
ürvacsorát  oszt.  Az  ugyané  napon  tartott  tanácsülésen  (mely- 
ben Kótai  és  Tályai  is  részt  vettek)  szintén  ily  értelemben 
történt  a  megállapodás,  azon  hozzáadással,  hogy  húsvét  első 
napján  is  Kótai  prédikáljon,  másodnapján  pedig  ugyanő 
oszsza  az  úrvacsorát  az  egyik  pappal,  a  másik  pedig  pré- 
dikáljon. 

Nagypénteken  a  megállapodás  szerint  csakugyan  Kótai 
prédikált,  a  másik  két  pap  úrvacsorát  osztott.  Húsvét  első 
napján  (ápril  8)  szintén  Kótai  prédikált:  úrvacsora-osziás  e 
napon  a  németek  részére  volt.  Első  ünnep  estéjén  azonban 
nagy  baj  történt:  János  és  Gergely  pap  a  nagycsütörtöki 
megállapodás  ellenére  azt  izenék  a  bírónak,  hogy  « mivel  ők 
már  administrálták  nagypénteken  az  communiót  és  Kótai 
uram  azt  kívánsága  szerint  meghallgatta  és  megnézte, 
holnap  Ö  kegyelme  admínistrálván,  ők  is  megakarnák  hall- 
gatni és  nézni:  de  a  mint  Ö  kegyelme  akarja,  hogy  közülök 
valamelyik  segítse  az  pohár  porrectióját,  ők  ahhoz  nem 
accedálhatnak  s  elő  nem  állanak ;  lássa  Bíró  uram,  ki  segít 
neki,  legyen  gondja  reá». 

A  biró  rögtön  íelgyűjteti  a  tanácsot  és  községet  s  elő- 
hivatván a  két  renitens  papot,  keményen  feddi  őket  el- 
járásukért. 

Tályai  ekkép  védekezik:  « Eszünkbe  vévén,  hogy  Kótai 
uram  sok  innovatiót  akar  introducalni,  akarjuk  látni  mi  is, 
mint  s  hogy  adminístrálja  Ö  kegyelme,  a  minthogy  Ö 
kegyelme  is  minket  meghallgatott;  mert  mi  nem  tudjuk, 
kicsoda    0  kegyelme,  soha  sem  ismertük ;    nem    tudjuk, 


SZÁZÉVES    KÜZDKLKM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.        3H 

micsoda  hiten  vagyon,  mert  az  emberek  közt  Flacciá- 
uíisok  is  vágynak.  Azt  kívánnánk  mi.  hogy  a  mint  réglöl 
fogva  s  Alvinczi  uram  idejében  volt,  úgy  lenne  ezután  is  s 
Ö  kegyelme  is  úgy  szolgáljon  ennek  az  eklézsiának,  Alvinczi 
uram  catechismusa  szerint  tanítván^  kiben  semmi  meg- 
vető nincsen^  ha  vagyon:  mutassa  meg  0  kegyelme.  Az 
communió  kiszolgáltatásában  pedig  segíthet  Ö  kegyelmének 
holnap  az  tót  avagy  német  pap.  avagy  falusi,  a  mint  ezelőtt 
is  volt  néha». 

Erre  a  kemény  beszédre    ugyancsak  felzúdult  a  nemes 
tanács  és  község  s  a  biró  erősen  kifakadt: 

«Soha  Kassán  ez  nem  volt,  hogy  egy  vagy  két  ember 
orron  hordozták  volna  az  tanácsot  és  kösséget,  amint  Ke- 
gyelmetek akarja;  azt  cselekedvén,  a  mit  ex  rancore  vagy 
honnan  végez  két  ember  maga  között,  nem  azt,  a  mire 
fogadást  tészen  előttünk.  Ha  másokkal  akarunk  eklézsiánk- 
ban  szolgáltatni,  a  mint  Kegyelmetek  minékünk  disponálván, 
tót,  német,  falusi  papra  mér  mutogatni,  mire  való  Kegyel- 
metek s  mire  tartjuk  Kegyelmeteket?  Azért  derekasan  és 
simpliciter  resolválja  Kegyelmetek  magát,  miért  cselekedte 
Kegyelmetek  ezt?  Ha  Kegyelmetek  nem  lutheránus^  miért 
szimulálj  mást  szivében  hívén  s  mást  tanítván?!^ 

A  felháborodást  Gergely  pap  próbálta  lecsendesíteni, 
azzal  mentvén  magokat,  hogy  Kótai  megveti  őket.  nem 
beszélget  derekasan  velők,  tanításukat  és  vallásukat  nem 
javallja  és  arra  akarja  őket  erővel  kényszeríteni,  a  mihez 
ők  nem  szoktak. 

Tályai  azonban  megint  elrontotta  a  dolgot,  mert  gú- 
nyosan bírálat  alá  vette  Kótai  mai  predikáczióját  is:  « Kótai 
uram  nekem  megbocsásson,  de  nem  tudom,  attól  van-é,  hogy 
nem  magyar  0  kegyelme,  vagy  tnitől,  a  miket  prediká- 
tióiban  mond,  arra  én  nem  mehetek  s  nem  vallom,  a  mint 
ma  is  monda:  Nincsen  itt  a  Ghristus  mint  holt,  de  itt 
vagyon,  mint  élő*. 

A  végeredmény  az  lett,  hogy  a  két  pap,  esperese  meg- 
iiagyására  hivatkozva,  nem  engedett.    A    biró  annyira  kijött 

Révész  :  Százéves  küzdelem.  3 


34  r.KVKS/     KÁI..MÁJVI. 

sodrából,  hoiív  (íkkép  íiMiyegette  és  szidalmazta  ükei :  " niiúrf 
(I (itatok  az  ördöipiek  lelketeket,  beslye  k  .  .  .  a>  fiai,  soka 
többé  a>  kassai  kfdhedrálnil  nem  prédikáltok!*  Mé^  ez 
sem  használt  semmit.  Utoljára  is  úgy  intézkedett  a  tanáes, 
hogy  a  nyakasabb  'ialyait  minden  szolgála tt(31  eltiltotta,  a 
f)redikálással  Bálorit  bizta  meg :  az  úrvacsora-osztáshoz  pedig 
Kótai  segít.ségére  a  német  másodpapot,  Scheibenbodent  kérte 
ki  a  plébánostól. 

Így  ment  végbe  ünnep  másodnapján  az  isteni  tisztelet, 
melynek  végeztével  ismét  egybegyűltek  a  város  atyái,  maguk 
elibe  híván  mind  a  három  papot.  Először  is  Tályait  és 
Hátorit  szólították  fel,  mondják  el  megjegyzésüket  a  Kótai 
által  végzett  mai  úrvacsora-osztásra.  A  két  pap  nem  kifogá- 
solta ugyan  egyenesen  Kvótái  eljárását,  de  a  hármójok  között 
ez  alkalommal  történt  szóváltás  nyilvánvalóvá  tette,  hogy 
nincsenek  s  nem  is  lesznek  soha  egy  véleményen.  János  pap 
közben  azt  az  indítványt  vetette  fel,  hogy  váltogatva  oszszák 
az  úrvacsoráját.  egyszer  Kótai  valaki  mással,  másszor  ö 
(iergely  pappal:  a  tanács  azonban  rögtön  ellene  mondott, 
«mert  épen  ez  által  jőne  be  és  következnék,  a  mit  el  aka- 
runk kerülni ».  Végre  is  eredmény  nélkül  oszlott  el  a 
gyülekezet,  melyben  a  vicegenerális.  Bornemisza  János  is 
jelen  volt. 

Kótai  két  nap  múlva  ismét  visszament  Balogra,  és 
pedig  azzal  a  határozott  kijelentéssel,  hogy  ö  a  másik  két 
pappal  együtt  való  szolgálattól  semmi  jót  nem  remél.  <  inkább 
'mindennek  békét  hdgy,  el  sem  /o,  hogysem  ővelek  s  ki- 
váltképen János  urainknál  szolgáljon ». 

A  dolog  új  fordulatot  vett,  midőn  ugyancsak  áprü  11-én. 
valószínűleg  a  vicegenerális  meghívására  Kovásznál  Imre 
szepsi-i  pap  és  esperes.  Nagy  Pál  nagyidai  —  azelőtt  kassai 
—  pap  és  még  egy  másik  lelkész  társaságában  Kassára  jött 
s  itt  ügy  a  vicegenerálist,  mint  a  birót  felkeresvén,  nyilat- 
kozatával Tályait  meglehetősen  cserben  hagyta. 

Az  esperes  ugyanis  a  bíró  előtt  így  nyilatkozott:  «Sze- 
rencsen  gyűlésünk   lévén,  oda  jőve   János  uram,  senki  nem 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    HEF.    KGYIlÁZ    MEOAI-AKULÁSÁRIiT.         35 

is  hívatta  s  utoljára  elöállva,  panaszolkodni  kezde.  hogy 
Kegyelmetek  valami  tót  papot  akar  hozni,  ő  nem  tudja 
kicsoda  s  micsoda  vallású;  mint  s  hogy  lészen  ö  s  mit  cse- 
lekedjék? Mi  a  dologról  discurálván,  más  inslructióval  nem 
bocsátók,  hanem  ezt  mondottuk  neki,  hogy  lássa  elsőben 
mint  s  hogy  lészen  az  állapot,  vigyázzon  és  a  mire  mehet, 
tisztében  hátra  ne  álljon,  hanem  szolgáljon  inkább.  De  hogy 
mi  azt  hagytuk  volna  neki,  a  mit  cselekedett,  nem  mi  in- 
structiónk  s  nem  jól  cselekedte.  És  noha  eléggé  bánkódunk 
miatta,  de  kérjük  Kegyelmeteket  propter  evitandum  aliquod 
május  periculum,  főképen  az  ellenkezők  hogy  ne  kacsag- 
h  ássanak,  ha  lehet,  a  dolog  amice  complanáltassék». 

Ezután  a  nyilatkozat  után  vesztett  pöre  lett  Tályainak. 
A  másnap  (ápril  12)  tartott  városi  gyűlés  a  papságtól  «el- 
búcsúztatá*.  A  küldöttségnek,  mely  e  határozatot  tudtára 
adta,  ekképen  felelt:  «Én  engedelmes  vagyok  az  Ö  kegyel- 
mek akaratának  s  nem  is  neheztelem  ebbeli  izenetét  Ö  ke- 
gyelmeknek; de  ha  rostára  vetném,  jöne  ki  valami  belőle: 
és  ha  tudtam  volna,  hogy  így  járok  az  esperest  és  Pál  pap 
miá.  in  scriptis  hoztam  volna  az  instructiót :  de  ha  így  lőtt. 
nincs  mit  tennem.  Pátrónusimnak  ismerem  én  mindazon- 
által Ö  kegyelmeket,  melyre  igen  kérem  is  Kegyelmeteket, 
mind  fejenként ». 

A  kálvinista  polgárság  felháborodott  kedves  papjának 
elbocsátása  miatt.  « Némely  uraim  között  —  mondja  a  biró 
négy  nap  múlva  —  zöngedeznek  csoda  értelmek  és  sok, 
János  és  (lergely  papot  biztatván,  elszakadásra  indítván  s 
imitt-amott  sügván-búgván  velők,  Kótai  uramat  pedig  egy 
vagy  két  ember  papjának  mondván  s  így  gyalázván  titkon 
való  gyülésökben  némelyikünket  esküvések  s  hitek  ellen: 
holott  senki  hire  nélkül  és  concensusa  nélkül  vocatiót  nem 
adtunk  Kótai  uramnak,  de  valamit  cselekedtünk,  communibus 
votis  itt  végeztük  ....  Ha  azért  eféle  csoda-,  ellenkező,  hamis 
és  gyalázatos  értelmeket  s  híreket  hintő  (íomperiáltatik,  lássa 
Kegyelmetek,  ha  nem  méltó-é.  hogy  mint  a  közönséges 
békességnek,  (^sendességnek   s    egyességnek    bontója,    illendő 


36  HéVÉSZ    KÁI-MÁN. 

aiiimadversiól  incturráljon  és  megbiinUíth'ssék.  Mi  Vas  Mihály 
uramnial  protestálunk,  hogy  ha  kijön,  kicsoda  ezeknek  a 
híreknek  hintegetöje,  megemlékezzék  Kegyelmetek  r6la,  gon- 
dunk leszen  reá.  mert  höcsületünkhen  jár.  ^ 

forrongott  tehát  a  város  s  (lergely  [)ap,  ki  ez  időben 
egymaga  szolgált  a  magyar  egyházban,  heves  predikáczióival 
csak  olajat  öntött  a  tűzre.  A  tanács  nehezen  ugyan,  de  tűrte, 
mert  pap  nélkül  nem  lehetett  az  egyház:  azt  azonban  jól 
tudták,  hogy  Gergely  papot  sem  tarthatják  már  soká.  Keres- 
tek is  Eperjesen  egy  magyar  káplánt,  de  sikertelenül. 

Május  6-án  végleg  beköltözött  Kótai  Kassára  s  három 
nap  múlva  nagy  ünnepélyességgel  be  is  iktatták  a  föpredi- 
kátorságba.  (lergely  pap  azonban  nem  sokat  adott  új  főnö- 
kére. «Még  csak  annyi  becsülete  sem  volt  előtte,  hogy  vagy 
egyszer  kikísérné  avagy  csak  a  templom  ajtaján :  az  itt  való 
szokásokról  sem  informálja  Ö  kegyelmét,  sőt  majd  minden 
predikátiójában  scrupulust  vét  szemünkben »  —  méltatlankodik 
a  biró  a  május  18-iki  városi  gyűlésen,  mely  maga  elébe 
hívatván  Gergely  papot,  hosszasan  igyekezett  őt  engedelmes- 
ségre birni,  de  hiába.  (Gergely  pap  nem  engedett  «Gsak  egy 
czérnaszálra  sem  akarok  eddig  való  vallásomtól  s  tanítá- 
somtól elmenni  s  eltávozni,  hanem  ezután  is  azt  hiszem  s 
azt  vallom,  a  mit  eddig,  és  a  mire  esküdtem,  annak  eleget 
teszek. » 

E  határozott  nyilatkozatra  az  lett  a  felelet,  hogy  Bá- 
thorit  is  azonnal  elbocsátotta  a  város,  sőt  még  búcsúzó 
predikácziót  sem  engedett  neki,  attól  félvén,  hogy  még  jobban 
feltüzeli  a  különben  is  izgatott  kedélyeket. 

A  városi  hatóság  erőszakos  eljárása  valóban  nagy 
izgatottságot  keltett  úgy  a  közvetlenül  érdekelt  kálvinista 
polgárság,  mint  a  környékbeli  református  papság  és  nemes- 
ség körében  is.  A  két  elbocsátott  pap  Kassán  maradt,  a  mi 
természetesen  csak  növelte  az  elégedetlenséget.  A  városi 
főemberek  belátták,  hogy  erőszakos  eljárásukkal  túl  lőttek  a 
czélon  s  nem  lesz  jó  a  dologból,  ha  nem  engednek  valamit 
eddigi  merevségükből.    Ehhez  járult,  hogy  a  magára  maradt 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A     KASSAI    KEK.     EGYHÁZ    MKGALAKULÁSÁÉKT.         H7 

Kótai  nem  győzte  a  dolgot,  káplánt  meg  nem  tudtak  hirtelen 
kapni,  bár  közelben-távolban,  még  Dunántúl  is  egyaránt 
keresték.  Szóval  a  tanács  igen  kényes  helyzetbe  jutott,  miből 
úgy  próbált  kiszabadulni,  hogy  legalább  Tályait  visszaveszi 
hivatalába,  ha  ez  valahogy  Kótaival  meg  tudna  egyezni. 

A  református  egyházhatóság  is  beleavatkozott  a  do- 
logba. A  « Zemplén-.  Torna-,  Borsod-  és  Abaujmegyében  levő 
papok  gyülekezetinek  nevében*  június  20-án  két  esperes  és 
négy  pap  jelent  meg  a  bírónál,  kérvén  öt,  hogy  másnapra 
gyűjtse  fel  a  községet,  hogy  az  előtt  adhassák  elő  követ- 
ségüket. A  biró  házánál  erős  vita  fejlett  ki  a  tanács  tagjai 
és  a  papok  között,  melynek  folyamán  az  utóbbiak  nyiltan 
kimondták,  hogy  mivel  a  kassai  lakosság  egy  része  kálvi- 
nista, a  dolgot  másképen  elintézni  nem  lehet,  mint  hogy  ezek 
részére  is  tartson  a  város  kálvinista  papokat.  A  tanács 
azonban  határozottan  visszautasította  e  kérelmet,  « Privilé- 
giumunk szerint  olyan  papot  tartunk,  aminemüt  akarunk, 
abbúl  senkitűi  semmit  nem  várunk,  és  az  augustana  con- 
fessiónál  külömb  vallásokat  introducálni  nem  akarunk:  ha 
penig  valaki  eddig  az  helvetica  confessiót  tanította  alattom- 
ban, sub  specie  augustanismi,  nem  jól  cselekedte ;  legyen  az 
ö  lelke  rajta,  mi  nem  tudjuk. »  A  község  felgyujtésére  nézve 
pedig  időhöz  nem  kötött  Ígéretet  nyert  a  követség  a  ta- 
nácstól. 

A  július  9-én  tartott  városi  közgyűlésben  ismét  meg- 
kísértették a  Tályai  Jánossal  való  megegyezést,  ő  azonban 
református  egyházi  felsősége  beleegyezésétől  tette  függővé 
végleges  elhatározását.  így  megint  be  kellett  hívni  a  refor- 
mátus papokat,  kiknek  tekintélyes  küldöttsége,  négy  esperes 
es  négy  más  pap  július  12-én  meg  is  jelent  Kassán  s  a 
következő  napon  ismét  a  tanácscsal  együtt  tárgyalt,  mivel 
azon  kívánságukat,  hogy  a  községet  is  felgyüjtsék,  ismét  nem 
teljesítette  a  tanács,  mert  attól  félt,  hogy  a  község  kálvinista- 
érzelmű  tagjai  könnyen  megzavarhatnák  terveit. 

A  papokat  a  bíró  ezen  különös  kérdéssel  fogadta: 
«azt    kívánjuk    elsőben    is    tudni.   Kegyelmetek    mindnyájan 


88  ltí:VKS/    KÁLMÁN. 

követek-é.  k()vetségl)en-é,  avagy  vizitálni,  avagy  rnironnán  s 
kitül  jöttek  kogyeltnoítek  és  mi  mellett  ?» 

Kovásziiai.  az  ahauji  esperes  így  felelt:  ^MiiKlriyájan 
egy  dolo<íbaii  jöttünk,  és  mi  négyen  az  eklézsiáknak  széniori 
lévén,  gondot  akarván  viselni  tisztünk  szerint  az  eklézsiákra: 
nem  mástul,  hanem  magunk  dolgában  jíUtünk  könyörögni 
Kegyelmetekhez,  nem  kívántatván  levél  sem,  mivel  az  eklé- 
zsiáknak inspectori  itt  vagyunk,  és  levelet  kitol  kellett  volna 
hoznunk,  nem  tudjuk,  nem  j()vén  mástul  követségben :  hanem 
mint  atyák  a  fiakhoz  magunk  dolgát  s  nyavalyáját  csendes 
szívvel  exponálni  Kegyelmeteknek;  mely  dolgot  és  kívánsá- 
gunkat ím  in  scriptis  adjuk  be  Kegyelmeteknek. » 

Átnyújtották  tehát  a  tanácsnak  a  vitás  ügyet  teljesen 
megvilágító  s  álláspontjukat  igazoló  alapos  emlékiratukat/ 
melynek  végén  ismét  csak  ez  a  kívánalom  állott:  «Az  reli- 
giónak  szabados  exercitiumját  kívánjuk  Kegyelmetektől, 
ahhoz  illendő  és  szükséges  szállástartó  helylyel,  templom- 
mal és  vallásunkon  levő  tanítónak  Kassán  való  megmara- 
dásával.» 

Az  emlékirat  oly  nagy  hatással  volt  a  tanács  tagjaira, 
hogy  bár  azelőtt  mindig  ezt  hangoztatták:  « nekünk  még  a 
király  sem  adhat  akaratunk  ellenére  papot ».  most  annyira 
megijedtek  a  nyolcz  kálvinista  paptól,  illetőleg  ezek  méltó- 
ságos hangú,  alapos  emlékiratától,  hogy  ellenük  a  vicegene- 
rális, Bornemisza  János  tekintélyét  hívták  segítségül.  Átküld- 
ték hozzá  a  papok  emlékiratát,  melynek  egy  pontja  «az 
aranynál  drágább  békeséget*  ajánlja  és  magasztalja.  Ez  ár- 
tatlan pontot  Bornemisza  igen  ügyesen  ellenük  fordította,  azt 
fogván  a  szegény  papokra,  hogy  «rebelliót  fundálnak,  ami 
kiváltképen  innen  tetszik  ki,  hogy  aranynál  drágább  béke- 
séget  emlegetnek,  ha  tudniillik  cedálunk  kívánságuknak,  de 
ha  nem.  hát   per   consequens    nem  marad  meg  a  békeség. » 

Azonnal  ment  tehát  a  vicegenerális  a  biró  házához  s 
ott  a  papok  és  a  tanács  előtt  így  nyilatkozott :   « Nagy  szivem 

^  Egész  terjedelemben  közlöm  a  Melléklet  II.  sz.  a. 


SZAZF.VKS    KÜZDELEM    A    KASSAI    KEF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁFÍHI  .         3íí 

fájdalmával  láttam  s  olvastam  ezt  az  írást ;  ha  0  kegyelmek 
könyörgeni  akarnak,  nem  így  és  nem  most,  hanem  akkoi- 
kellett  volna,  míg  az  controversiába  még  be  nem  bocsát- 
koztanak :  de  itt  nem  könyörgenek,  hanem  valamit  s  nagyot 
inoveálni  akarnak,  kire  énnekem  gondomnak  kell  lenni,  mely 
dolog  nem  Kegyelmeteket  (a  tanácsot),  hanem  az  én  Kegyel- 
mes uramat  (a  királyt)  illeti. » 

A  papok  belátták,  hogy  a  kassaiaknál  nincs  meg  a 
.szándék  a  dolog  méltányos  elintézésére,  sőt  legjobb  szán- 
dékú fellépésüket  rosszhiszemtíleg  félremagyarázzák.  Komoly 
hangon  protestáltak  tehát  ez  eljárás  ellen,  kijelentvén,  hogy 
ők  megtették  kötelességüket  s  így  a  felelősséget  a  következ- 
ményekért teljesen  a  kassaiakra  hárítják.  A  következő  nap 
azonban  még  Kassán  maradtak,  hogy  Tályai  ügyének  vég- 
leges eldőlését  bevárják. 

Tályait  ugyanis,  mint  fentebb  említettük,  még  mindig 
szerette  volna  visszanyerni  a  tanács.  Ö  a  dolgot  esperese  s 
paptársai  beleegyezésétől  tette  függővé.  Ezek  azonban,  meg- 
bosszankodván a  kassaiak  eljárásán,  szintén  sarkukra  állottak 
s  valamint  azok  a  vicegenerálisra  és  a  királyra  hivatkoztak 
oly  dologban,  a  mit  magok  is  elintézhettek  volna :  az  esperes 
is  azt  monda,  hogy  nem  neki  esküd()tt  meg  Tályai  János, 
hanem  «az  egész  generális  gyülekezetnek »  vagyis  az  egész 
papi  testületnek  s  így  ő  maga  nem  mentheti  fel  esküje  alól. 
Ekképen  csakugyan  az  lett  az  eredmény,  a  mivel  a  városi 
jegyző  a  július  14-ikl  gyűlés  történetét  bezárta:  «et  sic  ex 
nihilo  nihil ». 

A  városi  hatóság  nem  elégedett  meg  a  református 
papok  rideg  elutasításával  s  Tályai  végleges  elejtésével, 
lianem  még  ugyanezen  ülésében,  a  városi  jegyző  előadása 
szerint  egy  szívvel-lélekkel  az  ágostai  hitvallás  és  a  külső 
egyházi  egység  fentartása  mellett  nyilatkozott.  «Az  minthogy 
■ekkédig  az  igaz  augustana  confessió  vigeált  itt,  azután  is 
azt  valljuk,  oltalmazzuk  egy  szívvel-lélekkel ;  a  mellett,  ha 
kívántatik,  meg  is  halunk.  Azért  senki  itt  minekünk  ne 
praescribáljon    s    ne   igazgasson    más  religió  bebocsátásának 


40  IU<,Vl';s/    KÁLMÁN. 

kivánsúgávíil.    A  j6  papok    maradjamik    maisoknak,    nieit  mi 
semmire  nem  ac-conlálunk.* 

K  határozattal  a  békés  kiegyenlítés  íjtja  végképen  be 
lett  vágva  :  újra  megkezdődött  az  a  sajnos  belviszály,  mely 
ismét  évek  hosszú  során  át  dúlt  Kassa  város  lutheránus 
liatósága  és  a  kálvinista  polgárság  között,  végtelen  hátrányára 
a  protestantizmus  ügyének  s  nagy  előnyére  a  r.  katholikus 
egyháznak,  melynek  vezéríeríiai  örömmel  látták  mindinkább 
közeledni  az  időt.  midőn  a  két  viszálykodó  testvér  egyenes 
felhasználásával  visszanyerhetik  a  városban  uralmukat. 

Az  1635.  év  második  felében  megint  sikertelenül  ke- 
resett a  tanács  Kótai  mellé  magyar  papot.  A  szepes- szent- 
györgyi nem  vált  be:  (iönczi  Mihály  aranyos-megyesi  papot,, 
ki  földesurának  haragja  elől  futott,  elfogadta  volna  a  tanács, 
de  ennek  meg  az  ágostai  hitvallás  nem  tetszett  s  bár  egy 
darab  ideig  hitegette  a  tanácsot,  nem  jött  vissza:  bizonyára 
másutt  lelt  alkalmazást.  Dunántúlról  szintén  Ígérkezett  egy., 
de  ez  is  «megtréfállotta  a  tanácsot ».  így  Kótai  tovább,  mint 
egy  éven  át  maga  végezte  három  pap  dolgát,  a  hogy  tudta  ; 
sokszor  betegeskedett  is;  panasz  panaszra  jött  ellene,  hogy 
«nem  hallják  szavát,  mert  erőtelen».  Csakis  az  1636.  év 
közepén  kaptak  mellé  egy  papot.  Gsepregi  Urgési  Imrét :. 
ugyanez  év  szeptemberében  pedig  «az  Úr  Isten  mintegy 
üstökön  fogva  hozott  és  mutatott  még  egy  lelki  tanítót*. 
Sárosi  Bálintot:^  ezek  aztán  hosszabb  ideig  szolgálták  a 
várost  és  a  magyar  egyházat. 

A  lelkitanítókban  tehát  nem  volt  már  hiány,  más  baj 
adott  a  nemes  tanácsnak  sok  gondot.  Nemcsak  a  kálvinista 
polgárság  zúgott  és  forrongott  folyton  az  elnyomatás  miatt,, 
de  magában  a  « tiszteletes  tanácsban*  is  felütötte  fejét  a 
pártoskodás.  1636.  húsvét  napján  (márczius  23)  ugyanis  az 
a  hallatlan  eset  történt,  hogy  az  egyik  szenátor,  Váradi  Pál 

^  Sárosi  igen  kedves  papjok  lett  a  kassaiaknak.  1643.  májusában 
«véniát  kér,  hogy  az  pöstyéni  bányába  (fördőbe)  mehessen  és  úti- 
költséget is.  Elbocsátjuk  0  kegyelmét  és  útiköltségre  is  25  forintot  ren- 
delünk és  a  pinczetokját  is  megtöltetjük  jó  borral». 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    REP\    EGYHÁZ    MKGAI-AKL)LÁ.SÁÉf:T.         41 

is  Hárczára  ment  ki  ünnepelni,  hogy  kenyérrel  részesülhessen 
az  úrvacsorában.  A  tanács  egyenesen  esküszegéssel  és  ve- 
szedelmes példaadással  vádolta  e  miatt  Váradit,  «ki  miatt 
az  respublicának  rettenetes  kára  következik >.  Igen  figyelemre 
méltó  Váradi  ezen  védekezése:  «Tudja  Kegyelmetek,  hogy 
az  itt  való  emberek  mojd  mind  alföldiek  s  azért  mennek 
ki,  mert  kenyérhez  szoktak^  a  mint  én  is,  noha  az  ostyát 
is  nem  difí'icultálom,  ha  olyan  értelemmel  adnák,  mint  az 
kenyeret.  De  én  csak  egyet  sem  hívtam ;  ök,  ha  én  ki  nem 
mentem  volna  is,  csak  oda  mentek  volna:  nem  is  tudtam, 
hogy  a  kik  kimentek  volt,  kimennek, »  A  tanács  meghagyta 
ugyan  Váradit  a  szenátorságban,  de  szigorúan  megintette, 
hogy  ezt  többé  ne  cselekedje  s  a  választott  község  elé 
egyelőre  nem  bocsátotta  a  dolgot,  mert  « csoda  dolog  kivet- 
keznék belöle».  A  választott  község  azonban  ennek  daczára. 
az  1637.  év  elején  a  következő  kemény  határozatot  hozta: 
« Tetszett  az  N.  Kösségnek,  hogy  az  egyházi  ceremóniákról 
in  Anno  1635.  Art.  4.  et  1636.  Art.  3.  megtartassanak,  és 
valaki  az  ellen  cselekszik,  végére  menjen  Biró  Uram  az  N. 
Tanácscsal.  s  azt  comperta  rei  veritate,  minden  személy- 
válogatás nélkül,  tanácsbelit  szintén  úgy,  mint  kösség- 
helit,  illendő  büntetéssel,  ügy  mint  tisztének  tőle  elvételé- 
vel és  degradátióval  megbüntesse  s  fel  se  hivattassék  az 
curiára.  Az  egész  concivisséget  pedig  bízza  az  N.  Kösség  az 
N.  Tanácsnak  is  moderata  animadversiójára.^ 

Azonban  minden  kemény  határozat  hiába  volt:  a  ve- 
szekedések egyre  tartottak;  az  egész  város  egyebet  sem 
csinált,  csak  hitet  igazított,  a  vallás  dolgait  hányta-vetette. 
1637.  ápril  21-én  a  tanács  és  választott  község  megint 
kénytelen  a  következő  határozatot  hozni: 

«Az  disputátorokrul,  kik  az  religió  dolgát  városunkban 
annyira  forgatják,  hogy  csak  két  vagy  három  ember  valahol 
összegyűl,  varga,  csizmadia  és  akármi  emberek  is,  kikre 
úgy,  mint  reánk  is,  az  religió  dolga  nem  bízatott,  mindjárást 
csak  az  religió  dolgát  forgatják,  egymást  káromolják  annyira, 
hogy  nemcsak  magok  vesznek  gyakorta  össze,  de  városunk- 


42  Ri5:vi';s/.  kái.mán 

nak  is  nem  kevés  káit  üísziiek  veUí,  az  kii  kevés  emíier  lud 
mofígoiidolni.  Azéi'l  mindcui  (télimeslereket  iiívasson  Unó 
Uram  maijához,  és  me<:íhagyja  nekik,  hogy  szólílsák  nicj^ 
céhl)eli  társaikat,  kiki  légyen  el  aíele  botránkozásra  való 
dispiitatiók  nélkül.  Egyéb  rendeket  is  aszerint  szólítson  meg 
Biró  Uram.  kik  ba  nem  aecomodálják  magokat,  és  még  annál 
is  inkább  elmennek  az  emberek,  kiből  más  is  következbetik 
csak  könnyen,  méltó  animadversió  legyen  rajtok. » 

Intés,  fenyegetés,  büntetés  mind  hiába  volt.  A  vallási 
viták  mind  nagyobb  hullámokat  vertek,  sőt  az  iitraákról  és 
liázakból  már  a  templomba  is  becsaptak. 

A bauj vármegye  tülnyomólag  kálvinista  nemessége  nem 
nézhette  « hivalkodó  szemmel >  kassai  hitsorsosainak  elnyo- 
matását. Alkalmat  keresett,  hogy  közbevethesse  magát 
érdekökben.  Egyéb  elintézetlen  ijgyei  is  voltak  a  várossal, 
melylyel  már  évek  óta  különben  is  nem  a  legjobb  viszony- 
ban állott. 

A  megye  legelső  fellépése  1639.  január  24.  történt. 
Szemere  Pál  és  Vezsenyi  István,  mint  megyei  küldöttek  fel- 
keresték a  kassai  birót  s  így  adták  elő  követségüket:  «Sok 
bizonyos  és  számos  esztendőktül  fogván  igyekeztenek  azon 
az  romano-catholicusok.  hogy  azok,  az  kik  evangelicusoknak 
neveztetnek,  ha  különben  nem  is,  de  a  magok  között  táma- 
dandó gyűlölség  által  egybeháborítódnának :  de  Istennek 
kegyelmességéből  még  ekkédiglen  derekas  háborúságra  való 
ok  az  evangelicusok  között,  úgymint  az  augustana  és  helve- 
tica  confessión  levők  között  elszenvedhetetlenképen  nem 
támadott.  Hanem  nem  régiben  az  nemes  vármegyének  úgy 
esett  értésére,  hogy  az  kegyelmetek  prédikátori,  kiváltképen 
Kótai  Uram,  predikálásában  az  helvetica  confessión  levők- 
nek, az  kik  itt  az  városban  vágynak,  szivök  fájdalmára  való 
szókat  szokott  ejteni,  melyhez  képest  az  nemes  vármegye 
kéreti  Kegyelmeteket,  Ö  kegyelme  predikálásában  tartson  oly 
módot,  hogy  az  közönséges  szeretet  mind  a  két  valláson 
levők  között  maradjon  meg  és  semmi  háborúságra  való  ok 
ne  adattassék.» 


SZÁZÉVES    KliZDKLKM    A    KASSAI    IIKF.    KGYHÁZ    MKGALAKULÁSÁÉRT.        43 

A  tanács  felelete  k()vetkezöleg  hangzott:  « Semmit  még 
ekkédiglen  afélét  noha  az  N.  Tanács  eszében  nem  vett,  mind- 
azonáltal lészen  adirjonitiója,  hogy  az  controversián  kívül  ne 
menjenek,  értelmeket  módjával  magyarázván.  Csakhogy  az 
helvetica  ooníessión  levő  tanítók  is  admoneáltassanak  és  így 
mind  az  két  részről  az  igaz  szeretet  íélbomolhalatlan  lesz 
közöttünk.* 

Az  igaz  szeretet  azonban  csak  igéret  maradt,  tettekben 
az  ellenkezője  nyilvánult.  A  következő  év  (1640.)  júliusában 
l'olnai  István,  pataki  református  pap,  ismerőseit  látogatni 
Kassán  járt.  Váradi  Péter,  mint  régi  jó  ismerősét  megkérte, 
hogy  házánál  «maga  és  házanépe  épülésére  egy  kis  vigasz- 
talást tenne  az  Istennek  könyvéből ».  Tolnai  engedett  a  ké- 
résnek s  július  15.  (péntek)  délután  Váradi  házánál  isteni- 
tiszteletet tartott.  Másnap  a  tanács  már  megidézte  és  szi- 
gorúan megintette  Váradi t  a  város  szabadságának  meg- 
rontásáért ! 

Az  ilyen  erőszakos  eljárás  egyelőre  mégis  megretten- 
tette a  kálvinista  lakosságot,  úgy  hogy  csaknem  két  éven 
át,  zúgolódva  bár,  de  minden  ellenállás  nélkül  tűrte  az  el- 
nyomatást. Az  1642.  év  végén  azonban  ismét  olyan  erő- 
szakosságot követett  el  a  városi  hatóság,  a  mely  nagyban 
felzaklatta  a  kedélyeket  s  igen  széles  körben  magára  for- 
dította a  figyelmet.  Váradi  Pál  szenátor,  ugyanaz,  kit  hat  évvel 
ezelőtt  a  Bárczára  való  kimenetelért  olyan  keményen  meg- 
fenyegettek, s  kinek  azóta  is  folyvást  sokat  kellett  elnyelnie 
kálvinistaságáért,  sőt  bizonyára  többször  keményen  össze- 
szólalkozott e  miatt  társaival,  1642.  november  23-án  a  bíró- 
hoz intézett  levelében  a  tanácsosságról  és  a  harminczad  feletti 
felügyeletről  lemondott.  Á  két  nap  múlva  tartott  városi  köz- 
gyűlés úgy  találta,  hogy  «Ö  kegyelme  intempestive,  esztendő- 
nek előtte,  számot  tisztéről  nem  adván,  nem  az  N.  Kösségtől, 
sem  oly  méltó  böcsüllettel,  az  szokott  helyen  búcsúzott  volna, 
csak  mera  contumacia  ductus  és  az  N.  Városnak  örökké 
való  kisebbségére  cselekedte.*  Maga  elébe  idézte  tehát  a 
közgyűlés  Váradit    s    midőn    ez.    betegségével    mentegetőzve, 


44  RÍIVÍ.SZ    KÁLMÁN. 

négyszeri  izonetre  sem  jött  lel.  erüszakkíil  liozaltjAk  tel  a 
tanácsházra.  Itl  aztán  előadta,  hogy  nem  daczhól  vagy 
makacsságból  mondott  le  ti.sztéröl,  hanem  betegsége,  feles 
jószága  s  azon  k()rülmény  miatt,  hogy  ^caak  maga  lévén 
a  maija  liühi  a  n.  tanácsban^  sokszor  sérelmes  szívvel 
értette  holmi  végzését  a  n.  tanácsnak y>.  Kiilönben,  ha  i'igy 
parancsolja  a  nemes  község,  tovább  is  szívesen  megtartja 
hivatalát.  A  tanács  és  község  azonban  semmit  sem  adott  a 
mentegetőzésre  s  Váradit  azonnal  elzáratta.  Egy  egész  esz- 
tendeig folyt  a  Váradi  pöre.  melybe  nemcsak  a  megye  — 
nemes  ember  lévén  Váradi.  —  hanem  a  nádor,  sőt  maga  a 
király  is  beleszóltak  s  Váradi  személyes  ügye  mellett  a  ne- 
mesi kiváltságoknak  Kassa  város  részéről  t()rtént  megsértése 
s  a  kálvinisták  elnyomatása  is  többször  szóba  került.  Váradit 
később  kezességre  —  akkor  óriási  összeg,  12,000  forint 
mellett  —  kibocsátották  ugyan  a  börtönből,  de  proscri- 
bálták,  vagyis  városi  vagyonát  lefoglalták  s  magát  a  város- 
ból kitiltották.  Idővel  (1643.  október  8.)  visszavonta  a 
város  a  proscriptiót  is.  de  oly  feltétel  alatt,  ha  Váradi  kö- 
telezi magát,  hogy  a  város  szabadsága  s  ceremóniája  ellen 
sem  maga  nem  tesz,  sem  más  által  semmit  nem  tétet  s 
e  mellett  « emlékezetre  a  maga  költségén  építtet  egy  új 
bástyát ». 

E  nevezetes  pör  folyamán  egymást  váltották  fel  az 
izgalmas  jelenetek.  1643.  május  13.  jókor  reggel  jelenti  a 
biró  a  tanácsházon,  hogy  az  alispán,  többedmagával  a  mai 
napon  a  városba  jő;  mi  czélból,  biztosan  nem  tudni,  de 
valószinű,  hogy  vagy  egy  kálvinista  papot  akar  erővel  be- 
helyezni s  egy  magánházat  templommá  alakítani,  vagy  pedig 
a  Váradi-pörben  akarnak  a  város  nagy  gyalázatjára  vizs- 
gálatot tartani.  E  jelentésre  a  tanács  és  község  határozottan 
kimondta  hogy  « egyiket  sem  engedjük  s  ha  a  megyeiek 
szándékuktól  szép  szóra  el  nem  állanak,  fegyveres  kézzel  is 
megoltalmazzuk  régi  szabadságunkat  és  kiváltságainkat.'^' 
A  halálra  szánt  lelkesedést  ezúttal  vaklárma  idézte  elő;  a 
megyei  küldöttség  Bornemisza  vicegenerálishoz  jött  bizonyos 


SZÁZÉVES    KÜZDELKM    A    KASSAI    KKF.    KÜYHÁZ    MKÜALAKULÁSÁÉHT.         45 

legelö-földek  tárgyában  értekezni. '  A  kassaiak  nagy  izgatott- 
sága azonban  nyilván  mutatja  a  helyzet  feszült  voltát.  Két 
hónap  múlva  (július  16)  már  azt  jelenti  a  biró,  hogy  a  var- 
megye <a  Váradi  Pál  és  a  religio  dolgát  láttatik  iminár 
letenni*. 

De  nemcsak  a  kálvinisták,  hanem  azon  kevés  számú 
r.  katholikusok  is  érezték  a  város  vaskezét,  kik  gróf  Forgács 
Ádám  generális  környezetében  és  védelme  alatt  nagyobbára 
az  ő  lakásán,  az  ú.  n.  királyi  házban  (domus  regia)  éltek  s 
ennek  kápolnájában-   tartották  isteni  tiszteleteiket. 

Egyik  királyi  tisztviselő  azon  kéréssel  fordult  1643. 
június  8-án  a  tanácshoz,  engedje  meg  a  r.  katholikusoknak. 
hogy  úrnapi  processiójukkal  a  palotából  kijöhessenek  s  a  fö- 
utczát  végig  járhassák.  A  tanács  határozottan  megtagadta  a 
kérés  teljesítését,  mivel  «e  városban  semíni  njitást  meg 
nem  engedhet^  különösen  míg  a  vallás  dolga  függőben 
van^  mivel  annak  elintézése  a  legközelebbi  országgyűlésre 
halasztatott». 

Ekkép  tagadta  meg  a  tanács  Kassa  városában  a  szabad 
vallásgyakorlat  magasztos  elvét,  melyért  követei  az  1637/8. 
és  1642.  évi   pozsonyi    országgyűléseken   a   protestáns  ren- 

^  Korponai :  Abaujmegye  monographiája.  II.   il9.  1. 

^  E  királyi  ház  (domus  regia,  palota,  udvar)  a  város  főutczáján 
azon  helyen  állott,  hol  most  a  praemontreiek  (eredetileg  a  jezsuiták) 
temploma  és  rendháza  áll.  E  királyi  házban  lakott  a  felsőmagyar- 
országi generális,  mint  «a  király  képe»  ;  Bethlen  és  I.  Rákóczy  György 
uralma  idejében  pedig  magok  a  fejedelmek,  illetőleg  az  ő  általuk  itt 
hagyott  helytartók  vagy  kapitányok.  Ez  épületben  volt  egy  kápolna 
(sacellum  regium),  mely  a  r,  kath.  generálisok  idejében  az  ő  vallásuk 
szerinti  isteni  tisztelet  czéljaira  szolgált ;  Bethlen  idejében  protestáns 
kápolnává  szentelte  Alvinczi  Péter.  (Lásd :  Szabó  Károly :  Régi  m. 
könyvtár.  I.  547.  sz.)  I.  Rákóczy  György  uralma  alatt  pedig  (1644 — 48) 
a  református  udvari  egyház  (aulica  ecclesia)  tartotta  itt  isteni  tiszteleteit. 
A  legelső  református  isteni  tisztelet  tehát  Kassán  azon  hely  közvetlen 
közelében  volt,  hol  ma  a  református  templom  áll  A  királyi  házat 
III.  Ferdinánd  adta  a  jezsuitáknak,  1654.  deczember  29-én,  hogy  ott 
templomot,  rendházat  és  kollégiumot  emelhessenek.  A  templom  Báthory 
Zsófia  költségén  épült,  ki  itt  is  van  eltemetve. 


i()  1U';V|5:S/.    KÁLMÁN. 

dokkéi  egyetértve  oly  hilkesen  küzdőitek :  íj^y  nyomta  el 
Kassa  városa  saját  kebelében  a  testvér  protestáns  leleke- 
zetet.  mialatt  az  e^^ész  ország  hangzott  a  protestánsok 
üldöztetése  miatti  panaszoktól.  Igaz,  a  kassai  tanács  is  fáj- 
dalommal látta  az  országban  egymásra  halmozódó  alkotmány- 
sértéseket és  erőszakosságokat  s  a  többi  Celvidéki  városokkal 
együtt  szintén  az  erdélyi  fejedelemtől  I.  Rákóczy  (iyörgytöl 
várta  az  ország  siralmas  állapotának  orvoslását  s  követeivel 
és  leveleivel  t()bb  ízben  is  felkereste  a  gyulafehérvári  udvart ; 
azonban  midőn  Rákóczy  1644.  február  2-án  hadserege  élén 
csakugyan  megindult,  hogy  a  haza  és  protestáns  hitfelei  el- 
rablott szabadságát  fegyverrel  állítsa  vissza:  Kassa  város 
tanácsa  nem  fogadta  öt  azzal  a  zavartalan  örömmel  és  fel- 
tétlen bizodalommal,  a  mely  ekkor  az  ország  rendéinek  leg- 
nagyobb részét  eltöltötte. 

Kassa  városa  örömmel  üdvözölte  Rákóczyban  a  sza- 
badsághöst,  de  félt  a  hitbuzgó  kálvinista  fejedelemtől ;  a 
kassai  reformátusok  viszont  túláradó  örömmel  fogadták 
Rákóczy  fellépését,  mert  bizton  hitték,  sőt  tudták,  hogy  a 
hosszas  elnyomatás  után  a  jobb  jövő  felderültét  jelentik  a 
fejedelem  diadalmasan  közeledő  zászlói. 


IV. 


A  város  lielyzete  í.  Rákóczy  György  közeledésekor.  A  fejedelem,  mint 
Kassa  ura  és  az  itteni    református  egyház  megalapítója.  Az  elsó'  refor- 
mátus isteni  tisztelet.    Az  udvari  egyház.  Az  első    országos  törvény    a 
kassai  reformátusok  érdekében.  A  város  ellenállása.  (1644 — 1648.) 

Nehéz  napok  következtek  Kassa  város  « bölcs  és  körül- 
tekintő»  tanácsára.  A  városban  gróf  Forgács  Ádám  generális 
vezérlete  alatt  királyi  őrség ;  a  fejedelem  pedig  napról  napra 
közeledik.  Elől  tűz,  hátul  víz  ...  . 

Február  23-án  már  a  kassaujfalusi  hegyeken  voltak 
Hákóczy  előcsapatai ;  « generális  uram  hatszor  vagy  hétszer 
hozzájok  is  lőtt  a  kovácsutczai  bástyáról ».  Másnap  Rákóczy 
Zsigmond,  Kornis  és  Haller  vezérlete  alatt  a  derékhad  is 
megérkezett.  A  vezérek  alkudozásra  szólíták  a  generálist  és 
birót ;  február  25-én  ki  is  mentek  a  kassaiak  a  Hernád  nagy 
hídjának  innenső  végére,  a  fejedelem  emberei  pedig  a  túlsó 
végen  állottak  s  kívánták  a  város  feladását.  A  tanács  em- 
berei egyelőre  nem  adtak  határozott  választ,  hanem  három 
követséget  is  küldtek  a  fejedelemhez.^  Ez  alatt  egymásután 
jöttek  a  tanácshoz  a  levelek.  Egyfelől  Rákóczy  fejedelemtől,^ 
ki  a  város  feladását  kívánta,  másfelöl  gróf  Forgács  generá- 
listól, Lippay  érsektől,  Esterházy  nádortól  és  magától  III.  Fer- 


^  Február  2().  Sárospatakra,  niárczius  8.  és  ő.  Nagyidára. 
-  Kalló,  február   17. 


48  HÉVÉS/    KÁLMÁN. 

(liiiánd  királytól.'  kik  viszont  az  ellonallást  és  a  király  hű- 
ségében való  meíímaradást  sürííelték.  A  tanács  habozik,  a 
lejedelem  elébe  nehéz  feltételeket  szab.  a  melyekből  azonban 
mindinkább  en^^ed,  a  mint  P»ákó(;zy  keményebben  íoKJa  a 
dolgot.  Végre  márezius  7-én  elhatározzák  a  város  feladását. 
A  generális  indulatl)a  jö  s  fenyegetőzik:  « Nincs  mit  tenni; 
adjon  Isten  előtt  számot  a  ])estye  lélek  k  ....  a  fia.  valaki 
ennek  oka;  de  lészen  még  oly  idő,  hogy  az  én  Kegyelmes 
Uram  (t.  i.  a  király)  talpra  állván,  amikor  Kassa  városának 
kőfalai  s  lakosi  minden  exceptió  nélkül,  senkinek  személyét 
nem  nézvén,  megromlanak  és  semmivé  tétetnek  >.  —  de  már 
hiába  minden !  Jön  Bethlen  Ferencz  a  fejedelem  nevével, 
szóval  is  felhíni  a  várost  a  hódolásra.  A  tanács  lázas  siet- 
séggel állapítja  meg  a  Rákóczy  elébe  terjesztendő  feltételeket. 
Kzek  harmadik  pontja  a  vallás  ügyében  ekképen  szól: 

«Hogy  ezen  Kassa  városát  minden  szabadságiban,  tör- 
vénytételre való  hatalmában,  régi  szép  szokásiban,  privilé- 
giumaiban, városunkban,  hostátinkban,  jószáginkban  és  akár- 
mely territóriumokban  való  haszonkeresésében  semmi  úttal 
afélékben  nem  turbal  és  nem  impediál.  Ez  aránt  pedig  értes- 
senek az  jus  patronatusság,  az  három  nátión  levő  egyházi 
szolgáknak  hivataljok,  parochialis  jövedelmek,  templomaink- 
ban való  isteni  szolgálatok  s  az  invariata  augustana  re- 
Hgiónak  is,  amint  eddig,  ügy  ennek  utánna  is  szabadosan 
való  publicum  exercitiumja». 

Rákóczy  igen  alaposan  lehetett  értesülve  a  kassai  dol- 
gokról, mert  azonnal  átlátott  a  szitán  s  márezius  9-én  kül- 
dött válaszában  határozottan  követelte,  hogy  a  feltételekben 
ne  ^invariata^,  hanem  <^pnra*  augustana  confessio  említ- 
tessék. A  tanács  viszont  nagyon  jól  tudta  e  két  ártatlan  szó 
nagy  jelentőségét,  az  « invariata*  biztosítja  a  lutheránizmus 
kizárólagos  uralmát  továbbra  is,  míg  a  «pura»  tág  köpenyege 
alatt  a  kálvinizmus  is  helyet  találhat,  s  bár  a  papság  semmi- 
képen nem  akarta  az  «invariatát»  engedni,  a  kényszerhelyzet 

^  A  király,  nádor  és  érsek  levelei  Bécsben  keltek,  febr.  22  —  24. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    HEF,    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.        49 

miatt  beleegyezett  a  taná(;s  Hákóczy  kivánatáha,  azon  me^- 
jegyzéssel  mégis,  hogy  a  két  jelzőt  egyértelműnek  veszi, 
Rákóczy  egyúttal  azt  is  megizente  a  tanácsnak,  hogy  Kassán 
a  királyi  házban  állandó  udvari  papot  akar  tartani.  A  tanács 
megint  nagyon  jól  tudta,  hogy  a  fejedelem  ezen  méltányos 
és  ártatlan  kivánságának  teljesítéséből  csakhamar  a  kál- 
vinista pap  állandósítása  s  a  református  egyház  megalapítása 
nőheti  ki  magát,  azért  a  következő  terjedelmes  feleletet  adta 
e  kívánalomra : 

«A  mi  a  három  religiónak  exercitiomját  illeti,  közön- 
ségesen az  Nemes  Tanács,  Firmender  és  Öreg  Uraimékkal 
(a  centumvirekkel)  együtt  ebben  alkudtunk  meg,  hogy  itt  az 
mostani  hivatalos  papokon  kívül  többet    ne  tartsanak,  ezért : 

1 .  Mivel  az  jus  patronatusság  az  régi  szent  királyoktul 
nékünk  adattatott  és  csak  azok  lehetnek  az  nemes  város 
papjai,  kiket  az  város  collectivo  nomine  hívott,  melyről  sok 
szép  régi  privilégiumok  extálnak  és  azoknak  confirmátiójok: 
melyek  régi  usussal  is  roboráltattak. 

2.  Ezen  quaestio  felöl  levén  vetekedések  a  boldog 
emlékezetű  I.  Ferdinánd  koronás  király  Urunk  idejében,  mind 
ő.  mind  Maximilianus  az  öt  szabad  városnak  egyenlőképen 
tulajdon  csak  invariata  augustana  coníessiónak  publica  pro- 
fessióját  engedte  meg  és  azzal  az  szabadsággal  ez  mai 
napig  is  éltünk;  excepto  eo,  amikor  ö  felségek  idejében 
magok  itt  lévén,  az  udvarban  udvari  predikátorj okkal  is  pré- 
dikáltattak. 

8.  Lehetetlen  dolog  mégis  továbbá,  hogy  mi  az  több 
szentegyházakon  kívül  civilis  házakból  templomot  csinál- 
tassunk ;  elég  keserves  az  is,  hogy  az  jó  emlékezető  Bethlen 
(labor  fejedelem  egy  civilis  házunkat  elfoglalván,  az  maga 
akkori  házához  ragasztotta :  accedál  az  is  hozzá,  szintén 
azzal  ijjeszgettenek  bennünket,  hogy  ha  mi  meghajtunk,  mind- 
járt az  religióban  változás  következik,  és  megértvén  ezt  az 
odafel  való  nagy  emberek  is.  örökké  való  gyalázatunkra  kö- 
vetkezik, melyre  mi  semmiképen  nem  mehetünk;  hanem  az 
0  nagysága  méltóságos  személye  szerint    való    praesentiájá- 

Révész  :  Százéves  küzdelem.  "* 


.")()  RÉVKS/    KÁLMÁN. 

ban,  i\7.  mint  íiorskai  cs  licthleii  íejedeltnok  idejében  volt, 
Mieltóztassek  azzal  ine<íelége(]iii.  bogy  az  ma<<a  udvari  pre- 
dikatorjával  az  ()  iiagysáiía  Na^ysáí^os  bázánál  prédikáltatni 
és  az  kinek  kedve  lészen  hozzá,  az  predikatióra  reámenni  ; 
azonkívül  peni^;  békét  bagyna  az  hiteknek  vizsgálásának,  az 
ki  nálunk  sohasem  volt:  minden  evangelic'us  három  nátión 
levő  járjon  kiki  ma^a  predikátorja  órájára  és  predikátiójára. 
Hasonlóképen  az  mi  az  pápista  rendet  illeti,  mi  soha  Ö  ke- 
gyelmeknek, sem  másoknak,  civilis  házakból  templomokat 
nem  csinálhatunk,  hanem  az  mint  az  régi  fejedelmek  idejé- 
ben volt.  ahhoz  aceommodálják  magokat.  > 

Rákóczy,  úgy  látszik,  megunta  már  a  hosszas  alkudo- 
zást s  bizonyosan  úgy  gondolkozhatott,  bogy  csak  legyen 
bent  egyszer  Kassán,  majd  azt  teheti,  amit  akar;  azért  nem 
is  tett  megjegyzéseket  a  tanács  feleletére,  sőt  márczius  10-én 
arra  is  kötelezte  magát,  hogy  ^az  udvarban  állandóan  nem 
tart  kálvinista  papot,  hanem  csak  akkor  prédikáltat,  mikor 
vagy  maga.  vagy  felesége,  vagy  fia  a  városban  lesznek;  itt  benn 
leendő  kapitánya  azonban,  mikor  coinmunikálni  akar.  sza- 
badon hivathat  kívülről  prédikátort*. 

Ez  Ígérettel  meg  lett  nyugtatva  a  tanács  s  ténynyé 
vált  a  város  feladása.  Márczius  ll-én  bejöttek  ()  nagysága 
szállásosztói ;  másnap  pedig  nagy  kísérettel  maga  a  fejedelem 
is  bevonult  Kassára,  a  felső  kapuban  a  papság  által  ékes 
beszéddel  üdvözöltetvén.  ^ 

A  fejedelem,  mint  most  már  Kassa  ura^  csakhamar 
elhelyezkedett  a  királyi  házban,  hol  két  nap  múlva  gazdagon 


^  A  városi  jegyzőkönyv  szerint  délelőtt  10  és  11  óra  közt  vo- 
nult be  a  fejedelem  Kassára ;  Báníi  György  naplója  szerint  (Erdélyi 
tört.  adatok.  IV.  121.  lap)  ebéd  után  ;  maga  Rákóczy  azt  írja  felesé- 
gének (Szilágyi  Sándor :  A  két  Rákóczy  György  családi  levelezései, 
131.  1.),  hogy  délest  2  órakor  mentek  be  Kassára.  A  két  adatot  úgy 
lehet  összeegyeztetni,  hogy  az  egész  bevonulás  10  órától  2  óráig  tar- 
tott. Rákóczy  a  bevonulás  után  Örömöt  lövetett  s  egy  10  fontos  lövő- 
szerszám a  kilenczedik  lövésen  kettő  szakada,  de  embert  halálosan 
nem  sértett. 


SZÁZI^:VFS    KÜZDELEM    A    KASSAI    RKF.    EGYHÁZ    MECALAKUI.XsÁél'.T.        51 

megvendéglé  a  kassai  tanáesotJ  Első  terve  szerint  (tsakis 
pár  napig  akart  Kassán  naaradni  s  a  húsvéti  szent  ünnepe- 
ket fmárczius  27.,  28.)  Patakon  akarta  megülni.  Később 
megváltoztatta  szándékát  s  bizonyára  református  liitíelei 
kértére  az  ünnepeken  át  is  Kassán  maradt,  hogy  a  húsvét 
első  napján  tartott  legelső  isteni  tisztelet  által  mintegy  meg- 
alapítsa a  kassai  református  egyházat. 

A  vallását  és  egyházát  szívvel-lélekkel  szerető  fejede- 
lem örömmel  ragadta  meg  az  alkalmat,  hogy  kassai  hitfelei- 
nek óhajtása  szerint,  jelenlétével  védje  és  díszesítse  az  úr- 
vacsorával  egybekötött  legelső  isteni  tiszteletet,  melyen  is.  ün- 
nep első  napján  a  királyi  ház  kápolnájában,  a  fejedelem  tábori 
papja,  a  későbbi  erdélyi  püspök.  Csulai  György  végezte  az 
isteni  szolgálatot. 

Leírhatatlan  örvendezéssel  ülték  meg  a  feltámadás  nagy 
napját  a  kassai  reformátusok:  ez  a  nap:  1644.  márcziu<  27. 
egyházuk  születésének  napja  is  volt.-  A  kegyes  fejedelem, 
hogy  még  inkább  növelje  örömüket,  előző  napon  gazdagon 
aranyozott  két  ezüst  kannát  es  egy  tányérkát  ^  ajándékozott 

^  «Az  örményesi  szőlő  bora  jól  viseli  magát,  s  megártott  volt  az 
gyalog  kapitánynak  ;  én  is  ma  ebéden  vendégelém  meg  az  itt  való  taná- 
csot, bizony  jól  is  lakának  s  egy-egy  kupával  is  ajándékozám  meg  őköt. 
Tizenegyen  voltak,  mivel  az  biró  beteg. »  (Rákóczy  levele  feleségéhez. 
Szilágyi  i.  m.  132.  lap.) 

2  A  folyó  1894.  év  húsvét  első  napján,  mely  márczius  25-ére 
^sik,  épen  250  éves  fennállását  ünnepli  meg  a  kassai  református 
egyház. 

^  A  nagyobbik  kanna  magassága,  a  fedél  gombjával  együtt 
28  cm.,  a  kisebbiké  21  cm.,  a  tányér  átmérője  22  cm.,  ebből  a  karima 
4  cm.  5  mm.  Mindhárom  darabon  rajta  van  úgy  a  Rákóczy,  mint  a 
Lorántfy  czímer. 

A  nagyobbik  kanna  felirata :  MARC  :  14  :  24.  HOC  (HIC  helyetti 
EST  SANGVIS  íMEVS  NOVl  ILLIVS  FEDERIS  QVI  PRO  MVLTIS 
EFFVNDETVR.  *  ILI.VST.  CELS.  TRANN^  PRINCEPS  GEOR.  RAKOCl 
OBTVLIT  IN  VSVM  SACRAE  COEN.'E  ECCLAE  REFORMATAE 
CASSOVIEN.  ANNO  CHRI.  1644.  DIE  26  MARTI. 

A  kisebbik  kanna  felirata :  lOH :  6 :  35.  QVI  CREDIT  IN  ME 
NON  SITIÉT  YNQVAM*  ILLVST mint  az  előbbinél. 

4* 


52  HÉVI<:SZ    KÁl.MÁiN. 

*((  küf^sdl  református  egf/lidz  részére*,  rníilyekböl  a/  ajnn- 
(lékozó  vette  logelüsz()i-  inajíálioz  a  szeiiL  jcígyeket.'  K/eii 
úrasztali  készlelet,  nűnt  iriejí^akikulásának  úrd^a  emle'íket, 
haiiDadíelszáz  év  letelte  után.  ma  is  hálás  kegyelettel  őrzi  a 
kassai  református  egyház. 

A  fejedelem  ajándéka  nyilván  tanúskodik  azon  hata- 
rozotí  szándékáról  hogy  Kassán  a  református  egyházat  ne 
csak  megalapítsa,  hanem  megerősítse  és  fenn  is  tartsa. 
Egyelőre  ugyan  (;sak  mini  «udvari  eklézsia»  állhatott  fenn 
az  egyház  s  papja,  mint  <í udvari  prédikátor*  csakis  a  királyi 
ház  kerítésén  belől  mííködhetett,  de  ez  is  rendkívüli  nyere- 
mény volt  a  reformátusokra  nézve.  « Vagyon  immár  hely 
Kassa  városában,  hol  félelem  nélkül,  maguk  módja  szerint 
imádhatják  a  nagy  Istent*  A  jóságos  fejedelem  minden  te- 
kintetben gondoskodik  róluk,  még  vallásos  könyveket  is  hozat 
részükre,  hogy  hitökben  annál  inkább  megerősítse  ökeí.- 

Az  ünnepek  elteltével,  márczius  30-án  indult  tovább 
Kassáról  a  fejedelem.  Előző  napon  búcsútisztelgésen  volt 
nála  a  tanács,  mely  alkalommal,  a  városi  jegyzőkönyv  sze- 
rint, «sok  rendbeli  kegyelmességének  ajánlása  után  arra 
obligáttá  magát  az  fejedelem,  hogy  noha  állandó  prédikátort 


A  tányér  felső  szélén  :  lOH  :  6  :  54.  QVÍ  EJJlT  MEAM  CARNEM 
ET  BIBIT  MEVM  SANGVINEM  HABÉT  VITÁM  AETERNAM. 

A  tányér  alsó  szélén  :  ILLVST  ....  mint  a  másik  kettőnél. 

A  nagyobbik  kanna  súlya  1135  gramm,  a  kisebbiké  690  gramnu 
a  tányérkáé  280  gramm  :  a  három  darabé  összesen  2105  gramm,  mely 
súly  a  mai  viszonyok  közt  180— 2Ü0  forint  anyag-  és  munkaértéknek 
felel  meg. 

*  A  fejedelem  élt  az  comnmnióval.  az  városi  rendek  közül  is 
sokan.  (Báníi  György  naplója.  Erd.  tört.  adatok  IV.  kötet  121.  1.) 

-  «Az  mely  könyvet  az  úrvacsorájáról  kinyomattunk  —  írja  a 
fejedelem  márczius  26-án  György  fiának  -  abban  is  küldj  vagy 
lüü  exemplái-t,  Galvinus  Institutióját  is  magyarul  küldj  egyet».  (Szilágyi 
•  Sánáor  1.  m  136.  1)  A  fejedelem  által  kinyomatott  munka  Pathai 
István  «Az  sacramentumokról  közönségesen  és  kiváltképen  az  úrvacso- 
rájáról való  könyvetské»-jének  Gyulafehérvárott  1643.  megjelent  ki- 
adása. (Szabó  K.  Régi  magyar  kvtár  1 :  7-íO.  szám.  i 


/.  Hdkóczy  György  fejedelem  ajándéka  a  kassai  ref.  cf/iflids  részére. 

1644.  mdrcsius  26. 


fi4  H levisz  kAi.mán. 

akar  az  udvarban  tartani,  de  ez  a  város  rendes  prédikátori- 
nak legkisebb  sérelmére  nem  lesz,  mert  az  udvari  paj)  csakis 
az  udvarban  gyakorolhatja  hivatalát.* 

Kákóczy  eltávoztával  az  ö  kassai  hely  tart  ójái-a.  Ileöthy 
Orbánra  maradt  első  sorban  a  református  egyház  védelme, 
bár  maira  a  fejedelem  is,  követei  és  levelei  által  több  ízben 
inté  a  kassai  tanácsot  az  új  egyház  iránti  türelemre,  de 
egyelőre  bizony  hiába. 

Mindjáit  ápril  elején  azzal  a  kívánsággal  léptek  fel  a 
fejedelem  emberei,  hogy  a  tanács  rendeljen  az  udvari  pré- 
dikátornak szállást.  A  tanács  kereken  megtagadta  e  kívá- 
nalom teljesítését,  sőt  még  abba  sem  akart  beleegyezni,  hogy 
az  udvarban  lakjék  a  kálvinista  pap,  «jobb  lesz  —  mondák 
—  ha  Bárczán,  és  nem  a  fejedelem  házánál  lészen  residen- 
tiáia.'>  Reőthy  Orbán  uram  azonban  nem  sokat  gondolt  a 
tanács  kivánatával,  beszállásolta  a  palotába  az  udvari  papot. 
Regéczi  Horváth  Andrást;  nemsokára  rektor  is  jött  a  kál- 
vinista tanulók  oktatására,  kiket  a  kassaiak  « udvari  deákok- 
nak»  hívtak.  Nagyon  természetes,  hogy  a  pap,  rektor  és 
deákok  tartására  a  fejedelem  és  kegyes  neje  adták  a  legtöbb 
segítséget.^    Az   udvari    deákok,    épen    úgy,    mint    a    városi 


^  Regéczi  H.  András  tíz  évig  (16M— 1653.)  volt  a  kassai  egy- 
liáz  papja  ;  honnan  Sátoralja-Uj helybe,  innen  pedig  Kis-Azarba  ment 
és  itt  is  halt  meg.  Rektort  is  mihamarabb  állítottak  mellé,  mert  Rákóczy 
György  már  1644.  augusztusában  azt  írja  feleségének,  hogy  « Kassán 
egy  akadémikus  mestert  akar  tartani,  ki  által,  ha  magát  jól  fogja  vi- 
selni, nagy  előmenetele  lenne  itt  az  Isten  tisztességének.*  (Levelezés 
229  1.1  A  következő'  (1645.)  évben  már  «egy  tudós  ifjú  kántort»  is 
küldött  a  lejedelem,  ki  egyúttal  a  schola  correctora  volt.  Az  iskolában 
tíz  alumnust  tartott  Rákóczy,  kiknek  «mindennapi  praebenda  czipójuk 
mindenik  személyre  4 — -i  czipó  járt,  heti  pénzek  húsra  minden  hétre 
20—20  pénz,  ruházatjokra  esztendeig  10  —  10  forint».  (Szilágyi  Sándor: 
I.  Rákóczy  György,  402  lap.)  Az  udvari  scholának  eddig  öt  tanítóját 
ismerem,  úgymint  1.  Verestói  M.  Pál  az  16M-töl  1647-ig  terjedő  évek 
valamelyikében.  2.  Iratosi  Mihály  1645  —  46.  Kassáról  Újlakra  ment 
papnak.  ^<x\z  nagyságod  itt  való  udvari  scholájából  is  az  fő  schola- 
mestert.    h'atosi    Mihály  uramot  az  ecclesia    rendeléséből    vitték    prae- 


SZÁZÉVES    KTZDELKM    A    KASSAI    REF.    HGYIIÁZ    MF.CíAIAKULÁSÁÉJíT.        55 

(lutlieránus)  iskola  tanulói,  egyes  alkalmakkor,  íökép  ünne- 
pek előtt,  szintén  felkerestek  a  városban  lakó  hitsorsosaikat. 
hogy  tőlük  segélyt  nyerjenek:  de  ez  úgynevezett  <'reí;orda- 
tiót»  a  városi  tanács  folyton  tiltotta  és  több  ízben  erőszako- 
san is  megakadályozta. 

De  nemcsak  a  szegény  deákokkal  hanem  a  hatalmas 
kapitánynyal,  sőt  magával  a  fejedelemmel  szemben  is  mere- 
ven ragaszkodott  a  tanács  képzelt  jogaihoz.  A  fejedelem 
pedig,  kinek  nagyon  szívén  feküdt  Kassa  megtartása,  egye- 
lőre őrizkedett  keménvebb  eszközökhöz  nvúlni  s  több  ízben 


dikálorságia  az  garani  jószágban  Újlakra,  de  abból  kegyelmes  Uram 
semmi  fogyatkozása  nincsen  az  nagyságod  itt  való  udvari  scholájának, 
mert  az  másik  mester,  az  kit  Patakról  kihozattonk,  igen  jó  tudós  ifjú 
rmber.  jó  praedikátor  is,  szintén  beérjük  vele,  szintén  elégséges  is  egy 
scholamester  ide ;  nem  kell  kettő,  ne  legyen  egyenetlenség  köztök.  az 
mint  elkezdődött  volt.  Ha  penig  nagyságod,  kegyelmes  Uram.  ez  esz- 
tendőben is  akarna  alumnusokat  oda  fel  az  academiákbaii  küldeni, 
nagyságod  kegyelmesen  emlékezzék  meg  az  itt  való  scholaniesteréről 
és  az  többi  között  egyiket  ezt  is,  kinek  neve  Eöry  Bálint,  méltóztassék 
Nagyságod  felkiildetni  és  promoveálni,  mert  bizony  ez  érdemes  rá.» 
(Szemere  Pál  levele  a  fejedelemhez.  Kassa,  Itíif).  lebr.  27.  Eredetije  a 
kir.  kamarai  levéltárban.)  3.  Eöry  Bálint  1645—46.  corrector.  kántor, 
kit  a  kassaiak  igen  szerettek,  mert  jeles  tanító  és  jó  prédikáló  volt. 
Előtte  már  szolgált  egy  kántor,  meglehet,  épen  Verestói.  4.  Czeglédi 
István,  ki  Hegéczi  után  kassai  pappá  lett.  rektor  volt  az  1647—8. 
évben.  5.  Komáromi  Csipkés  György,  a  nagynevű  bibliafordító,  rektor 
volt  1649— őü.  A  közbeeső  1648-1).  évben  szolgált  kántorról  pedig 
annyit  tudunk,  hogy  egy  vétkes  nőszemélylyel  találtatván,  a  kassai 
tanács  mindkettőjöket  börtönbe  záratta.  A  pap  és  rektor  íizetéséről  a 
legelső  adatunk  1650.  elejéről  van,  a  mikor  is  a  pap  100  forint  kész- 
pénzt, 4  hordó  bort,  25  köböl  búzát  és  2  verő  ártányt  kapott :  a  rektor 
50  frc  készpénzt,  két  horcíó  bort.  15  köböl  búzát  és  1  ártányt :  a 
deákoknak  pedig  50  köböl  búza  járt.  Mind  e  íizetést  a  Rákóczy  ura- 
dalom munkácsi  vagy  regéczi  főtisztje  szolgáltatta  ki.  Lorántfy  Zsuzsáiuia 
azonban  csakhamar  megváltotta  ez  évi  járulékokat  három  hegyaljai 
szőlő  adományozásával,  melyeknek  jövedelméből  szép  pénzt  látott  a 
kassai  egyház,  míg  ezeket  is  el  nem  vették  tőle  a  templom  elfoglalása- 
kor. Maga  az  öreg  fejedelem  végrendeletében  is  megemlékezett  a  kassai 
prédikátorról  és  scholáról.  de  a  hagyomány  összegét  nem  tudjuk. 


56  nílVKSZ    KÁLMÁN. 

val(')sá}í}.'al    kedvéi    keieslc    a    lialaliiias     biionak    és    szená- 
toroknak.' 

A  következő  (164r).;  ev  .június  (íIsíí  napján  nagy  ven- 
dép^ei  érkeztek  Kassa  városának.  Az  öreg  íejedelern  jött  a 
fejedelemasszony  nyal  és  Zsigmond  fiával.-  A  papság,  tanítók 
és  a  tanács  nagy  ünnepélyességgel  fogadták  őket  s  a  ket 
magyar  pap.  Ürgési  és  Sárosi  tartották  az  üdvözlő  szónok- 
latokat. De  midőn  a  fejedelem  egy  megbízottja  által  arra 
kérte  a  tanácsot,  engedné  meg,  hogy  a  nagy  templomban 
«maga  udvari  prédikátorával*  prédikáltasson  s  pünk()st  ün- 
nepén (június  4.)  ugyanott  úrvacsora val  egybekötcHt  isteni 
tiszteletet  tartasson :  mindkét  kérését  ridegen  visszautasítot- 
ták « mivel  az  emberek  igen  megháborodtanak  volt  rajta  s 
nem  is  akartak  rámenni. »  Rákóczynak  tehát  meg  kellett 
most  is  elégedni  a  kis  udvari  kápolnával. 

Reőthy  Orbánt,  a  kassai  kapitányt  talán  még  jobban 
bántotta  a  dolog,  mint  magát  a  fejedelmet.  Feltette  magában, 
hogy  megbosszantja  a  tanácsot.  Alig  ment  el  ura  Kassáról 
egy  vasárnap  (június  25.)  délelőtt  nem  a  kápolnában,  hanem 
a  városban  levő  szállásán  tartatott  kálvinista  isteni  tisztele- 
tet, s  a  nemes  tanács  tagjai  « mikor  a  reggeli  predikáczió- 
ról  kijöttek,  nem  kicsiny  szivök  fájdalmára  értették,  minemű 
nagy  éneklést  cselekedtenek  s  e  mellett  predikáltanak  is  a 
város  szabadsága    és    privilegiomi   ellenére  a  kapitány  szál- 


^  Több  ízben  megvendégelte  és  gazdagon  megajándékozta  Rákóczy 
a  tanács  tagjait.  így  —  mint  fentebb  láttuk  —  mindjárt  16M.  márcz. 
14;-én.  Két  hónap  múlva  (május  18.)  a  birónak  egy  tisztességes  ezüst 
medenczét  küld  korsóstól,  a  firmendernek  egy  kupát ;  a  nála  járt  köve- 
teknek is  egy-egy  kupát  ád.  (Levelezések  157  1.) 

2  Szilágyi  Sándor  a  Levelezések  323—321-.  lapjain  egy  oly, 
elején  hiányos  levelet  közöl  1615.  június  elsei  kelettel,  melyet  az  öreg 
fejedelem  Szent-Benedeken  írt  volna.  Itt  június  helyett  júliust  kell 
tenni,  mert  a  kassai  jegyzőkönyvből  kétségtelen,  hogy  Rákóczy  feleségé- 
vel és  íiával  június  1-én  Kassán  volt ;  Káinoki  naplójában  is  (Erd.  tört. 
adatok  IV.  143.)  azt  olvassuk  május  31-ről,  hogy  «Urunk  ő  nagysága 
Gönczre  mene  hálni».  Szent-Benedeken  július  elején  volt  Rákóczy. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.         57 

lásán».  Músnai)  azért  tekintélyes  küldöttség  ment  a  kapitány- 
hoz, ünnepélyesen  tiltakozni  a  tegnapi  nagy  sérelem  ellen 
s  egyúttal  kijeleni,  hogy  «ha  másszor  azt  cselekedné  Ó 
kegyelme,  mind  papján  s  deákján  s  azokon  is,  kik  ott  hall- 
gatni fogják  a  predikácziüt.  ha  mi  esik  i'ajtok,  magoknak 
tulajdonítsák*. 

A  kapitány  azonban  nem  ijedt  meg  a  küld()ttségtöl. 
Először  is  jól  megvárakoztatta  őket,  mivel  «épen  a  szakállát 
igazgatta* ;  azután  meghallgatván  a  követséget,  nagy  tréfá- 
san ekkép  felelt : 

—  Isten  ne  adja,  hogy  én  a  nemes  város  szabadsága 
ellen  valamit  cselekedjem.  Alumnusom  lévén  s  magam  sem 
mehetvén  a  kápolnába,  azért  kellett  itt  a  szállásomon  pré- 
dikáltatnom. Ez  immár  bizony  nehéz  szó.  csak  a  szakállamba 
ne  kapjanak,  elszenvedem.  Egyet  kellene  értenünk  s  úgy 
maradhatnánk  meg. 

A  nemes  tanács  észrevette,  hogy  a  kapitány  nem  ijedt 
meg  tölök  ;  de  a  kapitány  is  jól  tudta,  hogy  nyers  erőt  nem 
szabad  használnia.  Öt  a  tanács  nem  háborgatta  többé,  de 
annál  inkább*  üldözte  a  kálvinista  papot,  deákokat  és  pol- 
gárokat. Regéczire  ráfogták,  hogy  a  lutheránusok  ünneplését 
bolondságnak  mondta  s  kemény  fenyegetésekkel  izentek  rá  ; 
holott  ö  csak  annyit  mondott  egy  predikáczióban,  hogy  a 
világi  bölcseség  bolondság.  Váradi  Pétert  megbüntették,  mert 
.Jakab  napján  csépeltetett ;  az  udvari  deákok  recordatióját 
eltiltották. 

A  kálvinisták  viszont  a  vidéken  csináltak  bajt  a  város- 
nak. A  kassa-újfalusi,  tehányi  és  más  Kassa  körüli  falusi  papo- 
kat, kiknek,  mint  földesúr,  egytől-egyig  a  város  volt  patró- 
nusa, a  híres  Tolnai  János,  ekkor  tokaji  pap  és  abauji  es- 
peres erősen  szorította,  hogy  a  lutheránus  szertartásokkal 
hagyjanak  fel.  Ezt  meg  természetesen  a  város  nem  hagyta 
szó  nélkül.  így  meg  volt  a  baj  kint  és  bent  egyaránt. 

A  hadi  szerencse  e  közben  mindinkább  a  fejedelem 
zászlóihoz  hajlott :  egymást  érték  a  béketanácskozmányok 
és  alkudozások,  melyeknek  eredménye  az  annyira  nevezetes 


68  RÉVÍSZ    KÁI.MAN. 

linozi  iK'kekötés  lett.'  De  még  ennek  létrejíHle  u\i\u  is  i</en 
sok  elintézni  való  kérdés  maradt  fenn  a  íélek  k()zt,  inincl- 
tbfiva  ismét  tíibbrendbeli  tanácskozás  előzte  meg  az  U)4{). 
május  l-ére  hii'detetf.  de  (tsak  augusztus  24-en  megnyílt 
pozsonyi  országgyűlést,  melynek  iö  feladata  a  békekötés  tör- 
vénybeiktatása volt. 

A  békekötést  megelőző  és  követő  tárgyalásokat  a  r. 
katholikus  klérus  feje.  Lippay  primás  igyekezett  minden  le- 
hető módon  megakadályozni,  vagy  legalá})b  megnehezíteni 
és  késleltetni;  e  mellett  az  a  terv  is  komolyan  n)egíordult 
elméjében,  hogy  Kassát,  a  protestánsok  viszály kodásának 
ügyes  felhasználásával  a  király  részére  csellel  visszafoglalja. 
f)ármily  ügyesen  volt  is  kigondolva  a  terv,  a  király  még 
sem  adhatta  beleegyezését  a  kivitelbe,  mert  hiszen  ez  újra 
megsemmisítette  volna  az  alig  helyreállott  békességet.^ 

Az  országgyűlésen  a  kassai  reformátusok  ügye  szintén 
szóba  került,  mert  ügy  a  fejedelem,  mint  Abauj  vármegye 
követei  ^  azon  határozott  utasítást  nyerték,  hogy  e  sérelmi 
ügyet  szóba  hozván,  igyekezzenek  oly  értelmű  megállapo- 
dást kieszközölni,  melynek,  mint  országos  törvénynek  erejé- 
vel a  kassai  tanács  kényszeríttessék  a  reformátusok  jogos 
kivánságainak  teljesítésére. 

Rákóczy  és  a  követek  azonban  igen  kényes  helyzet- 
ben voltak.  Szivök  szerint  óhajtották,  hogy  a  reformátusok 
Kassán  szabad  vallásgyakorlatot  nyerjenek,  de  azt  is  jól 
tudták,  hogy  ennek  alkalmából  és  ezzel  összeköttetésben  a 
r.  katholikusok  is  követelni  fogják  ugyanezen  jogot  a  maguk 
részére,    és    pedig    nemcsak  Kassán,    hanem    mindazon    vá- 

^  A  békeokmányok  1645.  deczember  i6-án  cseréltc4tek  ki.  Lásd 
Zsilinszky  :  A  linczi  békekötés  és  az  16-47-iki  vallásügyi  törvényczikkek 
története.  Budapest.  1890, 

2  Pajkoss,  i.  m.  79  1.  Zsilinszky,  i.  m.  271-276  1. 

^  A  fejedelem  követei  voltak :  Chernél  Giyörgy,  Szemere  Pál 
és  Klobusiczky  András  ;  Abaujmegye  követei :  Melethi  Barna  György 
és  Hamvai  Péter.  Ez  utóbbiak  utasítását  lásd  Pajkoss,  i.  m,  78  lap. 


SZÁZÉVES    KÜZDKLKM    A    KASSAI    HKF.    KGYIlÁZ    MKOALAKULÁSÁÉRT,        Őíí 

rosokban,  hol  eddig  e  joggal  nem  bírtak.^  E  mellett  azt  is 
előre  látták  a  fejedelem  és  a  megye  követei,  hogy  ha  ez 
egy  kérdésben  a  protestáns  rendek  közt  szakadás  támad, 
rendkívül  sokat  fog  szenvedni  a  protestánsok  közös  ügye. 
Viszont  a  r.  kath.  rendek  a  legnagyobb  örömmel  ragadták 
meg  a  kedvező  alkalmat,  s  minden  úton  és  módon  pártol- 
ták a  kassai  reformátusok  kérését,  nagyon  természetesen 
önérdekből  és  nem  a  törvény  vagy  a  vallásszabadság  elve 
iránti  tiszteletből."  A  református  követek  tehát  csakis  olyan 
leltétel  alatt  nyerhették  meg  kívánságukat,  a  mely  legkevésbbé 
sem  tetszett  nekik ;  de  ha  czélt  akartak  érni.  keservesen 
bár,  de  bele  kellett  nyugodniok.  A  kassai  követek.'^  kiknek 
küldői  nemcsak  a  vallásszabadság  megsértése,  de  a  nemesi 
kiváltságok  elleni  túlkapások  miatt  is  igen  erős  támadások- 
nak voltak  kitéve,  s  a  velők  együttartó  lutheránus  rendek 
erősen  küzdöttek  ugyan  álláspontjuk  mellett  s  a  reformátu- 
sok és  r.  katholikusok  együttes  követelése  ellen,  de  végre 
is  ez  utóbbiak  győztek. 

A  kassaiak  azon  állítá.sával  szemben,  hogy  városuk- 
ban a  reformátusok  eddig  szabad  vallásgyakorlattal  nem 
bírtak,  a  megyeiek  egy  1647.  ápril  24.  Jászon  tartott  tanu- 
hallgatás  jegyzőkönyvével  bizonyították  az  ellenkezőt.  Az 
országgyűlés  hitelt  adott  a  teljesen  hiteles  alakban  kiállított 
jegyzőkönyvnek,  holott  az  egytől-egyig  czélzatos  és  hamis 
vallomásokat  tartalmaz;  a  tanuk  ugyanis  az  1600  —  1634. 
közt  Kassán  szolgált  magyar  papokat.  Alvinczit  és  társait, 
magát  a  kassai  magyar  egyházat  és  ennek  híveit  egyenesen 
és  tisztán  kálvinistákul  tüntették  fel ;  a  mi  hogy  nem  így 
volt,  eléggé  bizonyítja  a  jelen  munka  II.  fejezete. 

A  tíz  hónapig  tartott  országgyűlés  törvényczikkei  1647. 

1  Prot.  Egyh.  és  Isk.  Lap  1885.  évi.  1342  1. 

'■*  Tévesen    állítja    tehát    Acsády    Ignácz,    hogy     ez    ügyet    a   r. 
kalh.  főpapok  és  urak  elfogulatlanabbul  ítélték  meg  s  inkább  a  törvény 
alapján  állottak,  mint  a  protestáns,    illetőleg  Jutheránus    rendek.   íSzá 
zadok,  1893.  785  lap.) 

^  Pattantyús  István  és  Soporny  Miklós. 


Í50  HÉVÉSZ    KÁLMÁN. 

június  18-án  nyerlek  királyi  szentesítést.  A  XiV.  törvény- 
czikk  kemény  l)üntetést  szab  azokra,  kik  templom-,  |):iplak- 
és  iskolaépítésre  alkalmas  es  elejíendö  li(;lyeket  vagy  telke- 
ket nem  adnak,  a  XV III.  és  XIX.  t()rvényczikkek  egyenesen 
Kassára  vonatkoznak;  az  első  a  r.  katholikusok.  a  második 
a  reformátusok  javára  rendeli  el,  hogy  a  város  temí)lom, 
paplak  és  iskola  számara  alkalmas  helyeket  adjon  s  mind- 
két vallás  híveinek  azonnal  szabad  vallásgyakorlatot  enged- 
jen.' Végre  a  LXXXII.  t()rvényczikk  három  kassai  főember: 
Nyereggyártó  András  biró.  Keviczky  János  és  Miskolczi  (ilyörgy 
városi  tanácsnokok  ellen  «a  vallási  szabadság  és  a  nemesi 
szabadság  elnyomására  elkövetett  kihágások  miatt*  törvényes 
kereset  megindítását    rendeli  el."    Nagyon  természetes,   hogy 

'  A  XIX.  törvényczikk.  —  mely  sajátságosan  Zsilinszky  mindkét 
munkájából  kimaradt  —  latin  eredetiben  következőleg  hangzik:  (XJX.) 
De  liberó  Helveticae  Confessionis  exercitio  in  dicta  civitate  Casso- 
viensi.  una  mmi  campanarum  et  sepiiltiirae  lisu.  et  loco  idoiieo 
parochialis  tentpli.  cum  clomo  parochiali  et  schola  assignando. 

Similite]-  etiam  ad  querulosam  Helveticae  Confessionis  regnicola- 
rum  instantiam,  statútum  est,  ut  eadem  civitas  Cassoviensis.  magi- 
stratusque  ejusdem,  Helveticae  quoque  religionis  exercitium,  una  cum 
campanarum  et  sepulturae  usu,  concivibus  et  reliquis  eandem  civitatem 
inhabitantibus  H.  C.  hominibus,  absque  omni  impedimento  liberum 
relinquat. 

§.  1.  Ac  insuper  pro  continuatione  ejusdem  liberi  exercitii.  et 
intertentione  concionatorum  et  ministrorum,  loco  majoris  seu  paro- 
chialis templi,  (unde  non  ita  diu  concionatores  H.  C.  amovissentj  te- 
neatur  eadem  civitas  locum  idoneum,  commodum  et  sufficientem,  cum 
domo  parochiali  et  schola,  eiusdem  H.  reHgionis  concivibus  et  reliquis 
ibidem  commorantibus,  statim  et  defacto,  post  publicationem  Articu- 
lorum  realiter  et  effective  assignare. 

§.  2.  Neque  de  caetero  civitas  eadem  praenotatos  Catholicae  et 
Helveticae  religionis  incolas,  in  liberó  reUgionis  illorum  exercitio  con- 
tinuando  quovis  modo  turbare.  aut  exquisito  sub  praetextu  impedire 
praesumat,  sub  poena  in  praedeclaratis  punctis  accordatis  superinde 
sancita,  toties  quoties  praemissis  contraventum  fuerit,  incurrenda  et 
irremissibiliter  exequenda. 

2  Zsilinszky:  Linczi  béke.  456  lap.  Vallásügyi  tárgyalások.  II. 
kötet  517  lap. 


SZÁZKVFS  KÜZDELEM  A  KASSAI  RRF.  EGYHÁZ  MEGALAKULÁSÁÉRT.    61 

a  kassai  követek  azonnal  protestáltak  e  törvén vctzikkek  el- 
len, a  mivel  azonban  éppen  semmit  nem  nyertek,  mert 
ellenmondásiiknak  a  szentesített  törvénynyel  szemben  semmi 
tényleges  eredménye  nem  lehetett. 

Az  országgyűlés  folyama  alatt  őrizkedett  a  kassai  ta- 
nács a  nagyobb  feltűnést  kelthető  erőszakosságoktól,  hogy 
még  jobban  maga  ellen  ne  ingerelje  az  országgyűlés 
többségét.  Mikor  pedig  a  követek  hazajöttek  a  szomorú 
törvényczikkekkel.  nagy  fájdalom  és  búsulás  fogta  el  a  ta- 
nács tagjait,  konokságuk  azonban  még  most  sem  tört  meg. 
Elhatározták,  hogy  a  szentesített  törvényekkel  szemben  is 
folytatják  az  ellenállást  és  küzdelmet,  egész  a  végletekig.  De 
ez  már  a  végső  kétségbeesés  harcza  volt  s  hogy  mégis  két 
évnél  tovább  tartott,  megint  csak  abból  magyarázhat- 
juk meg,  hogy  a  két  versengő  fél  —  király  és  fejedelem 
—  egyaránt  igyekezett  a  tanács  jóindulatát  minden  lehető 
engedménynyel  megnyerni. 

A  tanács  konokságával  szembe  a  kálvinisták  a  ki  nem 
fáradó  tevékenységet  állították.  Dj  erőt  nyerve  a  törvény 
áhal  nemcsak  bátrabbakká  lettek,  de  egymás  után  hódítot- 
ták a  maguk  részére  a  magyar  lutheránusok  főbb  embereit. 
Vass  Mihály  például,  ki  egy  évtizeddel  ezelőtt  talán  a  leg- 
hevesebben üldözte  a  kálvinistákat,  most  szettére  azt  hir- 
dette a  városban,  hogy  «ha  inquisitióra  megyén  a  dolog, 
többire  még  azok  is,  a  kik  a  (lutheránus)  templomba  jár- 
nak, kálvinistáknak  comperiáltatnak*. 

Ily  viszonyok  közt  a  tanács  fűhöz-fához  folyamodott. 
Bár  napról-napra  közelgett  az  idő.  midőn  Kassa  a  béke- 
kötés és  törvény  értelmében  a  fejedelemnek  ünnepélyesen 
átadatik,  a  tanács  a  király  főemberével.  Vesselényi  Ferencz 
generálissal    alkudozott,^    sőt   attól    sem    volt    idegen,    hogy 

^  Kassa  úgy  correspondeáljou  Vesselényivel,  a  mi  nekünk  tar- 
tozó hűségünk  ellen  ne  legyen,  mert  él  az  isten,  ha  minden  értékün- 
ket ki  kelletnék  öntenünk  is,  megtrompfolnánk  ;  nem  adtunk  mi  soha 
arra    Kassának   okot,    sőt  eddig    is   egynehány    rossz   embernek    sokat 


fi2  RÉVítsz    KÁLMÁN. 

titkon  bel)0(!sát.ia  a  királyi  örséí?et.  ha  biztosítva  lesz  a  felöl, 
lioíiv  a  ránézve  sérelmes  tíirvények  véj^re  nem  hajtatnak, 
Me^^  is  i.ííérték  Vesselényinek.  hoc^y  a  r.  katholikusok  részére 
átadják  a  kápolnát,  csak  aztán  egyebet  ne  kivánjanak  s  a 
kálvinistáknak  se  kelljen  temj)l()mhe]yet  adni.^  Hákóezy  is 
megtudta  azonban,  hogy  «a  kassaiak  latoikodni  akarnak »," 
azért  is  még  erélyesebben  sürgette,  hogy  részére  a  város 
minél  hamarább  ünnepélyesen  resignáltassék  :  a  mi  meg  is 
történt  1648.  január  28.  —  február  4.  napjain  s  így  Rákóczy 
nemcsak  a  fegyver  hatalmánál  fogva,  de  a  törvény  alakisá- 
gai szerint  is  Kassa  ura  lett. 

A  tanács  most  már  nála  próbált  szerencsét,  azonban 
Rákóczy  minden  himezés-hámozás  nélkül  megmondá,  hogy 
reá  nem  számíthatnak.'*  Pár  nap  múlva  levelet  is  írt  a  ta- 
nácshoz.^ melyben  nyomatékosan  ismételte  élőszóval  tett 
nyilatkozatát.  De  még  a  fejedelmi  szóra  és  intésre  sem  sokat 
adott  a  tanács,  mély  elszánta  magát,  hogy  a  végletekig  viszi 
a  dolgot.  Valahányszor  Regéczivel,  saját  szertartásuk  szerint 
akartak  a  kálvinista  lakosok  kereszteltetni,  eskettetni  vagy 
temettetni,  a  tanács  mindannyiszor  tiltólag  s  fenyegetöleg 
közbeszólott.  A  kálvinista  jegyeseket  megfenyegette,  hogy  ha 
Regéczivel  hirdettetik  és  eskettetik  magukat,  maradékaiknak 


tűrtünk  .  .  .  Magokban  a  kassaiak  erőtlenek,  egymás  közt  sem  egyesek ; 
az  ki  mi  vallásunkon  való,  sem  az  kívül  való  nemesség,  kiknek  ott 
házok  vagyon,  s  vallásunkon  is  (vannak),  azok  vélek  egyet  nem  érte- 
nek ;  sőt  az  lutheránusok  közül  is  sok  nekünk  igaz  hívünk.  (I.  Rákóczy 
György  levele  tokaji  praefectusához  1647.  június  3.  Algyógyról.  Ere- 
detije a  kir.  kamarai  leváltárban. ) 

^  Városi  jegyzőkönyv  1648.  január  3. 

^  Levelezések  381  lap. 

^  «In  negotio  religionis  mi  kegyelmeteket  a  nemes  ország  sta- 
tútumai ellen  nem  oltalmazhatjuk,  nem  is  akarjuk  oltalmazni  .... 
Nádpálczára  se  támaszkodjék  kegyelmetek,  mert  nincsen  az  egy  város- 
nak hatalmában  s  tehetsége  sincs  arra,  hogy  egy  ország  végzését  s 
királya  coníirmatióját  elronthatná. »  Megyei  jegyzőkönyv. 

*  A  levél  Kis- Árból,  1648.  febr.  20-án  kelt.  Városi  levéltár 
7608.  sz.  a. 


aZÁZÉVES    KÜZDELKM    A    KASSA!    RKI".    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉIIT,         63 

nem  ád  a  város  születési  bizonyítványt;  ^  a  halottak  részére, 
ha  a  gyászosok  nem  a  város  papjait  hívták  a  temetésre,  sem 
sírhelyet  nem  adott,  sem  a  haraní<okat  felettök  meg  nem 
húzatta;  úgy  hogy  több  kálvinista  halottat.  így  magának 
Regéczinek  egy  kis  gyermekét  és  anyját  is  (Mrczán,  vagy 
másutt  a  váro.son  kívül  kellett  eltemettetni. 

Az  erőszakosságok  akkor  kezdtek  kissé  szűnni,  mikor 
a  megye,  a  XIV.  törvényczikkben  foglalt  jogánál  fogva  fel- 
szólította a  várost  a  r.  katholikusok  és  reformátusok  szabad 
vallásgyakorlatára  vonatkozó  két  törvényczikk  végrehajtá- 
sára, mely  felszólításra  a  tanács  különböző  kifogásokkal  fe- 
lelvén, a  megye  ugyancsak  a  fentebb  idézett  törvényczikk 
értelmében  a  végső  eszközhöz,  a  város  elleni  executióhoz 
folyamodott :  egymásután  négy  ízben  -  tett  foglalást  a  város 
szántai,  forrói  és  garadnni  jószágaiban  Ezzel  megkezdődött 
a  város  és  megye  közötti  harcz.  melynek  folyamán  a  város 
minden  követ  megmozdított  a  maga  érdekében :  a  megfélem- 
lített kálvinista  polgároktól  1648.  márczius  9.  oly  értelmű 
vallomást  csikart  ki,  hogy  ők  nem  kivannak  templomhelyet 
és  szabad  vallásgryakorlatot.^    E  mellett  királynál,  fejedelem - 


^  Városi  jegyzőkönyv  1648.  febr.  17.  Egy  érdekes  adat  a  pol- 
gári anyakönyv  történetéhez. 

2  1618.  márczius  18.,  ápril  22.,  június  26.  szeptember  26. 

^  A  Draskovich  nádor  rendeletére  az  egri  káptalan  emberei  által 
Kassán  tartott  tanuhallgatás  jegyzőkönyve  (városi  levéltár  19.397.  sz.) 
azért  bír  előttünk  különös  érdekkel,  mert  közel  ötven  akkori  kálvinista 
polgár  nevét  őrizte  meg  számunkra,  kik  is  így  következnek  :  Püspöki 
István.  Matócsi  Tamás,  Búrja  Péter,  Szinyei  István,  5  Dobóczi  István. 
Tehányi  Szabó  György,  Német  Lakatos  János,  P^ötvös  Márton,  Nádudvari 
Szabó  György.  10.  Szőcs  János,  Csiszár  István.  Gégényi  Mihály.  Palocsai 
Pál.  Szindi  Eötvös  Miháy,  15.  Csizmadia  Koncz  György.  Jánosi  György, 
Csarnotai  Miklós,  Gombkötő  Márton,  Kolozsvári  Szabó  János,  20.  Kékedi 
Márton,  Szenczi  Csiszár  István,  Király  Bálint,  Gönczi  Szabó  Márton. 
Debreczeni  Eötvös  Mihály,  25.  Nyilas  Pál,  Majtényi  András.  Czak('» 
Tamás,  Gönczi  Eötvös  István,  Tót-Szabó  András.  30.  Makiári  István, 
Máthé  Kovács  István,  Madár  István,  Tokaji  Lakatos  János.  Kerekes 
Eötvös  Pál,  35.  Pataki  Borbély  Miklós,    Tarczali  Borbély  János,    Balog 


(Ji  lU'.VKS/.    KÁI.AIÁN. 

nél.  nádornál.  Vesselényi  í^enerálisnál  ejívmásnak  adtak  a 
kilincset  a  kv\  viszálykodó  liatóság  követei  va^y  postái.  A/ 
in^'atag  Draskovich  nádortól  sikerült  is  a  városnak  egy  reá 
nézve  kedvező  rendeletet  kieszköz()lni,  melyet  május  15-én 
egy  hasonló  szellemű  királyi  parancs  is  követett.^  de  mind 
hiába,  mert  a  megye  a  törvényhez  ragaszkodva,  tántoritliat- 
laniil  haladt  a  maga  útján.  Nem  gondolt  semmit  a  város 
meg-megújuló  ellenmondásával,  sőt  egyik  megyegyűlésen  a 
kassai  követek  kihívó  magaviselete  miatt  annyira  lelingerül- 
tek  a  kedélyek,  hogy  majdnem  ismétlődött  az  a  jelenet, 
melylyel  a  harminczéves  háború  kezdetét  vette.  t.  i.  Pattantyús 
Istvánt  az  ablakon  vetik  ki,  ha  követtársaival  együtt  gyors 
futásban  nem  keres  menedéket.  A  tanács  mindezek  daczára 
keményen  tartotta  magát,  «é\nl  halni  kívánt  a  város  sza- 
badsága mellett»,  mely  elhatározásában  a  négy  testvérváros 
és  a  lutheránus  superintendens  buzdító  és  kitartásra  intő 
levelei  és  nyilatkozatai  által  erősíttetett. 

így  telt  el  az  1648.  év  kilencz  hónapja,  folytonos  küz- 
delem és  zavar  közt.  A  viszonyok  fenekestől  fel  voltak  for- 
gatva, midőn  1.  Rákóczy  György  halálával  új  fordulat  állott 
be  s  ismét  súlyosabbá    vált  a  kassai   reformátusok  helyzete. 


András,  Kovács  Bálint,  Árkai  Gergely,  40.  Lakatos  Mihály,  Kabak- 
Szabó  Lukács,  Rozgoni  Mihály,  Thályai  Szabó  Miklós,  Fekete  Ferencz, 
45.  Semptei  Szabó  Beniámin,  46.  Váradi  Pál.  Közülök  többen  neme- 
sek voltak. 

^  A  nádori  rendelet  kelt  Varannón,  1648.  márcz.  21.  Városi 
levéltár  19,398.  szám  alatt.  A  királyi  leirat,  mely  Abaujmegyéhez  in- 
téztetett, kelt  Prága,  1648.  május  15.  Másolata  meg  van  a  városi 
jegyzőkönyvben.  (1648.  július  6 ) 


V. 

A  református  egyház  újabb  üldöztetése  I.  Rákóczy  György  elhunytával. 
A  város  szívós  küzdelme  Abaujmegye  és  az  országos  törvények  ellen. 
Az  1649.  évi  pozsonyi  országgyűlés.  A  XII.  törvényczikk.  A  király  és 
nádor  erélyes  fellépése.  Pálft'y  nádor  személyesen  jó'  Kassára.  A  város 
ellenállása  megtörik.  A  reformátusok  szabad  vallásgyakorlatot  s  templom, 
iskola  és  paplak  építéséhez  helyiséget  nyernek.  (161-8 — 1650.) 

Október  28-án  érkezett  el  Kassára  a  fejedelem  halálá- 
nak híre.  A  tanács  minden  késedelem  nélkül  kimondá  a 
határozatot:  «statim  et  defacto  redeálunk  a  koronához >. 
Másnap  már  bent  van  Kassán  a  király  főembere,  Vesselényi 
Ferencz,  kinél  erősen  sürgetik  a  tanácsbeliek,  hogy  «a  re- 
Ugio  dolga  maradjon  abban,  a  minemű  állapotban  találta  a 
megboldogult  fejedelem ».  A  kálvinista  papnak.  Regéczi 
Andrásnak  pedig  ugyanekkor  megizenték,  hogy  mivel  meg- 
halt a  fejedelem,  megszűnt  az  ő  udvari  predikátorsága  is. 
azért  tehát  becsülettel  kérik,  menjen  ki  innen  szabad  aka- 
ratból, hogy  sem  mint  gyalázatosan  kivettessék.  Regéczi 
azonban,  bár  életének  elfogy atásával,  jószágocskája  felpré- 
dálásával  fenyegették  s  gyakori  rút  szidalmakkal  illették, 
állhatatosan  kitartott  őrhelyén.  Az  « udvarból*  immár  ki- 
szorulván, egyik  hívének  házában  talált  otthont;  a  kápolna 
helyett  pedig  egyes  buzgó  kálvinista  polgárok  és  polgárnők, 
névszerint  Szegedi  Gergely,  Veresvágási,  Makiári  Demeter 
és  Szegedi  Mártonné  házában  felváltva   tartották  isteni  tisz- 

Révész  :  Százéves  küzdelem.  *^ 


66  RÉVÍ^:SZ    KÁLMÁN. 

teleteiket;  sokszor  rejtőzve  es  bujkálva  a  városi  poroszlók 
elöl,  mint  hajdan  az  első  századok  ijldözöti  keresztyénéi. 
Volt  egy  pár  hónap,  midőn  predikáítziót  nem.  csakis  róvid 
könyörgést  lehetett  tartani,  egész  csendben,  éneklés  nélkül ; 
keresztelni,  esketni  és  temetni  pedig  egyáltalában  nem  volt 
szabad,  sőt  még  azt  is  megtiltotta  a  tanács,  hogy  a  tehető- 
sebb polgárok  saját  házuknál  kálvinista  deákokkal  taníttas- 
sák gyermekeiket.  Ily  szomorú  helyzetben  a  megyei  neme- 
sek voltak  üldözött  hitsorsosaik  egyedüli  védelmezői.  Hány 
György  alispán.  Barna  Ferencz  és  Szem.ere  Pál  tűntek  ki 
különösen  a  kálvinista  hívek  védelmében;  hol  szép  szóval, 
hol  fenyegetéssel  igyekeztek  a  tanácsot  engedékenységre 
bírni.  Olyan  szó  is  jött  ki  tőlük,  hogy  két  vagy  három  ta- 
nácsbelinek a  feje  hull  le  makacsságuk  miatt :  máskor  meg 
barátságos  egvezséget  ajánlottak ;  úgyis  üresedésben  van  egy 
papi  állás,  —  mondák  —  tegye  be  ide  a  tanács  Regéczit^ 
és  így  tovább.  A  városban  ismét  forr  az  ingerültség  és  gyű- 
lölség:  egyik  polgár  «ebhitüeknek»  mondja  a  kálvinistákat, 
a  másik  meg  a  lutheránusokat  szidalmazza,  hogy  «az  ö 
istenök  az  vízféle  leveghő-tajtékból  áll» :  nem  egyszer  vere- 
kedésbe megy  át  a  kölcsönös  gyalázkodás,  több  kálvinista 
polgárt  be  is  börtönöznek,  más  ürügy  alatt  ugyan,  de  volta- 
képen vallásuk  gyakorlásáért. 

Deczember  hó  1-én  tette  le  a  város  hüségesküjét  a 
királynak,  kinek  nevében  most  már  Vesselényi  generális  lett 
az  úr  Kassa  városában.  Tőle  nagyon  sokat  várt  a  tanács  ; 
igyekezett  is  kedvében  járni ;  mikor  a  fejedelem  halála  után 
a  nagy  sietség  miatt  « vékony  állapottal »  jött  be  Kassára, 
« zabból,  lisztből,  fából,  serből  és  egyéb  életekből »  kedves- 
kedtek neki.  Ez  időben  a  befolyásos  főemberek  ajándékoz- 
gatása  napirenden  volt  és  senkinek  fel  nem  tűnt ;  sőt  a 
készpénzzel  való  ajándékozgatás  is,  a  mit  ma  talán  veszte- 
getésnek neveznének,  egészen  mindennapi  dolog  volt.  Mikor 
az  1649.  év  első  napjára  Pozsonyba  összehívott  ország- 
gyűlésre a  kassai  követek:  Keviczky  János  biró,  Soporny 
Miklós  és  Boros  Miklós  indulóban  voltak,  szép  összeg  pénzt 


SZÁZÉVES    KÜZDELKM    A    KASSAI    HEF,    RGYHÁZ    MRGALAKULÁSÁÉKT.        fi7 

vittek  magokkal,  mivel  « feles  költséget  kíván  a  város  mos- 
tani nyomorult  állapotja  az  országgyűlésére,  mert  ott  fönn 
nem  fillérezhetni.  hanem  a  nagy  rendeket  ajándékkal  is  kell 
mienkké  tenni  >.  Az  országgyűlés  alatt  pedig  azt  írja  Keviczky 
Pozsonyból  1649.  mározius  31-én  :  «a  nemes  város  jó  ide- 
jén provideáljon  költség  dolgában,  mert  itt  fón  a  mi  ellen- 
ségeink nem  talléroznak,  hanem  százankint  osztják  az  ara- 
nyokat :  tehát  most  viseljenek  gondot  és  szerezzenek  pénzt, 
mert  ha  nem  lészen  mind  költségre,  mind  peniglen  a  hova 
kivántatik,  ajándékba :  félő.  hogy  dolgainkban  hátra  ne  ma- 
radnánk, mert  most  olyan  időben  vagyunk,  hogy  az  igaz- 
ságot bizony  csak  pénzzel  szerezhetni  és  vehetni*. 

Nagyon  jól  tudták  a  kassaiak,  hogy  ez  országgyűlésen 
fog  az  ő  ügyök  is  végleg  eldőlni :  itt  lesz  a  döntő  csata,  mely- 
ben mindent  nyerhetnek,  de  mindent  veszthetnek  is;  azért 
is  minden  erejöket  megfeszítették,  hogy  az  előbbi  ország- 
gyűlés által  hozott  s  nagyon  a  nyakuk  felett  függő  három 
törvényczikk  lehetőleg  eltöröltessék,  vagy  legalább  is  reájok 
nézve  kedvezőleg  módosíttassék.  Nemcsak  pénzzel  látták  el 
magukat,  de  okmányokkal  is  igyekeztek  vélt  igazságukat 
támogatni ;  a  megye  követei :  Szemere  Pál  és  Bárczav 
Ferencz  viszont  minden  módon  azon  voltak,  hogy  ellen- 
súlyozzák a  kassaiak  törekvéseit. 

így  történt,  hogy  az  1649.  év  elején  három  tanuhall- 
gatás  is  volt  a  kassai  ügyben ;  az  első  Kassán,  január  21-én, 
melynek  folyamán  hatvan  tanú.  egytől  egyig  kassaiak  s 
köztük  többen  reformátusok,  egy  értelemmel  azt  vallják, 
hogy  I.  Rákóczy  György  előtt  Kassán  református  egyház  és 
isteni  tisztelet  nem  létezett ;  ^  a  második  volt  Szepsiben, 
február  5-én,  melynek  folyamán  29  tanú  bizonyítja,  hogy  a 
kassai  kálvinisták  I.  Rákóczy  György  halála  óta  üldöztet- 
nek ;  ^  a  harmadik  márcz.  6-án  megint  Kassán,  mely  a  vá- 


*  Városi  levéltár  19,404  sz.  a. 
2  Ugyanott  19,402.  sz.  a. 


68  HJkVÍ'.SZ    KÁLMÁN. 

ros  és  ine«;y(!  közíHti  viszálkodás  adatjiil  tisztázta.'  Az  első 
taimhalljííatás  jegyzökönyve  erős  leí^yver  volt  a  ka.ssai  kö- 
vetek kezében;  melynek  ellensúlyozására  a  megyeiek  ;ipr. 
24-én  újra  kivették  s  az  országgyűlésen  előmutatták  a  két 
évvel  azelőtt  (1647.  ápr.  24.)  tartott  s  fentebb  ismertetett 
tanuballgatás  jegyzőkönyvét,  mely  viszont  (hamisan)  azt 
l)izonyította,  hogy  már  Bocskaytól  fogva  létezett  Kassán 
református  egyház  és  isteni  tisztelet. 

A  januárban  egybegyűlt  karok  és  rendek,  a  király 
késedelmes  érkezése  miatt  voltaképen  csak  márczius  vége 
télé  kezdhettek  a  komoly  munkához.  Az  elhalt  Draskovich 
helyébe  az  országbírót,  gr.  Pálffy  Pált  választották  nádorrá, 
ki  vallásához  való  hűségét  össze  tudta  egyeztetni  a  törvény 
tiszteletével  s  ki  új  méltóságát  azzal  kezdte  meg,  hogy  igaz- 
sága érzetében,  az  őt  nyilvánosan  meghazudtolni  akaró 
Lippay  primást  az  országgyűlés  színe  előtt  a  legkeményeb- 
ben megbélyegezte. 

Ily  kínos  jelenet  merült  fél  az  országgyűlésnek  mind- 
járt kezdetén.  Csakhamar  ezután  a  kassai  ügy  tárgyalása 
tartotta  folytonos  izgalomban  a  kedélyeket.  Midőn  a  kassai 
biró  és  egyik  követ,  Reviczky  a  tanácsteremben  megjelent, 
különösen  a  kálvinista  követek  erősen  felzúdultak  s  köve- 
telték, hogy  ez  a  « törvény  által  megbélyegzett  >  ember  til- 
tassék  ki  az  országgyűlési  tanácskozásokból.  Keviczky  azon- 
ban védelmezte  magát  és  nem  engedett,  bárha  ismételve 
kitört  is  ellene  az  ingerültség.  Heteken  át  tartott  ápril  hó 
folyamán  a  kassai  ügy  tárgyalása :  -  az  egymás  ellen  for- 
dult protestáns  rendek  csak  később  vették  észre,  hogy  a 
köztük  felmerült  szakadás  mily  nagy  hátrányára  van  közös 
érdekeiknek.  Végre  is  a  nádornak  kellett  a  viszálkodókat 
összehozni  és  kiegyeztetni :  ő  volt  az.  ki  a  kassai  refor- 
mátusok érdekében  a  legerőteljesebben  fellépett:    de    valljuk 


^  Városi  levéltár  19,405.  sz.  a. 

^  Zsilinszky :    A  magyar    országgyűlések    vallásügyi    tárgyalásai 
III.  kötet.  22—29.,  32.,  M.,  42..  66—68.  lapokon. 


SZÁZÉVKS  KÜZDKLK.M  A  KASSAI  REF.  EGVHÁZ  MKGALAKULÁSÁÉRT.    69 

meif.  hogy  nem  (-supán  a  t()rvény  iránti  tiszteletből,  hanem 
azon  jól  ismert  okból  is,  hogy  a  r.  katholikiis  egyház  csakis 
a  reformátussal  kapcsolatban  vethette  meg  a  lábát  Kassán. 
De  még  a  nádor  tekintélyének  is  nehezen  ment  a  kívánt 
eredmény  kivívása  ;  a  kassaiak  oly  rendkívüli  tevékenységet 
fejtettek  ki  s  oly  nagy  pártot  tudtak  magoknak  szerezni, 
hogy  Tőrös  János  kamarai  tanácsos  nyilatkozata  szerint 
«az  urak  kétszer  is  elvégezték,  hogy  Kassán  se  egynek,  se 
másnak  helyek  ne  mutatódjanak :  de  mivel  Palatínus  uram 
csak  megmondotta,  hogy  ötét  az  ördög  elvigye,  Isten  ötét 
úgy  segélje,  csak  meg  kell  lenni.  Melyre  noha  némelyek  az 
urak  közül  azt  mondották :  ha  hamis  az  Articulus.  miként 
stálhat  azért,  ugyan  csak  azt  felelte,  hogy  pro  bono  pacis 
csak  meg  kell  lenni*.  így  aztán  csakugyan  vesztett  pöre 
lett  a  kassai  tanácsnak.  Ápril  8-án  már  azt  írja  Keviczky 
haza,  hogy  « talán  jó  volna  a  kálvinistákkal  alkuvás  szerint 
végezni  s  nekik  a  hostáton  (külvárosban)  helyt  mutatni, 
hogysem  a  commissáriusokat  alá  várnák,  avagy  valami  új 
articulust  írnának  felöle  az  országgyűlésén*.  A  tanács  meg- 
rendül a  nem  várt  tudósításra,  a  papsággal  és  Bornemisza 
vice-generálissal  is  közli  a  dolgot,  de  ápr.  16-án  mégis  azt 
határozza,  hogy  saját  kezdeményezéséből  soha  semmiképen 
sem  megy  alkuvásra.  Keviczky  egy  hét  múlva  még  nyo- 
matékosabban megújítja  a  kiegyezésre  vonatkozó  intést,  de 
megint  hiába.  «Nem  kell  itt  alatt  a  kálvinistákkal  végezni 
—  így  határoz  ismét  a  tanács  —  avagy  velők  valami  ces- 
sióra  menni :  hanem  jobbnak  ítéljük,  hogy  bíró  uram  oda- 
föl  Poz.sonyban  maga  végezzen  velők,  a  mint  legjobban 
lehet :  mert  ha  itt  alatt  egész  városul  tractálunk  és  ces- 
sióra  megyünk,  annakutána  in  perpetuum  megmarad :  de 
ha  Ö  kegyelme  csak  úgy,  mint  magátul :  talán  valaha  az  Úr 
Isten  még  másképen  adhatja ». 

Május  10-én  (4önczön  megyegyűlés,  Eperjesen  pedig 
az  ötváros  gyűlése  volt;  mindkettőben  résztvettek  Ka.ssa 
követei.  A  megy  egy  ülésről  másnap  rossz  híreket  hoztak  haza, 
mert    Gönczön    széliére    és    örvendezve    beszélték,    hogy   az 


70  IXÉVP.H'Á     KÁLMÁN. 

orszátjfív ülésen  meííegyeztek  a  kálvinisták  a  rónnai  katlio- 
likusokkal  s  Reviczky  az  utóbbiaknak  már  odaigéite  a  pusz- 
tán álló  doniokosrondi  zárdát,  tehát  a  reíormátiisok  is  l)iz- 
tosan  toí,ni;ik  lemploinhelyet  kaj)ni.  A  taná(;s  rögtím  tiltakozó 
és  szemrehányó  levelet  küld  Keviczkynek :  hogy  merte  a 
klastromot  odaigérni.  erre  nem  volt  felhatalmazása,  ök  semmi- 
képen sem  egyeznek  bele,  és  így  tovább.  De  már  minden 
hiába  volt.  Keviezky  még  az  országgyűlés  berekesztése  előtt 
elhagyta  a  vesztett  csata  színhelyét;  a  másik  két  kassai 
követ  pedig  egy.  papok  ellen  írott  pasquill  terjesztésével 
annyira  félingerelte  a  rendeket  (jún.  2.)  hogy  Sopornyt  az 
ablakon  akarták  kidobni.  Másnap  bezárult  az  országgyiílés, 
miután  a  törvények  szövegét  véglegesen  megállapították. 

Kassára  három  törvényczikk  vonatkozott  különösebben. 
A  XXVÍII.  Kassán  mutat  székhelyet  az  egri  káptalannak,  a 
XLV.  pedig  felmenti  az  1646/7.  LXXXII.  törvényczikkben 
megnevezett  három  kassai  főembert  a  kereset  és  így  a  bün- 
tetés alól.  ha  Kassa  városa  mindenben  alkalmazkodik  a 
törvényekhez,  és  végrehajtja  azokat. 

A  Xíl.  törvényczikk  pedig,  mely  a  kassai  református 
egyház  magna-chartájaként  tekinthető,  magyar  fordításban 
következőleg  hangzik : 

«. Jóllehet  az  1647.  évi  közelebb  múlt  országgyűlés 
XVIII.  és  XIX.  czikkeiben  elég  világosan  és  .szigorúan  meg- 
állapíttatott, hogy  Kassa  város  a  katholikusoknak  és  a  helvét 
hitvallású  evangélikusoknak  templomokra,  iskolákra  és  pap- 
lakokra elegendő  alkalmas  helyiségeket  jelöljön  ki : 

« Minthogy  azonban  az  ily  helyiségek  kihasítása  (a  be- 
adott ellenmondás  már  közönségesen  megsemmisítve  lévén) 
azon  város  által  mindeddig  elmulasztatott,  sőt  ellenkezőleg 
ugyanott  a  vallás  szabadsága  sokfélekép  háborgattatott  volna : 
ennélfogva  határoztatik,  hogy  az  ország  hivatott  törvényei 
szerint,  azonnal  az  országgyűlés  eloszlása  után  egy  hónapra 
kitűzött  határidő  alatt  Abauj  vármegye  alispánja  és  egyik 
vagy  másik  szolgabirája  és  mindkét  vallásbeli  —  úgymint 
katholikus  és  evangélikus    —   s  Abauj  vármegye    által    arra 


SZÁZÉVES    KÜZDELF.iM    A    KASSAI    KEI- .    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.         71 

egyenlő  számban  választandó  előkelő  nennesek  előtt,  templo- 
moknak, iskoláknak  és  paplakoknak,  mind  a  katholikusok. 
mind  a  helvét  hitvallásúak  használatára  elegendő  és  alkal- 
mas helyiségeket  azon  Kassa  városa  és  tanácsa,  minden- 
esetre azon  Kassa  városában,  a  közelebb  múlt  országgyűlés- 
nek fentebb  említett  1647.  évi  törvényczikkében  kijelölt  és 
annyiszor-mennyiszer  tettleg  eszközlendő  és  múlhatatlanul 
végrehajtandó  büntetés  alatt,  minden  kártérítés  nélkül  tettleg 
és  valósággal  átadjon. 

«Az  ekkép  átadott  helyiségek  minden  adóktól  s  pol- 
gári jövedelmektől  szabadoknak  és  menteknek  tekintessenek. 

«És  ezután  mind  a  katholikus,  mind  a  helvét  vallás 
gyakorlata,  harangoknak  és  temetőknek  használatával,  azon 
városban  lakó  polgároknak  s  többi  lakóknak  és  minden  ott 
tartózkodóknak,  az  ország  érintett  törvényczikkeihez  képest, 
minden  akadály   nélkül,  mindenkor  szabad  legyen. 

«És  azon  városnak,  valamint  más  egyéb  városoknak 
polgárai  is,  az  1608.  évi  koronázás  előtti  XIII.  törvényczikk 
szerint,  minden  valláskülönbség  nélkül  választassanak,  ve- 
gyesen és  felváltva,  főbiráknak.  tanácsnokoknak  és  egyéb 
méltóságokra  is  alkalmaztassanak.  >  ^ 

A  két  kassai  követ  e  törvényczikkek  ellen  is  protes- 
tált ugyan  a  pozsonyi  káptalan  előtt,  az  ottani  székes 
templomban,  de  ez  a  törvény  végrehajtását  többé  meg  nem 
akadályozhatta.  Ezzel  a  tudattal  jött  haza  Kassára  a  két 
követ  —  Keviczky  az  átélt  izgalmakat  pár  hétig  a  stubnyai 
fürdőben  pihente  ki  —  s  június  28-án  jelenték  be  a  tanács 
előtt  a  sérelmes  törvényeket.  Ugyané  napon  jelentek  meg 
Kassán  a  megye  em.berei  is  s  a  meghatározott  egyhónapi 
határidő  (július  9.)  közeli  leteltére  hivatkozva,  erélyesen  kö- 
vetelték a  törvény  végrehajtását,  hogy  t.  i.  úgy  a  r.  katho- 
likusok. mint  a  reformátusok  részére  a  szükséges  helyeket, 
jelöljék  ki.    Négy  napon  át  hitegette  a  tanács  a  megye  em- 

^  A  magyar  fordítás  Zsilinszky  többször  idézett  művéből  (IH- 
kötet  67.  lap)  van  véve. 


72  Révész    KÁLMÁN. 

béreit:  végire  is  a/oii  iiri'i^y  iihill.  Iioiíy  a,  városatyák  k()zül 
sokan  nirKrsenek  iiihonn.  15  napi  halasztást,  kéri.  A  ine- 
izyeiek  azonban  iblyton  a  helyek  kijel()lé.sét  sürí^^íítték  s  mi- 
dőn erre  a  tanáes  semniikép  sem  akart  rámenni,  ismét  az 
exeeutióhoz  íoj^tak  s  a  város  forrói  j(')szágában  erősen  í'oíí- 
lalgattak.  A  tanács  e.^ymásután  küldte  a  kíWetséget  és  leve- 
leket a  generálishoz,  nádorhoz  és  királyhoz,  de  mindhiába. 
Maga  Vesselényi  is,  kiben  eddig  a  legfőbb  bizodalmuk  volt. 
július  12-én  azt  írta  nekik,  hogy  engedelmeskedjenek  a  tör- 
vénynek. 

Nemsokára  a  biró.  Keviczky  is  hazajött,  .lúlius  21-én 
hosszú  jelentést  terjesztett  elő  az  országgyűlési  tárgyalások- 
ról, töképen  a  nádort  és  az  erdélyi  fejedelem  követeit  okol- 
ván a  városra  nézve  sérelmes  törvényekért :  egyúttal  a  fel- 
merült szemrehányásokkal,  sőt  vádakkal  szemben  erélyesen 
védte  magát  és  követtársait,  kik  minden  lehetőt  elkövettek 
a  város  érdekében.  Mivel  pedig  nagyon  sokan  ennek  daczára 
is  kételkedtek  a  követek  eljárásának  tisztaságában,  a  biró 
Tőrös  János  kamarai  tanácsosra  hivatkozott,  ki  épen  ekkor 
a  városban  időzött  s  a  tanács  által  megkerestetvén,  nyilat- 
kozatával teljesen  igazolta  a  kassai  követek  eljárását.  «Én 
jó  lelkiismerettel  mondom  —  így  szólt  Tőrös  —  nem  hal- 
lomást, hanem  látást  mondhatok.  A  Kegyelmetek  követei 
serényen,  híven  és  igazán  forgolódtanak ;  valahol  kívántatott, 
minden  igazságokat  produkáltak ;  sőt  Keviczky  uramat  Ö 
kegyelmét  intettem  is,  hogy  hátra  hagyjon  a  búsulásban, 
mert  félő.  hogy  avagy  nagy  betegségbe  ne  essék,  avagy  a 
gutaütés  ne  érje>.  De  még  ez  sem  volt  elég  a  kételkedő 
kassaiaknak,  sokan  a  generálist  is  megkeresték  « lument  venni, 
hogy  és  mint  viselték  a  követek  ott  fen  magukat».  Az  elé- 
gedetlenség egész  nyíltan  kitört,  különösen  a  biró  személye 
ellen;  egy  Sterbicz  András  nevű  tekintélyes  polgár  kilencz 
pontú  vádiratot  adott  be.  melynek  alapján  Keviczky  letételét 
és  bebörtönzését  kérte.  A  tanács  és  község  nagy  többsége 
azonban  nem  látta  igazoltaknak  Sterbicz  vádjait  s  ő  neki 
<pöndítettek  vasat  a  lábára ».    Erre  újabb  zavargások  kelet- 


SZÁZÉVES    KÜZDELK.M    A    KASSAI    HEF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.         7H 

keztek  a  városban:  a  németek  a  magyarokkal,  még  a  papok 
is  egymás  kr)zt.  söt  a  deákok  is  az  iskolában  erősen  viszály- 
kodtak, titkos  gyűléseket  tartottak,  pártoskodtak :  a  mi  most 
már  egyenesen  a  kálvinisták  malmára  hajtotta  a  vizet.  Fel 
is  használták  a  jó  alkalmat :  Regéczi  uram  például,  kinek 
ydr  hónappal  ezelőtt  még  élete  is  alig  volt  biztonságban, 
most  nagy  hatalmasul  ráparancsolt  a  szomszédos  kassa- 
újfálusi  papra,  hogy  ezentúl  ne  a  kassai  lutheránus  papság- 
nak, hanem  a  kálvinista  esperesnek  engedelmeskedjék. 

Ily  felfordult  viszonyok  közt  érkezett  meg  a  nádornak 
július  13-án  Bécsből  kelt  levele,  melyben  szigorúan  meg- 
hagyja a  tanácsnak,  hogy  a  törvényeket  minden  késedelem 
nélkül,  azonnal  végrehajtsák.  A  kemény  hangon  tartott  pa- 
rancsra tört  meg  végre  a  város  makacssága,  mert  annak 
hatása  alatt  monda  ki  a  tanács  július  26-án,  hogy  kész  a 
kálvinisták  kívánatát  barátságos  egyesség  útján  teljesíteni. 
De  még  most  is  a  törvény  kijátszása  forgott  a  tanács  eszében. 
midőn  a  kálvinista  lakosságnak  az  egyességet  felajánlotta 
Ezek  azonban  semmiféle  egyességre  nem  voltak  hajlandók, 
szigorúan  ragaszkodtak  törvény  által  biztosított  jogaikhoz : 
e  mellett  azt  is  kijelentették,  hogy  a  megyeiektől  el  nem 
szakadnak,  az  ő  tudtok  és  beleegyezésök  nélkül  semmiféle 
egyességre  nem  lépnek.  Igy  a  város  kénytelen  volt  a  szi- 
gorú törvényszerűség  útjára  térni.  Július  végén  már  kezdtek 
egyes  telkeket  a  két  egyház  részére  javaslatba  hozni:  augusz- 
tus 4-én  pedig  maga  Vesselényi  generális  lépett  fel  azon 
indítványnyal.  hogy  a  kálvinistáknak  a  tót  templomot,  vagyis 
a  székesegyház  melletti  Mihály-kápolnát,  a  róm.  katho- 
likusoknak  pedig  a  pusztán  álló  domokosrendi  zárdát  adja 
át  a  város,  hogy  «egy  dologból  kettőt  ne  csinálnának*. 
A  tanács  azonban  rögtön  ellenezte  ez  indítványt,  azon  in- 
dokolással, hogy  a  törvény  csak  telkek  kijelölésére  és  nem 
épületek  átbocsátására  kötelezi  a  várost.  Ugyané  napon 
megjelent  a  városházán  a  megyei  küldöttség  is,  a  r.  katho- 
likus  és  református  bizalmi  férfiakkal,  hogy  a  telkek  kijelö- 
lését foganatosítsa.  A  tanács  a  következő    napra  igért  nekik 


74  HIÍVÉS/    KÁLMÁN. 

választ,  ekkorra  várván,  mini  a  halálra  ílclt  a  kej^yelmet. 
a  királylioz  küldött  k()vetek  vi.sszaérkczésct.  Mva^  is  ér- 
keztek a  követek,  de  nem  a  kívánt  eredménynyel ;  maga 
III.  Ferdinánd  is  a  leg.szigorúl)))an  megpaiane.solta  a  törvény 
végrehajtását.  A  királyi  parancs  ^  mellett  a  nádor  hasonló 
tartalmú  újabl)  levelét  is  hozták  a  követek. 

Most  már  csakugyan  nem  volt  töí)be  menekvés,  mun- 
kához kellett  látni,  bármily  nehezen  esett  légyen  is  az  a 
városnak.  Megindult  tehát  a  vegyes  bizottság  a  város  által 
kijelölt  helyek  megtekintésére.  A  tanács  a  reformátusok  ré- 
szére a  mészáros-utczai  felső  újbástya  melletti  puszta  helyet, 
a  r.  katholikusok  részére  pedig  a  Szemere  Pál  háza  végé- 
ben levő  puszta  kerteket  jelölte  ki.  A  kimutatott  telkeket 
azonban  az  illető  felek  nem  fogadták  el.  mivel  azok  «nen> 
emberséges  embernek  való.  büdös,  rút  és  undok  helyek* 
voltak :  úgy  hogy  maga  Vesselényi  generális  erősen  ráizent 
a  tanácsra,  hogy  « elmésebben  gondolkodjék  a  dologról  > ; 
azaz  mutasson  más,  tisztességes  helyeket.  A  tanács  maga 
is  beismerte  a  kifogások  helyes  voltát,  mert  azonnal  újabb 
helyeket  mutatott:  a  r.  katholikusok  részére  a  domokosrendi 
zárda  pusztájából  egy  darabot,  a  kálvinistáknak  pedig  sza- 
bad választásra  a  Bárczay.  Czeczei  vagy  Szemere  Pál  háza 
végében  levő  kerteket.  A  vegyes  bizottság  azonban  e  helye- 
ket sem  találta  alkalmasaknak  s  nem  is  fogadott  el  azok 
közül  egyet  sem  :  a  tanács  viszont  határozottan  vonakodott 
újabb  helyeket  mutatni^  azt  állítván,  hogy  az  eddig  muta- 
tott helyek  teljesen  alkalmasak  s  a  bizottság  csak  azért  nem 
fogadta  el  azokat,  hogy  a  megye  tovább  is  foglalhasson  a 
város  jószágaiban.  így  eredmény  nélkül  oszlottak  szét  a 
vegyes  bizottság  tagjai.  Az  alispán  azonnal  jelentést  tett  a 
nádorhoz,  mire  ez  augusztus  13-án  Bajmóczon  kelt  levelé- 
ben -  «még  egyszer  és  utoljára »  megparancsolja  a  tanács- 
nak, hogy    a   r.    katholikusoknak  a  zárdát   egészen    átadják, 

1  Kelt  Bécsben,  1649.  július  13.  (Városi  levéltár.  7709.  sz.  alaft.) 
-  Egész  terjedelmében  közlöm  a  Melléklet  III.  száma  alatt. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    KEF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.        75 

a  reformátusoknak  pedig  alkalmas,  illendő  és  elégséges 
helyet  mutassanak.  A  taná(;s  aug.  23-án  kapta  meg  a  leve- 
let, melyre  két  nap  muIva  küldte  el  a  mentegetőző  választ, 
késznek  nyilvánítván  magát  újabb  helyek  kijelölésére  is. 

A  vegyes  bizottság  szeptember  H-án  (csakugyan  megint 
bent  van  Kassán,  de  megegyezni  most  sem  tudnak.  A  r.  ka- 
tholikusok  erősen  követelik  a  klastromot.  melyet  a  tanács 
semmiképen  sem  akar  engedni;  a  reformátusok  részére  a 
Gzigai  Gáspár  háza  végénél  levő  12  V2  öl  széles  és  25  öl 
hosszú  telket  ajánlják  fel;  de  a  reformátusok  ezt  sem  fo- 
gadják el.  A  megye  újabb  foglalással  fenyegetőzik,  a  tanács 
viszont  a  kálvini.sta  lakosokat  fenyegeti  meg,  hogy  mind  azt 
a  kárt,  melyet  miattok  a  város  szenved,  a  legutolsó  fillérig 
rajtok  veszi  meg.  Ügy  a  megye,  mint  a  város  részéről  újabb 
követség  megy  a  nádorhoz,  ki  már  alaposan  megunta  a  sok 
huza-vonát  s  most  némileg  a  kassaiak  javára  hangoltan 
nem  annyira  parancsolólag.  mint  inkább  békítőleg  inti  a 
két  viszálkodó  felet,  hogy  intézzék  el  már  az  ügyet  vala- 
hára.^ Szeptember  25-én  újra  összejön  a  bizottság,  de  me- 
gint hiába.  A  tanács  a  klastromot  most  sem  adja:  a  kál- 
vinistáknak ismét  újabb  helyeket,  a  Szuhay  és  Krepczicz 
házakat  kínálja,  de  oly  feltételek  mellett,  melyeket  nem  le- 
hetett elfogadni.  Erre  újabb  foglalás  következett,  erre  viszont 
a  város  részéről  újabb  követség  ment  a  nádorhoz,  ki  előtt 
elkeseredésükben  arra  fakadtak  a  kassai  követek,  hogy  «a 
sok  vexatiót  tovább  nem  szenvedhetik,  hanem  fegyverrel  is 
megoltalmazzák  magokat  >,  úgy  hogy  csakis  a  nádor  tekin- 
télye akadályozta  meg.  hogy  a  város  és  megye  emberei 
között  véres  összeütközésre  nem  került  a  dolog. 

Bent  a  városban  is  folyton  dúlt  a  vallási  viszály  és 
gyűlölködés.  A  kálvinisták  mind  jobban  emelgették  a  fejőket. 
Egyik  azt  monda  a  lutheránus  papokról,  hogy   «a  predikálló 

^  Ily  bókítü  szellemben  írt  a  nádor  a  többek  k()zl  a  reformátusok 
egyik  legfőbb  emberéhez,  Szemere  Pálhoz  is.  (A  Bajmóczon  164^». 
szeptember  24.  kelt  levél  a  kas>;ai  ref.  egvház  levéltárában  5.  sz.  alatt ) 


76  nfí:vi5:s/.  kái.man. 

székben  ej?yehet,  sem  ('sinaliiak.  (tsak  a  v(ír('hekel  nzik»:  a 
rniisik  ííúnyolódva  monda,  ho^y  netn  a  hiió.  áo  az  alispán 
í»arancsol  Kassa  vái-osahan :  a  harmadik  in<^'erk(ídve  mon- 
dot^atta  a  iiilhcraniisoknak :  <Mi  magatok  hontjátok  le  a  ke- 
nyeres holtot,  vagy  a  mészárszéket  a  templom  számár.i. 
mert  egyiknek  csakngyan  meg  kell  lenni.  Kö  pedig  elég 
vagyon  immái'  az  építésre,  száz  szekér  is  fogja  hordani : 
elegendőt  ád  a  fejedelemasszony,  el  is  készítettek  aztrégen». 
Az  eíTéle  beszédek  nyilván  mutatják,  hogy  mily  sokat  várt 
a  kálvinistaság  a  kegyes  LorántíV  Zsuzsannától,  és  nem  is 
hiába. 

Október  hó  elején  újabb  királyi  parancs  érkezett  a 
tanácshoz,  mely  a  két  felekezet  részére  kijelölt  telkek  meg- 
bövítését  rendelte  el.  Mivel  azonban  e  telkeket  az  illeté- 
kes felek  nem  fogadták  el,  ezen  királyi  rendelet  tárgy- 
talanná vált. 

A  szeptemberi  meghiúsult  tárgyalások  után  ismét  gyak- 
ran koptatták  a  két  részről  való  követek  a  nádor  és  király 
küszöbét :  a  nádor  november  1  -én  megint  elrendelte  ugyan 
az  ügy  végleges  elintézését,  de  a  tanács  ismét  nem  tett 
semmit,  várván  az  újabb  királyi  parancs  megérkeztét,  a 
melybe  reményének  végső  horgonyát  vetette.  Bécsi  követé- 
nél. Boros  Miklósnál  több  ízben  megsürgette  a  várva-várt 
rendelet  kieszközlését.  a  követ  azonban  azt  írta  vissza,  hogy 
a  törökkel  való  béketárgyalások  s  más  nagyobb  fontosságú 
ügyek  miatt  a  tanácsosok  csak  később  vehetik  elő  a  kas- 
saiak kérvényét.  Kezdetben  bíztató  híreket  is  kaptak  köve- 
tüktől: később  azonban  a  hanyatló  év  napjaival  együtt 
mindinkább  fogyott  a  kassai  tanács  reménysége  és  bizodalma 
is.  Borús  sejtelmek  közt  váltak  meg  a  küzdelmekkel  teljes 
esztendőtől,  nem  remélve  jót  a  jövőre  nézve. 

A  következő  1650.  év  kezdete  csakugyan  meghozta  az 
oly  régtől  fogva  tartó  küzdelem  végleges  befejezését.  Január 
közepén  érkezett  a  tanácshoz  a  nádor  levele,  melyben  tu- 
datja, hogy  a  király  parancsából  február  elején  személyesen 
jő  el  Kassára,    a    fenforgó  ügy  végleges    elintézése,   illetőleg 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    HEF,    EGYHÁZ    MEGAI-AKLLÁSÁÉHT.         77 

a    törvény    végrehajtása    végett :    a    királyi    parancsolatot  in 
magával  fogja  hozni. 

Páiny  nádor  Jövetelének  hírére  nagy  sürgés-forgás  tá- 
madt Kassa  városában.  A  tanács  jól  tudta,  hogy  az  ország 
legelső  méltóságát  viselő  férfiúnak  akarata  és  erélye  előtt 
végre  is  meg  kel!  hajolnia,  mindenképen  igyekezett  azért 
nagy  vendége  kedvező  hajlamait  fényes  fogadtatással,  gaz- 
dag ellátással  és  értékes  ajándékokkal  megnyerni.^  A  me- 
gyeiek és  a  kassai  kálvinisták  pedig  sokszorosan  örvendet- 
tek a  nádor  jövetelén,  mert  most  már  biztosnak  tartották 
ügyök  diadalra  juttatását. 

Február  7-én  érkezett  meg  gróf  Pálffy  Kassára,  fényes 
kísérettel.  A  tanács  ünnepélyesen  fogadta  s  mindjárt  első 
nap  gazdagon  megvendégelte  az  ország  nádorát,  kinél  csak- 
hamar tisztelgett  a  megyének  előre  értesített  küldöttsége  is. 
melyben  úgy  a  r.  katholikusok.  mint  a  reformátusok  részé- 
ről 12—12  kiváló  egyén  foglalt  helyei. 

Másnap,  február  8-án  megkezdődtek  a  tárgyalások, 
melyekben  a  nádor  erélyes,  sőt  sokszor  erőszakos  egyénisége 
viszi  a  vezérszerepet.  A  nádor  titkára.  Farkas  András  át- 
nyújtotta a  bírónak  a  múlt  évi  deczember  20-án  kelt  ki- 
rályi parancsolatot,  melyben  111.  Ferdinánd  a  nádort  a  kas- 
sai ügy  elintézésére  kiküldi  s  a  kassaiaknak  meghagyja, 
hogy  neki  mindenben  kezére   járjanak   és    engedelmeskedje- 


*  A  nádor  és  kiséretéiielv  élelmezésére  a  városi  számadások 
szerint  összesen  88  frt  42  dénárt  fordítottak ;  szép  összeg,  ha  figye- 
lembe veszszük,  hogy  két  oldal  szalonnát  4  frt  oO  dénárért,  egy  sódart 
27  dénárért  lehetett  kapni.  A  nádornak  egy  «fő  paripát*  adtak  aján- 
dékba, melynek  ára  100  arany  =  360  forint  volt.  Ugyanennyit  kapott 
a  nádor  titkára,  Farkas  András  az  okmányok  kiállításáért,  ajándékul 
pedig  10  aranyat.  A  többi  nádori  ember  közt  (német  titkár,  deákok.) 
valamint  a  pohárnokoknak,  szakácsoknak,  trombitásoknak  és  más  em- 
bereknek közel  100  forintot  osztogattak  el.  A  szomorú  nevezetességi-e 
vergődött  Vittnyédi  István  pedig  —  ki  valószinüleg  szintén  a  nádor 
emberei  közt  volt  —  tiszteletdíjképen  két  bokor  nyusztott  kapott  aján- 
dékba. 72  frt  értékben. 


78  m^VÍlSZ    KÁLMÁN. 

nek ;  a  templom,  paplak  es  iskola  i'észére  szükséges  lelke- 
ket miiidkél  felekezet  részére  ininden  további  iiebezség  nél- 
kül kimutassák  és  átadják.^ 

A  királyi  parancs  egész  világosan  szólt  s  a  tana(^s 
meg  most  is  kibúvó  ajtót  keresett.  Azt  izente  küldöttei  által 
a  nádornak,  hogy  ök  már  mutattak  ki  telkeket  (a  szeptem- 
ber 25-iki  ajánlatra  hivatkoztak)  újabb  kijelölésre  nem  kö- 
telesek, nem  is  hajlandók ;  válaszszanak  azért  az  illetők  a 
kimutatott  helyek  közül.  A  nádor  e  túlhaladott  álláspont 
előtérbe  tolását  szóra  sem  méltatta,  hanem  egy  rendkívül 
ügyes  fogással  új  fordulatot  adott  a  dolognak.  Úgy  gondol- 
kozott nevezetesen,  hogy  nem  együtt,  hanem  egymás  után 
tárgyalja  a  két  felekezet  kívánalmait  s  először  is  a  r.  ka- 
tholikusokat  elégítteti  ki  a  várossal,  jól  tudván,  hogy  ez  fog 
a  legnehezebben  menni :  de  ha  ezt  keresztülviszi,  a  kálvi- 
nisták részére  már  sokkal  könnyebb  lesz  a  várostól  illő 
helyet  kieszközölni.  Ehhez  képest  először  is  a  r.  katholiku- 
sokat  hallgatta  meg  a  nádor  s  azt  izente  a  tanácsnak  és 
a  választott  községnek,  hogy  a  domokosrendűek  zárdáját 
nem  kéri,  mert  úgyis  régtől  fogva  a  kathoiikusoké,  hanem 
templomhelynek  a  Hertel-  és  Reisz-házakat,  iskolának  és 
paplaknak  pedig  a  Váradi  Pál  házát,  környékével  együtt 
kívánja. 

A  másnapra  felgyújtott  népes  városi  közgyűlés,  mely- 
ben már,  a  dolog  nagy  fontosságánál  fogva,  nemcsak  a 
tanács  és  választott  község,  hanem  —  kivéve  a  kálvinistákat, 
kik  tanácsosabbnak  tartották  otthon  maradni,  vagy  a  me- 
gyei küldöttséghez  csatlakozni.  —  a  szélesebb  körű,  úgy- 
nevezett « fekete  község*  (nigra  communitas)  tagjai,  vagyis 
a  polgárjoggal  bíró  lakosok  mind  résztvettek,  a  kijelölt  há- 
zak tulajdonosainak  megkérdezése  után  egész  határozottság- 
gal megtagadta  a  nádor,  illetőleg  a  r.  katholikusok  kíván- 
ságának teljesítését.  A  nádor  kezdetben  .szép  szóval  kérte 
őket.   «Az  Istenre  kérem  Uraságtokat  —  monda  —  legalább 

^  Városi  levéltár  7711.  sz. 


SZÁZÉVES    KÍiZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    .MEGALAKULÁSÁÉRT.        79 

az  én  kedvemért  egyezzenek  bele  kívánalmunkba.  Ha  meg- 
teszik, lelkemre  mondom,  hogy  minden  kiváltságaikat  s  elő- 
jogaikat oltalmazni  fogom  s  azt  hiszem,  hogy  egy  óra  alatt 
többet  tehetek  Uraságtokért,  mint  mások  éveken  keresztül.* 
A  szép  szó  mit  sem  használt,  másnap  (febr.  10.)  a  város 
ridegen  ismételte  tagadó  válaszát. 

Erre  a  nádor  is  más  hangot  vett  elő.  Megfenyegette 
a  várost,  hogy  engedetlenség  esetén  három  vád  alá  helye- 
zett főemberét  május  1-én  törvénybe  idézi,  elítélteti  és  ki- 
végezteti. Még  erre  sem  rendültek  meg  a  kassaiak.  <A  köz- 
jóért még  a  halált  is  elszenvedjük:  három  igaz  polgártár- 
sunkat pedig  életünkkel  és  vérünkkel    is    megvédelmezzük!* 

Tizennyolcz  tagú  küldöttség  vitte  meg  e  keménynyakú 
választ  a  nádornak,  mire  ő  is  igen  kegyetlen  feleletet  adott. 

« Immár  a  harmadik  napot  töltöm  hiába,  várván,  hogy 
teljesítitek  akaratomat  s  mégis  mit  sem  nyerve  tőletek.  Ma- 
kacsságtok azt  bizonyítja,  hogy  tekintélyemet  és  méltóságo- 
mat semmibe  se  veszitek :  azért  nem  is  sürgetem  tovább 
beleegyezésteket;  de  lelkemre  esküszöm,  hogy  a  milyen  jó- 
akarótok voltam  eddig,  ezentúl  épp  oly  nagy  ellenségetek 
leszek,  de  nemcsak  én,  hanem  az  egész  ország:  ti  pedig 
olyanok  lesztek,  mint  a  bélpoklosok,  úgy  hogy  várostokat 
mindenki  elkerüli  s  messziről  kifütyöli  és  elátkozza.  Ha  pe- 
dig Ö  Felségéhez  követeket  küldtök,  azokat  minden  módon 
akadályozni  fogom  s  minden  bizonynyal  nemsokára  meg- 
éritek főembereitek  megöletését,  saját  magatok  és  gyerme- 
keitek rettenetes  pusztulását,  ekére  és  kapára  juttatását  s 
minden  birtokaitoknak  elvételét !»  ^ 

Ez  igen  erős  fenyegetés  sokakat  megrendített  ugyan, 
annyira,  hogy  «némelyek  már  sántikálni  láttatának*,  de  az 
ellenállást  teljesen  még  mindig  nem  törte  meg.  Másnap 
(febr.  11.)  a  városi  közgyűlés  konok  többsége  még  tartotta 
magát,    a  jegyzővel    nagyhirtelen    egy    felségfolyamodványt 

^  A  nádor  nyilatkozatait  latin  fordításban  jegyezte  fel  a  városi 
jegyző. 


SO  HÉVÍ:s/    KÁLMÁ^. 

Íratott  s  gyorspostával  akarta  azt  HéoslKí  küldeni,  de  erre 
mar  nem  Jutott  idő  s  a  megírt  folyamodványt  a  tűzbe  dob- 
tak. A  telingerült  nádor  ugyanis,  V'esselényi  generális  köz- 
vetítésével, újabb  tény  égetésiek  kíséretében  egyenesen  rá- 
parancsolt a  bíróra,  liogy  a  következő  nap  (íébr.  12.)  reg- 
geli o  órájára  is  gyűjtse  léi  az  egész  polgárságot. 

Összejött  tebát  még  sötét  hajnalon  a  nemes  tanács,  a 
választott  községgel  és  íékete  közseggel  egyetemben.  Csak- 
hamar meg.jelent  köztük  két  nádori  ember,  :izon  parancsot 
hozván,  hogy  a  biró  néhányadmagával  menjen  át  a  nádor 
akaratának  meghallgatására.  At  is  ment  a  biró  ötödmagá- 
val a  nádorhoz,  ki  most  már  csillapodva,  nyugodtabban,  de 
azért  egész  nyomatékossággal  még  egyszer  a  lelkókre  kö- 
tötte, hogy  kívánatait  teljesítsék.  «Az  ártikulust  —  ügymond 
—  a  királytól  nyert  hatalmamnál  fogva  én  magyarázom  és 
nem  más;  de  különben  sem  kívánok  olyat,  a  mi  abban  nem 
foglaltatnék.  Teljesítsék  azért  kívánságomat,  ha  maguk  és 
városuk  javát  czivökön  viselik  :  mert  lelkemre  mondom,  vagy 
akarják,  vagy  sem.  meg  kell  neki  lenni ».  A  visszatért  kül- 
döttség híven  előadván  a  közgyűlés  előtt  a  nádor  szavait, 
hosszas  és  komoly  tanácskozás  után  elhatározták,  hogy  az 
erőszaknak  engednek  s  a  római  katholikusok  részére  oda- 
adják a  Szuhay-házat  a  Langfellnerének  egy  részével.  A  ná- 
dor azonban  nem  fogadta  el  ez  ajánlatot  s  visszaizent,  hogy 
neki.  illetőleg  a  r.  kathoiikusoknak  a  Váradi-,  Szegedi-  és 
Reisz-házak  kellenek.  Utoljára  is  abban  történt  megállapo- 
dás, hogy  a  Váradi  Pál  fegyvertár  melletti  házát  kapják 
meg  a  r.  katholikusok  a  Nyereggyártó  András  házával  együtt.  ^ 

így  öt  napi  folytonos  tárgyalás  után  a  r.  katholikusok 
ügye  be  lett  fejezve.  A  reformátusok  kielégítése  már  sokkal 
hamarább  ment.  Február  13-án  csak  magával  a  bíróval 
tárgyalt  a  nádor,  kinek  ismét    igen  erősen  kellett    fellépni  a 

^  E  telkeket  a  r.  katholikusok  nem  használták  fel  templom-  és 
iskolaépítésre,  mert  már  ez  időben  előre  tudták,  hogy  a  nagytemplo- 
mot nemsokára  visszakapják. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    íMEGALAKULÁSÁÉRT.        81 

biró  különféle  kifogásaival  szemben ;  de  e  ponton  is  engedni 
kellett  a  kassaiaknak  s  a  másnap  (febr.  14.)  tartott  köz- 
gyíílés  a  reformátusokat  is  kielégítette,  kimutatván  nekik  a 
Makiári  árvák  házát,  a  mai  mészáros-  és  apácza-utczák 
szegletén.  ^ 

A  telkek  kijelölésével  azonban  még  nem  fejeződött  be 
az  ügy  s  nem  végződött  be  a  tárgyalás.  A  tanács  több- 
rendbeli feltételek  mellett  volt  csak  hajlandó  az  átadást  fo- 
ganatosítani.^ E  feltételeket  aztán  a  másik  fél  tárgyalás  alá 
vette;  részben  elfogadta,  részben  módosította;  legnagyobb- 
részt pedig  visszautasította.  E  miatt  ismét  öt  napig  tartó 
alkudozás  állott  be,  melynek  végeztével  február  19-én  ada- 
tott ki  a  végleges  megállapodást,  illetőleg  kölcsönös  szerző- 
dést magában  foglaló  nádori  okirat.^  mely  a  kassai  r.  ka- 
tholikusok  és  reformátusok  részére  a  templom-,  paplak-  és 
iskolaépítésre  alkalmas  helyekkel  együtt  a  szabad  vallás- 
gyakorlatot biztosította  s  ekképen  az  egyház  tulajdonképeni 
megalakulását  lehetővé  tette. 

Egy  évszázad  nehéz  és  keserű  harczai  után  végre  meg- 
nyerték a  kassai    reformátusok,    a    mire   oly  erősen    vágya- 

^  E  helyen  csakhamar  felépült  a  szép  református  templom  és 
iskola.  A  templom  ma  is  megvan  az  orsolya-apáczák  birtokában.  Már 
1672 'ben  elfoglalták  a  reformátusoktól ;  Tököly  és  II.  Rákóczi  Ferencz 
idejében  rövid  időre  visszakapták  ugyan,  de  1711-ben  végleg  elvet- 
ték tőlük. 

-  A  tanács  eredeti  feltételei  16  pontba  vannak  foglalva.  Igen 
érdekes  a  6.  pont :  «A  kath.  concivisek  nem  valami  szerzetes  rendek- 
ből, nevezet  szerint  páter  jezsuitákból,  hanem  inkább  más  clericusok- 
ból  álló  igaz  catholica  religión  való  papot,  scholamestert  és  egyéb 
tanítókat;  helveticus  concivisek  is  pedig  no  valami  újonnan  találtatott 
vagy  tálaltatandó,  hanem  az  országiul  bevétetett  igaz  i^ezt  a  szót  ké- 
sőbb kihúzták)  helvetica  confessión  levő  prédikátorokat,  ministereket, 
scholamestereket  és  egyéb  tanítókat  ugyan  az  város  hírével  hivassa- 
nak*. A  kálvinista  papokra  vonatkozó  kikötés  nyilván  az  éppen  ekkor 
lezajlott  s  nagy  hullámokat  vert  puritán-mozgalmakból  magyarázható  ki. 

2  Egész  terjedelemben  közlöm  a  Melléklet  IV.  száma  alatt. 

Révész  :  Százéves  küzdelem.  6 


H2  RÍVÍISZ    KÁLMÁN. 

koztak  s  a  mihez  isteni  és  emberi  törvények  szerint  teljes 
jojíuk  vala.  IVir  ev  alatt  Települt  a  szép  templom,  a  nagy 
iskolával  és  paplakkal  eí^yiUt:  az  ifjú  egyház  majdnem  hi- 
hetetlen módon  a  legelső,  legfényesebb  eklézsiák  sorába 
emelkedett.  De  nem  soká  (■■)rvendhetett  virágzásának.  Alig 
húsz  évvel  megalakulása  után  újabb  százados  üldözés  és 
szenvedés  következett  reá. 

Erről,  ha  Isten  segít,  más  alkalommal ! 


VEGE. 


MELLEKLET. 


«* 


I. 


Alvinczi  Péter  végrendelete.  Kassa,  1634^. 
november. 

A  nemes  és  tisztelendő  Köszöghi  Szöcs  Miklós  uram, 
mostan  Cassa  szabad  királyi  városnak  birája  hirével  és  en- 
gedelméböl.  voltunk  mi,  Wass  Mihály,  Debreczeni  Mihály  és- 
Makiári  András  jelen  az  néhai  jó  emlékezetű  s  Istenben  bol- 
dogul  elnyugott  tiszteletes  és  nemzetes  Alvinczi  Péter  urunk, 
ez  mi  ecclesiánknak  néhai  fő  őrállójának  és  lelki  tanitónk- 
nak  házánál,  ez  végre,  hogy  az  ő  utolsó  akaratját  és  testa- 
mentomát  meghalgatnwk  s  ki  is  irniik.  Mely  igy  következik  : 

Oh  én  édes  ecclesiam !  kit  minden  házam  népénél 
inkább  kesergek,  féltvén  szakadozástól ;  noha  vagyon  bizo- 
dalmam az  én  Uramban,  hogy  hiában  27  esztendeig  nem 
volt  s  nem  lészen  az  én  munkám  haszontalan,  ki  egyebet 
semmit  az  Jesus  Christusnak^  apostoloknak,  prófétáknak  és 
evangélistáknak  igaz  egyenes  értelmű  tudományánál  nem 
tanítottam ;  melyhez  képest  ugy  is  alkalmaztattam  mind 
magamviselését,  s  mind  tanításomat,  hogy  az  kik  kemény- 
beknek s  vadabbaknak  láttattanak  volna  is  lenni  az  hal- 
gatóim  közül,  mind  másutt  s  mind  itt  az  én  Uramnak  meg- 
nyerjem. Noha  az  emberek  közül  ki  igy.  ki  amúgy  értett 
felőlem,  és  ki  emennek,  ki  amannak  nevezett,  holott  én 
senkitől  való  féltemben  meg  nem  tagadtam  ezt,  hogy  én  az 


86  RÉVÉSZ    KÁLMÁN. 

igaz,  pura  puta  Augustana  Confessiót,  az:  melyet  typis  kézröl- 
kézre  is  attunk,  melyet  Carolo  V.  Imperátori  Augustae 
Vindelic.orum,  és  azután  első  P'erdinandus  királynak  ex- 
hibeáltak  volt,  tueáltam,  vallottam  és  tanítottam.  Annak- 
okáért  az  Jesus  Christusnak  érdeméjért  biró  Uramat  és  a 
nemes  tanácsot  s  az  egész  nemes  kösséget  kérem  s  intem, 
vigyázzanak  az  isteni  tiszteletnek  igazán  való  szolgáltatá- 
sára, és  akárkire  lelkeket  ne  bízzák ;  mert  ha  az  isteni- 
tisztelet megmarad,  az  Istennek  is  áldása  rajtok  lészen.  Mégis 
kénszerítem  az  lelkek  üdvességére,  hogy  vigyázzanak  és 
vegyék  elöl  az  szép  egyességet  és  távoztassák  el  az  sok 
simultast,  hogy  ez  élet  után  az  én  Uram  előtt  ezen  kis  se- 
reggel, oh  árvaságra  és  csaknem  éh-farkasokra  elhagyandó 
juhocskákkal  dicsekedhessem  és  mutathassalak  be  mind- 
nyájatokat :  íme  Uram !  (ezt  mondván)  ezeket  a  te  tiszta 
szent  igédnek  csorgó  patakjával  legeltettem,  és  parancsola- 
tod szerint  tanítottam:  add  meg  immár  az  (■)rökkévaló  or- 
szágot, melyet  minden  benned  bizóknak  megígértél  s  mi- 
nekünk is.  Ámen, 

Noha  az  én  Uramnak  meglátogatásából  igen  igen 
megfáradt  beteges  ember  vagyok,  de  elmémben  s  lelkem 
ismeretében  minden  bontakozás  nélkül  érzem  magamat : 
annakokáért  elsőben  is  amely  hatalmas  Urnák  zászlója  alá 
attam  s  köteleztem  volt  magamat,  mint  az  jó  vitéz,  az  ki 
az  ő  pályáját  megfutotta,  hitit  s  hűségét  Urához  megtartotta, 
és  vénsége  miá  erőtlenedvén.  nyugodalomra  kívánkozik :  igy 
én  is,  az  én  sok  fáratságim  s  ez  világon  való  vitézkedésem 
miá,  mely  szent  vitézkedés  volt  (noha  szintén  ily  hirtelen 
nem  reménlem  vala)  készen  az  én  szegény  lelkemet  aján- 
lom szentséges  és  hatalmas  kesééiben  az  én  Idvezítőmnek, 
az  Ur  Jésus  Christusnak,  ily  reménséggel,  teljes  bizodalom- 
mal el  hivén,  hogy  ha  száz  ilyen  világ  volt  volna  is,  egy 
csepp  vérecskéje  is  elegendő  volt  volna  váltságára;  mely- 
hez képest  minden  bűneimnek  megbocsátását  az  önnön 
maga  saját  érdemejért  hiszem;  testemet  penig  ajánlom  az 
földnek   az    honnan   eredetet   vött    volt,    hogy  az    én  Uram 


J 


SZÁZÉVRS    KÜZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉHT,        ^^7 

engedelméböl  nyugodgyék  az  utolsó  napig,  az  melyen  az  én 
szegény  lelkem  az  én  testemmel  egyesülvén,  az  örök  élet- 
nek végnélkül  való  örömét  vehesse  el.  Ámen. 

Terhelték  némelyek  azzal  magokat,  hogy  az  néhai 
Bocskai  fejedelemtől  sok  kincsem  s  pánzem  maratt  volna  : 
de  igazán  mondom,  énnekem  bizony  onnan  semmi  nem 
maratt,  meg  is  látják  jövendőben,  sőt  csak  egy  pénzét,  sem 
aranyát  nem  láttam ;  ^  hanem  az  mit  találtam  az  én  édes 
feleségemmel  Muznoki  Annával  találtam,  az  ő  szerelmes 
bátyja,  néhai  Zagyvái  Miklós  uram  testamentomának  vigora 
szerént;  azérl  mindeneket,  valamim  énnekem  vadnak,  vas- 
villától fogva  ezüst  villáig,  neki  hagyok  mindeneket,  ugy 
hogy  sem  fiai,  sem  unokái,  mig  él,  meg  ne  háborgassák 
benne. 

Továbbá  valami  őstől  maratt  javacskáim  voltának, 
mind  fiamnak,  Alvinczi  Péternek  kezéhez  attam :  Enyeden 
Porond  utczában  egy  nemes  curiát,  ahoz  két  szőlőt:  Várad 
táján  Farnoson  mintegy  hatodíélszáz  forint  érő  jószágocs- 
kát,  nyolcz  házhely  rajta,  az  Barattyón  levő  malommal 
együtt,  az  melyről  levelek  vadnak,  az  Jutka  könyvében  fel 
is  találhatni.  És  noha  mind  pénzből,  mind  aranyból  kedves- 
kettem neki,  mégis  az  én  atyai  jóakaratomból  akarom,  hogy 
néki  tölcsék  kétezer  forintra,  és  adgyonak  ezenkivül  is.  tíz 
gira  ezüst  marhát  neki,  melyet  külön  is  raktam.  Mellyel  ha 


^  Bocskay  István  végrendeletében  (legalább  abban,  a  melyet 
Sinai  Miklós  közöl)  csakugyan  nem  találunk  hagyományt  Alvingzi 
Péter  számára,  holott  a  másik  két  testamentomhallgatóról  szépen  meg- 
emlékezik a  fejedelem.  Bethlen  Gábornak  Váradról  1623.  ápril  28.  a 
kassai  tanácshoz  intézett  levelében  mégis  azt  olvassuk  (Történelmi 
Tár  1886.  414  l.),  hogy  «Bocskay  fejedelem  Alvinczi  Péter  pap  uram- 
nak, megtekintvén  mellette  való  hűséges  szolgálatját.  ötszáz  arany 
forintot  hagyott  volt  testamentomában*  ;  megparancsolja  tehát  Bethlen 
a  kassai  tanácsnak,  hogy  ez  összeget  Izdenczy  István  kassai  lakostól. 
mint  a  Bocskay  Miklósné  adósától  vegye  be  s  Alvinczinak  azonnal 
fizesse  ki.  Alvinczi  végrendeletéből  azonban  úgy  látszik,  hogy  ez  ösz- 
szeget  soha  sem  kapta  meg. 


88  UKVÍSZ    KjÚMÁN. 

(ionUíntus  ikmii  leszeii  cs  liáborj^'aliii  ixkaniu  az  éii  niara- 
dékimat.  az  Isten  büntetését  várja  fejére,  söt  jure  regni  et 
civitatis,  ezek  se  adassanak  meg  néki. 

P^mlekezem  eiröl  is.  hogy  az  én  teleségein  betegségé- 
ből való  meggyóg villásáért  Istennek  könyörögvén,  tettem  volt 
fogadást,  hogy  ha  meggyógyul,  mind  könyörgésemmel,  mind 
jó  cselekedetemmel  az  ö  tiszteletire  hálaadóságomat  meg- 
mutatom ;  azért  mindgyárást  az  én  holtom  után  B  gira 
ezüstből  csináltassonak.  merőn  kivül-belöl  aranyozva  egy 
szép  kannát,  ezt  reá  Íratván :  Deo  et  Ecclesiae  majori 
Civitatis  Gassoviensis :  quem  si  quis  manu  iniqua  aba- 
lienarit,  maledictio  S.  8.  Trinitatis  maneat  in  eum  in  aeter- 
num.  És  ebből  nemcsak  nagy  ünnepnapokon,  de  közönsé- 
gesen az  communicalaskor  töltsék  meg  az  kelyhet. 

Hogy  ha  ezt  az  én  Alvinczi  Mihály  fiamat  Isten  momossd 
(sic!  talán:  módossá)  teszi,  mivelhogy  az  örökség,  az  melyet 
bir,  nem  sok,  az  unokákot  Isten  felnevelvén,  azoknak  is 
gondgyokat  viselje,  hogy  meg  ne  szakadozzanak  sem  az 
szántóföldek,  sem  egyéb  örökség,  hanem  pénzen  váltsa  meg 
az  atyafiaktól.  Ha  penig  üdő  jártában,  mivel  látjuk  Istennek 
Ítéletit,  ugy  hogy  ha  sok  fiai  vadnak  is  némely  atyáknak, 
csak  kifogyunk  belőle;  ha,  mondom,  az  én  szerelmes  atyám- 
fiának is  halála  történnék,  Alvinczi  Mihály  is  magtalanul 
halna  meg,  nem  tudok  jó  lelkiismeret  szerént  egyebet  mon- 
dani, hanem  az  atyai  és  anyai  ágból  támadandó  vérek  közzé, 
ország  és  város  törvénye  szerént  oszlattassék  mindenem. 

Az  én  szegény  ereje  szegett  nénémet  szerelmes  fele- 
ségemre bizom ;  vadnak  is  éhei  holt  csemetéi,  azokat  is 
köntösből,    gyolcsból,    költségből    ne    hadja  az  édes   társom. 

Wáradi  Eöttvös  János  leáninak.  ha  férhez  menéseket 
éri  az  én  édes  társom,  egy  egy  öltöző  köntössel  segicse 
meg.  Az  két  fia  tanulására  egyezer  is,  mászor  is  f.  25. 
deputálok. 

Adós  nem  vagyok  egyébképen,  hanem  varasunk  mód- 
gya  szerént  az  boltokban. 

Egy  Szerdahely  nevű  embernek  volt  itt.  ládája,  de  elvitte 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.         89 

mindenét  tőlem,  tudgya  Szabó  Ra//abásné,  vagyon  bizonyos 
quietantia  róla :  sőt  testamentomában  is  meg  hattá,  hogy 
semmit  itt  ne  keressenek. 

Az  Jutka  leányom  pénze  nálam  vagyon,  f.  lOüO.  azt 
az  tanácsházra  adgyák  fel  mindgyárást:  mivel  poltura  volt. 
fordittassék  tallérra. 

Biró  uramat  és  az  nemes  tanácsot  az  én  kegyelmes 
Istenemnek  gondviselése  alá  ajánlom ;  kérvén  szeretettel, 
cselédimhez  mutassák  jóakarattyokat ;  tessék  meg,  hogy  nem- 
csak szinből  való  jóakaróim  voltak :  kiért  az  Urnák  áldása 
szálljon  fejekre. 

Meszti  (iyörgy  fiamat  és  Egri  Miklóst  az  nemes  tanács 
után  legközelebb  való  gondviselőknek  hagyom ;  szolgálljonak 
az  édes  atyámfiainak. 

Az  inasnak,  Istóknak  inas  esztendeje  eltölt,  azért  az 
szederjes  szoba  (sic!)  mentémet  béllésestöl  neki  hagyom,  és 
ezenkivül  Alvinczi  Mihály  fiam  14.  forintos  lovat  hozasson 
Korlátról  nekie. 

Sok  pénzben  került,  fáratsággal  nagygyal  öszveszede- 
getett  kedves  szép  bibhothecámat.  irásimmal,  leveleimmel 
együtt  hagyom  az  nemes  városnak,  ugy  hogy  senkinek  azok 
közül  semmit  elidegeniteni  ne  engedgyenek,  hanem  örök 
emlékezetre  minden  leveleimmel  megtarcsák :  tanulhatnak  is 
belőle. 

Zagyvái  Palkónak  minden  javait,  az  mint  kiváltogat- 
tam Bocskai  Miklósnétóí,  ha  ember  kort  ér  éppen,  ha  akkor 
kivánnya  is,  mikor  szintén  kádat  kellene  alája  vinni  az 
szőlőknek,  pénz  nélkül  bocsássa  kezéhez  az  édes  társom. 
ítem  az  itt  való  majorját  is  és  az  200  forintot  is,  melyet 
Zaraveczkinak  attam,  egyik  részére  neki  adgyák. 

Az  kulcsáromat  számvetés  szerént  elégicsék  meg.  egy 
öltöző  köntöst  adván  neki.  és  viszontag  tarcsák  meg. 

Wass  Mihály  uramnak,  noha  kicsiny,  de  jó  szívből 
hagyok  egy  tizes  aranyat. 

Debreczeni  Mihály  u.  egy  ötös  aranyat. 

Makiári  András  u.  egy  ötös  aranyat. 


90  RÉVh'SZ    KÁLMÁN. 

Utolszor,  mivel  én  is  igen  gyarló  híinös  embernek  is- 
mertem lenni  magamat,  kérem  az  egész  nemes  tanácsot  hiró 
urammal  együtt,  hogy  énnekem  megbocsássanak,  valamit 
vétettem  volna  ő  kegyelmeknek,  és  meg  is  kérem,  hogy 
ezekben  minden  alkalommal,  segítséggel  legyenek  az  édes 
atyámfiának  és  maradékimnak.  Kiért  az  IJr  Istennek  áldása 
az  ö  kegyelmek  tejekre  szálljon,  és  rajtok  maradgyon. 

És  igy  végezé  el  megnevezett  böcsületes  Urunk  Alvinczi 
Péter  Uram  ö  kegyelme  utolsó  akarattyát  és  testamen- 
tomát. 

Melynek  nagyobb  bizonságára  és  erősségére,  mi  felül 
megirt  személyek,  kezünk  Írásával  és  szokott  pecsétünkkel 
megerősítettünk. 

Dátum  Cassoviae,  die  25.  Novemb.  Anni  1634. 

(P.  H.)  (P.  H.) 

Michael   Wass.  m.  p.  Makiári  András,  m.  p. 

(Eredetije  Kassa  város  titkos-levéltárában.) 


1 


11. 


A  tiszáninneni  református  papság  emlékirata. 
1635.  június  20. 

Az  minden  jóknak  Istenétől  Szent  Fiáért  az  Jesus 
Christusért  kegyelmeleknek,  mint  közönséges  és  becsületes 
Patronusinknak  egésséget,  csendes  békességet,  az  egész  Res- 
publicával  és  minden  kedvesivei  együtt  kívánunk  szivünk 
szerént.  Tiszteletes  Nemes  Tanácsbeli  Uraink,  az  magyar 
nemzetbül  álló  nemes  cassai  ecclesia,  minemű  állapottal 
lótt  legyen,  nem  szükség  sok  szóval  arról  emlékeznünk, 
melyben  noha  voltak  némelyek  az  hitnek  dolgaiban,  az  kik 
íluctuáltak,  de  mindazonáltal  az  fundamentumra  néző  arti- 
culusokban  annyira  megegyeztenek,  hogy  csendes  szivvel 
szolgálván  az  Ur  Istent,  velünk  együtt  az  Antichristust  utálták. 
Mely  egyességnek  amint  örültünk  ezelőtt,  szintén  ugy  bán- 
kódunk, hogy  most  azt  némelyek  megsértették.  Az  szivünk 
fáj  rajta,  hogy  boldog  emlékezetű  Alvinczi  Péter  Urunknak 
kassai  predikátorságának  idejétül  fogva  oly  prédikátorok  ta- 
nították az  magyar  ecclesiát  az  templomban,  az  kik  az 
abaujvármegyel  senlortul  függettek  s  mostan  penig  ez  meg- 
változott. Bánkódunk  azon  Is,  hogy  az  mi  elelnktül  nekünk 
hagyatott  eccleslastlca  dlsclpllna  ellen,  az  mlnlsterlumunk 
híre  és  annuentlája  nélkül  az  Nemes  Tanácsnak  ennek 
előtte  való  Instantlájára  mi  tőlünk    ordináltatott  és  helyhez- 


í)2  R|!:V1^SZ    KÁLMÁN. 

letett  predikútorokat  a/  prédikáló  székhül  kil)ucsuztatta  az 
Nemes  Tanács,  arra  nem  tekintvén  semmit,  hogy  akármely 
ministemek  excessusának  me^lenyitésére  is  elegendő  disci- 
plina  volna  az  seniornak  kezében,  mind  addig,  mig  politi- 
cai  l)iintetésre  az  gonosz  cselekedetnek  nagy  volta  nem 
nézne:  ellenben  oly  prédikátort  hozott  be  az  magyar  eccle- 
siaban,  az  melynek  tanitását  csendes  szívvel  nem  halgatbatja 
és  tüle  nem  communicálhat  az  magyar  nemzetnek  nagyobb 
része.  Minekokáért  az  ecclesiában  Isten  bennünket  őrállókká 
tevén,  jöttünk  istenes  indulattal  az  Kegyelmetek  Nemes  Vá- 
rosában, kívánván  Kegyelmetektül,  hogy  azoknak  is  legyen 
oly  prédikátora,  az  kinek  mind  tanításán  s  mind  communi- 
caltatásán  nyughassék  meg  lelkek  ismereti.  Mert  ha  egy 
résznek  szabad  volt  az  maga  tetszése  szerint  való  prédiká- 
tort behozni,  az  másik  résznek  is  szabad  olyat  hozni  és 
tartani,  az  kinek  tanításán  és  communícaltatásán  szive  nyug- 
hassék meg:  hogy  így  az  Istent  szolgálhassa  szabadosan, 
hütének  kötélben  való  nem  tartásával.  Nem  is  lehet  külöm- 
ben,  hanem  ha  az  bécsi  pacificatíonak  első  Articulusa.  az 
mely  vagyon  super  negotio  religíonis,  felbomol,  mindenféle 
magyarországi  státusoknak  fölháboritásával.  melyet  az  ke- 
gyelemnek Istene  eltávoztasson.  így  sonal  az  constitutío : 
« Quantum  ad  religíonis  Articulum  attínet,  non  obstantibus 
prioribus  pro  tempore  deliberatíoníbus  constitutionibus  pub- 
lícís,  sed  neque  Articulo  postremo  anni  1604.  (cum  is  extra 
diaetam  et  sine  regnicolarum  assensu  adjectus  fuerit  et 
propterea  etiam  tollitur)  delíberatum  est,  ut  juxta  S.  Caes. 
Maíestatis  priorem  resolutionem,  ad  quam  se  regnicolae  ín 
sua  replica  referunt.  nimirum  quod  omnes  et  síngulos  status 
et  ordines  intra  ambitum  Regni  Hungáriáé  solum  existentes, 
tam  magnates  et  nobíles,  quam  liberas  civitates  et  oppi'da 
privilegiata.  immediate  ad  coronam  spectantia,  item  ín  Con- 
fmiis  Regni  Hungáriáé  milites  Ungaros  ín  sua  relígíone  et 
confessione  nusquam  et  nunquam  turbabit.  nec  per  alios 
turbari  aut  impediri  sínét,  verum  omnibus  praedictis  statibus 
et  ordinibus  liber  religíonis  usus  et  exercitium  permíttetur>. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    KKF.    KOYIlÁZ    MKGALAKULÁSÁÉRT.         98 

Emlékezzék    meg    az  Böcsületes    Nemes    Tanács  róla.   hoí?y 
Anno  1608.  Posonban    egyéb   magyarországi   statusokkal  és 
szabad  városokkal  egyenlő  akaratbul  ezen    articulust  r^onfir- 
málta,  melynek   vigorához    képest    mind    békességben,    mind 
lelkek  csendességével  szolgálták   az    Istent    mindenek   abban 
az  religióban,    az    melyen    lelkek    esmereti  megnyugott.    Ne 
engedje    azért    Kegyelmetek.    Böcsülletes    Patronusink.    hogy 
az  mely  articulusnak  erejével  a  pápistáktul  magunkat  oltal- 
mazzuk, az  az  articulus  legelsőben  is  Kassán  veszesse  el  az 
ő  vigorát.  Tudja  az  egész  magyar  nemzet,  hogy  az  minemű 
része  vagyon  Kassa  városa    igazságában,    szabadságában  és 
egyéb    praerogativákban    és  privilégiumokban    egynek,    má- 
siknak és  harmadiknak  is  azon  és  annyi  vagyon ;  az  mennyi 
egyik    résznek,    az    másiknak    is    annyi    közi   mindenekhez, 
mert  lege  divina  et  humana  aequum  est  ius  civitatis  utrin- 
que  omnibus  concivibus.    Minekokáért  egyenlő    szabadsággal 
élvén    mindnyájan,    illetlen    dolog    volna,    hogy  egy  rész  az 
maga  tetszése  szerint  való  prédikátort  tartson,  az  más  részt 
penig  megtiltaná,  hogy  lelkiismereti  szerint  való  tanítóját  ne 
halgathassa.    Ebbül    Kegyelmetek    bölcsen    megítélheti,    mit 
kellessék    az    lelkek    esmeretlnek    megcsendisltésére    velünk 
együtt   cselekedni.    Az    három    vallás    közzül    akármelyiken 
nyugodjék    meg    embernek    lölke,    szabad   exercitiuma    va- 
gyon   annak,    szabad     prédikátort    is    mellette    tartani,    az 
templomok  szabados    ususával.    Mind  az  boldog    emlékezetű 
királyainknak,  s  mind    az    mostani    Kegyelmes  Urunknak  és 
koronás  Királyunknak  Ö  Felségének    felbomolhatatlan  hütét. 
fogadását  és  maga  ajánlását  Kegyelmetek  szeme  előtt  viselje. 
Ö  Felsége  kegyelmesen  ajánlotta  magát  és  esküvéssel  is  con- 
íirmálta.  hogy  az  religiorul  való  külön-különféle  időben  ema- 
naltatott  articulusokat  sancte  observabit.  et  per  alios  obser- 
vari  faciet,  ut  habét   articulus    6.  septemdecim  conditionum. 
Szeme  előtt  viselje  Kegyelmetek  azt  is,   hogy  ha  Kegyelme- 
tek az  religionak  szabados  exercitiumát  valamiben  impediálja. 
bátor  csak  kicsinyben  is,  mit  nem  fognak  cselekedni  az  föl- 
sőbb   státusok    mind    egyébb    helyekben  s  mind    ez    királyi 


9Í  KÍVIÍS/     KÁLMÁN. 

szabad  városban  is.  Priviletíiurnait  Kegyelmeteknek  böesüljük 
kegyesen  s  mind  azt,  bogy  némelyeknek  maga  tetszése  sze- 
i'int  való  prédikátort  bozott  be.  belyben  bagyjuk.  semmit 
azokriil  nem  szólván,  tudván  azt,  bogy  koronás  Király  Urunk 
()  Felsége  sem  városnak,  sem  egyéb  státuson  levő  biveinek 
nem  ad  országunk  jussa  és  constitutioi  ellen  való  privilé- 
giumot, melynek  vigorával  akármely  religionak  is  szabados 
exercitiuma  impedialtathassék :  sőt  ha  mi  oly  privilégiumot 
praetendalna  is  valaki,  ha  ellenkezik  az  ország  szabadságá- 
val és  articulusaival,  nincsen  annak  semmi  vigora  s  nem 
is  lehet.  Tudjuk  azt,  hogy  ez  királyi  városban  minden  ren- 
dek ad  obedientiam  et  fidelitatem  megesküdtenek  Biró  Uram- 
nak, ugy  is  köll  lenni :  de  az  az  obedientia  legfőképpen  az 
polgári  társaságnak  igazgatására  néz.  Senki  magát  azzal  az 
hittel  oly  hűségre  nem  kötelezte  és  engedelmességre,  hogy 
religioja  és  lölkiesmereti  ellen  akármely  prédikátor  tanítását 
halgassa  és  tüle  communicaljon.  Ez  ót  királyi  szabad  vá- 
rosok confessiója  is  azt  tartja,  Art.  8.  hogy  az  religio  dol- 
gában senkit  fejének  az  egy  Christus  Urunkon  kivül  esmérni 
senki  nem  tartozik,  az  mint  az  Szent  írás  szól,  Act.  4. 
Oportet  Deo  obedire  magis,  quam  hominibus.  Az  magistra- 
tushoz  való  obedientiát  és  fidelitást  akárki  is  praestálhatja 
salva  libertate  conscientiae  in  religionis  negotis. 

Tudja  Kegyelmetek  velünk  együtt,  hogy  ez  királyi 
Kassa  városában  vágynak  pápista  concivisek.  az  kik  szin- 
tén azon  formán  megesküdtek  Biró  Uramnak,  mint  akármely 
evangelicus  emberek ;  de  azért  azzal  religiójokrul  való  vallás- 
tételben magistratusoknak  adott  hiteket  fel  nem  bontják  és 
semmi  büntetést  magokra  vele  nem  vonszanak.  hanem  sza- 
badosan az  ő  confessiójokon  levő  tanitót  halgatják.  az  vá- 
rosnak minden  privilégiumának  megbántása  nélkül.  Mert  ha 
az  religio  dolgában  is  mindenek  az  magistratushoz  kötelesek 
volnának,  az  religio  nem  szabados,  hanem  rab  lenne. 

Hogy  nyilván  szóljunk,  akármely  magistratusnak  juris- 
dictioja  alá  vettetett  subditus  sem  köteles  oly  engedelmes- 
ségre, mely  a  subditusnak  conscientiája  és  hűti  ellen  volna. 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI   REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT,  95 

Mégis  azzal  az  alázatossággal  és  höcsüleüel  kérjük  Kegyel- 
meteket s  fölíHte  igen  is  kérjük  s  tisztünk  szerint  is  intjük. 
az  melylyel  Kegyelmeteknek,  mint  bizodalmas  és  böcsületes 
Fatronusinknak  tartozunk,  hogy  meggondolván  az  aranynál 
drágább  békességet,  n>elynek  az  léleknek  csendessége  leg- 
derekasabb  íündamentoma.  ne  rekeszsze  ki  azt  az  religiót. 
az  melyen  sokaknak  lelkek  esmereti  megnyugott.  és  ez  időig 
libere  exerceáltatott,  és  annak  vallóit  se  fenyegetéssel,  se 
birsággal,  se  szemre  való  hányással,  se  infidelitásnak  ex- 
probrálásával  ne  graválja  Kegyelmetek.  Az  religiónak  szaba- 
dos exercitiumját  kivánjuk  Kegyelmetektül,  ahoz  illendő  és 
szükséges  szállástartó  helylyel.  templommal  és  vallásunkon 
levő  tanítónak  Kassán  való  megmaradásával.  Isten  tartsa 
meg  Kegyelmeteket  fejenként  jó  egészségben,  istenes  kegyes 
választ  várunk  Kegyelmetektül. 

Nomine  Ecclesiarum  cis-Tibiscanarum : 

Seniores : 

Emericus  Kovásznay.^ 
Benedictus  MezÖ  SzegedV^ 
Stephanus  P.  Miskolczinus.^ 
Steplianus  Tolnaeus^ 
Reliqui :  Dániel    Varsáni.'' 
Andreas  Prágai.^ 
Johan.  Simdndi.'^ 
Paulus  Nagy  Tyrnavins.^ 

(Kassa  város  jegyzőkönyvéből.  1635.  június  20.) 


^  Szepsi-i  pap,  abauji  esperes.  ^  Sajószentpéteri  pap.  borsodi 
esperes.  "  Liszkai  pap,  zempléni  esperes  f  1645.  ^  Pataivi  pap  ;  esperes 
azonban  nem  volt,  prosenior  lehetett.  ^  Tokaji  pap  s  Kovásznay  előtt 
esperes.  ^  A  Rákócziak  udvari  papja  Szerencsen.  '  Újhelyi,  majd  hsz- 
kai  pap,  Miskolczi  halála  után  esperes.  (1646—53.)  «  Nagyidai  pap. 
volt  kassai  pap  is  1625—28. 


ITÍ. 


Gróf  Pálífy  Pál  nádor  levele  a  kassai    tanácshoz. 
164^9.  augusztus  hó  13. 

Prudentes  ac  Circumspecti  Dni  Amici  nobis  observan- 
dissimi.  Jól  emlékezhetik  reá  Kegyelmetek,  mit  végezett  lé- 
gyen az  nemes  ország  az  elmúlt  gyűlésben,  hogy  Kegyel- 
metek mind  Catholicusoknak,  mind  Helveticus  Atyafiaknak 
exercitiumokra,  templomoknak,  parochiáknak,  scholáknak 
elégedendő,  alkalmas  és  illendő  helyeket  kimutasson  és  realiter 
assignáljon  Kmtek.  Jóllehet  mind  az  nemes  Abaujvármegye 
Vice  Ispánja,  cum  sibi  adjunctis  legitimé  requirálta  Kmteket 
s  mind  pedig  annak  utána  mi  is  két  ízben  serio  admoneal- 
tuk,  sőt  az  mi  Kglmes  Urunk  keményen  méltóztatott  pa- 
rancsolni, hogy  Kmetek  alkalmaztatván  az  aránt  irt  Arti- 
culusokhoz  magát,  realiter  eífectualta  volna  azt,  amit  az 
Kmetek  követi  az  elmúlt  gyűlésben  fogadtak;  melyre  nézve 
reménlettük  is  azt,  hogy  ennek  utánna  ezen  dolog  felől  sem 
mi,  sem  az  mi  Kglmes  Urunk  ö  Felsége  ne  molestáltassunk ; 
de  nem  kicsiny  fájdalommal  és  csudálkozással  értjük  az 
nemes  Abauj  Vármegye  Viceispánja  és  az  Ö  Kglme  mellé 
ex  utraque  religione  rendelt  főemberek  nékünk  küldött  le- 
velébül,  hogy  midőn  Ö  Kglmek  4  die  praes.  másodszor  is 
kimenvén,  azon  nap  és  más  nap  is  admonealta  volna 
Kgmeteket,  hogy  országunk  constitutióihoz,  Császár  és  Koronás 


SZÁZÉVES    KÜZDELEiM    A    KASSAI    REF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.         97 

Király  Urunk  í)  Felsége  Kglrnes  parancsolatjához  s  az  mi 
egynehány  rendbeli  admonitiónkhoz  is  alkalmaztatván  magát, 
az  helyeket  kimutatván,  reáliter  assignálja :  az  nemes  ország 
végzésének,  császár  és  koronás  király  Urunk  ()  F'elsége  pa- 
rancsolatjának, mi  admonitiónknak  is,  sőt  az  catholica  és 
helvetica  religióknak  nem  kicsiny  despectusára.  ocsmány, 
alkalmatlan,  tisztátalan  és  egyszóval  semmirekellő  helyeket 
mutatott,  kiknek  sem  alkalmas  ingressusa,  sem  egressusa 
nem  lehet,  melyeket  mind  csuíolás  és  ludibriumképen  mu- 
tatott, melyeket  Ö  Kegyelmek  nem  acceptáltak,  jól  is  cse- 
lekedtek. Ez  volt  é  az  elmúlt  országgyűlésében  Kegyelmetek 
követ-atyjafiai  fogadása,  hogy  igy  effectuálja  az  articuluso- 
kat?  nem  erre  adta  volt  é  be  kezét  Keviczki  minékünk, 
hittel  is  erősítvén,  hogy  valamit  az  nemes  ország  végezend, 
fogyatkozás  nélkül  Kassa  városa  megtartja  és  effectuálja  is  ; 
kiben  ugy  értjük,  tagadást  tészen;  de  eddig  igen  kevés  hi- 
tele volt  nálunk,  ezután  semmi  sem  lészen. 

így  effectuálja  é  Kegyelmetek    az  nemes    ország  vége- 
zését;  az  mi  Kegyelmes    Urunkat  ()  Felségét,    mi  authoritá- 
sunkat.    religiónkat,    ugy    látjuk,     szántszándékkal     vonssza 
Kegyelmetek    magára,    mind    az   Ö    Felsége    indignatióját,  s 
mind  az  mi  méltó    neheztelésünket,    az  nemes    ország    által 
rendelt  büntetést  s  majd  eljön  ideje,    hogy  mind    Keviczki  s 
mind  több  társai  cselekedetének  érdemlett  jutalmát  elvegyék. 
Interim  Kegyelmetek  is  az  articulus  szerént  jött  az  büntetés- 
ben,   ha   ugyan    ilyen    maga-gondolatlanul    az    catholica    és 
helvetica   religiónak    despectusával,    országunk    törvénye    és 
felséges    Királyunk   parancsolatja  s  mi    admonitiónk  ellen  is 
opponálja  magát.  Kikbül  akarván  Kegyelmeteket  atyai  gond- 
viselésünkből megmentenünk,  mégis   utoljára  is  Kegyelmete- 
ket intjük  tisztünk   szerint  és  parancsoljuk  is,    hogy  Kegyel- 
metek az  Kegyelmetek  követeinek  kezek  beadásával  és  hittel 
erősített  fogadása  és  végezése   szerint  is  az  catholicusoknak 
az  clastromot  éppen  (— -  egészen),    az  helveticus  atyafiaknak 
pedig    az    articulus    szerint    alkalmas,    illendő    és    elégséges 
helyet  assignáljon  minden  késedelem  nélkül,  hogy  igy  az  jó 

Révész  :  Százéves  küzdelem.  / 


1>H  R|Í;VIÍ.S/,    KÁLMÁN. 

csendossííg  a/  N(ínie.s  Vánnej^ye  és  Kef^yelmetek  közöti  u\e^' 
maradliasson :  egyebaránl.  az  articMilusok  (tontinentiája  sze- 
rint ha  mi  kár  érné  Kegyelmetekéi,  magának  lulajclonítsa. 
Meg  is  parancsoltuk  az  viee-ispannak  és  deputátusoknak. 
hogy  ha  ezen  admonitiónk  szerint  satisíáctiót  nem  impen- 
dálna  Kegyelmetek,  az  arti(;uIusok  mellett  (^-  szerint)  pro- 
eedáljanak  Kegyelmetek  ellen.  In  rehquo  Isten  tartsa  meg 
Kegyelmeteket.  In  arcé  nostra  Bajnócz.  die  13.  Augusti, 
anno  1649  earundem  Dominationum  Vestrarum 

amicus  benevohis 
Com.es  Paul  US  Páljfy. 

(Eredetije,  egykorú  másolattal  együtt,  a  kassai  ev.  ref.  egyház 

levéltárában  7.  sz.  a.) 


IV. 

A  református  egyház  megalakulását  biztosító 
nádori  okirat.  Kassa,  1650.  február  19. 

Nos  Comes  Faulus  Pálffy  ab  Erdőd,  Regni  Hungáriáé 
Palatinus,  etc.  Az  mint  az  nemes  ország  articulusi  szerint 
nemes  Kassa  városa  gróf  Palatinus  Urunk  Ö  Nga  előtt  az 
catholica  és  helvetica  religion  levő  regnicolákkal  az  templo- 
moknak, parochiáknak  és  scboláknak  helyeknek  kimutatása 
és  assignálása  végett  megegyeztenek,  rend  szerint  igy  kö- 
vetkezik. 

Elsőben  az  catholica  religion  levő  atyafiaknak  de- 
monstráltattak  és  assignáltattak  az  kassai  magistratustól  az 
czaig-ház  mellett  való,  Várady  Pál  Uram,  és  hátulsó  végé- 
ben Nyereggyártó  'András  Uram  házai  Jure  perpetuo.  ugy 
hogy  azon  házaknak  igaz  és  illendő  árát  in  currentis  anni 
MDCL.  angariis  tribus  minden  fogyatkozás  nélkül  Ö  Kegyel- 
meknek Várady  Pál  és  Nyereggyártó  András  Uraméknak 
tartozzanak  megadni  a  catholicus  atyafiak  s  ö  Kegyelmek 
is  tartozzanak  felvenni  pénzeket  és  róla  az  N.  város  előtt 
(juietantiát  adni.  Az  helvetica  confessión  levő  atyafiaknak 
penigh  ugyanazon  Kassa  városa  magistratusa  által  az  varos 
mészárszékének  napnyugat  felől  való  végében,  az  mint  gróf 
Palatinus  Urunk  Ö  Nga  előtt  ki  vagyon  mutatva,  és  jegyezve 
az  fenálló    kőfalakon,  az  külső   alacsony  kőfalon    levő  jegy- 


1(M>  wf.VÍ.sy.    KÁLMÁN. 

zéstöl  íbgvásl.  M'/oii  kőfalak  oí<yenes  lineáján  az  Keskeny 
utcza  mellett  ki  az  Mészár-utczáÍK  az  Makláry  l*ál  árvái 
háza  szeglelii-e  által  eí^yenesen,  az  puszta  piaczot  és  íundust. 
azon  fundusokon  levő  puszta  kőfalakkal  és  rézmíves  mihely- 
lyel  együtt,  item  az  Szilágyi  István  házának  fundusátül  az 
puszta  fenálló  kőfal  egészben  azon  Makláry  Pál  árvái  házok 
fundusának  végéig.  És  ugyanazon  Makláry  F^ál  árvái  házá- 
val cum  totaii  fundo  ejusdem  domus  épen  assignáltatott  jure 
perpetuo:  mely  házért  Ö  Kegyelmek  hasonlóképen  in  tribus 
angariis  hujus  anni  adnak  az  városnak,  itt  ben  lakos  avagy 
concivis  atyjokfiai  által  ezer  tallért,  kinek  harmad  részét  de 
facto  deponálták.  Az  megirt  Makláry  Pál  árváinak  penigh 
(kiknek  Hozgonyi  János  mostoha  atyjok)  eontentatiójokért 
az  nemes  város  jure  perpetuo  per  manus  mindjárt  adta  és 
kezéhez  bocsátotta,  assignálta  néhai  Almásy  István  itt  való 
senátornak  házát. 

Másodszor.  Az  minemű  controversiát  eddigien  nemes 
Abaujvármegye  között  nomine  collectivo  egy  részről,  más 
részről  penigh  az  nemes  Kassa  városa  között  itidem  no- 
mine collectivo  emergáltattak,  azok  simpliciter  pro  bono 
pacis  sopialtattanak ;  hanem  privát us  személyeknek  pro  et 
contra  ha  mi  injuriája  vagyon,  jure  procedálhatnak  juxta 
leges  regni.  hoc  declarato.  hogy  viceispány  uram  az  arma- 
listák  taxáját  az  városban  az  articulusok  continentiája  sze- 
rint az  vármegyében  impossessionat,us(ok)  taxájához  con- 
formálja. 

Harmadszor.  Az  nemes  városnak  az  minemű  jószágit, 
iigymint  Forró  és  (Maradna  nevű  faluit,  az  szántai  házzal 
exequálta  volt  az  nemes  Abaujvármegye.  mindjárt  az  mi 
Kegyelmes  Urunk  Ö  Felsége  parancsolatjára  is  Gróí  Palatí- 
nus Urunk  admonitiójára,  azon  vármegye  cum  suis  pertinen- 
tiis  remittálta.  mely  jószágoknak  eddig  való  kicsiny  proven- 
tusát  gróf  Palatínus  Urunk  is  Viceispány  Uramnak  cum  sibi 
adjunctis  engedte. 

Negyedszer.  Az  mi  ezen  városi  három  tisztviselők, 
úgymint  Keviczky  .fános  biró.  Nyereggyártó  András  tanács(os) 


SZÁZÉVES    KÜZDELEM    A    KASSAI    KEF.    EGYHÁZ    MEGALAKULÁSÁÉRT.     lUl 

és  Miskolezy  (^ergely  íürmender  Uraimék  absolváltatá.sokat 
illeti,  az  Ö  Nga  gróf  Palatínus  Urunk  (kiben  az  N.  Vár- 
megye Ö  Ngának  nem  praescribálhat)  Kegyelmes  arbitriumá- 
ban  áll :  az  mint  Ö  Nga  absolválta  is  őket :  sőt  hogy  ez 
jövendő  országgyűlésében  publioo  articulo  is  absolváltassa- 
nak,  ha  kivánják,  segítséggel  leszünk,  mivel  egyébaránt  is 
subsecuta  locorum  demonstratione  et  diííieultate  sublatione 
azon  articulus  pro  sublato  habetur. 

Ötödször.  Az  megmutatott  locusoknak  penigh  és  azo- 
kon építendő  templomoknak,  parochiáknak  és  scholáknak 
legyenek  egyházfiaí,  kinek  kinek  az  maga  religióján  levő 
város  lakosi  avagy  concivisi  közzül  és  azokbul  szabadon 
választassanak,  az  mint  Nagy  Szombatban  és  másutt  is 
observáltatík. 

Hatodszor.  Senki  extranaeusok  közül  in  locis  assignan- 
dis  építendő  templomoknak,  parochiáknak  és  scholáknak 
proprietását  magának  ne  vindicálja:  hanem  azokban  való 
proprietas  maneat  penes  incolas  civitatis  Cassoviensis,  tam 
catholi(;ae;  quam  helvetícae  confessionis.  Az  épületeket  pe- 
nigh és  az  ecclesiastícus  ministerek  tartását,  mindenik  pars 
az  maga  jó  keresztyénsége  szerént  szabadosan  segéthetí. 
promoveálhatja,  és  ezekben  az  város  semminemű  impedí- 
mentumot  az  mint  hogy  nem  tehet,  ugy  ne  is  ímpedíálhassa 
semmi  lőtt  okon  juxta  articulos  regni. 

Hetedszer.  Az  catholica  és  helvetíca  confessíón  levő 
atyafiak  az  országtul  recepta  religión  kívül  való  ecclesias- 
tícus ministereket  nem  akarnak  introducálni  és  tartani. 

Nyolczadszor.  Azon  catholica  és  helvetíca  confessíón 
levő  atyafiaknak  az  magok  részére  való  ecclesiastícus  mi- 
nistereknek  fizetésekre  gondjok  lészen. 

Kilenczedszer.  Mivel  peníg  az  demonstrált  és  assignált 
locusok  az  nemes  országtul  articulariter  eximáltattak.  az 
jövendő  országgyűlésében  azok  censusinak  és  taxáinak  defal- 
catióját  Ó  Felségénél  méltán  sollícítálhatní ;  melyre  gróf 
Palatínus  Urunk  minden  Kegyelmességét  ajánlja. 


102  nÉVÉS/    KÁLMÁN. 

Tizedszer.  Azon  assignált  locusokhan  consentiálnak 
az  catholica  és  lielvetuta  religióban  levő  atyafiak,  .se  edu- 
cilluni,  se  malelacioroknak  re(íeptaculum.ja  ne  légyen,  kik- 
nek Juxta  articulos  regni  legyen  is  büntelesek  az  competens 
magistratnsoktiil. 

Tizenegyedszer.  Annuálnak  annak  is  az  catholica  és 
helvetica  eont'essión  levő  atyafiak,  liogy  ugyanazon  assig- 
nált  locusok  csak  az  Istennek  tisztességére  és  nem  más 
proíanus  avagy  mechanicus  ususokra  convertáltassanak. 

Tizenkettödször.  Az  megirt  locusokon  épülendő  templo- 
moknak, parochiáknak  és  scholáknak  bekeritése  oly  formán 
lehessen,  mint  az  itt  való  öreg  templomnak. 

Tizenharmadszor.  Az  helvetica  conféssión  levő  atyafiak 
az  innepek  szentelésére  ne  kényszeríttessenek ;  de  emléke- 
zetinek  lenni  nem  ártalmas,  az  következendő  alkalmatlan- 
ságok eltávoztatásáért,  praesidium  levén  az  városban,  hoc 
declarato :  hogy  az  város  kapui  praedicatio  alatt  felvonva 
legyenek. 

Tizennegyedszer.  Hogy  penigh  se  temetés,  se  harango- 
zás  dolgában  valami  veszekedés  ne  támadjon,  illendő,  hogy 
mind  az  catholica  és  helvetica  conféssión  levő  atyafiaknak 
külömb  harangjuk  legyen,  melyre  mindazáltal  míg  szert  te- 
hetnek, az  város  harangjával  élhessenek,  az  articulusok 
tenora  szerint.  Az  temetőhely  is  közönséges  legyen  az  arti- 
culusok szerint. 

Tizenötödször.  Ecclesiasticus  superioroknak  és  super- 
intendenseknek,  az  mennyiben  ország  törvényei  szerint  in 
politicis  authoritások  nincsen,  in  ecclesiasticis  praejudikálni 
nem  kivan  senki  nékik. 

Tizenhatodszor.  Quoad  jurisdictionem  civitatis,  maneant 
articuli  regni. 

Unde  nos  praesentes  litteras  nostras  super  praemissa 
translatione  seu  compositione  testimoniaies  seu  transactio- 
nales    jurium    praefatarum    partium    futuram    ad    cautelam 


SZÁZÉVES    KÜZDELEiM    A    KASSAI    KEF.    EGYHÁZ    MRGALAKíJLÁSÁéRT.      103 

necessarias.  sub  secreto  sigiilo  nostro  et  manus  subsorip- 
tione.  dandas  duxirnus  et  eoncedandas ;  communi  suaderite 
justitia.  Dátum  in  libera  regiaque  Civitate  Cassovierisi.  die 
19.  mensis  F^ebruarii.  Anno  Dni  Millesimo  Sexcentesimo 
Quinquagesirno. 

(L.  S.) 

Comes  Paulus  Pálffy.  m.  p.  Andreas  Farkas^  m  p. 

(Kassa  város  jegyzökönyvébe  vezetett  hiteles  másolatról.) 


A  Magyar  Protestáns  Irodalmi  Társaság  kiadásában  megjelen- 
tek s  Hornyánszky  V.  könyvkereskedésében  Hnriapesten,  (Akadémia 
bérháza)  kaphatók : 

1 .  Zsilinszky  Mihály  :  A  linozi  békekötés  története.  Ára  fűzve 
3  frt  20  kr. 

2.  Szeremley  Sámuel :  Szönyi  Benjámin  és  a  hódmezővásár- 
helyiek. Ára  1  frt  80  kr. 

8    Károli-Emlékkönyv,  szerk.  Kenessey  B.  Ára  1  frt  20  kr. 

4.  Zsilinszky  Mihály :  A  magyar  országgyűlések  vallásügyi  tár- 
gyalásai II.  és  III.  kötet.  A  II.  kötet  ára  4  frt,  a  III.  kötet  ára  4  frt. 

5.  Sztehio  Kornél:  A  polgári  házasságról.  Ára  20  kr. 

6.  Szász  Károly:  A  prot.  egyház  viszonya  a  társadalmi  kér- 
désekhez. Ára  20  kr. 

A   Magy.   Prot.  írod    Társaság  népies   kiadványaiból,   az  első 
bárom  füzet  megjelent  és  kapható.  És  pedig: 
í.  Az  ócska  biblia,  irta  Forgács  Endre. 

II.  A  gályarabok  története,  irta  Marton  Sándor. 

III.  A  Barkóék  árvája,  irta  Csengey  Gusztáv. 
I          Egy-egy  füzet  ára  4  kr. 

[  E  füzetek  kívánatra  utólagos  elszámolás  mellett  a  Társaság 
fóbizományosa:  Hornyánszky  Viktor  könyvnyomdatúlajdonos  és  könyv- 
kereskedő által  (Budapest;  Akadémia-u.)  bizományba  is  küldetnek  a 
Eelkész  és  tanító  uraknak.  10  füzetnél  kisebb  megrendelés  azonban 
lem  bérmentesíi tethetik. 


A  népies  kiadványok  mellett  a  Társaság  tagjai  s  általuk  a  nagy 
közönség  pártfogó  figyelmébe  ajánljuk  a  Magyar  Protestáns  Irodalmi 
Sfársaság  valláserkölcsi  felolvasásai  czímen  megjelent  következő 
munkákat : 

I.  Dr.  Pulszky  Ágost:  A  felekezetek  szerepe  az  államéletben. 
Ara  10  kr. 

II.  Dr.  Csiky  Kálmán :  Művelődéstörténelmi  rajz  a  hit  és  babona 
múltjából.  Ára  20  kr. 

III.  Petri  Elek :  A  vallás  szerepe  a  mindennapi  életben.  Ára  10  kr. 

IV.  Kenessey  Béla:  Női  jellemképek  a  bibliából.  Ara  20  kr. 

í         V.  Szász  Károly :  A  Magy.  Prot.  írod.  Társaság  közelebbi  fel- 
jidatairól.  Ára  10  kr. 

E  felolvasások  egy  kötetben  is  megkaphatok.  Az  öt  felolvasást 
egybefoglaló  kötet  ára  60  kr. 


m 


PLEASE  DO  NOT  REMOVE 
CARDS  OR  SLIPS  FROM  THIS  POCKET 

UNIVERSITY  OF  TORONTO  LIBRARY 


BX 

485A 

H8H4. 


Révész,  Kálmán 

Százéves  küzdelem  a  kassai 
református  egyház 
megalakulásáért 


o  ^