1
• h-
o>
co
i 1^
o
ico
Hévész, Kálmán
Százéves küzdelem a
kassai református egyház
megalakiilásaert
M A (i Y A R 1^ K 0 T E S TAN S I R 0 DA L M l TA R S A SA G
KIADVÁNYAI
szRKKKszTi : K K X K S S E Y B í: L A
I 'I kai;
•t
iZAZEVES KÜZDELEM
A KASSAI REEORMATCS EGYHÁZ
MEdALAKÜLÁSAÉKT.
155(1—1650.
IRTA :^^
REVESZ KALMAN,
KASSAI KVANG. REFORM. LKLKÉSZ. EGYHÁZMEGYEI TANÁCSBIRÓ,
A M. PROT. IKOD. TÁRS. IGAZGATÓ-VÁLASZTMÁNYÁNAK TAGJA.
Ara 80 kr.
BUDAPEST, 1894.
HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA.
A Magyar P(olfc^íai»8 Irodelmi Társaság litkíipi iiodáji. : Bmla
pest \iL^ Csepelra^>r\rt 7. sr, ji huva kaklurK:- .i.sa.s;'tg szellemi
^iiyugi ügy- ' HildeinéiiwM^.
\'d^^A\3ii jek'nikezések is a ütkárhoz kOlduíKl'ik
íoien egyházlörU'nt'Ji:^ .híjnka. mini l883-.á -/,.,, * ;i;,b:i-. iuet
Miény kíildetik me2 a ]\1. '*rot. íroHalmi 'l':<i>-" ../utí" ".- -íImm.T/^ /.
endes tagija imu.
A
ív ! V O N A T
Mái,.], nm. IKOüALMi TARSASAíí
Aí.APSZABAl4Í^ÍHÓL.
I. A társaság czélja : :^. §. A magy;.. iM.>...uai:, ^uü.. Lai-.>as;i^
; ügy a hazai ptoteétáns tiidomanyos irodaíomíiak. és fjedig első
ba'iDa. paHestám egvíi|2^Drténe}emnek művelése, valamirjt a nép
vK: az erkíVlcsi^^^vaiJásos irányű, közhasznú olvasmányok tí^nesz-
íese es^ig^v^áz^^'í^^jig^^^^^ létrejöttéaek előmozdítása.
n. ^.^tái'^íl^g ^m: 4. §. A tár^. iag^jai öíielek : a) pártfogók
/' alapítók, c) rendesek, ^V pártolóJc és e) segélyező tagok. 5. §. Pari-
/^'.^oX- legalább 500 frtot, alapüók pedig legalálob 100 irtot vagy le-
fizetnek, vagy kötelezvény alíal biztosítanak 57,-gs kamattal a társ.
pénztarának. í'^wí/és tagok azok, a kik legalább 5 éven át 6 iHnyi :
pártolók azok. a kik 3 éven áí H Mnyi díjat fizetnek, begékcfe-iik
azok, a kik egv^7^--r^,ii^denkorra az alapítváJwMl kisebb összeget
.idománycznak. ""■
VI. A társasáo kiadványai; 25. §. aj Idószd^. uivuira., meiv-
heii bárómféie közlemények foglaltatnak, úgymint : 1. A prote^tán-
egyházi és iskolai élettel összíífüggő tárgyakról szóló értekezések
l^^l- és küiícldi szakmunkák ismertetései; és bírálatai. 2. §, Kidolgo
zott egyiiáztíTténelmi eredeti monograiiák, vagy hasonlóknak i. küb
toldi tudományos irodalomból való átültetése. 3. Egyháztőrt, Emlékek
(Monumenta). ^é) Vallásos es .;rkólcsi iráiiyú népies taKalmi^ olvas-
mányok. 20. §. ingyen kapj társ. pártfogói az összes kiadva^
nyokat: az alapítók é>: rendes tiigok a; folyóiratot éo a monograíiá-
kat ' a nártoiók pedig a fólyóiratoi.
V
Gesfy. své, Hocpodirm. u^ed mi
V známosí. a dezkám s^jm^
H hrAznice
Blexandm I^ichneda
nlfffff f>ti€vidza
^''^if ,#v'-:':^;r
■r^:^-^^,
'í^ ^^i^^
Digitized by the Internet Archive
in 2010 with funding from
University of Toronto
http://www.archive.org/details/szzveskzdeOOrv
A MA(íVAH rUOTKSTÁNS
IRODALMI TÁRSASÁG
KIADVÁNYAI.
SZERKESZTI
KENE8SEY BÉLA,
A M. PROT. írod. TARS. TITKÁRA.
BUDAPEST, 1894.
r ^
SZÁ/KVES KÜZD KLEM
A KASSAI IIKFORMÁTI 8 EGYHÁZ
ME(ÍALAKUL\SAÉ RT. />^>t.^/
1550—1650.
IRTA
/ /
JJ^IESZ KALMAN,
KASSAI EVANG. REFORM. LELKÉSZ. EGYHÁZMEGYEI TANÁCSBIRÓ,
A M. PROT. írod. társ. IGAZGATÓ-VÁLASZTMÁNYÁNAK TAGJA.
BUDAPEST, 1894.
11 ü R N Y Á N S Z K Y VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA.
bx
Hí^v
TARTALOM.
Lap.
1. Kassa jelentősége. Nemzetiségi viszonyok. A reformáczió
diadalra jutása A kálvini irány fellépése, kiválóbb képvise-
lői. Unitárius mozgalmak. Egri Lukács. Gönczi, szikszói
és kasscii zsinat. A lutheránus egyház kizárólagos uralma.
(1530-1600.) ^ 1
II. A r.-katholikusok erőszakoskodása. Bocskay diadala. Alvinczi
Péter, a kassai magyar főpredikátor és az általa létesí-
tett unió. Bussaeus Mihály, a német főpredikátor. Harcz a
lutheránusokkal. Alvinczi győzelme, végrendelete, halála.
(1608-1634.) 16
III. Az unió vége. A kálvinisták határozott fellépése. A két
vezér : Kótai Jakab és Tályai János. A tiszáninneni papság
és Abaujvármegye sikertelen beavatkozása. A tízéves el-
nyomatás. Váradi Pál pöre. (1635—1644.) 28
IV. A város helyzete I. Rákóczy György közeledésekor. A feje-
delem, mint Kassa ura és a kassai református egyház meg-
alapítója. Az első református isteni tisztelet. Az udvari egy-
ház. Az első országos törvény a kassai reformátusok érdeké-
ben. A város ellenállása. (1644—1648.) 47
V. A református egyház újabb üldöztetése I. Rákóczy György
elhunytával. A város szívós küzdelme Abaujmegye és az or-
szágos törvények ellen. Az 1649. évi pozsonyi országgyűlés,
A XII. törvényczikk. A király és nádor erélyes fellépése.
Pálffy nádor személyesen jő Kassára. A város ellenállása
megtörik. A reformátusok szabad vallásgyakorlatot s ternp
lom-, iskola- és ;;aplak építéséhez helyiséget n vernek.
(16-Í8 IBőü.) 65
Melléklet.
1. Alvinczi Péter végrendelete. (Kassa. 1634. november.) Hö
'2. A tiszáninneni ref. papság emlékirata. (IfiHö június 20.) í)l
*). Gr. PálíTy nádor levele a kassai tanácshoz. n649. augusz-
tus 13.) ye
k A református egyház megalakulását biztosító nádori ok-
irat. (Kassa, 1650. február 19.) 99
I.
Kassa jelentősége. Nemzetiségi viszonyok. A reformáczió diadalra jatása.
A kálvini irány fellépése, kiválóbb képviselői. Unitárius mozgalmak.
Egri Lukács. Gönczi, szikszói és kassai zsinat. A lutheránus egyház
kizárólagos uralma. (1530—1600.)
Kassa már a középkorban hazánk legelőkelőbb városai-
nak egyike. Fekvése, gazdagsága, műveltsége és királyainktól
nyert különféle kiváltságai egyaránt közreműködnek emel-
kedésére. Midőn pedig a török Budát elfoglalja, az ország
«gyik fővárosa, Pozsony mellett, tényleg Kassa lesz s a XVí.
és XVII. század politikai és vallási mozgalmaiban még Pozsony-
nál is jóval nagyobb jelentőségre emelkedik. A kié Kassa, azé
Felső-Magyarország a Tisza forrásától a Vág torkolatáig. Kassa
a szepesi kamara és a felsőmagyarországi generális szék-
helye; itt van a hadügyi, politikai és pénzügyi kormányzat
központja.
A város lakossága vegyes, magyar, német és tót ; a
a legutóbbi azonban jelentékeny szerepet soha sem visz. A
másik kettő : a német és magyar elem, valósággal váltakozik
az uralomban. A középkorban az egész Kassa német, a
magyarság legelőször a két Zápolya alatt és által emelkedik
túlsülyra (1536 — 1552). Midőn a város ismét I. Ferdinánd
uralma alá jut, a magyar elemet csakhamar elnyomja a
német, mely aztán egy félszázadon át, egészen Bocskay
koráig, megtartja tülsülyát. A XVII. század elején megint
Révész: Százéves küzdelem. 1
2 UÉV|í:SZ KÁLMÁN.
tordul a koczkii. lolyloii lolyvást. (íniolkedik es tril.si'ilyi'Ji jut
a niaí^yar iúvm. dií i^.^^y s/ázad iniilva. II. Hákóczy Kerencz
h'verelése iiláii ismét, de már utoljára, Uilnyomóla^ németté
l(\sz Kassa városa, melyben az utolsó huszonöt év alatt
nyerte vissza ismét régi uralmát a magyai-ság.
A magyar és német elem uralmának váltakozása ter-
mészetes összefiiggésben van a vallási viszonyokkal. Kassa
elég jókor, a XVÍ. század harminczas éveinek közepén,
mondhatnám teljesen meghódolt a reíbrmátiónak. A város-
nak egyházi tekintetben is majdnem teljes függetlensége
levén, mivel az egyház patrónusa inaga a város volt, minden
nagyobb nehézség és rázkódás nélkül történt a reíbrmátió
elfogadása s az elöljárósággal és lakossággal a templomok^
papjaikkal, szerelvényeikkel és gazdag alapítványaikkal együtt
a megtisztított vallás szolgálatába mentek át. A régi hit
papjai közül csak a domokos- és ferenczrendi barátok ma-
radtak még meg, visszahúzódva zárdáik komor falai mögé :
mígnem az 1.556. ápril 13-án támadt nagy tüz mindkét
kolostort elpusztítván, a hajléktalanul és hívek nélkül maradt
szerzetesek kivonultak a városból.
Kassa város tanácsa és választott k()zsége (electa jurata
communita.s) a jus patronatusnál fogva mondhatni teljesen
függetlenül intézkedett az egyházi es iskolai ügyekben. Ok
hívták és bocsátották el a papokat és tanítókat ; ők képez-
tettek a kiilföldi egyetemeken jeles ifjakat az Úr szolgála-
tára ; ök fogadták el az ágostai, illetőleg az ennek szellemé-
l)en 1549-ben szerkesztett öívárosi ^ hitvallást (confessio
pentapolitanaj ; ők rendelkeztek az isteni tiszteletre és szer-
tartásokra nézve is, és pedig nemcsak átalánosságban, de a
legapróbb részletekre kiterjedöleg. Ezért a város jegyzö-
könyvei nemcsak a polgári, de az egyházi történetnek is
megbecsülhetetlen forrásai, melyek alapján nyomról-nyomra
^ Kassa. Eperjes, Bártfa, Lőcse és Ivis-Szeben, melyek úgy
vallási, mint politikai téren egymással a legszorosabb összeköttetésben
voltak. A hitvallást közli Ribini : Memorabilia I. kötet 78 — 85. lapokon.
SZAZEVKS KUZDF.I.KM A KASSAI UKF. EGYHÁZ MKGAI.AKULASAHRT. H
kisérhetjük a legváltozatosabb és legérdekesebb események
fejlődését.
Mily nagy tekintélye volt a kassai « tiszteletes és nemes
magistrátusnak» még a külföldi nagy reformátorok előtt is,
fényesen bizonyítja Melanchton Fülöp azon levele, melyet
1559. szeptember 1-én a kassai biróhoz és tanácshoz, mint
« tisztelendő patronusaihoz» intézett.^
Kassa előkelő helyzete magyarázza meg, hogy falai
között a legkiválóbb férfiak hirdették a reformátió tanait.
Henkel János után Batizi András. Dévai Biró Mátyás, Székely
István.^ Bornemisza Péter, Szegedi Gergely, Huszár Gál mind-
annyian, habár rövid ideig is, működtek Kassán ; mind oly
név, mely messze túlhatott Kassa határain. Az ellenfél elüldöz-
hette vagy fogságra vethette egyiket-másikat. de a reformátió
diadalát Kassán többé meg nem dönthette.
Nem is annyira külellenséggel, mint belső bajokkal
küzd a kassai protestáns egyház csakhamar megalakulása
után. Zápolya Jáno.ssal nemcsak a magyar elem jut tülsülyra,
hanem ezzel együtt a kálvini irányzat is kezd feltűnni a
varosban. Legelső hirdetőjének Székely Istvánt tarthatjuk, ki
1550-ben polgárjogot nyer Kassán.^ Ez időben veszi kez-
detét Kassán egy rendkívül érdekes s hazánkban minden-
esetre páratlan harcz és küzdelem, egyfelől a hivatalos lutheri
egyház és városi hatóság, másfelől a kálvinista, vagy refor-
mátus lakosság között, mely egy egész századon át tartott,
igen sokszor a német és magyar elem versengésével egybe-
folyt és ezzel együtt váltakozott.
A városi tanács gondosan őrizte a hitegységet, vagy
legalább ennek látszatát, mert azon véleményben volt, hogy
Kassán a protestáns vallás gyakorlata egyedül az ágostai,
illetőleg az ötvárosi hitvallás alapján állhat fenn s a mint e
liitvallásoktól eltérés történik, azonnal vége lesz a szabad
Vallásgyakorlatnak : ezért nemcsak papjait, de több évtizeden
^ Történelmi Tár 1889. 60H. lap.
- Kemény Lajos : A reformátió Kassán. 14. lap.
1*
4 HIÍVIÍS/ KÁLMÁN.
át minden egyes polgárát is feleskette ;i város liilviillásának
és szertartásainjik, vagyis a vallásos és egyházi egységnek
megtartására. De azt is jól tudta a tanács, hogy ha a refor-
mátus egyház, mint ilyen, megalakul és önállóan szervez-
kedik, azonnal követelni fogják a szabad vallásgyakorlatot a
római-katholikus egyház számára is ; a mit pedig semmi-
képen nem akart a város megengedni.
Ez a két momentum egyfelől megmagyarázza azon
érthetetlen és félszeg helyzetet, melyben a kassai magyar
papokat egy századon keresztül látjuk : másfelöl némileg
menti azt a, különben eléggé nem kárhoztatható s párját alig
találó jelenséget, hogy a protestáns Kassa városában a másik
protestáns felekezet, a református egyház híveinek kerek száz
évig kellett a létért küzdeni, sőt üldözést szenvedni, míg végre
nem a város jószántából, hanem hatalmas külső tényezők
közrehatása, sőt kényszerítése után nyerhettek szabad vallás-
gyakorlatot s alapíthatták meg egyházukat.
E százados küzdelem kezdetét, mint fentebb említem,
1550-re tehetjük. Két év múlva ismét I. Ferdinánd lesz úr
a városon, hol csakhamar a német elem kerekedik felül, el-
nyomván a magyarságot s ezzel együtt a kálvinistákat. A
plébános [ehő pap) nem tud magyarul, káplánja néha a
páter noster-t sem tudja elmondani: az iskolából a német
mester kiveri a magyar deákokat, panaszkodik a magyarság
már 1554-ben. ^
Három év múlva a « választott községe akar a « fel-
burjánzó káros egyenetlenségnek* gátat vetni. Szegedi (ier-
gely, ki ekkor tér haza külföldről, oly bátran hirdeti a kálvini
tanokat, hogy a lutheránusok határozottan ehtéhk.- Csak-
hamar ezután a templomokon is megosztoznak; a nagy
templomban a németek és tótok, a mellette levő Mihály-
kápolnában a magyarok tartják isteni tiszteletüket. Ötven év
^ Kemény Lajos i. m. 18. 1.
2 U. 0. 21. 1.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI KEF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 5
rnulva a kevés számú tótságé lesz a Mihály-kápolna, a nagy
templomot a magyarok és németek közösen használják.
Mikor Huszár Gál Verancsics egri püspök és Zay Ferencz
főkapitány elöl 1561. karácson másodnapján Kassáról el-
menekül, a vidéken már erősen terjed és szervezkedik a
kálvinizmus. Eger várának vitézei s a város összes nemes
és nemnemes lakossága 1562. február 6-án I. Ferdinánd és
Miksa elé terjesztik a Méliusz és társai által készített hit-
vallást ; ugyanezen évben a tarczali zsinaton elfogadják Héza
hitvallását és Kálvin kátéját. A két felekezet közötti teljes
szakadás azonban ekkor még nem történik meg mindenütt;
az egyházkormányzati közösség, mint látni fogjuk, egész
1635-ig fenmarad e vidéken, főleg pedig Kassán, mely épen
a két felekezet határvonalába esett. A kassai német és tót
papok, élükön a plébános ezímet viselő német főpappal, az
ötvárosi lutheránus esperes, később szuperintendens ható.sága
alá tartoztak : a magyar papok pedig, a némettel Alvinczi
Péter idejétől fogva egyenrangú magyar főpredikátor főnök-
sége alatt, a kassavölgyi vagy abauji református espereshez
hallgattak és azok zsinataira jártak. A kassai protestáns
papok száma a XVI. század közepétől számított száz éven
át öt és hét közt váltakozott; a teljes létszámot három
német, három magyar és egy tót pap alkotta.
I.. Ferdinánd halála után fia í. Miksa lépett a trónra
(1564. július 26), ki legkevésbé sem titkolta az ágostai hit-
vallás iránti rokonszenvét. Felső-Magyarország generálisa a
buzgó lutheránus Schwendi Lázár lett. a ki a zwinglianus,
sacramentánus és kálvinista hitet vallókat (mert mindezeket
egybefoglalták ekkor) eleinte nem szívelhette, >Gt üldözte.
Bizonyára neki is volt része benne, hogy Miksa király kemény
rendeletet adott ki a kassai és környékbeli kálvinisták ellen ^
s ennek alapján maga Schwendi is többször megintette a
^ A latinnyelvű rendelet kelt Pozsony. 1567. július 30. Kassa
város levéltára 2768. sz. a. Nem egészen sikerült magyar fordításban
közli Pajkoss : A kassai helv. hitv. egyház megalakulásának történe-
tében, a 21 — 23. lapokon. A sopron- és vasmegyei kálvinisták ellen a
f) RfJ.VÉS/ KÁLMÁN.
tanácsot, liogy a zavargó, oltárokat és képeket romboló kál-
vinisták ellen erélyesen járjon el.
A kálvinistákról azonban mihamarabb eltéríté a figyel-
met és üld()zést az unitárius mozgalom, melynek a felviíiéken
Kgri Lukács volt a vezére. Klöször a kálvinisták vették fel
ellene a harczot, Károli (láspár gönczi pap és abauji esperes
vezérlete alatt, a (iönczön, 1566. január 2H — 24. napjain
tartott zsinaton, melynek szelleme és határozatai — úgy
hitték — Schwendit is meggyőzték a felöl, hogy a keresz-
tyénség alaptanaira nézve a kálvinisták a lutheránusokkal
megegyeznek. P]zért történt, hogy ugyancsak Károli Gáspár
és társai egy újabb zsinat megtarthatása végett egyenesen
Sclmendihez fordultak. E zsinattal azonban mindezideig nem
voltunk tisztában, mivel úgy régibb, mint újabb történet-
iróinknál egyaránt zavaros és a kétségtelenül bizonyos té-
nyekkel össze nem egyeztethető adatokat találunk róla.
Debreczeni Ember Pál^ s utána minden történetirónk
azt mondja, hogy e második zsinat meghivója Gönczön,
1567. november 15-én, a Schwendihez intézett folyamod-
vány két nap múlva, november 17-én kelt, a zsinat pedig
1568. január 6-ára Szikszóra tüzetett ki. Ugyancsak D. Ember
Pál közli a zsinatra készített 24 propositiót, melyeknek
utolsója az ostya helyett a kenyeret javasolja az úrvacsorá-
ban, valamint a zsinaton részt vett 13 esperes nevét is. A
zsinat azonban félbeszakadt, nem fejezhette be működését,
mert a « sátán megakadályozta », a mint ezt a tiszántúU
atyák Váradon, 1567. deczember 14-én kelt s Debreczenbe
1568. február 2-ára zsinatot hirdető levelökben irják.^
Első tekintetre látszik, hogy itt a keltezésekbe több
kassaival szóról-szóra megegyező rendelet adatott ki 1567. október
31-én. (Ribini : Memorabilia I. kötet 207. 1.)
^ Lampe : História eccl. ref. in Hungária 171 — 175 lapok. A
171. lapon sajtóbibából január 9. van 6. helyett, de a 173. lap ezen
sora «ad diem Epiphaniarum, qui est sextus Januarii* minden két-
séget eloszlat.
- U. o. 176—178. 1.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI liEl\ EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 7
rendbeli hibának kellett becsúszni, mely az egész dolí^ot
nagyban összezavarja, sőt érthetetlenné teszi.
Először is az 1567. deczember 14-én kelt levélben nem
lehet arról szólani, hogy az 1568. Január 6-iki zsinatot ;i
sátán megakadályozta.
Másodszor: ez az 1567. deczember 14-én kelt meghivó
egy szóval sem említi az ugyanazon évben épen Debreczenben
február 24 — 26. napjain tartott nagyfontosságú zsinatot,
mely kétrendbeli hitvallást és egy terjedelmes egyházi törvény-
könyvet létesített; azt azonban megemlíti, hogy a tiszántúli
orthodox atyák legutoljára 1566. ápril 26 — 27. voltak benn
Erdélyben (Gyulatéhérvárott) az unitáriusokkal vitatkozni.
Harmadszor: Csaknem hihetetlen, hogy az 1567. február
24 — 26. napjain Debreczenben tartott zsinat után egy év
múlva ugyancsak Debreczenben zsinatot tartsanak s ha csak-
ugyan tartottak : e zsinat emléke összes történeti feljegy-
zéseinkből teljesen eltűnjék.
Vegyük azért kissé közelebbi vizsgálat alá ez 1567.
deczember 14-én kelt meghívót, mely 1568. február 2-ára
Debreczenbe hirdet zsinatot.
Hosszadalmas bevezetés után, melyben a régi és mos-
tani eretnekek. «eme skorpió-fajzatok és vipera-ivadékok*
soroltatnak fel, ezeket olvassuk :
«Cum igitur videamus haereticorum zizania (juotidie
accrescere, et in coelo ecclesiae, ceu faces aut cometas hae-
reticos ardere, precibus et doctrina sana. sacrarumque lite-
rarum praesidiis munitos nos his malis resistere oportet.
Quia verő Szikszoviae ad sextum Január ti fratrum coh-
ventum satanas impedivit, nos Debrecini ad secmt-
dum fehruarii, aut Furificationis Mariae diein con-
venire oportet. Vos itaque fratres in Christo, in reliquiis
Hungáriáé, ubicumque locorum Dominus Spiritu suo, eccle-
siae suae pastores. doctores et ministros praefecit, hor-
tamur et petimus, ut ad synodum^ jam per circumstantias
indictam. conveniatis.* Ezután néhány vitatételt közöl a
meghivó s ekkép végződik: «Adversarios autem inl'ransyl-
8 R1ÍVIÍ;SZ KÁLMÁN.
vania compellinuis, ut coinpareiinl. Mani nos jani ^(lepius
iiKjressl, ut proxime Anno InOO. 2(1, 27. Április, «a?
cioquio Doniiní haereses eorum confutaviinus. IJride et
nobis subscribere coacti sünt, sicjut eoruin (íhirographa (;on-
testantur. Si autem ad liicein venire noluerinl, manif'este
opera, haeresesque eorum in tenebris, in regno Satanae
nata contilebinuir et agnosceinus. Valere diu clarissimas
vestras Dominationes in Dominó volumus. Dátum in coetu
Iratrum Varadini, 14. Decembris. Anno Domini 1567. Seniores
Ecelesiarum Domini in Reliquiis Hungáriáé dissipatis.»
E meghivónak, mely mintegy döntő csatára szólítja
lel az orthodox atyákat az unitárizmus ellen, semmi Qielnie
nincs az 1567. február 24 — 26. napjain tartott s két hit-
vallást és egy kánongyűjteményt létrehozott debreczeni zsinat
után; de igenis teljes értelme van ugyanezen zsinat előtt.
Az én véleményem szerint tehát ez a meghivó 1567-ben
kelt ugyan, de nem deczember, hanem január 14-én s ez
év február 2- ára hirdet Debreczenbe zsinatot, mely, mint
átalánosan ismeretes, három héttel később. 1567. február
24 —26. napjain csakugyan meg is tartatott.
Ekkép a szikszói zsinat is nem 1568, hanem 1d67.
január 6-án volt. de ezt «a sátán megakadályozta», azaz a
zsinat erőszakkal bezáratott vagy szétüzetett. A tiszántúli
atyák tehát azonnal mentek biztos helyre, Váradra, s itt
határozták el, hogy a meghiúsult szikszói zsinat helyett
Debreczenbe hirdetnek zsinatot.
Szerintem tehát D. Ember Fáinak s ő utána minden
eddigi történetirónak idevonatkozó adatain a következő igazí-
tásokat kell tenni:
1. A szikszói zsinatra vonatkozó két levél kelte 1567.
november 15., illetve 17-ről 1566. november 15.. illetve
17-re javítandó.
2. A szikszói zsinat nem 1568. de 1567. január 6-án volt.^
^ Bod Péter egyháztörténelmében (I. kötet 346. lap) igaz, hogy
1567-re van téve a szikszói zsinat, ez azonban nála, ki a XVI. szá>
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYIlÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 9
8. A Váradon kibocsátolt levél, mely a dehreczeni
zsinatot hirdeti meg, nem 1567. deczember 14-én, hanem
1567. január 14-én kelt.
Csakis e javítások után oszlatható el a fentebb kitün-
tetett sok ellentmondás sőt képtelenség s magyarázható meg
a szikszói és kassai zsinatok közötti viszony.
Kassán ugyanis, Schwendi védelme alatt. 1568. január
27-én a felvidéki lutheránus és református papság közős
részvétével volt egy zsinat, a Schwendi által már előzőleg
letartóztatott s Kassára hozott Egri Lukács ellen, a mint ezt
a városi jegyzőkönyv minden kétséget kizárólag igazolja :
*1568. Die 27 Januarii fűit disputatio in domo parochiali
contra quendam Lucám Agriensem, plebanum oppidi Ungwar,
hic jussu Schwendi detentum, et negantem filíum Dei fuisse
ab aeterno Aderant autem congregati pastores cistibiscani
omnes, et etiam Scepusienses et aliarum superiorum civi-
tatum atque oppidorum.»
E feljegyzésből teljes biztossággal megállapíthatjuk nem-
csak azt, hogy a kassai zsinat valóban 1568. január 27-én
volt, hanem azt is, hogy Egri Lukács elfogatása nem — mint
eddig összes történetíróink áhították — a kassai zsinat után.
illetőleg ennek kértére, hanem még a zsinat előtt történt.
De dönthetetlen bizonyítékot szolgáltat a kassai zsinat
azon állításom mellett is, hogy a szikszói zsinat nem 1568.,
hanem 1567. január 6-án volt és zavartatott széllyel. A
zsinat megszakítását Pajkoss Endre ^ s utána id. Kiss
zadi zsinatoknál mindenütt D. Ember Pált követi, nem egyéb, mint
sajtóhiba, a mit igazol egyfelől az, hogy az évszám előtt «eodem anno>
áll, már pedig előzőleg 1568-ró] van szó. másfelől pedig az, bogy a
szikszói után nyomban említett kassai zsinatról csak annyit mond.
hogy «egy hónapban tartatott a szikszóival » s nem azt, hogy egy év
múlva. Kanyaró Ferencz (Unitáriusok Magyarországon, 63. lap) azt
Írja. hogy «Schwendi megengedte 1667 végén Szikszón a zsinat-
tartást". De nem tudhatjuk, azt érti e, hogy a zsinat volt 1567. év
végén, vagy pedig azt, hogy az engedély kelt ekkor.
' Idézett mű 28., 24 1.
10 HKVKS/ KÁLMÁN.
Áron' es Kanyaró Ferencz- Schvvendinek liilajdonítják : a kct
előbbi Miksa királynak föntebb általam is említett rendeletében
keresi az okot; de ez lehetetlen, meri ez a rendelet hat
hónappal később, 1567. július hó 30-án kelt; Kanyarótok-
kal valószínűbb okát adja Schwendí fellépésének, midőn a
szikszói zsinat ostya-ellenes, tehát a lutheránusok ellen
irányzott határozatával indokolja azt. Különben nem csak
ez lehetett Sehwendi fellépésének oka ; az ilyen magasrangú
katona uraknak, abban az időben, bármi csekély ok miatt
is nagyon hirtelen járt a kezük.
Igen valószínű tehát, hogy az a sátán, a ki a szikszói
zsinatot szétzavarta és megakadályozta, Sehwendi volt. De
ez csakis 1567. január 6-án történhetett : mert az teljesen
lehetetlen, hogy Sehwendi, vagy akárki is, 1568. január 6-án
Szikszón szétkergesse a kálvinista- papokat s már 21 nap
múlva ugyanezek a szétkergetett kálvinista-papok a luthe-
ránusokkal együtt ugyancsak az ő védelme alatt Kassán
zsinatot tartsanak. Nem 21 nap. de egy egész év telt el
addig, míg Sehwendi és a lutheránusok meggyőződtek, hogy
nem a kálvinistáktól, de az unitáriusoktól kell nekik tartani
s ezek ellenében a kálvinistákkal együttesen kell eljárniok.
Mert a történelmi adatok nem olyan kicsinyesnek mutatják
ám a felsőmagyarországi unitárius mozgalmat, a mint azt
Kanyaró Ferencz csak azért, hogy az akkori és mostani
kálvinista atyafiakon egy jót üthessen, feltünteti. Szerinte
« Lukács pap a Kolozsvártt beszitt unitárius eszméknek némi
halvány viszfényét csillogtatta*, tehát az orthodox atyák,
négy zsinatot is tartván ez egyetlen ártatlan ember ellen,
ágyúval lőttek a verébre.
Bocsánat, ha egy kis kitérést teszek, de tanúságos
lesz. Az unitárius történetírás egy újabb díszpéldányát
^ Károli emlékkönyv (Kenessey) 72. 1. Úgy Pajkoss. mint Kiss
Áron január 80-ra keltezik a rendeletet, a mi bizonyosan sajtó-
hiba nálok.
''^ Unitáriusok Magyarországon, 63, 1.
SZÁZÉVES KÜZDELRM A KASSAI IIEF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 11
mutatom be. — Kanyaró, idézett könyvében Egri Lukácsról
ezeket irja ;
«A felföldön bámulva vették észre a hívek, liogy a
minap még Luther valló Lukács pap, a hit dolgához most
nemcsak liUthernél. hanem még Kálvinnál is többet ért s a
szentirásban Luthertelen és Kálvintalan igazságokat mér ta-
lálni .... Ennyiben áll tehát az Egri Lukács fellépésének
igazi jelentősége ! A mit még kálvinista atyánkfiai újabb idők-
ben jónak láttak hozzáfűzni, az mind költemény és puszta
ráfogás. Hogy Felső-Magyarországon is már terjedezett volna
ekkor az unitárizmus .... és hogyha Károlyi Gáspárék és
Meliusék. a háromság tanának e nagy védői nincsenek s a
feldarabolt Magyar- és Erdélyországban nem állanak az
áramlat útjába, aligha volna ma e magyar hazában ev.
protestáns egyház, ez mind igaz lehet, ha a magyar nép
nagy hajlandóságát a józan felfogású vallásos igazságokra
tekintjük. Részben akkor is igaz marad, ha csupán csak a
Károlyi és Melius dicsőítése jár eszünkben. De merő költe-
ménynyé foszlik, ha a történelem ítélőszéke előtt komolyabb
vizsgálatra méltatjuk. A debreczeniek főfő tekintélye (tudni-
illik id. Kiss Áron), ki ez alapnélküli állításokat kész igazság
gyanánt árulja, csupán az időt nem tekinti történelmi okos-
kodásainál számba venni valónak. Tudjuk, hogy az unitárius
hit 1566-ban alakul vallássá az erdélyi országgyűléseken.
Az is nyilvánvaló, hogy 1568. elején nyeri az első törvényes
szentesítést s ugyanekkor a szabad igehirdetéssel tág mező
nyilik terjeszkedésére mind Erdélyben és mind a magyar-
országi részeken. S valóban ez évben hat ki a Szilágyon át
Tiszamellékre is, mint alább a maga helyén meglátandjuk.
. . . . S ugyan hogy áll meg e tényekkel szemben már most
az. hogy Egri Lukács felléptekor « Bizony Felső-Magyar-
országon is terjedett már az unitárizmus > és ... . Egri
Lukács börtönből kikivánkozásakor : « Megbűnhődvén s meg-
térvén a tévhitterjesztő, visszatértek a Szentháromság egy
Isten tiszteletére mindazok az egyházak is. melyek a haza
keleti részén már akkor az unitárizmushoz hajlottak.* Mind
12 RÉVÉSZ KÁLMÁN.
e tévhil terjesztéséi a Karolyit, dicsüitő jáinhor szándék nérni-
lejs' mentheli talán; de azért méj^^ nem teheti ij^azzá. ' (Idézeti
iníí ()1 — 52. lap.)
Mindezekkel szemben csak a következő hárum adatot
vegyük figyelembe:
1. Az 1567. év Január 80-án Ivassa város tanácsa egy
Csanádi Imre nevű unitárius papot, ki Alaghy János regéczi
várúr által űzetve. Kassára menekült s «itt is terjeszteni
kezdé mérgét s az egyház tanát gúnyolta, azt mondván,
hogy mi az ürvacsorában nem a Krisztus, hanem az ördög
testét veszszük* a városból mindörökre kitilt.^
2. Egy 1570. június 14-én ugyancsak Kassán tartott
tanuhallgatás alkalmával egyik tanú azt vallja, hogy Borbély
Orbán^ kassai polgár ö előtte mindig a Szád váron íogvalevö
Egri Lukács prédikátor tanítását dicsérte és helyeselte, a
szent lelket káromolta és az Imre pap tanítását is. a kit
Schv^endi úr a városból kitiltott, igen dicsérte.^
8. Miksa király Prágából 1570. márczius 8-án egy
rendeletet küld Kassa városához főképen a felújított arianiz-
must valló, Erdélyben támadt «trinitarius eretnekség », de
mellékesen a sacramentarius vagy zwinglianus tanok és
könyvek terjesztése és terjesztői ellen is, hogy azokat, mint
« kegyetlen lélekgyilkosokat kerüljék és minden módon elűz-
zék és kizárják ».'^
Ezek után csak azt kérdem, ki ád komoly történelem
^ Városi jegyzőkönyvi bejegyzés, latin nyelven.
- Tanuhallgatási jegyzőkönyv német nyelven a városi levél-
tárban 18,306. sz. a.
^ F>edetiben a kassai városi levéltárban 2978. sz. a. <Quum
intelligamus post exortam in partibus regni nostri Hungáriáé Transsyl-
vanis haeresim Trinitariorum. renovatum videlicet Arrianismum, esse
plerosque non solum, qui libros haeresim illám continentes passim
dispergant. et vei etiam publice venum exponere audeant ; verum
etiam, qui.... doctrinae damnatae applaudentes. aliis quoque illám,
vei publica praedicatione commendare, vei privátim in suum eos
errorem pertrahere non vereantur etc.»
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT, 13
helyett ^ költeményt » és « puszta ráfogást> — a kálvinista
atyafiak-e, vagy Kanyaró Ferencz ?
Az unitáriusok mellett folyvást bajlódik Kassa város
tanácsa a kálvinista szellemű magyar papokkal és polgárok-
kal is. Innen van. hogy a magyar papok igen gyorsan vál-
takoznak, így például három esztendő (1567—1569) alatt
négy magyar pap szolgál egymásután: Biró Márton, Futtaki
Ferencz, Lábnyomó Benedek és Bányai Péter. Ezek termé-
szetesen mind magyar és kálvinista vidékről jöttek, Kassán
sem tagadhatták meg magukat s ezért kellett menniök is.
De maga a magyar polgárság is erős követelésekkel
lép fel. Szűknek találja a Mihály-kápolnát s az egyik leégett
klastromot kéri templomul, de sikertelenül; a tanács eluta-
sítja a kérelmet. Talán épen e miatt indult fel annyira
néhány nyakas kálvinista magyar, hogy a Mihály-kápolnában
az oltárt összetörték. Persze, menekülniök kellett s csak egy
év múlva bocsátott meg nekik a tanács 20 — 20 forint birság
lefizetése mellett. Ehhez járult még, hogy a magyar pap nem
vette fel a szokásos papi öltönyt, az albát. (1569. június 29.)
Mindezek annyira elkeserítették a tekintélyes német főpapot
vagy plébánost, Fröhlich-Hilarius Tamást, hogy két izben is
itt akarta hagyni Kassát. De a kegyes magistrátus a ma-
gyarok megrendszabályozásával, vagy egy kálvinista pap
elbocsátásával mindig kiengeszteli, maradásra birja.
Az 1570. évben a városi tanács « néhány artikulust
alkot a vallásos gyakorlatok, czeremoniák és sakramentomok
kiszolgáltatására nézve», mely részletes szabályzat vala-
mennyi papot, nemzetiségi különbség nélkül, kötelez.^ Ez az
intézkedés meg is hozta a kivánt egységet és csendességet,
de csak nyolcz évre. 1578-ban a tudós Károlyi András volt
a kassai magyar pap, ki kálvinista nézeteiből nemcsak titkot
^ Pajkoss, i. m. 25. 1.
\i UKVI'S/ KÁ/,.MÁiN'.
m'in (•siiiall, de könyvet is iii azoknak vtjdtíliriení. ' Midüii
})(»dig ostya helyett kenyeret adott az úrvacsorában. kitört
ellene a vihar. A kálvinista papok 1579. június 17-éri
Sáloral.ja-Ujhelyen tartott zsinatjokhol Ilejczei Albert szaláncz-
u.jvárosi papot küldték Kassára békéltetőnek, de hiába.^
Karolinák paptársával, I^^lódi Miklóssal együtt menni kellett
Kassáról. Károli először a közeli Korláttal ván talált alkal-
mazást, élete végén pedig (lyulafehérvárra került s ott is
halt meg 1594-ben. -^
Valószinüleg a Károli eltávolítása után s a formula con-
cordiae miatt épen ez időben kezdődött s a következő szá-
zadba is átnyúló zavarok, zsinati és irodalmi viták követ-
keztében; melyekben Kassa papjai és tanítói is (pl. (xrawer
Albert) élénk részt vettek, hozta be a városi tanács azt a
rendtartást, hogy az ágostai, illetőleg (Hvárosi hitvallást
minden következő papnak alá kellett irni s arra magát eskü-
vel is lekötelezni. Azonban még ezt sem tartották elégnek.
A tanács már 1581. november 11-én figyelmezteti a plé-
bánost, hogy az iskolára szigorúan felügyeljen. «dasz die
Calvinisterey nicht einwurzle* ; ugyanekkor ismételve kimond-
ják, hogy az úrvacsorát az ágostai hitvallás szerint és ostyá-
val kell kiszolgáltatni. 1588. augusztus 12-én szinte külön
megintetnek a papok, hogy az ágostai hitvalláshoz ragasz-
kodjanak. "^ Az ötváros egyházi és világi férfiai ez évben
Kassán, a következő évben Bártfán tartanak zsinatot s mind-
két alkalommal ismételve kijelentik az ötvárosi hitvalláshoz
való tántoríthatlan ragaszkodásukat. Midőn pedig a hires
Scultéti Severin 1593. október 5-én az eperjesi gyűlésben
az ötváros esperesévé választatik, a többiek nevében is épen
a kassai követ tette azon ünnepélyes nyilatkozatot, hogy
^ Valószínűleg az a könyv, mely Szabó Károly Régi Magyar
Könyvtára I. kötetének 175. száma alatt van említve.
- Pajkoss, í. m. 28. 1.
3 Történelmi Tár 1893. 121. 1.
* «GottesWort reín und klar laut der Augspurgische Gonfession
handhaben und fleiszig predigen lassen*. Városi jegyzőkönyv.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ .MEGALAKI LÁSÁÉRT. 15
liitvallásiik mellett mindnyájan szilárdul állanak.' Az évről-
évre tartott zsinatokon mindinkább a formula concordiae
türelmetlen szelleme vett erőt, az éles hangon tartott vita-
iratok egymást érték : a két testvérfelekezelet elválasztó
mélység mindjobban szélesbedett ; a kassai magyar papokat
mindemellett is folyvást a kassavölgyi vagy abauji esperes
avatta fel és bocsátotta ki a szolgálatra. így például Vedányi
Ferencz magyar pap segédét Károli Gáspár esperes avatta
fel Gönczön 1587. augusztus 12. De midőn Károli Gáspár^
épen házassága ügyében bizonyos engedményt kért a kassai
tanácstól, ridegen visszaiitasíttatott.^
Ilyen viszonyok között teltek el a XVI. század utolsó
évei Kassa felett; a következő század hajnala azonban vér-
ben kelt. Barbianónak a kassai nagy templomra szegzett
ágyúi vészes fordulat bekövetkeztét jelentették."
' Ribini : Memorabilia I. 276. 284
- A Károli örömünnep emlékkönyve (Radácsi) 9G. lap.
^ A XVI. századbeli felsőmagyarországi hitvitákra vonatkozólag
nagyon becses adatokat tartalmaznak Ráth György tanulmányai az
Irodalomtörténeti Közlemények II. (1892) évf. 310 — 324. és a Magyar
Könyvszemle új folyamának első kötete 28 — 85. lapjain.
II.
A római katholikusok erőszakoskodása. Bocskay diadala. Alvinczi
Péter, a kassai magyar főpredikátor és az általa létesített unió. Bus-
saeus Mihály, a német főpredikátor. Harcz a lutheránusokkal. Alvinczi
győzelme, végrendelete, halála. (1601 — 16H4.)
Kassa elvesztése, felséges dómjával, zárdáival, gazdag
alapítványaival, olyan csapás volt a r. katholikus egyházra,
mely még akkor is fájt, midőn ezer más sebből vérzett.
Saját Íróik vallják be, hogy a római katholikus egyház
Magyarországon a XVII. század hajnalán a legválságosabb
helyzetben volt.^ De még e válság közepette sem mondott
le azon tervéről, hogy Kassán újra megvesse lábát s vissza-
foglalja a szép nagy templomot.
Miksa, a felvilágosult sőt a protestánsokkal határozottan
rokonszenvező király még 1576-ban meghalt. Helyébe Rudolf
lépett, kinek nevéhez annyi szomorú emlék kapcsolódik. Az
uralkodó személyének változását Kassa kezdetben annyival
inkább nem érezte meg, mert a főkapitány, Ruber János
buzgó protestáns volt, ki egész 1584-ben bekövetkezett ha-
láláig tartotta Felső -Magyarország kormányát. Utódai: Noga-
rola Ferdinánd, Tieffenbach Kristóf és Gonzaga Ferdinánd
már az egyedül üdvözítő egyház híí fiai voltak. Gonzaga
védelme alatt telepedett meg Kassán 1601-ben két jezsuita,
^ Fraknói : Pázmány (1886) 29. 1.
SZÁZÉVKS KÜZDKLRM A KASSAI REF. EGYHÁZ MKGALAKULÁSÁÉRT. 17
VéLzm'dUY Péter és Németi .Jakab, ^ hogy *mint előőrsök és
misszionáriusok a lelkészek nélkül tengődő híveket hitökben
megerősítsék, a protestáns lelkészek hatását ellensúlyozzák
-és ezek követőit egyházuk kebelébe visszavezetni igyekezze-
nek*.^ Az a nagy szellem tehát, kinek első sorban köszön-
heti a r. kath. egyház, hogy régi fényét és hatalmát e hazá-
ban visszanyerte, nyilvános pályáját Kassán kezdette meg
és pedig, mint társai irják. oly sikerrel, hogy a protestáns
papok előtt csakhamar félelmessé tette nevét. (!) ^
Az előőrsök után jött a derékhad, de már nem predi-
káczióval és szenteltvízzel, hanem ágyúval és puskával. Rudolf
király 1603. november 11-én egyszerűen kiad egy rende-
letet.'^ hogy a kassai nagytemplom és a mellette levő kápolna
a székhelyéről kiszorult egri káptalannak adassék át. A végre-
hajtásról Barbiano-Belgiojoso főkapitány gondoskodott. Össze-
Tonta a katonaságot, megrakatta őrséggel a kapukat körül-
vétette az előkelőbb protestáns polgárok házait, a nagy tem-
plomra ágyukat szegzett s Kassa ekkori birájától, a költő
Bocatius Jánostól elvévén a templom kulcsait, a templomot
rögtön a káptalan embereinek adta át 1604. január 6. De
nemcsak a templomot vették el a kassaiaktól, nagy terje-
delmű birtokaikat — 28 helységet említenek — szintén le-
foglalta a királyi ügyész.
A mi ezután következett, a törvény és alkotmány
durva megsértését s Bocskay diadalmas fellépését mindnyájan
ismerjük. A r. katholikusok csak egy évig sem örülhettek a
szép templom bírásának, még .azon év november 12-én
visszaadta azt a protestánsoknak a Kassára győzelmesen
bevonuló Bocskay.
Nincsen ugyan reá még eddig pozitív adatunk, de azért
kétségtelennek tarthatjuk, hogy Kassa városa egyenesen a
vBocskay ajánlatára hívta meg a fejedelem kedves udvari
^ Tutkó : Kassa évkönyve. 116. l.
- Fraknói i. m. 29. 1.
« U. 0. 30. 1.
^ Közli Pajkoss i. m. 120. 1.
Kévész : Százéves küzdelem. 2
18 KÉVl':SZ KÁI.AIÁN.
piipját, Alvinczi IVíUíi'l, a ina^^ar cí^yliáz löpíipjidil. ki ííz
állasát KiOt). tavaszjiii ol is fot^lalta.'
Alvinczi Pc((M-, a XVII. századbeli inagyar pi'(jte-stáns
papok legnagvühl) alakja. Mini, szónok, országszerte híres:
mint. tudós és író, Pázmány l^éter méltó ellenfele, kit ha
szintén hibor és hatalom nvez, az irodalomtörténet is bizo-
nyára egyenlő magaslatra állít Pázmánynyal. Alvinczi e
mellett a két szal)adsághös-fejedelem. Hocskay és Bethlen
bizalmas tanácsosa, meghitt embere, elsőrangú diplomatája;
kinek érdemeit még Jl. Mátycis király is elismeri és mél-
tatja,^ sőt külföldi fejedelmek is tisztelettel emlegetik nevét. ^
Mindezek mellett és felett a protestáns uniónak az a
rendkívül érdekes alakja ragadja meg figyelmünket, melyet
Alvinczi a kassai magyar egyházban megteremtett s egész
haláláig, tehát több mint egy negyedszázadon át fenn is
tartott. Hogy fényes tehetségei s nagy tekintélye daczára
csak félsikert ért el s hogy ez is azonnal megsemmisült,
mihelyest örök álomra bunyta le szemét, nem rajta múlt,
de a dolog természetében s az akkori viszonyokban találja
magyarázatát.
Minden kétségen felül áll, hogy Alvinczi, mielőtt Kas-
sára jött, születésénél, neveltetésénél s addig viselt hivata-
lainál fogva határozottan a kálvinista egyház híve volt.
Erre nézve elég csak annyit mondanom, hogy 1604. február 22.
a csengeri zsinaton bihari vagy váradi esperessé választják s
két nap múlva váradi pappá avatják fel.^
Mikor Bocskay ösztönzésére s a tanács meghívására
^ Pajküss i. m. Hl. Alvinczi életrajzát a « Protestáns Egyházi és
Iskolai Lap» 1893—4 évfolyama hozza H. Kiss Kálmán tollából. A külön-
ben nagy szorgalommal, tárgya iránti lelkesedéssel és hivatottsággal
írott életrajznak csak egy fogyatkozása van : szerző nem használhatta
a Kassa város levéltárában levő adatokat, ezek nélkül pedig Alvinczi
életrajzát megírni nem lehet.
2 II. Mátyás 1612. deczember fi-án nemességet ad Alvinczinak
s utódainak.
^ Például Frigyes cseh király. Tört. Tár 1892. 165. 1.
^ Adalékok a tiszántúli ref. egyházkerület történetéhez. 13. L
SZÁZÉVES KÜZUKLEiM A KASSAI HKF. KfiYIIÁZ MKGALAKIILÁSÁÉKT. ]9
a kassai papságot elfogadta, egészen tisztában volt magával.
Jól tudta, hogy az ágostai hitvallást alá kell írnia s más enged-
ményeket is tennie; de ö mindezekre készséggel vállalkozott
azon reményben^ hogy Kassán, ezen főhelyen, s ennek példájáríi
talán egyebütt is. sikerülni fog a protestáns uniót létesítenie.
A kassai viszonyok pedig egyenesen utalták söt kény-
szerítették öt, hogy nagy tervét megvalósítani t()rekedjék.
Félszázad óta folyt már a küzdelem a hivatalos lutheránus
egyház és a legnagyobb részt kálvinista magyar lakosság
közt. Bocskay uralma óta a kassai magyar egyház számban,
tekintélyben egyaránt növekszik ; talán lehetséges lesz — így
gondolkozott Alvinczi — mindkét félt kölcsönös engedmé-
nyekre s így közeledésre, sőt talán teljes unióra birni.
Nemcsak vallási, de egyéb érdekek is nagyban kíván-
ták ez egységet. Az 1613. évi pozsonyi országgyűlésen erősen
követelte a klérus, hogy a r. katholikusoknak a vallás szabad
gyakorlata Kassán is megengedtessék, még pedig azzal az
indokolással, hogy ott a másik két felekezet (t. i. a luthe-
ránus és a kálvinista) ezzel a joggal már bir; méltó tehát,
hogy a harmadiknak is megadassék. Ezzel szemben Kassa
varos tanácsa kimutatta, hogy ott <csak egy igaz hihlica
religio vagyon». így a r. katholikusok kérelme ez alkalom-
mal nem teljesíttetett.^
Alvinczi tehát, mint említettük, Kassára menvén, aláirta
^ «Juthat jól eszébe kegyelmeteknek, hogy az 1618. esztendei
országgyűlésében Pázmány Péter, mostani érsek, igen urgeálta az har-
madik religiót is, hogy szabadosan í'ollyon mindenütt; rnert Kassán —
ügymond — két religió vagyon: Lutherana és Calviniana. azért méltó,
hogy a Gatholica is l)en legyen Kassában. Akkor mindjárást convo-
calván az öt városnak követeit, mint szedegettek ki az augustana
confessióból. — melyet Augustában anno lö49-ben első Ferdinánd csá-
szárnak beadtanak, az honnét egyik eredetét is vőn az nevünk, és
comprobáltatott, — egynehány articulusl. az meilyet magyar, németes
deák nyelven kinyomatván, oda fel küldöttük és úgy dugtuk be a
szájukat, hogy csak egy igaz biblica religio vagyon itt.» (Alvinczi le-
vele a kassai tanácshoz 1625. szeptember 29; bemásolva a városi
jegyzőkönyvbe.) Az itt említett «Confessio» 1613. évi kassai (három-
2*
20 KÍ:v»<;sz kái.mán.
az ágostai liitvallásL Ehheri ő nem találhatott, semmi nehéz-
séget, hiszen bizonyára jól tudta, hogy maga Kálvin is alá-
írt annak : ennélfogva Alvinczi s az ö kassai magyar pap-
társai joggal mondhatták, mikor őket e miatt képmutatással
vagy ingadozással vádolták, hogy igaz értelemmel expli-
kálván az augustana confessiót, semmiben sem discrepdl
az helvetica confessiötól.^
Elfogadván Alvinczi az ágostai hitvallást, az úrvacso-
rában ostyát használt, Luther kátéját magyarázta, az akkor
szokásban volt összes lutheránus ünnepeket elfogadta és
megtartotta: a nagy templomban, hol szolgált, oltár, képek,
orgona megmaradtak ; úgy predikálásában, mint minden más
lelkészi működésében nem az elválasztó, de az egyező és
egyesítő pontokat domborította ki s ha egyik vagy másik
segédje túl ment e tekintetben a kellő határon, keményen
megfeddette, sőt el is távohtotta.
Ellenben az albát, a lutheránus papi öltönyt nem vi-
selte; a magán vagy «sugó» gyónást, a mi ekkor még a
lutheránus egyházban megvolt, elvetette; a református papi
gyűlésekre vagy zsinatokra járt s az abauji esperességgel
az összeköttetést folyton fentartotta, sőt egy adat szerint ez
egyházmegyének conseniora is lett volna; ^ a mellette szol-
gáló magyar papokat mindig az abauji református esperes
avatta fel és bocsátotta ki a szolgálatra.
nyelvű) kiadásának jelenleg csak három példánya található : a nem-
zeti múzeum, a késmárki ág. ev. lyceum és a szebeni ág, ev. gymna-
sium könyvtárában. (Szabó K. Régi magyar könyvtár II. 352. sz. a.)
^ Tályai János pap nyilatkozata a tanács eló'tt 1635. ápril 9.
^ 1647. ápril 24. Jászon felvett tanuhallgatási jegyzőkönyv, a
városi levéltárban 7589. és 19.406. szám alatt. (Közölte Szilágyi Sándor.
Czelder Figyelője 1882. évf 454. és köv. lapjain.) Megjegyzem, hogy
e tanuhallgatás alkalmával az összes tanuk, kik nem is kassaiak,
előre kitanítva, a kálvinisták érdekében, hamisan vallanak ; tehát a
jegyzőkönyv adatai nem hitelesek. Ennélfogva Alvinczi conseniorsága
is költemény. Hiteles ellenben az az adat, mely Alvinczit a kassai
magyar egyház antistes-ének és senior-ának nevezi. (Szabó K. Régi
m. könyvtár I. 547. szám.)
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 21
Az úrvacsorai tant, ezen legtöbb bajt okozó kérdést
illetőleg középutat foglalt el a lutheri és kálvini fel-
fogás közt. ^
Mindezek alapján úgy magát, mint egyházát sem luthe-
ránusnak, sem kálvinistának nem nevezte, hanem «a magyar
eklézsia papja*, illetőleg a « magyar eklézsia^ nevét hasz-
nálta. Egyik paptársa, Velechinus István szintén így írja
magát: «az cassai magyar ecclesiának második méltatlan
lelkipásztora.^
E közvetítő álláspontot azonban igen kevesen értették,
még kevesebben méltányolták, a legtöbben pedig félre-
értették.
Már a kassai magyar egyház tagjai közt is, kiknek nagy
része «alföldi», tehát tiszta kálvinista vidékről való volt,
nagy elégedetlenség támadt az ostya miatt. Igen sokan a
szomszédos Bárczára jártak, hogy az lírvacsoráját kenyérrel
vehessék. Szegény Alvinczi sokszor a sírásig megindulva
kérte, intette, feddette őket a szószékről, de mindhiába. Sőt
egy Váradról beszármazott tisztes asszony meg is kérdezte
tőle: «Édes uram! mi az oka, hogy Váradon kenyérrel o.sz-
togatta Kegyelmed az Űr vacsoráját, most penig Kassán ostyá-
^ «Az úrvacsorában ilyen értelemmel voltam, vagyok és tanítok,
hogy az sumptióban igaz, valóságos, szentséges testét és vérét vesz-
szük megfoghatatlanképen, az ö szent szava szerint és hogy nem
puszta jelét, hanem ugyan valóságot veszünk lelkünk üdvösségére ; de
hogy amaz capernaticam manducationem et crassam illám ubiqui-
talem nem amplectalom. azzal legyek kálvinista : Ítélje meg az Isten.
Én bizony sem iutherista, sem kálvinista nem vagyok, mert meg-
tanultam a szentírásból azt, hogy sem Kephastól, sem Apollo(stól)
nem kell neveztetni, hanem a Jézus Krisztustól. » Alvinczi nyilatkozata
a tanács előtt 162H. május 11. Az úrvacsoráról különben egy könyvet
is l)ocsátott ki Alvinczi, melynek czíme ez : «Az Úrnak szent vacso-
rájáról való rövid intés, az szent Pál apostol tanítása szerint. Egy
néhány szükséges kérdésekkel és feleletekkel egyetemben.* Kassa.
1622. ^-rét 85. lap. Elől czímlap 1 levél. Egyetlen példánya a mis-
kolczi ref. gymnasium könyvtárában. (Szabó K. Régi m. könyvtár
I. 522. szám.)
- Szabó K. Régi ni. kvtár. I. 52-í. szám.
22 I{l5:VKSZ KÁLMÁN.
val?>' «S()h;is(Mn volt n/ Kassán — felelt AWmc.yÁ — nom
is les%. hoíív kenyéi'i'el osztogassák !» ^
Kálvinista paptársai, kivált a távolabbi vidékeken lakók,
egyenesen gúnyolták. így például Kanizsai Pálíi János, a
későbbi dunántúli püspök <ostyás Alvinczi* néven emlegeti.-
Közelvidéki paptársai viszont kálvinistának tartották. így pl.
Szepsi Laczkó Máté"' említést tesz egy 1616. deczemberben
a szerencsi templomon talált s a környékbeli református
egyházakat és papokat felsoroló «papirosróU. melyen Al-
vinczy. mint kassai kálvinista pap és Kassa, mint kálvinista
egyház a sorozatban legelői említtetik.
Maga Bethlen (:iábor fejedelem is inkább kálvinistának
tartja kedvelt hivét, mivel 1621. november 24. a hunno-
brodi táborból így ír hozzá :
«Mi Uram fejenként ebben az idegen országban papok
nélkül vagyunk, bocsássa meg Isten, mint valami oktalan
állatok. Az mely ifjú embert felküldött volt. három hétig ha
szolgált, megbetegedvén, haza kellett bocsátanunk. lm mostan
hozattam egy szegény tanítót Újvárból, mert ezen a föld()n
papot sem találni, ki pápista s ki lutheránus Ha
Kegyelmed meg nem bántódik vele és egészsége szenvedi,
szeretettel intjük, jöjjön fel hozzánk, vévén melléje egy jó
tanítót még az Tisza meJjékén avagy hol a ki Kegyelmed-
nek az innepeken segítene .... avagy hivassa Geleit Ke-
gyelmed és hozza őtet magával el.» '^
A római katholikusok. akkor is, most is, mint átalában
^ 1649. január 21. Kassán felvett tanuhallgatási jegyzőkönyv.
Kassa város levéltár, 19.402. szám alatt. Alvinczi igen erősen feddé
a Bárczára járókat. «Emmansba mentetek az Gbristusc keresni !» «Nincs
Isteniek Kassán, hogy a falukra futtok ?!»
- Révész : Figyelmező. 1871. 67—68. 1. Alvinczi Bethlen Gábort
1619 telén elkísérte Pozsonyba s az ottani főtemplomban «az igaz-
hitűek megbotránkozására » karácsony első napján « kitette a maga
ostyáit ».
^ Erdélyi történelmi adatok. III. 167.
* Magyar prot. egyháztörténelmi monographiák (Budapest. 1880.)
10-11. 1.
N
SZÁZKVKS KÜZDELEM A KASSAI REF. EOYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉIT. 2H
az egész irodalom, határozottan kálvinistának tartották és
tartják/' Annyi tagadhatatlan, de természetes is. hogy Al-
vinczi Kassán sem szakított kálvinista barátaival és hitíelei-
vel ; sőt azok örömeiben még távolabbi vidéken is részt vett.
így például a leégett debreczeni nagy templom építésére a
kassai tanácstól az időben tekintélyesnek mondható segélyt
•eszközöl ki,^ s midőn a templom elkészül, felszentelésén
paptársával. Hakai Benedekkel egylUt jelen van.-^
Lelkészi szolgálatait mindkét {protestáns felekezet elő-
kelői igénybe vették. Báthori (iiábor fejedelmet. Bethlen első
nejét. Károlyi Zsuzsannát temeti: gróf Bethlen Pétert gróf
íllyésházi Katalinnal'^ gróf Thurzó Imrét Nyári Krisztinával-^
-összeesketi.
Legméltatlanabb fogadtatásra épen azoknál talált Al-
vinczi, a kikről joggal az ellenkezőt várhatta volna, a kassai
■és felvidéki lutheránusoknál, kiknek nem volt elég az a sok
engedmény, a mit részükre tett. Vele egy időben a pome-
rániai születésű Bussaeus ^' Mihály volt a kassai [)lebános.
vagyis német főpredikátor; egy tudományosan képzett orthodox
lutheránus pap, kinek irodalmi művei is maradtak fenn.' A
két nagy pap nem sokáig maradt egymással békességben.
Nemzetiségi ellentét, kölcsönös féltékenység is játszott ugyan
a dologban, de a viszály főoka Bussaeus intransigens ter-
mészete volt. A szószékből folyton- folyvást támadta, és pedig
nem mindig válogatott szavakkal, a magyarokat és azok fő-
])apját: kálvinistáknak, tévelygőknek nevezte őket s a dolog
íinnyira ment. hogy Alvinczi 1625. május havában a kassai
^ Fraknói; Pázmány Péter (1886) 61. 1.
- Tíz forintot vagy ezer szál deszkát. Kassa város jegyzőkönyve.
1626. augusztus 3.
^ 1628. november 26. Szűcs : Dehreczen történelme. I. 262. lap.
•* Szabó: Régi m. kviár. 1. 589., 569., 619. számok.
^ Kubinyi Miklós : Gróf Thurzó Imre. 59. lap. Ipolyi Arnold :
Bedegi Nyári Krisztina. 14—15. 1.
^ Pajkoss i. m. hibásan írja Budeus-nak.
' Szabó: Rési m kvtár. II. 481.. 432. számok.
2± HÉVÍS/ KÁl.MÁN.
papságról lenioMdoU, iiiirol Hethlen (iábor is nagy <:.sodáí-
kozússal értesült. A dolgot egyelőre kifigyenlítették ; de négy
hónap múlva újult erővel csapott lel a viszály lángja. A
város jegyzőkönyveiben 1625. szeptembertől a következő év
májusáig e sajnos visszavonásnak a legapróbb részletekre-
kiterjedő s az előfordult dogmatikai vitákat is hiven meg-
örökítő leírása foglalja el a legtöbb helyet. A tanács mindenképen
szerette volna a két nagy papot kibékíteni, a kassai generálist és
vicegenerálist, a lőcsei lutheránus superintendenst. az eperjesi
lutheránus papot is felkérle s meg is nyerte a közbenjárásra,
de mind hiába. A két ellenfél törésig vitte a dolgot : a győz-
tes Alvinczi, az áldozat Bussaeus lőn, kinek Kassáról mennv
kellett. A tanács Lőcséig « minden cselédivel és portékáival
együtt* tisztességesen elszállíttatta. Helyébe Reich Joachim.
jött, «egy jó erkölcsíí, békességszerető ember ».
A békesség azonban még sem akart helyreállani, pedig
a tanács még 1627. ápril 14-én a következő határozatot
hozta: «Hogy a szép concordia megtartassék, ne hányjuk-
vessük, nevezzük magunkat kálvinistáknak, lutheristáknak^
hanem az egy igaz augustana invariata confessióhoz legyünk
addictusok, hogy ne adassék ok az pápistáknak, hogy valami
articulust Írattassanak valamely országgyűlésén ellenünk. »^
Most meg Alvinczi « káplánjai > a magyar másodpapok okoz-
tak sok bajt és gondot a nemes tanácsnak. Velechinus István^
és Tyrnavius Nagy Pál mindketten erős kálvinisták voltak s
még főnökük mérsékletre intő tanácsára sem mindig hall-
gattak. Nagy Pálnak, mivel többszöri intés daczára ostya
helyett kenyeret használt az úr vacsorában, mennie is kellett
s helyére Bakai Benedek jött, a kit ismét, mikor Sáros-
Patakra vitték tanárnak, Tályai János váltott fel ; Velechinus-
utóda pedig Báthori Gergely lett.
E közben Alvinczi, megtörve nemcsak tettdús életének
fáradalmai, de a betegség súlya alatt is, érezte utolsó órájá-
nak közeledtét. Borús sejtelmei voltak a jövőre nézve, me-
^ Városi jegyzőkönyv. Pajkossnál 51. 1.
SZÁZÍVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 25
lyeknek végrendeletében^ oly meghatóan, valódi prófétai
hangon ad kifejezést: «0h én édes eklézsiám ! kit minden
házam népénél inkább kesergek, féltvén szakadozástól ; noha
vagyon bizodalmam az én [Iramban, hogy hiában 27 esz-
tendeig nem volt s nem lészen az én munkám haszontalan,
ki egyebet semmit az Jézus Krisztusnak, apostoloknak, pró-
fétáknak és evangélistáknak igaz, egyenes értelmű tudomá-
nyánál nem tanítottam; melyhez képest úgy is alkalmaztat-
tam mind magamviselését s mind tanításomat, hogy az kik
keménybeknek s vadabbaknak láttattanak volna is lenni az
hallgatóim közül, mind másutt s mind itt az én Uramnak
megnyerjem. Noha az emberek közijl ki így, ki amúgy értett
felölem. és ki emennek, ki amannak nevezett; holott én
senkitől való féltemben meg nem tagadtam ezt. hogy én az
egész púra puta Augustana Confessiót, az melyet typis kézröl-
kézre is attunk, melyet Carolo V. Imperátori Agustae Vin-
delicorum. és azután első Ferdinándus királynak exhibeáltak.
tueáltam, vallottam és tanítottam. Annak okáért az Jézus
Krisztusnak érdeméért bíró uramat, és az nemes tanácsot s
az egész nemes kösséget kérem s intem, vigyázzanak az
istenitiszteletnek igazán való kiszolgáltatására és akárkire
lelkeket ne bizzák : mert ha az istenitisztelet megmarad, az
Istennek is áldása rajtok lészen. Mégis kénszerítem az lelkek
üdvességére, hogy vigyázzanak és vegyék elöl az szép egyes-
séget és távoztassák el az sok simultást, hogy ez élet után
az én Uram előtt, ezen kis sereggel, óh árvaságra és csak-
nem éh- farkasokra elhagyandó juhocskákkal, dicsekedhessem
és mutathassalak be mindnyájatokat: íme Uram ! (ezt mond-
ván) ezeket a te tiszta szent igédnek csorgó patakjával legel -
^ A testamentomballgatók által 1634. november 25. napján
(Alvinczi halála után három nappal) kiállított s pecsétjükkel és alá-
írásukkal ellátott végrendelet Kassa város titkos levéltárában. Egész
terjedelemben közlöm a Melléklet I. száma alatt. Egyúttal köszönetet
mondok nagyságos Münster Tivadar kir. tanácsos polgármester úrnak^
ki a legnagyobb készséggel és gyorsasággal intézkedett, hogy e becses
emléket a titkos levéltárból lemásolás végett megkaphassam.
26 r6vi\sz káimán
teltoin és paraiKíSolaloíl szííi'ÍhI tanítói tam : add nwijr immár
az örökkévaló orszáf^ol. niolyet minden heimed hizóknak ííkí^-
igértél s minekünk is.»
Majd Iliiéről tesz megragadó vallomást a kíWetkezö
ihletett szavakban :
«Noha az én Uramnak meglátogatásál)ól igen-igen meg-
fáradt beteges ember vagyok, de elmémben s lelkem ismere-
tében minden bontakozás nélkiil érzem magamat, annak
okáért elsőben is. az mely liatalmas Urnák zászlója alá adtam
s köteleztem volt magamat, mint az jó vitéz, az ki az ö
pályáját megtiltotta, hitét s hűségét Urához megtartotta és
vénsége miá erőtlenedvén. nyugodalomra kívánkozik. így én
is. az én sok fáradtságim s ez világon való vitézkedésem
miá. mely szent vitézkedés volt (noha szintén ily hirtelen
nem remélem vala). készen az én szegény lelkemet ajánlom
szentséges és hatalmas kezeiben az én Idvezítőmnek. az Ür
Jézus Krisztusnak, ily reménységgel, teljes bizodalommal el-
hivén, hogy ha száz ilyen világ volt volna is. egy csepp
vérecskéje is elégedendő volt volna váltságára : ^ melyhez
képest minden bűneimnek megbocsátását az önnönmaga
saját érdeméért hiszem. Testemet penig ajánlom az földnek,
a honnan eredetet vött volt, hogy az én Uram engedelméböl
nyugodjék az utolsó napig, az melyen az én szegény lelkem
az én testemmel egyesülvén, az örök életnek végnélkül való
örömét vehesse el. Amen.»
Földi dolgait is gondosan elrendelvén, 1634. nov. 22.
visszaadta lelkét e valódi nagy ember az ő teremtő Istenének.
^ Bocskay István fejedelem Kassán, 1606. deczember 17-én
Alvinczi Péter pap, Örvendi Pál tanácsos és kincstartó és Péchi Simon
secretárius előtt tett végrendeletének ezen pontja « .... ha mind a
széles világnak bűneit .... egyedül cselekedtem volna is és terhe
rajtam volna is. az én Idvezítő Krisztusomnak .... a keresztfán ki-
ontatott csak egy csepp vére is ... . azt én rólam elmossa* eló'ltem
nagyon valószínűvé teszi azt a feltevést, hogy Bocskay végrendeletét
Alvinczi Péter fogalmazta. (Bocskay végrendelete közölve van Vic-
torinus de Chorebo-Sinai Miklós «Sy]loge» czímű. Pest. 1790. meg-
jelent müve 61 — 80. lapjain.)
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI RKF, KGYIlÁZ INIRGALAKÜLÁSÁÉIIT. 27
Másnap a biró a kővetkező szavakkal Jelentette a
tanácsházon a nagy veszteséget: « Isten ő szent felsége az
ő véghetetlen decretuma szerint az mi lelki tanítónkat Al-
vinczi Péter Uramat tegnapi napon ez árnyék világbul ki-
szólította.* A tanács és választott község mély meghatottság
közepette intézkedett nagy papjának méltó eltakarításáról ;
tudósította a közeli tekintélyesebb városokat és papokat,
liogy «az mi nemes böcsületes lelki tanítónk, az néhai Tisz-
teletes Alvinczi Péter Urunk, szerelmes házastársának, fiai-
nak s neveletlen unokájának nagy keserűségekre s minékünk
el felejthetetlen sóhajtásunkra die 22. mensis Novembris ezen
ö változás alá vettetett életét az örökkévaló és állandó élet-
tel elcserélte. Elvétetett megcsökkenésével ez mi ecclesiánk-
nak fő vezére és istenünk nyájának hűséges pásztora, váro-
sunknak érdemes tanácsosa, az isteni tiszteletnek serény
gyakorlója, az ki mind életére, magaviselésére, authoritására.
az régi dolgokból vett megérett értelemre nézve nemcsak itt
ez mi helyünkben, hanem még idegen helyekben is dicsé-
retes hirrel s névvel tündöklött : bizony elhagya az mi vá-
rosunknak ékessége, ecclesiánknak bástyája, megért tanácsos-
ságának mivolta. >^
A temetés « illendő tisztességgel ». a közelből- távolból
egybesereglett gyászoló közönség részvételével november 26-án
délelőtt történt meg. Eltemették pedig Alvinczit «(tz öreg
templomba, a vörös kő ald».
Ki tudja, ott nyugosznak-é most is csontjai, vagy ki-
szórattak a későbbi változások viharai közben?
Emlékét, a vörös követ ma már hiába keressük. De
az Űr mindenütt ismeri az övéit !
* Kassa város tanácsának levele Eperjes város tanácsához. Tör-
ténelmi Tár. 1880. 604-605. 1.
ni.
Az unió vége, a kálvinislák határozott fellépése. A két vezér: Kótai
Jakab és Tályai János. A tiszáninneni református papság és Abauj vár-
megye sikertelen beavatkozása. A tízéves elnyomatás. Váradi Pál pöre.
(16B5-16M.)
A «szakadozás», a mitől Alvinczi az ö kedves egy-
házát féltette, csakugyan bekövetkezett. Míg élt, nagy tekin-
télye és közkedveltsége hatalmával meg tudta gátolni a nyil-
vános szakadást : a lutheránusokat visszatartotta, a kálvinis-
tákat mérsékelte: halála után elhangzottak jó tanácsai; a
viszály és szakadás többé kikerülhető nem volt.^
Alvinczi halálakor, mint említettük, Tályai János és
Báthori Gergely voltak a magyar káplánok, jobban mondva :
másodlelkészek ; mindkettő erős kálvinista. Tályai kassai fiú,
külföldön járt. képzett, de heves és ambicziózus ember, kedvelt
szónok. Méltán várhatta, hogy Alvinczi helyére, a főpredi-
kátorságra őt fogja előléptetni a tanács, annyival is inkább,
mert még 1621-ben oly értelmű határozatot hozott a válasz-
tott község, hogy a legközelebbi alkalommal három magyar
pap helyett csak kettőt tartanak. « mivel súlyosan esik a sok
^ Adataimat, e szakasztól kezdve, a legnagyobb részben Kassa
város levéltára, illetőleg jegyzőkönyvei szolgáltatják. Elégnek tartom ezt, a
folyton ismétlődő, egyhangú és felesleges utalások helyett egyszer s
mindenkorra itt megjegyezni.
SZÁZIÍVES KÜZDKLEM A KASSAI RKF. EGVHÁZ MKGALAKULÁSÁÍ.HT. 29
fizetés a városnak*. Míg Alvinczi élt. megtartották mellette
a két papot: halála után eljött az idö. hogy az 1621. évi
határozatot végrehajtsák.
A tanács és választott község azonban máskép gon-
dolkozott, .lói ismerték Tályait s tudták, hogy ha ö lesz a
főpredikátor, a magyar egyházat teljesen kálvinistává teszi.
Erről pedig hallani sem akartak. Egyszerűen elbocsátani
megint nem merték, mert felzúdult volna az egész magyar-
ság. Azt gondolták tehát ki, hogy a két magyar papot
mellőzvén, máshonnan hoznak egy főpredikátort. «ki igaz
augustana confessión volna ». Ez által nemcsak azt akarták
elérni, hogy a magyar egyház ismét teljesen lutheránussá
legyen, hanem azt is, hogy Tályai, ki e czél elérését meg-
nehezíthetné, a mellőzés miatt megsértődve, maga adjon
alkalmat eltávolítására.
Ily tervezgetések közben már 1634. deczember 7-én
megbízza a tanács a soproni országgyűlésen levő városi
követeket, hogy « tudakoznának valamely jó bölcs tanító
felöl ». A választott község pedig a következő (1635) évi
legelső határozatában felhívja a tanácsot, hogy « minden
késedelem nélkül egy tudós főpredikátor felöl gondolkozzon,
ki igaz augustana confessión volna*. — egyúttal azonban
vádat is emel a mostani két pap ellen, felhiván Biró Uramat.
« hagyja meg nekik, hogy mostan interim tisztekben járja-
nak el, mert most is sok panasz vagyon, főképen Gergely
pap Uramra, hogy gyakorta a hetedszaki predikácziókat el-
mulasztják, de még az könyörgésre sem mennek igen be».
Hogy pedig a helyzet iránt semmi kétség ne lehessen, ugyan-
csak a választott község 4. számú határozata ekképen fe-
nyegeti meg az engedetleneket: « Mivel az nyilván vagyon,
hogy sokan vannak köztünk, kik noha megesküsznek, mikor
az concivisséget felveszik, hogy az mi czeremoniánkkal él-
nek, mindazáltal hiteket meg nem gondolván, falura mennek
és ottan communicálnak: kívánja azért az Nemes Kösség,
hogy a Nemes Tanács menjen végére, és ha olyanok ta-
láltatnak, kemény büntetéssel büntetődjenek.>
:M) rívíísz kái.má.n.
A liivciliilus tííkiiitély és han<,'ulMt tehát ef^yenesen a
kcilviiiistak ellen lordul t,. Túlyai es Hathori ine<íért ették, ho^y
;i városi hatóságtól jot neni varhatnak, l^j^yelöre azonban
várakozó állásba helyezketllek s niéltatlankodva bár, de
megszakítás nélkiil végezték lelkészi teendőiket.
Kassa város követei (csakhamar kinézték a nekik való
embert, Kótai .Jakab balogi lelkész és esperes, elébb murány-
vári udvari pap személyében, ki, mint a követi jelentés
mondja «nagytudományú férfiú és hozzá testtel -lélekkel erős
l ntherdnifs, mindhalálig » .
A kassai tanácsnak epén ilyen ember kellett. Három
követség is járt Balogon és Murányban, míg Kótai elhatá-
rozta magát az eljövetelre s özvegy Széchy Oyörgyné, Drugeth
Mária is belenyugodott kedves papjának elvesztésébe.
A követek útján Kótai kellőleg megismerkedett a hely-
zettel tudta, hogy Kassán küzdelem vár reá. s előre bizto-
sítani akarta magát a városi hatóság támogatásáról és vé-
delméről. Ezért csak bizonyos, írásba is foglalt feltételek
helybenhagyása esetén ígérte meg a kassai föpredikátorság
elfogadását. A tanács a feltételeket eltbgadta s így mi sem
állotta többé útját, hogy Kótai Kassán személyesen vegye
at a meghívást.
Megérkezvén Kassára, 1635. márczius 12-én tartotta
próba-szónoklatát a nagy templomban. Másnap megjelent a
tanácsházon, hova Tályai és Báthori is felhivattak, az utóbbi
azonban, betegségével mentvén magát, otthon maradt.
Ekkor folyt le a hosszantartó küzdelem legelső je-
lenete.
A tanács legelőször is Kótai írásba foglalt feltételeit
mutatta meg Tályainak, ki azok ellen semmi kifogást nem
tett. Kótainak azonban ez nem volt elég, rögtön előhoza-
kodott a két legégetőbb kérdéssel; kívánta nevezetesen, hogy
az úrvacsora kiszolgáltatása egyforma szertartással, lutheránus
agenda szerint történjék és hogy a két pap ne járjon többé
a kálvinisták zsinatába, hanem az ötvárosi lutheránus es-
peres, illetve superintendens hatósága alá tartozzék.
SZÁZÉVKS KlizUKl.K.M A KASSAI IIKK. HGYIIÁZ .MKGALAKi:LÁSÁlh;T. 8L
Tályai, bár védte a szabad agenda t és az Alvinczi
állal követett szertartást, az első kivánalomnak hajlandó volt
engedni, a másodiknak azonban határozottan ellentnaondott.
« Mivel én — úgymond — az itt való superintendenshez
(azaz az abauji református espereshez) esküdtem, arra t. i.
hogy mindenkor engedelmes leszek neki, nem tudom, hogy
szeghessem meg hűtőmet; jóllehet én az vallásra és hütre
nem esküdtem, hanem csak az engedelemre. iMás az, hogy
szegény Alvinczi uram is oda járt. En elmehetek az augus-
tana synodusba is. de hogy a kinek én egyszer megesküd-
tem, onnan elszakasszam magamat, nem tudom, mint lehes-
sen.» Kótai és a tanács azonban erősen sürgették kiván-
ságuk teljesítését, végre is mindkét fél engedett valamit.
Tályai a tanácsra bizta, hogy oldoztassa fel öt a kálvinis-
táknak tett esküje alól: viszont Kótai megígérte, hogy maga
is elmegy, ha érkezése lesz, a kálvinista zsinatba, «tamquam
visitationis fraternae gratia», azt azonban határozottan ki-
jelentette, hogy a kálvinista esperességet sem ö, sem pap-
társai hatóságuknak el nem ismerik.
Ezek után a tanács a már írásban kiadott meghívást
előszóval is ismételte és megerősítette, mit Kótai kézfogás
és köszönő szavak kíséretében el is fogadott.
Tályai azonban nem tudott megnyugodni a történtek-
ben. Míg Kótai ügyei elintézése végett Balogon járt, ö meg
Szerencsre ment, a kálvinista zsinatra, tanácsot és pártfogást
kérni. Mit végzett a zsinat, teljes hitelességgel nem tudhat-
juk, mert Tályai és az esperes előadásai egymástól eltérnek.
Annyi tény, hogy Tályai azzal az elhatározással jött haza.
hogy semmit sem enged álláspontjából s mint párszor vigyá-
zatlanul kiszalasztotta száján: <^tőt papot nem iirah. Csa-
lódva jogos várakozásában s mélyen sértődve a miatt, hogy
szülővárosa egy idegent tett elébe, tagadhatatlan, hogy ha-
tározott idegenkedéssel sőt lenézéssel fogadta Kótait s így a
viszály mind nagyobb mérveket öltött.
Megjött a nagy hét s annak elején megérkezett az üj
főpap is, hogy az ünnepeken át már szolgáljon. A másik
82 ui«:vi!:sz kálmán.
két pap teljesen ijínorálta iöiiökíH. «sem hozzá nem mennek,
sem semmi, esak liall<:íatnak,* mint a biró panaszolja, 'lalyai
e melleit a na^'yliét luHíqjén (ápril 2) azon kivánsá(<át
tejezte ki a biró előtt, hogy a legelső alkalommal (nagy-
pénteken) Kótai a tót pappal együtt oszsza az úrvacsora ját,
mivel «ök még nem tudják az 0 kegyelme ritusát s örömest
látnák ». Nagycsütört()k reggelén azonban mégis meglátogattji
Tályai Kótait s abban • állapodtak meg, hogy másnap —
nagypénteken — az új pap prédikál, a másik kettő pedig
ürvacsorát oszt. Az ugyané napon tartott tanácsülésen (mely-
ben Kótai és Tályai is részt vettek) szintén ily értelemben
történt a megállapodás, azon hozzáadással, hogy húsvét első
napján is Kótai prédikáljon, másodnapján pedig ugyanő
oszsza az úrvacsorát az egyik pappal, a másik pedig pré-
dikáljon.
Nagypénteken a megállapodás szerint csakugyan Kótai
prédikált, a másik két pap úrvacsorát osztott. Húsvét első
napján (ápril 8) szintén Kótai prédikált: úrvacsora-osziás e
napon a németek részére volt. Első ünnep estéjén azonban
nagy baj történt: János és Gergely pap a nagycsütörtöki
megállapodás ellenére azt izenék a bírónak, hogy « mivel ők
már administrálták nagypénteken az communiót és Kótai
uram azt kívánsága szerint meghallgatta és megnézte,
holnap Ö kegyelme admínistrálván, ők is megakarnák hall-
gatni és nézni: de a mint Ö kegyelme akarja, hogy közülök
valamelyik segítse az pohár porrectióját, ők ahhoz nem
accedálhatnak s elő nem állanak ; lássa Bíró uram, ki segít
neki, legyen gondja reá».
A biró rögtön íelgyűjteti a tanácsot és községet s elő-
hivatván a két renitens papot, keményen feddi őket el-
járásukért.
Tályai ekkép védekezik: « Eszünkbe vévén, hogy Kótai
uram sok innovatiót akar introducalni, akarjuk látni mi is,
mint s hogy adminístrálja Ö kegyelme, a minthogy Ö
kegyelme is minket meghallgatott; mert mi nem tudjuk,
kicsoda 0 kegyelme, soha sem ismertük ; nem tudjuk,
SZÁZÉVES KÜZDKLKM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 3H
micsoda hiten vagyon, mert az emberek közt Flacciá-
uíisok is vágynak. Azt kívánnánk mi. hogy a mint réglöl
fogva s Alvinczi uram idejében volt, úgy lenne ezután is s
Ö kegyelme is úgy szolgáljon ennek az eklézsiának, Alvinczi
uram catechismusa szerint tanítván^ kiben semmi meg-
vető nincsen^ ha vagyon: mutassa meg 0 kegyelme. Az
communió kiszolgáltatásában pedig segíthet Ö kegyelmének
holnap az tót avagy német pap. avagy falusi, a mint ezelőtt
is volt néha».
Erre a kemény beszédre ugyancsak felzúdult a nemes
tanács és község s a biró erősen kifakadt:
«Soha Kassán ez nem volt, hogy egy vagy két ember
orron hordozták volna az tanácsot és kösséget, amint Ke-
gyelmetek akarja; azt cselekedvén, a mit ex rancore vagy
honnan végez két ember maga között, nem azt, a mire
fogadást tészen előttünk. Ha másokkal akarunk eklézsiánk-
ban szolgáltatni, a mint Kegyelmetek minékünk disponálván,
tót, német, falusi papra mér mutogatni, mire való Kegyel-
metek s mire tartjuk Kegyelmeteket? Azért derekasan és
simpliciter resolválja Kegyelmetek magát, miért cselekedte
Kegyelmetek ezt? Ha Kegyelmetek nem lutheránus^ miért
szimulálj mást szivében hívén s mást tanítván?!^
A felháborodást Gergely pap próbálta lecsendesíteni,
azzal mentvén magokat, hogy Kótai megveti őket. nem
beszélget derekasan velők, tanításukat és vallásukat nem
javallja és arra akarja őket erővel kényszeríteni, a mihez
ők nem szoktak.
Tályai azonban megint elrontotta a dolgot, mert gú-
nyosan bírálat alá vette Kótai mai predikáczióját is: « Kótai
uram nekem megbocsásson, de nem tudom, attól van-é, hogy
nem magyar 0 kegyelme, vagy tnitől, a miket prediká-
tióiban mond, arra én nem mehetek s nem vallom, a mint
ma is monda: Nincsen itt a Ghristus mint holt, de itt
vagyon, mint élő*.
A végeredmény az lett, hogy a két pap, esperese meg-
iiagyására hivatkozva, nem engedett. A biró annyira kijött
Révész : Százéves küzdelem. 3
34 r.KVKS/ KÁI..MÁJVI.
sodrából, hoiív (íkkép íiMiyegette és szidalmazta ükei : " niiúrf
(I (itatok az ördöipiek lelketeket, beslye k . . . a> fiai, soka
többé a> kassai kfdhedrálnil nem prédikáltok!* Mé^ ez
sem használt semmit. Utoljára is úgy intézkedett a tanáes,
hogy a nyakasabb 'ialyait minden szolgála tt(31 eltiltotta, a
f)redikálással Bálorit bizta meg : az úrvacsora-osztáshoz pedig
Kótai segít.ségére a német másodpapot, Scheibenbodent kérte
ki a plébánostól.
Így ment végbe ünnep másodnapján az isteni tisztelet,
melynek végeztével ismét egybegyűltek a város atyái, maguk
elibe híván mind a három papot. Először is Tályait és
Hátorit szólították fel, mondják el megjegyzésüket a Kótai
által végzett mai úrvacsora-osztásra. A két pap nem kifogá-
solta ugyan egyenesen Kvótái eljárását, de a hármójok között
ez alkalommal történt szóváltás nyilvánvalóvá tette, hogy
nincsenek s nem is lesznek soha egy véleményen. János pap
közben azt az indítványt vetette fel, hogy váltogatva oszszák
az úrvacsoráját. egyszer Kótai valaki mással, másszor ö
(iergely pappal: a tanács azonban rögtön ellene mondott,
«mert épen ez által jőne be és következnék, a mit el aka-
runk kerülni ». Végre is eredmény nélkül oszlott el a
gyülekezet, melyben a vicegenerális. Bornemisza János is
jelen volt.
Kótai két nap múlva ismét visszament Balogra, és
pedig azzal a határozott kijelentéssel, hogy ö a másik két
pappal együtt való szolgálattól semmi jót nem remél. < inkább
'mindennek békét hdgy, el sem /o, hogysem ővelek s ki-
váltképen János urainknál szolgáljon ».
A dolog új fordulatot vett, midőn ugyancsak áprü 11-én.
valószínűleg a vicegenerális meghívására Kovásznál Imre
szepsi-i pap és esperes. Nagy Pál nagyidai — azelőtt kassai
— pap és még egy másik lelkész társaságában Kassára jött
s itt ügy a vicegenerálist, mint a birót felkeresvén, nyilat-
kozatával Tályait meglehetősen cserben hagyta.
Az esperes ugyanis a bíró előtt így nyilatkozott: «Sze-
rencsen gyűlésünk lévén, oda jőve János uram, senki nem
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI HEF. KGYIlÁZ MEOAI-AKULÁSÁRIiT. 35
is hívatta s utoljára elöállva, panaszolkodni kezde. hogy
Kegyelmetek valami tót papot akar hozni, ő nem tudja
kicsoda s micsoda vallású; mint s hogy lészen ö s mit cse-
lekedjék? Mi a dologról discurálván, más inslructióval nem
bocsátók, hanem ezt mondottuk neki, hogy lássa elsőben
mint s hogy lészen az állapot, vigyázzon és a mire mehet,
tisztében hátra ne álljon, hanem szolgáljon inkább. De hogy
mi azt hagytuk volna neki, a mit cselekedett, nem mi in-
structiónk s nem jól cselekedte. És noha eléggé bánkódunk
miatta, de kérjük Kegyelmeteket propter evitandum aliquod
május periculum, főképen az ellenkezők hogy ne kacsag-
h ássanak, ha lehet, a dolog amice complanáltassék».
Ezután a nyilatkozat után vesztett pöre lett Tályainak.
A másnap (ápril 12) tartott városi gyűlés a papságtól «el-
búcsúztatá*. A küldöttségnek, mely e határozatot tudtára
adta, ekképen felelt: «Én engedelmes vagyok az Ö kegyel-
mek akaratának s nem is neheztelem ebbeli izenetét Ö ke-
gyelmeknek; de ha rostára vetném, jöne ki valami belőle:
és ha tudtam volna, hogy így járok az esperest és Pál pap
miá. in scriptis hoztam volna az instructiót : de ha így lőtt.
nincs mit tennem. Pátrónusimnak ismerem én mindazon-
által Ö kegyelmeket, melyre igen kérem is Kegyelmeteket,
mind fejenként ».
A kálvinista polgárság felháborodott kedves papjának
elbocsátása miatt. « Némely uraim között — mondja a biró
négy nap múlva — zöngedeznek csoda értelmek és sok,
János és (lergely papot biztatván, elszakadásra indítván s
imitt-amott sügván-búgván velők, Kótai uramat pedig egy
vagy két ember papjának mondván s így gyalázván titkon
való gyülésökben némelyikünket esküvések s hitek ellen:
holott senki hire nélkül és concensusa nélkül vocatiót nem
adtunk Kótai uramnak, de valamit cselekedtünk, communibus
votis itt végeztük .... Ha azért eféle csoda-, ellenkező, hamis
és gyalázatos értelmeket s híreket hintő (íomperiáltatik, lássa
Kegyelmetek, ha nem méltó-é. hogy mint a közönséges
békességnek, (^sendességnek s egyességnek bontója, illendő
36 HéVÉSZ KÁI-MÁN.
aiiimadversiól incturráljon és megbiinUíth'ssék. Mi Vas Mihály
uramnial protestálunk, hogy ha kijön, kicsoda ezeknek a
híreknek hintegetöje, megemlékezzék Kegyelmetek r6la, gon-
dunk leszen reá. mert höcsületünkhen jár. ^
forrongott tehát a város s (lergely [)ap, ki ez időben
egymaga szolgált a magyar egyházban, heves predikáczióival
csak olajat öntött a tűzre. A tanács nehezen ugyan, de tűrte,
mert pap nélkül nem lehetett az egyház: azt azonban jól
tudták, hogy Gergely papot sem tarthatják már soká. Keres-
tek is Eperjesen egy magyar káplánt, de sikertelenül.
Május 6-án végleg beköltözött Kótai Kassára s három
nap múlva nagy ünnepélyességgel be is iktatták a föpredi-
kátorságba. (lergely pap azonban nem sokat adott új főnö-
kére. «Még csak annyi becsülete sem volt előtte, hogy vagy
egyszer kikísérné avagy csak a templom ajtaján : az itt való
szokásokról sem informálja Ö kegyelmét, sőt majd minden
predikátiójában scrupulust vét szemünkben » — méltatlankodik
a biró a május 18-iki városi gyűlésen, mely maga elébe
hívatván Gergely papot, hosszasan igyekezett őt engedelmes-
ségre birni, de hiába. (Gergely pap nem engedett «Gsak egy
czérnaszálra sem akarok eddig való vallásomtól s tanítá-
somtól elmenni s eltávozni, hanem ezután is azt hiszem s
azt vallom, a mit eddig, és a mire esküdtem, annak eleget
teszek. »
E határozott nyilatkozatra az lett a felelet, hogy Bá-
thorit is azonnal elbocsátotta a város, sőt még búcsúzó
predikácziót sem engedett neki, attól félvén, hogy még jobban
feltüzeli a különben is izgatott kedélyeket.
A városi hatóság erőszakos eljárása valóban nagy
izgatottságot keltett úgy a közvetlenül érdekelt kálvinista
polgárság, mint a környékbeli református papság és nemes-
ség körében is. A két elbocsátott pap Kassán maradt, a mi
természetesen csak növelte az elégedetlenséget. A városi
főemberek belátták, hogy erőszakos eljárásukkal túl lőttek a
czélon s nem lesz jó a dologból, ha nem engednek valamit
eddigi merevségükből. Ehhez járult, hogy a magára maradt
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI KEK. EGYHÁZ MKGALAKULÁSÁÉKT. H7
Kótai nem győzte a dolgot, káplánt meg nem tudtak hirtelen
kapni, bár közelben-távolban, még Dunántúl is egyaránt
keresték. Szóval a tanács igen kényes helyzetbe jutott, miből
úgy próbált kiszabadulni, hogy legalább Tályait visszaveszi
hivatalába, ha ez valahogy Kótaival meg tudna egyezni.
A református egyházhatóság is beleavatkozott a do-
logba. A « Zemplén-. Torna-, Borsod- és Abaujmegyében levő
papok gyülekezetinek nevében* június 20-án két esperes és
négy pap jelent meg a bírónál, kérvén öt, hogy másnapra
gyűjtse fel a községet, hogy az előtt adhassák elő követ-
ségüket. A biró házánál erős vita fejlett ki a tanács tagjai
és a papok között, melynek folyamán az utóbbiak nyiltan
kimondták, hogy mivel a kassai lakosság egy része kálvi-
nista, a dolgot másképen elintézni nem lehet, mint hogy ezek
részére is tartson a város kálvinista papokat. A tanács
azonban határozottan visszautasította e kérelmet, « Privilé-
giumunk szerint olyan papot tartunk, aminemüt akarunk,
abbúl senkitűi semmit nem várunk, és az augustana con-
fessiónál külömb vallásokat introducálni nem akarunk: ha
penig valaki eddig az helvetica confessiót tanította alattom-
ban, sub specie augustanismi, nem jól cselekedte ; legyen az
ö lelke rajta, mi nem tudjuk. » A község felgyujtésére nézve
pedig időhöz nem kötött Ígéretet nyert a követség a ta-
nácstól.
A július 9-én tartott városi közgyűlésben ismét meg-
kísértették a Tályai Jánossal való megegyezést, ő azonban
református egyházi felsősége beleegyezésétől tette függővé
végleges elhatározását. így megint be kellett hívni a refor-
mátus papokat, kiknek tekintélyes küldöttsége, négy esperes
es négy más pap július 12-én meg is jelent Kassán s a
következő napon ismét a tanácscsal együtt tárgyalt, mivel
azon kívánságukat, hogy a községet is felgyüjtsék, ismét nem
teljesítette a tanács, mert attól félt, hogy a község kálvinista-
érzelmű tagjai könnyen megzavarhatnák terveit.
A papokat a bíró ezen különös kérdéssel fogadta:
«azt kívánjuk elsőben is tudni. Kegyelmetek mindnyájan
88 ltí:VKS/ KÁLMÁN.
követek-é. k()vetségl)en-é, avagy vizitálni, avagy rnironnán s
kitül jöttek kogyeltnoítek és mi mellett ?»
Kovásziiai. az ahauji esperes így felelt: ^MiiKlriyájan
egy dolo<íbaii jöttünk, és mi négyen az eklézsiáknak széniori
lévén, gondot akarván viselni tisztünk szerint az eklézsiákra:
nem mástul, hanem magunk dolgában jíUtünk könyörögni
Kegyelmetekhez, nem kívántatván levél sem, mivel az eklé-
zsiáknak inspectori itt vagyunk, és levelet kitol kellett volna
hoznunk, nem tudjuk, nem j()vén mástul követségben : hanem
mint atyák a fiakhoz magunk dolgát s nyavalyáját csendes
szívvel exponálni Kegyelmeteknek; mely dolgot és kívánsá-
gunkat ím in scriptis adjuk be Kegyelmeteknek. »
Átnyújtották tehát a tanácsnak a vitás ügyet teljesen
megvilágító s álláspontjukat igazoló alapos emlékiratukat/
melynek végén ismét csak ez a kívánalom állott: «Az reli-
giónak szabados exercitiumját kívánjuk Kegyelmetektől,
ahhoz illendő és szükséges szállástartó helylyel, templom-
mal és vallásunkon levő tanítónak Kassán való megmara-
dásával.»
Az emlékirat oly nagy hatással volt a tanács tagjaira,
hogy bár azelőtt mindig ezt hangoztatták: « nekünk még a
király sem adhat akaratunk ellenére papot ». most annyira
megijedtek a nyolcz kálvinista paptól, illetőleg ezek méltó-
ságos hangú, alapos emlékiratától, hogy ellenük a vicegene-
rális, Bornemisza János tekintélyét hívták segítségül. Átküld-
ték hozzá a papok emlékiratát, melynek egy pontja «az
aranynál drágább békeséget* ajánlja és magasztalja. Ez ár-
tatlan pontot Bornemisza igen ügyesen ellenük fordította, azt
fogván a szegény papokra, hogy «rebelliót fundálnak, ami
kiváltképen innen tetszik ki, hogy aranynál drágább béke-
séget emlegetnek, ha tudniillik cedálunk kívánságuknak, de
ha nem. hát per consequens nem marad meg a békeség. »
Azonnal ment tehát a vicegenerális a biró házához s
ott a papok és a tanács előtt így nyilatkozott : « Nagy szivem
^ Egész terjedelemben közlöm a Melléklet II. sz. a.
SZAZF.VKS KÜZDELEM A KASSAI KEF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁFÍHI . 3íí
fájdalmával láttam s olvastam ezt az írást ; ha 0 kegyelmek
könyörgeni akarnak, nem így és nem most, hanem akkoi-
kellett volna, míg az controversiába még be nem bocsát-
koztanak : de itt nem könyörgenek, hanem valamit s nagyot
inoveálni akarnak, kire énnekem gondomnak kell lenni, mely
dolog nem Kegyelmeteket (a tanácsot), hanem az én Kegyel-
mes uramat (a királyt) illeti. »
A papok belátták, hogy a kassaiaknál nincs meg a
.szándék a dolog méltányos elintézésére, sőt legjobb szán-
dékú fellépésüket rosszhiszemtíleg félremagyarázzák. Komoly
hangon protestáltak tehát ez eljárás ellen, kijelentvén, hogy
ők megtették kötelességüket s így a felelősséget a következ-
ményekért teljesen a kassaiakra hárítják. A következő nap
azonban még Kassán maradtak, hogy Tályai ügyének vég-
leges eldőlését bevárják.
Tályait ugyanis, mint fentebb említettük, még mindig
szerette volna visszanyerni a tanács. Ö a dolgot esperese s
paptársai beleegyezésétől tette függővé. Ezek azonban, meg-
bosszankodván a kassaiak eljárásán, szintén sarkukra állottak
s valamint azok a vicegenerálisra és a királyra hivatkoztak
oly dologban, a mit magok is elintézhettek volna : az esperes
is azt monda, hogy nem neki esküd()tt meg Tályai János,
hanem «az egész generális gyülekezetnek » vagyis az egész
papi testületnek s így ő maga nem mentheti fel esküje alól.
Ekképen csakugyan az lett az eredmény, a mivel a városi
jegyző a július 14-ikl gyűlés történetét bezárta: «et sic ex
nihilo nihil ».
A városi hatóság nem elégedett meg a református
papok rideg elutasításával s Tályai végleges elejtésével,
lianem még ugyanezen ülésében, a városi jegyző előadása
szerint egy szívvel-lélekkel az ágostai hitvallás és a külső
egyházi egység fentartása mellett nyilatkozott. «Az minthogy
■ekkédig az igaz augustana confessió vigeált itt, azután is
azt valljuk, oltalmazzuk egy szívvel-lélekkel ; a mellett, ha
kívántatik, meg is halunk. Azért senki itt minekünk ne
praescribáljon s ne igazgasson más religió bebocsátásának
40 IU<,Vl';s/ KÁLMÁN.
kivánsúgávíil. A j6 papok maradjamik maisoknak, nieit mi
semmire nem ac-conlálunk.*
K határozattal a békés kiegyenlítés íjtja végképen be
lett vágva : újra megkezdődött az a sajnos belviszály, mely
ismét évek hosszú során át dúlt Kassa város lutheránus
liatósága és a kálvinista polgárság között, végtelen hátrányára
a protestantizmus ügyének s nagy előnyére a r. katholikus
egyháznak, melynek vezéríeríiai örömmel látták mindinkább
közeledni az időt. midőn a két viszálykodó testvér egyenes
felhasználásával visszanyerhetik a városban uralmukat.
Az 1635. év második felében megint sikertelenül ke-
resett a tanács Kótai mellé magyar papot. A szepes- szent-
györgyi nem vált be: (iönczi Mihály aranyos-megyesi papot,,
ki földesurának haragja elől futott, elfogadta volna a tanács,
de ennek meg az ágostai hitvallás nem tetszett s bár egy
darab ideig hitegette a tanácsot, nem jött vissza: bizonyára
másutt lelt alkalmazást. Dunántúlról szintén Ígérkezett egy.,
de ez is «megtréfállotta a tanácsot ». így Kótai tovább, mint
egy éven át maga végezte három pap dolgát, a hogy tudta ;
sokszor betegeskedett is; panasz panaszra jött ellene, hogy
«nem hallják szavát, mert erőtelen». Csakis az 1636. év
közepén kaptak mellé egy papot. Gsepregi Urgési Imrét :.
ugyanez év szeptemberében pedig «az Úr Isten mintegy
üstökön fogva hozott és mutatott még egy lelki tanítót*.
Sárosi Bálintot:^ ezek aztán hosszabb ideig szolgálták a
várost és a magyar egyházat.
A lelkitanítókban tehát nem volt már hiány, más baj
adott a nemes tanácsnak sok gondot. Nemcsak a kálvinista
polgárság zúgott és forrongott folyton az elnyomatás miatt,,
de magában a « tiszteletes tanácsban* is felütötte fejét a
pártoskodás. 1636. húsvét napján (márczius 23) ugyanis az
a hallatlan eset történt, hogy az egyik szenátor, Váradi Pál
^ Sárosi igen kedves papjok lett a kassaiaknak. 1643. májusában
«véniát kér, hogy az pöstyéni bányába (fördőbe) mehessen és úti-
költséget is. Elbocsátjuk 0 kegyelmét és útiköltségre is 25 forintot ren-
delünk és a pinczetokját is megtöltetjük jó borral».
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REP\ EGYHÁZ MKGAI-AKL)LÁ.SÁÉf:T. 41
is Hárczára ment ki ünnepelni, hogy kenyérrel részesülhessen
az úrvacsorában. A tanács egyenesen esküszegéssel és ve-
szedelmes példaadással vádolta e miatt Váradit, «ki miatt
az respublicának rettenetes kára következik >. Igen figyelemre
méltó Váradi ezen védekezése: «Tudja Kegyelmetek, hogy
az itt való emberek mojd mind alföldiek s azért mennek
ki, mert kenyérhez szoktak^ a mint én is, noha az ostyát
is nem difí'icultálom, ha olyan értelemmel adnák, mint az
kenyeret. De én csak egyet sem hívtam ; ök, ha én ki nem
mentem volna is, csak oda mentek volna: nem is tudtam,
hogy a kik kimentek volt, kimennek, » A tanács meghagyta
ugyan Váradit a szenátorságban, de szigorúan megintette,
hogy ezt többé ne cselekedje s a választott község elé
egyelőre nem bocsátotta a dolgot, mert « csoda dolog kivet-
keznék belöle». A választott község azonban ennek daczára.
az 1637. év elején a következő kemény határozatot hozta:
« Tetszett az N. Kösségnek, hogy az egyházi ceremóniákról
in Anno 1635. Art. 4. et 1636. Art. 3. megtartassanak, és
valaki az ellen cselekszik, végére menjen Biró Uram az N.
Tanácscsal. s azt comperta rei veritate, minden személy-
válogatás nélkül, tanácsbelit szintén úgy, mint kösség-
helit, illendő büntetéssel, ügy mint tisztének tőle elvételé-
vel és degradátióval megbüntesse s fel se hivattassék az
curiára. Az egész concivisséget pedig bízza az N. Kösség az
N. Tanácsnak is moderata animadversiójára.^
Azonban minden kemény határozat hiába volt: a ve-
szekedések egyre tartottak; az egész város egyebet sem
csinált, csak hitet igazított, a vallás dolgait hányta-vetette.
1637. ápril 21-én a tanács és választott község megint
kénytelen a következő határozatot hozni:
«Az disputátorokrul, kik az religió dolgát városunkban
annyira forgatják, hogy csak két vagy három ember valahol
összegyűl, varga, csizmadia és akármi emberek is, kikre
úgy, mint reánk is, az religió dolga nem bízatott, mindjárást
csak az religió dolgát forgatják, egymást káromolják annyira,
hogy nemcsak magok vesznek gyakorta össze, de városunk-
42 Ri5:vi';s/. kái.mán
nak is nem kevés káit üísziiek veUí, az kii kevés emíier lud
mofígoiidolni. Azéi'l mindcui (télimeslereket iiívasson Unó
Uram maijához, és me<:íhagyja nekik, hogy szólílsák nicj^
céhl)eli társaikat, kiki légyen el aíele botránkozásra való
dispiitatiók nélkül. Egyéb rendeket is aszerint szólítson meg
Biró Uram. kik ba nem aecomodálják magokat, és még annál
is inkább elmennek az emberek, kiből más is következbetik
csak könnyen, méltó animadversió legyen rajtok. »
Intés, fenyegetés, büntetés mind hiába volt. A vallási
viták mind nagyobb hullámokat vertek, sőt az iitraákról és
liázakból már a templomba is becsaptak.
A bauj vármegye tülnyomólag kálvinista nemessége nem
nézhette « hivalkodó szemmel > kassai hitsorsosainak elnyo-
matását. Alkalmat keresett, hogy közbevethesse magát
érdekökben. Egyéb elintézetlen ijgyei is voltak a várossal,
melylyel már évek óta különben is nem a legjobb viszony-
ban állott.
A megye legelső fellépése 1639. január 24. történt.
Szemere Pál és Vezsenyi István, mint megyei küldöttek fel-
keresték a kassai birót s így adták elő követségüket: «Sok
bizonyos és számos esztendőktül fogván igyekeztenek azon
az romano-catholicusok. hogy azok, az kik evangelicusoknak
neveztetnek, ha különben nem is, de a magok között táma-
dandó gyűlölség által egybeháborítódnának : de Istennek
kegyelmességéből még ekkédiglen derekas háborúságra való
ok az evangelicusok között, úgymint az augustana és helve-
tica confessión levők között elszenvedhetetlenképen nem
támadott. Hanem nem régiben az nemes vármegyének úgy
esett értésére, hogy az kegyelmetek prédikátori, kiváltképen
Kótai Uram, predikálásában az helvetica confessión levők-
nek, az kik itt az városban vágynak, szivök fájdalmára való
szókat szokott ejteni, melyhez képest az nemes vármegye
kéreti Kegyelmeteket, Ö kegyelme predikálásában tartson oly
módot, hogy az közönséges szeretet mind a két valláson
levők között maradjon meg és semmi háborúságra való ok
ne adattassék.»
SZÁZÉVES KliZDKLKM A KASSAI IIKF. KGYHÁZ MKGALAKULÁSÁÉRT. 43
A tanács felelete k()vetkezöleg hangzott: « Semmit még
ekkédiglen afélét noha az N. Tanács eszében nem vett, mind-
azonáltal lészen adirjonitiója, hogy az controversián kívül ne
menjenek, értelmeket módjával magyarázván. Csakhogy az
helvetica ooníessión levő tanítók is admoneáltassanak és így
mind az két részről az igaz szeretet íélbomolhalatlan lesz
közöttünk.*
Az igaz szeretet azonban csak igéret maradt, tettekben
az ellenkezője nyilvánult. A következő év (1640.) júliusában
l'olnai István, pataki református pap, ismerőseit látogatni
Kassán járt. Váradi Péter, mint régi jó ismerősét megkérte,
hogy házánál «maga és házanépe épülésére egy kis vigasz-
talást tenne az Istennek könyvéből ». Tolnai engedett a ké-
résnek s július 15. (péntek) délután Váradi házánál isteni-
tiszteletet tartott. Másnap a tanács már megidézte és szi-
gorúan megintette Váradi t a város szabadságának meg-
rontásáért !
Az ilyen erőszakos eljárás egyelőre mégis megretten-
tette a kálvinista lakosságot, úgy hogy csaknem két éven
át, zúgolódva bár, de minden ellenállás nélkül tűrte az el-
nyomatást. Az 1642. év végén azonban ismét olyan erő-
szakosságot követett el a városi hatóság, a mely nagyban
felzaklatta a kedélyeket s igen széles körben magára for-
dította a figyelmet. Váradi Pál szenátor, ugyanaz, kit hat évvel
ezelőtt a Bárczára való kimenetelért olyan keményen meg-
fenyegettek, s kinek azóta is folyvást sokat kellett elnyelnie
kálvinistaságáért, sőt bizonyára többször keményen össze-
szólalkozott e miatt társaival, 1642. november 23-án a bíró-
hoz intézett levelében a tanácsosságról és a harminczad feletti
felügyeletről lemondott. Á két nap múlva tartott városi köz-
gyűlés úgy találta, hogy «Ö kegyelme intempestive, esztendő-
nek előtte, számot tisztéről nem adván, nem az N. Kösségtől,
sem oly méltó böcsüllettel, az szokott helyen búcsúzott volna,
csak mera contumacia ductus és az N. Városnak örökké
való kisebbségére cselekedte.* Maga elébe idézte tehát a
közgyűlés Váradit s midőn ez. betegségével mentegetőzve,
44 RÍIVÍ.SZ KÁLMÁN.
négyszeri izonetre sem jött lel. erüszakkíil liozaltjAk tel a
tanácsházra. Itl aztán előadta, hogy nem daczhól vagy
makacsságból mondott le ti.sztéröl, hanem betegsége, feles
jószága s azon k()rülmény miatt, hogy ^caak maga lévén
a maija liühi a n. tanácsban^ sokszor sérelmes szívvel
értette holmi végzését a n. tanácsnak y>. Kiilönben, ha i'igy
parancsolja a nemes község, tovább is szívesen megtartja
hivatalát. A tanács és község azonban semmit sem adott a
mentegetőzésre s Váradit azonnal elzáratta. Egy egész esz-
tendeig folyt a Váradi pöre. melybe nemcsak a megye —
nemes ember lévén Váradi. — hanem a nádor, sőt maga a
király is beleszóltak s Váradi személyes ügye mellett a ne-
mesi kiváltságoknak Kassa város részéről t()rtént megsértése
s a kálvinisták elnyomatása is többször szóba került. Váradit
később kezességre — akkor óriási összeg, 12,000 forint
mellett — kibocsátották ugyan a börtönből, de proscri-
bálták, vagyis városi vagyonát lefoglalták s magát a város-
ból kitiltották. Idővel (1643. október 8.) visszavonta a
város a proscriptiót is. de oly feltétel alatt, ha Váradi kö-
telezi magát, hogy a város szabadsága s ceremóniája ellen
sem maga nem tesz, sem más által semmit nem tétet s
e mellett « emlékezetre a maga költségén építtet egy új
bástyát ».
E nevezetes pör folyamán egymást váltották fel az
izgalmas jelenetek. 1643. május 13. jókor reggel jelenti a
biró a tanácsházon, hogy az alispán, többedmagával a mai
napon a városba jő; mi czélból, biztosan nem tudni, de
valószinű, hogy vagy egy kálvinista papot akar erővel be-
helyezni s egy magánházat templommá alakítani, vagy pedig
a Váradi-pörben akarnak a város nagy gyalázatjára vizs-
gálatot tartani. E jelentésre a tanács és község határozottan
kimondta hogy « egyiket sem engedjük s ha a megyeiek
szándékuktól szép szóra el nem állanak, fegyveres kézzel is
megoltalmazzuk régi szabadságunkat és kiváltságainkat.'^'
A halálra szánt lelkesedést ezúttal vaklárma idézte elő; a
megyei küldöttség Bornemisza vicegenerálishoz jött bizonyos
SZÁZÉVES KÜZDELKM A KASSAI KKF. KÜYHÁZ MKÜALAKULÁSÁÉHT. 45
legelö-földek tárgyában értekezni. ' A kassaiak nagy izgatott-
sága azonban nyilván mutatja a helyzet feszült voltát. Két
hónap múlva (július 16) már azt jelenti a biró, hogy a var-
megye <a Váradi Pál és a religio dolgát láttatik iminár
letenni*.
De nemcsak a kálvinisták, hanem azon kevés számú
r. katholikusok is érezték a város vaskezét, kik gróf Forgács
Ádám generális környezetében és védelme alatt nagyobbára
az ő lakásán, az ú. n. királyi házban (domus regia) éltek s
ennek kápolnájában- tartották isteni tiszteleteiket.
Egyik királyi tisztviselő azon kéréssel fordult 1643.
június 8-án a tanácshoz, engedje meg a r. katholikusoknak.
hogy úrnapi processiójukkal a palotából kijöhessenek s a fö-
utczát végig járhassák. A tanács határozottan megtagadta a
kérés teljesítését, mivel «e városban semíni njitást meg
nem engedhet^ különösen míg a vallás dolga függőben
van^ mivel annak elintézése a legközelebbi országgyűlésre
halasztatott».
Ekkép tagadta meg a tanács Kassa városában a szabad
vallásgyakorlat magasztos elvét, melyért követei az 1637/8.
és 1642. évi pozsonyi országgyűléseken a protestáns ren-
^ Korponai : Abaujmegye monographiája. II. il9. 1.
^ E királyi ház (domus regia, palota, udvar) a város főutczáján
azon helyen állott, hol most a praemontreiek (eredetileg a jezsuiták)
temploma és rendháza áll. E királyi házban lakott a felsőmagyar-
országi generális, mint «a király képe» ; Bethlen és I. Rákóczy György
uralma idejében pedig magok a fejedelmek, illetőleg az ő általuk itt
hagyott helytartók vagy kapitányok. Ez épületben volt egy kápolna
(sacellum regium), mely a r, kath. generálisok idejében az ő vallásuk
szerinti isteni tisztelet czéljaira szolgált ; Bethlen idejében protestáns
kápolnává szentelte Alvinczi Péter. (Lásd : Szabó Károly : Régi m.
könyvtár. I. 547. sz.) I. Rákóczy György uralma alatt pedig (1644 — 48)
a református udvari egyház (aulica ecclesia) tartotta itt isteni tiszteleteit.
A legelső református isteni tisztelet tehát Kassán azon hely közvetlen
közelében volt, hol ma a református templom áll A királyi házat
III. Ferdinánd adta a jezsuitáknak, 1654. deczember 29-én, hogy ott
templomot, rendházat és kollégiumot emelhessenek. A templom Báthory
Zsófia költségén épült, ki itt is van eltemetve.
i() 1U';V|5:S/. KÁLMÁN.
dokkéi egyetértve oly hilkesen küzdőitek : íj^y nyomta el
Kassa városa saját kebelében a testvér protestáns leleke-
zetet. mialatt az e^^ész ország hangzott a protestánsok
üldöztetése miatti panaszoktól. Igaz, a kassai tanács is fáj-
dalommal látta az országban egymásra halmozódó alkotmány-
sértéseket és erőszakosságokat s a többi Celvidéki városokkal
együtt szintén az erdélyi fejedelemtől I. Rákóczy (iyörgytöl
várta az ország siralmas állapotának orvoslását s követeivel
és leveleivel t()bb ízben is felkereste a gyulafehérvári udvart ;
azonban midőn Rákóczy 1644. február 2-án hadserege élén
csakugyan megindult, hogy a haza és protestáns hitfelei el-
rablott szabadságát fegyverrel állítsa vissza: Kassa város
tanácsa nem fogadta öt azzal a zavartalan örömmel és fel-
tétlen bizodalommal, a mely ekkor az ország rendéinek leg-
nagyobb részét eltöltötte.
Kassa városa örömmel üdvözölte Rákóczyban a sza-
badsághöst, de félt a hitbuzgó kálvinista fejedelemtől ; a
kassai reformátusok viszont túláradó örömmel fogadták
Rákóczy fellépését, mert bizton hitték, sőt tudták, hogy a
hosszas elnyomatás után a jobb jövő felderültét jelentik a
fejedelem diadalmasan közeledő zászlói.
IV.
A város lielyzete í. Rákóczy György közeledésekor. A fejedelem, mint
Kassa ura és az itteni református egyház megalapítója. Az elsó' refor-
mátus isteni tisztelet. Az udvari egyház. Az első országos törvény a
kassai reformátusok érdekében. A város ellenállása. (1644 — 1648.)
Nehéz napok következtek Kassa város « bölcs és körül-
tekintő» tanácsára. A városban gróf Forgács Ádám generális
vezérlete alatt királyi őrség ; a fejedelem pedig napról napra
közeledik. Elől tűz, hátul víz ... .
Február 23-án már a kassaujfalusi hegyeken voltak
Hákóczy előcsapatai ; « generális uram hatszor vagy hétszer
hozzájok is lőtt a kovácsutczai bástyáról ». Másnap Rákóczy
Zsigmond, Kornis és Haller vezérlete alatt a derékhad is
megérkezett. A vezérek alkudozásra szólíták a generálist és
birót ; február 25-én ki is mentek a kassaiak a Hernád nagy
hídjának innenső végére, a fejedelem emberei pedig a túlsó
végen állottak s kívánták a város feladását. A tanács em-
berei egyelőre nem adtak határozott választ, hanem három
követséget is küldtek a fejedelemhez.^ Ez alatt egymásután
jöttek a tanácshoz a levelek. Egyfelől Rákóczy fejedelemtől,^
ki a város feladását kívánta, másfelöl gróf Forgács generá-
listól, Lippay érsektől, Esterházy nádortól és magától III. Fer-
^ Február 2(). Sárospatakra, niárczius 8. és ő. Nagyidára.
- Kalló, február 17.
48 HÉVÉS/ KÁLMÁN.
(liiiánd királytól.' kik viszont az ellonallást és a király hű-
ségében való meíímaradást sürííelték. A tanács habozik, a
lejedelem elébe nehéz feltételeket szab. a melyekből azonban
mindinkább en^^ed, a mint P»ákó(;zy keményebben íoKJa a
dolgot. Végre márezius 7-én elhatározzák a város feladását.
A generális indulatl)a jö s fenyegetőzik: « Nincs mit tenni;
adjon Isten előtt számot a ])estye lélek k .... a fia. valaki
ennek oka; de lészen még oly idő, hogy az én Kegyelmes
Uram (t. i. a király) talpra állván, amikor Kassa városának
kőfalai s lakosi minden exceptió nélkül, senkinek személyét
nem nézvén, megromlanak és semmivé tétetnek >. — de már
hiába minden ! Jön Bethlen Ferencz a fejedelem nevével,
szóval is felhíni a várost a hódolásra. A tanács lázas siet-
séggel állapítja meg a Rákóczy elébe terjesztendő feltételeket.
Kzek harmadik pontja a vallás ügyében ekképen szól:
«Hogy ezen Kassa városát minden szabadságiban, tör-
vénytételre való hatalmában, régi szép szokásiban, privilé-
giumaiban, városunkban, hostátinkban, jószáginkban és akár-
mely territóriumokban való haszonkeresésében semmi úttal
afélékben nem turbal és nem impediál. Ez aránt pedig értes-
senek az jus patronatusság, az három nátión levő egyházi
szolgáknak hivataljok, parochialis jövedelmek, templomaink-
ban való isteni szolgálatok s az invariata augustana re-
Hgiónak is, amint eddig, ügy ennek utánna is szabadosan
való publicum exercitiumja».
Rákóczy igen alaposan lehetett értesülve a kassai dol-
gokról, mert azonnal átlátott a szitán s márezius 9-én kül-
dött válaszában határozottan követelte, hogy a feltételekben
ne ^invariata^, hanem <^pnra* augustana confessio említ-
tessék. A tanács viszont nagyon jól tudta e két ártatlan szó
nagy jelentőségét, az « invariata* biztosítja a lutheránizmus
kizárólagos uralmát továbbra is, míg a «pura» tág köpenyege
alatt a kálvinizmus is helyet találhat, s bár a papság semmi-
képen nem akarta az «invariatát» engedni, a kényszerhelyzet
^ A király, nádor és érsek levelei Bécsben keltek, febr. 22 — 24.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI HEF, EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 49
miatt beleegyezett a taná(;s Hákóczy kivánatáha, azon me^-
jegyzéssel mégis, hogy a két jelzőt egyértelműnek veszi,
Rákóczy egyúttal azt is megizente a tanácsnak, hogy Kassán
a királyi házban állandó udvari papot akar tartani. A tanács
megint nagyon jól tudta, hogy a fejedelem ezen méltányos
és ártatlan kivánságának teljesítéséből csakhamar a kál-
vinista pap állandósítása s a református egyház megalapítása
nőheti ki magát, azért a következő terjedelmes feleletet adta
e kívánalomra :
«A mi a három religiónak exercitiomját illeti, közön-
ségesen az Nemes Tanács, Firmender és Öreg Uraimékkal
(a centumvirekkel) együtt ebben alkudtunk meg, hogy itt az
mostani hivatalos papokon kívül többet ne tartsanak, ezért :
1 . Mivel az jus patronatusság az régi szent királyoktul
nékünk adattatott és csak azok lehetnek az nemes város
papjai, kiket az város collectivo nomine hívott, melyről sok
szép régi privilégiumok extálnak és azoknak confirmátiójok:
melyek régi usussal is roboráltattak.
2. Ezen quaestio felöl levén vetekedések a boldog
emlékezetű I. Ferdinánd koronás király Urunk idejében, mind
ő. mind Maximilianus az öt szabad városnak egyenlőképen
tulajdon csak invariata augustana coníessiónak publica pro-
fessióját engedte meg és azzal az szabadsággal ez mai
napig is éltünk; excepto eo, amikor ö felségek idejében
magok itt lévén, az udvarban udvari predikátorj okkal is pré-
dikáltattak.
8. Lehetetlen dolog mégis továbbá, hogy mi az több
szentegyházakon kívül civilis házakból templomot csinál-
tassunk ; elég keserves az is, hogy az jó emlékezető Bethlen
(labor fejedelem egy civilis házunkat elfoglalván, az maga
akkori házához ragasztotta : accedál az is hozzá, szintén
azzal ijjeszgettenek bennünket, hogy ha mi meghajtunk, mind-
járt az religióban változás következik, és megértvén ezt az
odafel való nagy emberek is. örökké való gyalázatunkra kö-
vetkezik, melyre mi semmiképen nem mehetünk; hanem az
0 nagysága méltóságos személye szerint való praesentiájá-
Révész : Százéves küzdelem. "*
.")() RÉVKS/ KÁLMÁN.
ban, i\7. mint íiorskai cs licthleii íejedeltnok idejében volt,
Mieltóztassek azzal ine<íelége(]iii. bogy az ma<<a udvari pre-
dikatorjával az () iiagysáiía Na^ysáí^os bázánál prédikáltatni
és az kinek kedve lészen hozzá, az predikatióra reámenni ;
azonkívül peni^; békét bagyna az hiteknek vizsgálásának, az
ki nálunk sohasem volt: minden evangelic'us három nátión
levő járjon kiki ma^a predikátorja órájára és predikátiójára.
Hasonlóképen az mi az pápista rendet illeti, mi soha Ö ke-
gyelmeknek, sem másoknak, civilis házakból templomokat
nem csinálhatunk, hanem az mint az régi fejedelmek idejé-
ben volt. ahhoz aceommodálják magokat. >
Rákóczy, úgy látszik, megunta már a hosszas alkudo-
zást s bizonyosan úgy gondolkozhatott, bogy csak legyen
bent egyszer Kassán, majd azt teheti, amit akar; azért nem
is tett megjegyzéseket a tanács feleletére, sőt márczius 10-én
arra is kötelezte magát, hogy ^az udvarban állandóan nem
tart kálvinista papot, hanem csak akkor prédikáltat, mikor
vagy maga. vagy felesége, vagy fia a városban lesznek; itt benn
leendő kapitánya azonban, mikor coinmunikálni akar. sza-
badon hivathat kívülről prédikátort*.
Ez Ígérettel meg lett nyugtatva a tanács s ténynyé
vált a város feladása. Márczius ll-én bejöttek () nagysága
szállásosztói ; másnap pedig nagy kísérettel maga a fejedelem
is bevonult Kassára, a felső kapuban a papság által ékes
beszéddel üdvözöltetvén. ^
A fejedelem, mint most már Kassa ura^ csakhamar
elhelyezkedett a királyi házban, hol két nap múlva gazdagon
^ A városi jegyzőkönyv szerint délelőtt 10 és 11 óra közt vo-
nult be a fejedelem Kassára ; Báníi György naplója szerint (Erdélyi
tört. adatok. IV. 121. lap) ebéd után ; maga Rákóczy azt írja felesé-
gének (Szilágyi Sándor : A két Rákóczy György családi levelezései,
131. 1.), hogy délest 2 órakor mentek be Kassára. A két adatot úgy
lehet összeegyeztetni, hogy az egész bevonulás 10 órától 2 óráig tar-
tott. Rákóczy a bevonulás után Örömöt lövetett s egy 10 fontos lövő-
szerszám a kilenczedik lövésen kettő szakada, de embert halálosan
nem sértett.
SZÁZI^:VFS KÜZDELEM A KASSAI RKF. EGYHÁZ MECALAKUI.XsÁél'.T. 51
megvendéglé a kassai tanáesotJ Első terve szerint (tsakis
pár napig akart Kassán naaradni s a húsvéti szent ünnepe-
ket fmárczius 27., 28.) Patakon akarta megülni. Később
megváltoztatta szándékát s bizonyára református liitíelei
kértére az ünnepeken át is Kassán maradt, hogy a húsvét
első napján tartott legelső isteni tisztelet által mintegy meg-
alapítsa a kassai református egyházat.
A vallását és egyházát szívvel-lélekkel szerető fejede-
lem örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy kassai hitfelei-
nek óhajtása szerint, jelenlétével védje és díszesítse az úr-
vacsorával egybekötött legelső isteni tiszteletet, melyen is. ün-
nep első napján a királyi ház kápolnájában, a fejedelem tábori
papja, a későbbi erdélyi püspök. Csulai György végezte az
isteni szolgálatot.
Leírhatatlan örvendezéssel ülték meg a feltámadás nagy
napját a kassai reformátusok: ez a nap: 1644. márcziu< 27.
egyházuk születésének napja is volt.- A kegyes fejedelem,
hogy még inkább növelje örömüket, előző napon gazdagon
aranyozott két ezüst kannát es egy tányérkát ^ ajándékozott
^ «Az örményesi szőlő bora jól viseli magát, s megártott volt az
gyalog kapitánynak ; én is ma ebéden vendégelém meg az itt való taná-
csot, bizony jól is lakának s egy-egy kupával is ajándékozám meg őköt.
Tizenegyen voltak, mivel az biró beteg. » (Rákóczy levele feleségéhez.
Szilágyi i. m. 132. lap.)
2 A folyó 1894. év húsvét első napján, mely márczius 25-ére
^sik, épen 250 éves fennállását ünnepli meg a kassai református
egyház.
^ A nagyobbik kanna magassága, a fedél gombjával együtt
28 cm., a kisebbiké 21 cm., a tányér átmérője 22 cm., ebből a karima
4 cm. 5 mm. Mindhárom darabon rajta van úgy a Rákóczy, mint a
Lorántfy czímer.
A nagyobbik kanna felirata : MARC : 14 : 24. HOC (HIC helyetti
EST SANGVIS íMEVS NOVl ILLIVS FEDERIS QVI PRO MVLTIS
EFFVNDETVR. * ILI.VST. CELS. TRANN^ PRINCEPS GEOR. RAKOCl
OBTVLIT IN VSVM SACRAE COEN.'E ECCLAE REFORMATAE
CASSOVIEN. ANNO CHRI. 1644. DIE 26 MARTI.
A kisebbik kanna felirata : lOH : 6 : 35. QVI CREDIT IN ME
NON SITIÉT YNQVAM* ILLVST mint az előbbinél.
4*
52 HÉVI<:SZ KÁl.MÁiN.
*(( küf^sdl református egf/lidz részére*, rníilyekböl a/ ajnn-
(lékozó vette logelüsz()i- inajíálioz a szeiiL jcígyeket.' K/eii
úrasztali készlelet, nűnt iriejí^akikulásának úrd^a emle'íket,
haiiDadíelszáz év letelte után. ma is hálás kegyelettel őrzi a
kassai református egyház.
A fejedelem ajándéka nyilván tanúskodik azon hata-
rozotí szándékáról hogy Kassán a református egyházat ne
csak megalapítsa, hanem megerősítse és fenn is tartsa.
Egyelőre ugyan (;sak mini «udvari eklézsia» állhatott fenn
az egyház s papja, mint <í udvari prédikátor* csakis a királyi
ház kerítésén belől mííködhetett, de ez is rendkívüli nyere-
mény volt a reformátusokra nézve. « Vagyon immár hely
Kassa városában, hol félelem nélkül, maguk módja szerint
imádhatják a nagy Istent* A jóságos fejedelem minden te-
kintetben gondoskodik róluk, még vallásos könyveket is hozat
részükre, hogy hitökben annál inkább megerősítse ökeí.-
Az ünnepek elteltével, márczius 30-án indult tovább
Kassáról a fejedelem. Előző napon búcsútisztelgésen volt
nála a tanács, mely alkalommal, a városi jegyzőkönyv sze-
rint, «sok rendbeli kegyelmességének ajánlása után arra
obligáttá magát az fejedelem, hogy noha állandó prédikátort
A tányér felső szélén : lOH : 6 : 54. QVÍ EJJlT MEAM CARNEM
ET BIBIT MEVM SANGVINEM HABÉT VITÁM AETERNAM.
A tányér alsó szélén : ILLVST .... mint a másik kettőnél.
A nagyobbik kanna súlya 1135 gramm, a kisebbiké 690 gramnu
a tányérkáé 280 gramm : a három darabé összesen 2105 gramm, mely
súly a mai viszonyok közt 180— 2Ü0 forint anyag- és munkaértéknek
felel meg.
* A fejedelem élt az comnmnióval. az városi rendek közül is
sokan. (Báníi György naplója. Erd. tört. adatok IV. kötet 121. 1.)
- «Az mely könyvet az úrvacsorájáról kinyomattunk — írja a
fejedelem márczius 26-án György fiának - abban is küldj vagy
lüü exemplái-t, Galvinus Institutióját is magyarul küldj egyet». (Szilágyi
• Sánáor 1. m 136. 1) A fejedelem által kinyomatott munka Pathai
István «Az sacramentumokról közönségesen és kiváltképen az úrvacso-
rájáról való könyvetské»-jének Gyulafehérvárott 1643. megjelent ki-
adása. (Szabó K. Régi magyar kvtár 1 : 7-íO. szám. i
/. Hdkóczy György fejedelem ajándéka a kassai ref. cf/iflids részére.
1644. mdrcsius 26.
fi4 H levisz kAi.mán.
akar az udvarban tartani, de ez a város rendes prédikátori-
nak legkisebb sérelmére nem lesz, mert az udvari paj) csakis
az udvarban gyakorolhatja hivatalát.*
Kákóczy eltávoztával az ö kassai hely tart ójái-a. Ileöthy
Orbánra maradt első sorban a református egyház védelme,
bár maira a fejedelem is, követei és levelei által több ízben
inté a kassai tanácsot az új egyház iránti türelemre, de
egyelőre bizony hiába.
Mindjáit ápril elején azzal a kívánsággal léptek fel a
fejedelem emberei, hogy a tanács rendeljen az udvari pré-
dikátornak szállást. A tanács kereken megtagadta e kívá-
nalom teljesítését, sőt még abba sem akart beleegyezni, hogy
az udvarban lakjék a kálvinista pap, «jobb lesz — mondák
— ha Bárczán, és nem a fejedelem házánál lészen residen-
tiáia.'> Reőthy Orbán uram azonban nem sokat gondolt a
tanács kivánatával, beszállásolta a palotába az udvari papot.
Regéczi Horváth Andrást; nemsokára rektor is jött a kál-
vinista tanulók oktatására, kiket a kassaiak « udvari deákok-
nak» hívtak. Nagyon természetes, hogy a pap, rektor és
deákok tartására a fejedelem és kegyes neje adták a legtöbb
segítséget.^ Az udvari deákok, épen úgy, mint a városi
^ Regéczi H. András tíz évig (16M— 1653.) volt a kassai egy-
liáz papja ; honnan Sátoralja-Uj helybe, innen pedig Kis-Azarba ment
és itt is halt meg. Rektort is mihamarabb állítottak mellé, mert Rákóczy
György már 1644. augusztusában azt írja feleségének, hogy « Kassán
egy akadémikus mestert akar tartani, ki által, ha magát jól fogja vi-
selni, nagy előmenetele lenne itt az Isten tisztességének.* (Levelezés
229 1.1 A következő' (1645.) évben már «egy tudós ifjú kántort» is
küldött a lejedelem, ki egyúttal a schola correctora volt. Az iskolában
tíz alumnust tartott Rákóczy, kiknek «mindennapi praebenda czipójuk
mindenik személyre 4 — -i czipó járt, heti pénzek húsra minden hétre
20—20 pénz, ruházatjokra esztendeig 10 — 10 forint». (Szilágyi Sándor:
I. Rákóczy György, 402 lap.) Az udvari scholának eddig öt tanítóját
ismerem, úgymint 1. Verestói M. Pál az 16M-töl 1647-ig terjedő évek
valamelyikében. 2. Iratosi Mihály 1645 — 46. Kassáról Újlakra ment
papnak. ^<x\z nagyságod itt való udvari scholájából is az fő schola-
mestert. h'atosi Mihály uramot az ecclesia rendeléséből vitték prae-
SZÁZÉVES KTZDELKM A KASSAI REF. HGYIIÁZ MF.CíAIAKULÁSÁÉJíT. 55
(lutlieránus) iskola tanulói, egyes alkalmakkor, íökép ünne-
pek előtt, szintén felkerestek a városban lakó hitsorsosaikat.
hogy tőlük segélyt nyerjenek: de ez úgynevezett <'reí;orda-
tiót» a városi tanács folyton tiltotta és több ízben erőszako-
san is megakadályozta.
De nemcsak a szegény deákokkal hanem a hatalmas
kapitánynyal, sőt magával a fejedelemmel szemben is mere-
ven ragaszkodott a tanács képzelt jogaihoz. A fejedelem
pedig, kinek nagyon szívén feküdt Kassa megtartása, egye-
lőre őrizkedett keménvebb eszközökhöz nvúlni s több ízben
dikálorságia az garani jószágban Újlakra, de abból kegyelmes Uram
semmi fogyatkozása nincsen az nagyságod itt való udvari scholájának,
mert az másik mester, az kit Patakról kihozattonk, igen jó tudós ifjú
rmber. jó praedikátor is, szintén beérjük vele, szintén elégséges is egy
scholamester ide ; nem kell kettő, ne legyen egyenetlenség köztök. az
mint elkezdődött volt. Ha penig nagyságod, kegyelmes Uram. ez esz-
tendőben is akarna alumnusokat oda fel az academiákbaii küldeni,
nagyságod kegyelmesen emlékezzék meg az itt való scholaniesteréről
és az többi között egyiket ezt is, kinek neve Eöry Bálint, méltóztassék
Nagyságod felkiildetni és promoveálni, mert bizony ez érdemes rá.»
(Szemere Pál levele a fejedelemhez. Kassa, Itíif). lebr. 27. Eredetije a
kir. kamarai levéltárban.) 3. Eöry Bálint 1645—46. corrector. kántor,
kit a kassaiak igen szerettek, mert jeles tanító és jó prédikáló volt.
Előtte már szolgált egy kántor, meglehet, épen Verestói. 4. Czeglédi
István, ki Hegéczi után kassai pappá lett. rektor volt az 1647—8.
évben. 5. Komáromi Csipkés György, a nagynevű bibliafordító, rektor
volt 1649— őü. A közbeeső 1648-1). évben szolgált kántorról pedig
annyit tudunk, hogy egy vétkes nőszemélylyel találtatván, a kassai
tanács mindkettőjöket börtönbe záratta. A pap és rektor íizetéséről a
legelső adatunk 1650. elejéről van, a mikor is a pap 100 forint kész-
pénzt, 4 hordó bort, 25 köböl búzát és 2 verő ártányt kapott : a rektor
50 frc készpénzt, két horcíó bort. 15 köböl búzát és 1 ártányt : a
deákoknak pedig 50 köböl búza járt. Mind e íizetést a Rákóczy ura-
dalom munkácsi vagy regéczi főtisztje szolgáltatta ki. Lorántfy Zsuzsáiuia
azonban csakhamar megváltotta ez évi járulékokat három hegyaljai
szőlő adományozásával, melyeknek jövedelméből szép pénzt látott a
kassai egyház, míg ezeket is el nem vették tőle a templom elfoglalása-
kor. Maga az öreg fejedelem végrendeletében is megemlékezett a kassai
prédikátorról és scholáról. de a hagyomány összegét nem tudjuk.
56 nílVKSZ KÁLMÁN.
val(')sá}í}.'al kedvéi keieslc a lialaliiias biionak és szená-
toroknak.'
A következő (164r).; ev .június (íIsíí napján nagy ven-
dép^ei érkeztek Kassa városának. Az öreg íejedelern jött a
fejedelemasszony nyal és Zsigmond fiával.- A papság, tanítók
és a tanács nagy ünnepélyességgel fogadták őket s a ket
magyar pap. Ürgési és Sárosi tartották az üdvözlő szónok-
latokat. De midőn a fejedelem egy megbízottja által arra
kérte a tanácsot, engedné meg, hogy a nagy templomban
«maga udvari prédikátorával* prédikáltasson s pünk()st ün-
nepén (június 4.) ugyanott úrvacsora val egybekötcHt isteni
tiszteletet tartasson : mindkét kérését ridegen visszautasítot-
ták « mivel az emberek igen megháborodtanak volt rajta s
nem is akartak rámenni. » Rákóczynak tehát meg kellett
most is elégedni a kis udvari kápolnával.
Reőthy Orbánt, a kassai kapitányt talán még jobban
bántotta a dolog, mint magát a fejedelmet. Feltette magában,
hogy megbosszantja a tanácsot. Alig ment el ura Kassáról
egy vasárnap (június 25.) délelőtt nem a kápolnában, hanem
a városban levő szállásán tartatott kálvinista isteni tisztele-
tet, s a nemes tanács tagjai « mikor a reggeli predikáczió-
ról kijöttek, nem kicsiny szivök fájdalmára értették, minemű
nagy éneklést cselekedtenek s e mellett predikáltanak is a
város szabadsága és privilegiomi ellenére a kapitány szál-
^ Több ízben megvendégelte és gazdagon megajándékozta Rákóczy
a tanács tagjait. így — mint fentebb láttuk — mindjárt 16M. márcz.
14;-én. Két hónap múlva (május 18.) a birónak egy tisztességes ezüst
medenczét küld korsóstól, a firmendernek egy kupát ; a nála járt köve-
teknek is egy-egy kupát ád. (Levelezések 157 1.)
2 Szilágyi Sándor a Levelezések 323—321-. lapjain egy oly,
elején hiányos levelet közöl 1615. június elsei kelettel, melyet az öreg
fejedelem Szent-Benedeken írt volna. Itt június helyett júliust kell
tenni, mert a kassai jegyzőkönyvből kétségtelen, hogy Rákóczy feleségé-
vel és íiával június 1-én Kassán volt ; Káinoki naplójában is (Erd. tört.
adatok IV. 143.) azt olvassuk május 31-ről, hogy «Urunk ő nagysága
Gönczre mene hálni». Szent-Benedeken július elején volt Rákóczy.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 57
lásán». Músnai) azért tekintélyes küldöttség ment a kapitány-
hoz, ünnepélyesen tiltakozni a tegnapi nagy sérelem ellen
s egyúttal kijeleni, hogy «ha másszor azt cselekedné Ó
kegyelme, mind papján s deákján s azokon is, kik ott hall-
gatni fogják a predikácziüt. ha mi esik i'ajtok, magoknak
tulajdonítsák*.
A kapitány azonban nem ijedt meg a küld()ttségtöl.
Először is jól megvárakoztatta őket, mivel «épen a szakállát
igazgatta* ; azután meghallgatván a követséget, nagy tréfá-
san ekkép felelt :
— Isten ne adja, hogy én a nemes város szabadsága
ellen valamit cselekedjem. Alumnusom lévén s magam sem
mehetvén a kápolnába, azért kellett itt a szállásomon pré-
dikáltatnom. Ez immár bizony nehéz szó. csak a szakállamba
ne kapjanak, elszenvedem. Egyet kellene értenünk s úgy
maradhatnánk meg.
A nemes tanács észrevette, hogy a kapitány nem ijedt
meg tölök ; de a kapitány is jól tudta, hogy nyers erőt nem
szabad használnia. Öt a tanács nem háborgatta többé, de
annál inkább* üldözte a kálvinista papot, deákokat és pol-
gárokat. Regéczire ráfogták, hogy a lutheránusok ünneplését
bolondságnak mondta s kemény fenyegetésekkel izentek rá ;
holott ö csak annyit mondott egy predikáczióban, hogy a
világi bölcseség bolondság. Váradi Pétert megbüntették, mert
.Jakab napján csépeltetett ; az udvari deákok recordatióját
eltiltották.
A kálvinisták viszont a vidéken csináltak bajt a város-
nak. A kassa-újfalusi, tehányi és más Kassa körüli falusi papo-
kat, kiknek, mint földesúr, egytől-egyig a város volt patró-
nusa, a híres Tolnai János, ekkor tokaji pap és abauji es-
peres erősen szorította, hogy a lutheránus szertartásokkal
hagyjanak fel. Ezt meg természetesen a város nem hagyta
szó nélkül. így meg volt a baj kint és bent egyaránt.
A hadi szerencse e közben mindinkább a fejedelem
zászlóihoz hajlott : egymást érték a béketanácskozmányok
és alkudozások, melyeknek eredménye az annyira nevezetes
68 RÉVÍSZ KÁI.MAN.
linozi iK'kekötés lett.' De még ennek létrejíHle u\i\u is i</en
sok elintézni való kérdés maradt fenn a íélek k()zt, inincl-
tbfiva ismét tíibbrendbeli tanácskozás előzte meg az U)4{).
május l-ére hii'detetf. de (tsak augusztus 24-en megnyílt
pozsonyi országgyűlést, melynek iö feladata a békekötés tör-
vénybeiktatása volt.
A békekötést megelőző és követő tárgyalásokat a r.
katholikus klérus feje. Lippay primás igyekezett minden le-
hető módon megakadályozni, vagy legalá})b megnehezíteni
és késleltetni; e mellett az a terv is komolyan n)egíordult
elméjében, hogy Kassát, a protestánsok viszály kodásának
ügyes felhasználásával a király részére csellel visszafoglalja.
f)ármily ügyesen volt is kigondolva a terv, a király még
sem adhatta beleegyezését a kivitelbe, mert hiszen ez újra
megsemmisítette volna az alig helyreállott békességet.^
Az országgyűlésen a kassai reformátusok ügye szintén
szóba került, mert ügy a fejedelem, mint Abauj vármegye
követei ^ azon határozott utasítást nyerték, hogy e sérelmi
ügyet szóba hozván, igyekezzenek oly értelmű megállapo-
dást kieszközölni, melynek, mint országos törvénynek erejé-
vel a kassai tanács kényszeríttessék a reformátusok jogos
kivánságainak teljesítésére.
Rákóczy és a követek azonban igen kényes helyzet-
ben voltak. Szivök szerint óhajtották, hogy a reformátusok
Kassán szabad vallásgyakorlatot nyerjenek, de azt is jól
tudták, hogy ennek alkalmából és ezzel összeköttetésben a
r. katholikusok is követelni fogják ugyanezen jogot a maguk
részére, és pedig nemcsak Kassán, hanem mindazon vá-
^ A békeokmányok 1645. deczember i6-án cseréltc4tek ki. Lásd
Zsilinszky : A linczi békekötés és az 16-47-iki vallásügyi törvényczikkek
története. Budapest. 1890,
2 Pajkoss, i. m. 79 1. Zsilinszky, i. m. 271-276 1.
^ A fejedelem követei voltak : Chernél Giyörgy, Szemere Pál
és Klobusiczky András ; Abaujmegye követei : Melethi Barna György
és Hamvai Péter. Ez utóbbiak utasítását lásd Pajkoss, i. m, 78 lap.
SZÁZÉVES KÜZDKLKM A KASSAI HKF. KGYIlÁZ MKOALAKULÁSÁÉRT, Őíí
rosokban, hol eddig e joggal nem bírtak.^ E mellett azt is
előre látták a fejedelem és a megye követei, hogy ha ez
egy kérdésben a protestáns rendek közt szakadás támad,
rendkívül sokat fog szenvedni a protestánsok közös ügye.
Viszont a r. kath. rendek a legnagyobb örömmel ragadták
meg a kedvező alkalmat, s minden úton és módon pártol-
ták a kassai reformátusok kérését, nagyon természetesen
önérdekből és nem a törvény vagy a vallásszabadság elve
iránti tiszteletből." A református követek tehát csakis olyan
leltétel alatt nyerhették meg kívánságukat, a mely legkevésbbé
sem tetszett nekik ; de ha czélt akartak érni. keservesen
bár, de bele kellett nyugodniok. A kassai követek.'^ kiknek
küldői nemcsak a vallásszabadság megsértése, de a nemesi
kiváltságok elleni túlkapások miatt is igen erős támadások-
nak voltak kitéve, s a velők együttartó lutheránus rendek
erősen küzdöttek ugyan álláspontjuk mellett s a reformátu-
sok és r. katholikusok együttes követelése ellen, de végre
is ez utóbbiak győztek.
A kassaiak azon állítá.sával szemben, hogy városuk-
ban a reformátusok eddig szabad vallásgyakorlattal nem
bírtak, a megyeiek egy 1647. ápril 24. Jászon tartott tanu-
hallgatás jegyzőkönyvével bizonyították az ellenkezőt. Az
országgyűlés hitelt adott a teljesen hiteles alakban kiállított
jegyzőkönyvnek, holott az egytől-egyig czélzatos és hamis
vallomásokat tartalmaz; a tanuk ugyanis az 1600 — 1634.
közt Kassán szolgált magyar papokat. Alvinczit és társait,
magát a kassai magyar egyházat és ennek híveit egyenesen
és tisztán kálvinistákul tüntették fel ; a mi hogy nem így
volt, eléggé bizonyítja a jelen munka II. fejezete.
A tíz hónapig tartott országgyűlés törvényczikkei 1647.
1 Prot. Egyh. és Isk. Lap 1885. évi. 1342 1.
'■* Tévesen állítja tehát Acsády Ignácz, hogy ez ügyet a r.
kalh. főpapok és urak elfogulatlanabbul ítélték meg s inkább a törvény
alapján állottak, mint a protestáns, illetőleg Jutheránus rendek. íSzá
zadok, 1893. 785 lap.)
^ Pattantyús István és Soporny Miklós.
Í50 HÉVÉSZ KÁLMÁN.
június 18-án nyerlek királyi szentesítést. A XiV. törvény-
czikk kemény l)üntetést szab azokra, kik templom-, |):iplak-
és iskolaépítésre alkalmas es elejíendö li(;lyeket vagy telke-
ket nem adnak, a XV III. és XIX. t()rvényczikkek egyenesen
Kassára vonatkoznak; az első a r. katholikusok. a második
a reformátusok javára rendeli el, hogy a város temí)lom,
paplak és iskola számara alkalmas helyeket adjon s mind-
két vallás híveinek azonnal szabad vallásgyakorlatot enged-
jen.' Végre a LXXXII. t()rvényczikk három kassai főember:
Nyereggyártó András biró. Keviczky János és Miskolczi (ilyörgy
városi tanácsnokok ellen «a vallási szabadság és a nemesi
szabadság elnyomására elkövetett kihágások miatt* törvényes
kereset megindítását rendeli el." Nagyon természetes, hogy
' A XIX. törvényczikk. — mely sajátságosan Zsilinszky mindkét
munkájából kimaradt — latin eredetiben következőleg hangzik: (XJX.)
De liberó Helveticae Confessionis exercitio in dicta civitate Casso-
viensi. una mmi campanarum et sepiiltiirae lisu. et loco idoiieo
parochialis tentpli. cum clomo parochiali et schola assignando.
Similite]- etiam ad querulosam Helveticae Confessionis regnicola-
rum instantiam, statútum est, ut eadem civitas Cassoviensis. magi-
stratusque ejusdem, Helveticae quoque religionis exercitium, una cum
campanarum et sepulturae usu, concivibus et reliquis eandem civitatem
inhabitantibus H. C. hominibus, absque omni impedimento liberum
relinquat.
§. 1. Ac insuper pro continuatione ejusdem liberi exercitii. et
intertentione concionatorum et ministrorum, loco majoris seu paro-
chialis templi, (unde non ita diu concionatores H. C. amovissentj te-
neatur eadem civitas locum idoneum, commodum et sufficientem, cum
domo parochiali et schola, eiusdem H. reHgionis concivibus et reliquis
ibidem commorantibus, statim et defacto, post publicationem Articu-
lorum realiter et effective assignare.
§. 2. Neque de caetero civitas eadem praenotatos Catholicae et
Helveticae religionis incolas, in liberó reUgionis illorum exercitio con-
tinuando quovis modo turbare. aut exquisito sub praetextu impedire
praesumat, sub poena in praedeclaratis punctis accordatis superinde
sancita, toties quoties praemissis contraventum fuerit, incurrenda et
irremissibiliter exequenda.
2 Zsilinszky: Linczi béke. 456 lap. Vallásügyi tárgyalások. II.
kötet 517 lap.
SZÁZKVFS KÜZDELEM A KASSAI RRF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 61
a kassai követek azonnal protestáltak e törvén vctzikkek el-
len, a mivel azonban éppen semmit nem nyertek, mert
ellenmondásiiknak a szentesített törvénynyel szemben semmi
tényleges eredménye nem lehetett.
Az országgyűlés folyama alatt őrizkedett a kassai ta-
nács a nagyobb feltűnést kelthető erőszakosságoktól, hogy
még jobban maga ellen ne ingerelje az országgyűlés
többségét. Mikor pedig a követek hazajöttek a szomorú
törvényczikkekkel. nagy fájdalom és búsulás fogta el a ta-
nács tagjait, konokságuk azonban még most sem tört meg.
Elhatározták, hogy a szentesített törvényekkel szemben is
folytatják az ellenállást és küzdelmet, egész a végletekig. De
ez már a végső kétségbeesés harcza volt s hogy mégis két
évnél tovább tartott, megint csak abból magyarázhat-
juk meg, hogy a két versengő fél — király és fejedelem
— egyaránt igyekezett a tanács jóindulatát minden lehető
engedménynyel megnyerni.
A tanács konokságával szembe a kálvinisták a ki nem
fáradó tevékenységet állították. Dj erőt nyerve a törvény
áhal nemcsak bátrabbakká lettek, de egymás után hódítot-
ták a maguk részére a magyar lutheránusok főbb embereit.
Vass Mihály például, ki egy évtizeddel ezelőtt talán a leg-
hevesebben üldözte a kálvinistákat, most szettére azt hir-
dette a városban, hogy «ha inquisitióra megyén a dolog,
többire még azok is, a kik a (lutheránus) templomba jár-
nak, kálvinistáknak comperiáltatnak*.
Ily viszonyok közt a tanács fűhöz-fához folyamodott.
Bár napról-napra közelgett az idő. midőn Kassa a béke-
kötés és törvény értelmében a fejedelemnek ünnepélyesen
átadatik, a tanács a király főemberével. Vesselényi Ferencz
generálissal alkudozott,^ sőt attól sem volt idegen, hogy
^ Kassa úgy correspondeáljou Vesselényivel, a mi nekünk tar-
tozó hűségünk ellen ne legyen, mert él az isten, ha minden értékün-
ket ki kelletnék öntenünk is, megtrompfolnánk ; nem adtunk mi soha
arra Kassának okot, sőt eddig is egynehány rossz embernek sokat
fi2 RÉVítsz KÁLMÁN.
titkon bel)0(!sát.ia a királyi örséí?et. ha biztosítva lesz a felöl,
lioíiv a ránézve sérelmes tíirvények véj^re nem hajtatnak,
Me^^ is i.ííérték Vesselényinek. hoc^y a r. katholikusok részére
átadják a kápolnát, csak aztán egyebet ne kivánjanak s a
kálvinistáknak se kelljen temj)l()mhe]yet adni.^ Hákóezy is
megtudta azonban, hogy «a kassaiak latoikodni akarnak »,"
azért is még erélyesebben sürgette, hogy részére a város
minél hamarább ünnepélyesen resignáltassék : a mi meg is
történt 1648. január 28. — február 4. napjain s így Rákóczy
nemcsak a fegyver hatalmánál fogva, de a törvény alakisá-
gai szerint is Kassa ura lett.
A tanács most már nála próbált szerencsét, azonban
Rákóczy minden himezés-hámozás nélkül megmondá, hogy
reá nem számíthatnak.'* Pár nap múlva levelet is írt a ta-
nácshoz.^ melyben nyomatékosan ismételte élőszóval tett
nyilatkozatát. De még a fejedelmi szóra és intésre sem sokat
adott a tanács, mély elszánta magát, hogy a végletekig viszi
a dolgot. Valahányszor Regéczivel, saját szertartásuk szerint
akartak a kálvinista lakosok kereszteltetni, eskettetni vagy
temettetni, a tanács mindannyiszor tiltólag s fenyegetöleg
közbeszólott. A kálvinista jegyeseket megfenyegette, hogy ha
Regéczivel hirdettetik és eskettetik magukat, maradékaiknak
tűrtünk . . . Magokban a kassaiak erőtlenek, egymás közt sem egyesek ;
az ki mi vallásunkon való, sem az kívül való nemesség, kiknek ott
házok vagyon, s vallásunkon is (vannak), azok vélek egyet nem érte-
nek ; sőt az lutheránusok közül is sok nekünk igaz hívünk. (I. Rákóczy
György levele tokaji praefectusához 1647. június 3. Algyógyról. Ere-
detije a kir. kamarai leváltárban. )
^ Városi jegyzőkönyv 1648. január 3.
^ Levelezések 381 lap.
^ «In negotio religionis mi kegyelmeteket a nemes ország sta-
tútumai ellen nem oltalmazhatjuk, nem is akarjuk oltalmazni ....
Nádpálczára se támaszkodjék kegyelmetek, mert nincsen az egy város-
nak hatalmában s tehetsége sincs arra, hogy egy ország végzését s
királya coníirmatióját elronthatná. » Megyei jegyzőkönyv.
* A levél Kis- Árból, 1648. febr. 20-án kelt. Városi levéltár
7608. sz. a.
aZÁZÉVES KÜZDELKM A KASSA! RKI". EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉIIT, 63
nem ád a város születési bizonyítványt; ^ a halottak részére,
ha a gyászosok nem a város papjait hívták a temetésre, sem
sírhelyet nem adott, sem a haraní<okat felettök meg nem
húzatta; úgy hogy több kálvinista halottat. így magának
Regéczinek egy kis gyermekét és anyját is (Mrczán, vagy
másutt a váro.son kívül kellett eltemettetni.
Az erőszakosságok akkor kezdtek kissé szűnni, mikor
a megye, a XIV. törvényczikkben foglalt jogánál fogva fel-
szólította a várost a r. katholikusok és reformátusok szabad
vallásgyakorlatára vonatkozó két törvényczikk végrehajtá-
sára, mely felszólításra a tanács különböző kifogásokkal fe-
lelvén, a megye ugyancsak a fentebb idézett törvényczikk
értelmében a végső eszközhöz, a város elleni executióhoz
folyamodott : egymásután négy ízben - tett foglalást a város
szántai, forrói és garadnni jószágaiban Ezzel megkezdődött
a város és megye közötti harcz. melynek folyamán a város
minden követ megmozdított a maga érdekében : a megfélem-
lített kálvinista polgároktól 1648. márczius 9. oly értelmű
vallomást csikart ki, hogy ők nem kivannak templomhelyet
és szabad vallásgryakorlatot.^ E mellett királynál, fejedelem -
^ Városi jegyzőkönyv 1648. febr. 17. Egy érdekes adat a pol-
gári anyakönyv történetéhez.
2 1618. márczius 18., ápril 22., június 26. szeptember 26.
^ A Draskovich nádor rendeletére az egri káptalan emberei által
Kassán tartott tanuhallgatás jegyzőkönyve (városi levéltár 19.397. sz.)
azért bír előttünk különös érdekkel, mert közel ötven akkori kálvinista
polgár nevét őrizte meg számunkra, kik is így következnek : Püspöki
István. Matócsi Tamás, Búrja Péter, Szinyei István, 5 Dobóczi István.
Tehányi Szabó György, Német Lakatos János, P^ötvös Márton, Nádudvari
Szabó György. 10. Szőcs János, Csiszár István. Gégényi Mihály. Palocsai
Pál. Szindi Eötvös Miháy, 15. Csizmadia Koncz György. Jánosi György,
Csarnotai Miklós, Gombkötő Márton, Kolozsvári Szabó János, 20. Kékedi
Márton, Szenczi Csiszár István, Király Bálint, Gönczi Szabó Márton.
Debreczeni Eötvös Mihály, 25. Nyilas Pál, Majtényi András. Czak('»
Tamás, Gönczi Eötvös István, Tót-Szabó András. 30. Makiári István,
Máthé Kovács István, Madár István, Tokaji Lakatos János. Kerekes
Eötvös Pál, 35. Pataki Borbély Miklós, Tarczali Borbély János, Balog
(Ji lU'.VKS/. KÁI.AIÁN.
nél. nádornál. Vesselényi í^enerálisnál ejívmásnak adtak a
kilincset a kv\ viszálykodó liatóság követei va^y postái. A/
in^'atag Draskovich nádortól sikerült is a városnak egy reá
nézve kedvező rendeletet kieszköz()lni, melyet május 15-én
egy hasonló szellemű királyi parancs is követett.^ de mind
hiába, mert a megye a törvényhez ragaszkodva, tántoritliat-
laniil haladt a maga útján. Nem gondolt semmit a város
meg-megújuló ellenmondásával, sőt egyik megyegyűlésen a
kassai követek kihívó magaviselete miatt annyira lelingerül-
tek a kedélyek, hogy majdnem ismétlődött az a jelenet,
melylyel a harminczéves háború kezdetét vette. t. i. Pattantyús
Istvánt az ablakon vetik ki, ha követtársaival együtt gyors
futásban nem keres menedéket. A tanács mindezek daczára
keményen tartotta magát, «é\nl halni kívánt a város sza-
badsága mellett», mely elhatározásában a négy testvérváros
és a lutheránus superintendens buzdító és kitartásra intő
levelei és nyilatkozatai által erősíttetett.
így telt el az 1648. év kilencz hónapja, folytonos küz-
delem és zavar közt. A viszonyok fenekestől fel voltak for-
gatva, midőn 1. Rákóczy György halálával új fordulat állott
be s ismét súlyosabbá vált a kassai reformátusok helyzete.
András, Kovács Bálint, Árkai Gergely, 40. Lakatos Mihály, Kabak-
Szabó Lukács, Rozgoni Mihály, Thályai Szabó Miklós, Fekete Ferencz,
45. Semptei Szabó Beniámin, 46. Váradi Pál. Közülök többen neme-
sek voltak.
^ A nádori rendelet kelt Varannón, 1648. márcz. 21. Városi
levéltár 19,398. szám alatt. A királyi leirat, mely Abaujmegyéhez in-
téztetett, kelt Prága, 1648. május 15. Másolata meg van a városi
jegyzőkönyvben. (1648. július 6 )
V.
A református egyház újabb üldöztetése I. Rákóczy György elhunytával.
A város szívós küzdelme Abaujmegye és az országos törvények ellen.
Az 1649. évi pozsonyi országgyűlés. A XII. törvényczikk. A király és
nádor erélyes fellépése. Pálft'y nádor személyesen jó' Kassára. A város
ellenállása megtörik. A reformátusok szabad vallásgyakorlatot s templom,
iskola és paplak építéséhez helyiséget nyernek. (161-8 — 1650.)
Október 28-án érkezett el Kassára a fejedelem halálá-
nak híre. A tanács minden késedelem nélkül kimondá a
határozatot: «statim et defacto redeálunk a koronához >.
Másnap már bent van Kassán a király főembere, Vesselényi
Ferencz, kinél erősen sürgetik a tanácsbeliek, hogy «a re-
Ugio dolga maradjon abban, a minemű állapotban találta a
megboldogult fejedelem ». A kálvinista papnak. Regéczi
Andrásnak pedig ugyanekkor megizenték, hogy mivel meg-
halt a fejedelem, megszűnt az ő udvari predikátorsága is.
azért tehát becsülettel kérik, menjen ki innen szabad aka-
ratból, hogy sem mint gyalázatosan kivettessék. Regéczi
azonban, bár életének elfogy atásával, jószágocskája felpré-
dálásával fenyegették s gyakori rút szidalmakkal illették,
állhatatosan kitartott őrhelyén. Az « udvarból* immár ki-
szorulván, egyik hívének házában talált otthont; a kápolna
helyett pedig egyes buzgó kálvinista polgárok és polgárnők,
névszerint Szegedi Gergely, Veresvágási, Makiári Demeter
és Szegedi Mártonné házában felváltva tartották isteni tisz-
Révész : Százéves küzdelem. *^
66 RÉVÍ^:SZ KÁLMÁN.
teleteiket; sokszor rejtőzve es bujkálva a városi poroszlók
elöl, mint hajdan az első századok ijldözöti keresztyénéi.
Volt egy pár hónap, midőn predikáítziót nem. csakis róvid
könyörgést lehetett tartani, egész csendben, éneklés nélkül ;
keresztelni, esketni és temetni pedig egyáltalában nem volt
szabad, sőt még azt is megtiltotta a tanács, hogy a tehető-
sebb polgárok saját házuknál kálvinista deákokkal taníttas-
sák gyermekeiket. Ily szomorú helyzetben a megyei neme-
sek voltak üldözött hitsorsosaik egyedüli védelmezői. Hány
György alispán. Barna Ferencz és Szem.ere Pál tűntek ki
különösen a kálvinista hívek védelmében; hol szép szóval,
hol fenyegetéssel igyekeztek a tanácsot engedékenységre
bírni. Olyan szó is jött ki tőlük, hogy két vagy három ta-
nácsbelinek a feje hull le makacsságuk miatt : máskor meg
barátságos egvezséget ajánlottak ; úgyis üresedésben van egy
papi állás, — mondák — tegye be ide a tanács Regéczit^
és így tovább. A városban ismét forr az ingerültség és gyű-
lölség: egyik polgár «ebhitüeknek» mondja a kálvinistákat,
a másik meg a lutheránusokat szidalmazza, hogy «az ö
istenök az vízféle leveghő-tajtékból áll» : nem egyszer vere-
kedésbe megy át a kölcsönös gyalázkodás, több kálvinista
polgárt be is börtönöznek, más ürügy alatt ugyan, de volta-
képen vallásuk gyakorlásáért.
Deczember hó 1-én tette le a város hüségesküjét a
királynak, kinek nevében most már Vesselényi generális lett
az úr Kassa városában. Tőle nagyon sokat várt a tanács ;
igyekezett is kedvében járni ; mikor a fejedelem halála után
a nagy sietség miatt « vékony állapottal » jött be Kassára,
« zabból, lisztből, fából, serből és egyéb életekből » kedves-
kedtek neki. Ez időben a befolyásos főemberek ajándékoz-
gatása napirenden volt és senkinek fel nem tűnt ; sőt a
készpénzzel való ajándékozgatás is, a mit ma talán veszte-
getésnek neveznének, egészen mindennapi dolog volt. Mikor
az 1649. év első napjára Pozsonyba összehívott ország-
gyűlésre a kassai követek: Keviczky János biró, Soporny
Miklós és Boros Miklós indulóban voltak, szép összeg pénzt
SZÁZÉVES KÜZDELKM A KASSAI HEF, RGYHÁZ MRGALAKULÁSÁÉKT. fi7
vittek magokkal, mivel « feles költséget kíván a város mos-
tani nyomorult állapotja az országgyűlésére, mert ott fönn
nem fillérezhetni. hanem a nagy rendeket ajándékkal is kell
mienkké tenni >. Az országgyűlés alatt pedig azt írja Keviczky
Pozsonyból 1649. mározius 31-én : «a nemes város jó ide-
jén provideáljon költség dolgában, mert itt fón a mi ellen-
ségeink nem talléroznak, hanem százankint osztják az ara-
nyokat : tehát most viseljenek gondot és szerezzenek pénzt,
mert ha nem lészen mind költségre, mind peniglen a hova
kivántatik, ajándékba : félő. hogy dolgainkban hátra ne ma-
radnánk, mert most olyan időben vagyunk, hogy az igaz-
ságot bizony csak pénzzel szerezhetni és vehetni*.
Nagyon jól tudták a kassaiak, hogy ez országgyűlésen
fog az ő ügyök is végleg eldőlni : itt lesz a döntő csata, mely-
ben mindent nyerhetnek, de mindent veszthetnek is; azért
is minden erejöket megfeszítették, hogy az előbbi ország-
gyűlés által hozott s nagyon a nyakuk felett függő három
törvényczikk lehetőleg eltöröltessék, vagy legalább is reájok
nézve kedvezőleg módosíttassék. Nemcsak pénzzel látták el
magukat, de okmányokkal is igyekeztek vélt igazságukat
támogatni ; a megye követei : Szemere Pál és Bárczav
Ferencz viszont minden módon azon voltak, hogy ellen-
súlyozzák a kassaiak törekvéseit.
így történt, hogy az 1649. év elején három tanuhall-
gatás is volt a kassai ügyben ; az első Kassán, január 21-én,
melynek folyamán hatvan tanú. egytől egyig kassaiak s
köztük többen reformátusok, egy értelemmel azt vallják,
hogy I. Rákóczy György előtt Kassán református egyház és
isteni tisztelet nem létezett ; ^ a második volt Szepsiben,
február 5-én, melynek folyamán 29 tanú bizonyítja, hogy a
kassai kálvinisták I. Rákóczy György halála óta üldöztet-
nek ; ^ a harmadik márcz. 6-án megint Kassán, mely a vá-
* Városi levéltár 19,404 sz. a.
2 Ugyanott 19,402. sz. a.
68 HJkVÍ'.SZ KÁLMÁN.
ros és ine«;y(! közíHti viszálkodás adatjiil tisztázta.' Az első
taimhalljííatás jegyzökönyve erős leí^yver volt a ka.ssai kö-
vetek kezében; melynek ellensúlyozására a megyeiek ;ipr.
24-én újra kivették s az országgyűlésen előmutatták a két
évvel azelőtt (1647. ápr. 24.) tartott s fentebb ismertetett
tanuballgatás jegyzőkönyvét, mely viszont (hamisan) azt
l)izonyította, hogy már Bocskaytól fogva létezett Kassán
református egyház és isteni tisztelet.
A januárban egybegyűlt karok és rendek, a király
késedelmes érkezése miatt voltaképen csak márczius vége
télé kezdhettek a komoly munkához. Az elhalt Draskovich
helyébe az országbírót, gr. Pálffy Pált választották nádorrá,
ki vallásához való hűségét össze tudta egyeztetni a törvény
tiszteletével s ki új méltóságát azzal kezdte meg, hogy igaz-
sága érzetében, az őt nyilvánosan meghazudtolni akaró
Lippay primást az országgyűlés színe előtt a legkeményeb-
ben megbélyegezte.
Ily kínos jelenet merült fél az országgyűlésnek mind-
járt kezdetén. Csakhamar ezután a kassai ügy tárgyalása
tartotta folytonos izgalomban a kedélyeket. Midőn a kassai
biró és egyik követ, Reviczky a tanácsteremben megjelent,
különösen a kálvinista követek erősen felzúdultak s köve-
telték, hogy ez a « törvény által megbélyegzett > ember til-
tassék ki az országgyűlési tanácskozásokból. Keviczky azon-
ban védelmezte magát és nem engedett, bárha ismételve
kitört is ellene az ingerültség. Heteken át tartott ápril hó
folyamán a kassai ügy tárgyalása : - az egymás ellen for-
dult protestáns rendek csak később vették észre, hogy a
köztük felmerült szakadás mily nagy hátrányára van közös
érdekeiknek. Végre is a nádornak kellett a viszálkodókat
összehozni és kiegyeztetni : ő volt az. ki a kassai refor-
mátusok érdekében a legerőteljesebben fellépett: de valljuk
^ Városi levéltár 19,405. sz. a.
^ Zsilinszky : A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai
III. kötet. 22—29., 32., M., 42.. 66—68. lapokon.
SZÁZÉVKS KÜZDKLK.M A KASSAI REF. EGVHÁZ MKGALAKULÁSÁÉRT. 69
meif. hogy nem (-supán a t()rvény iránti tiszteletből, hanem
azon jól ismert okból is, hogy a r. katholikiis egyház csakis
a reformátussal kapcsolatban vethette meg a lábát Kassán.
De még a nádor tekintélyének is nehezen ment a kívánt
eredmény kivívása ; a kassaiak oly rendkívüli tevékenységet
fejtettek ki s oly nagy pártot tudtak magoknak szerezni,
hogy Tőrös János kamarai tanácsos nyilatkozata szerint
«az urak kétszer is elvégezték, hogy Kassán se egynek, se
másnak helyek ne mutatódjanak : de mivel Palatínus uram
csak megmondotta, hogy ötét az ördög elvigye, Isten ötét
úgy segélje, csak meg kell lenni. Melyre noha némelyek az
urak közül azt mondották : ha hamis az Articulus. miként
stálhat azért, ugyan csak azt felelte, hogy pro bono pacis
csak meg kell lenni*. így aztán csakugyan vesztett pöre
lett a kassai tanácsnak. Ápril 8-án már azt írja Keviczky
haza, hogy « talán jó volna a kálvinistákkal alkuvás szerint
végezni s nekik a hostáton (külvárosban) helyt mutatni,
hogysem a commissáriusokat alá várnák, avagy valami új
articulust írnának felöle az országgyűlésén*. A tanács meg-
rendül a nem várt tudósításra, a papsággal és Bornemisza
vice-generálissal is közli a dolgot, de ápr. 16-án mégis azt
határozza, hogy saját kezdeményezéséből soha semmiképen
sem megy alkuvásra. Keviczky egy hét múlva még nyo-
matékosabban megújítja a kiegyezésre vonatkozó intést, de
megint hiába. «Nem kell itt alatt a kálvinistákkal végezni
— így határoz ismét a tanács — avagy velők valami ces-
sióra menni : hanem jobbnak ítéljük, hogy bíró uram oda-
föl Poz.sonyban maga végezzen velők, a mint legjobban
lehet : mert ha itt alatt egész városul tractálunk és ces-
sióra megyünk, annakutána in perpetuum megmarad : de
ha Ö kegyelme csak úgy, mint magátul : talán valaha az Úr
Isten még másképen adhatja ».
Május 10-én (4önczön megyegyűlés, Eperjesen pedig
az ötváros gyűlése volt; mindkettőben résztvettek Ka.ssa
követei. A megy egy ülésről másnap rossz híreket hoztak haza,
mert Gönczön széliére és örvendezve beszélték, hogy az
70 IXÉVP.H'Á KÁLMÁN.
orszátjfív ülésen meííegyeztek a kálvinisták a rónnai katlio-
likusokkal s Reviczky az utóbbiaknak már odaigéite a pusz-
tán álló doniokosrondi zárdát, tehát a reíormátiisok is l)iz-
tosan toí,ni;ik lemploinhelyet kaj)ni. A taná(;s rögtím tiltakozó
és szemrehányó levelet küld Keviczkynek : hogy merte a
klastromot odaigérni. erre nem volt felhatalmazása, ök semmi-
képen sem egyeznek bele, és így tovább. De már minden
hiába volt. Keviezky még az országgyűlés berekesztése előtt
elhagyta a vesztett csata színhelyét; a másik két kassai
követ pedig egy. papok ellen írott pasquill terjesztésével
annyira félingerelte a rendeket (jún. 2.) hogy Sopornyt az
ablakon akarták kidobni. Másnap bezárult az országgyiílés,
miután a törvények szövegét véglegesen megállapították.
Kassára három törvényczikk vonatkozott különösebben.
A XXVÍII. Kassán mutat székhelyet az egri káptalannak, a
XLV. pedig felmenti az 1646/7. LXXXII. törvényczikkben
megnevezett három kassai főembert a kereset és így a bün-
tetés alól. ha Kassa városa mindenben alkalmazkodik a
törvényekhez, és végrehajtja azokat.
A Xíl. törvényczikk pedig, mely a kassai református
egyház magna-chartájaként tekinthető, magyar fordításban
következőleg hangzik :
«. Jóllehet az 1647. évi közelebb múlt országgyűlés
XVIII. és XIX. czikkeiben elég világosan és .szigorúan meg-
állapíttatott, hogy Kassa város a katholikusoknak és a helvét
hitvallású evangélikusoknak templomokra, iskolákra és pap-
lakokra elegendő alkalmas helyiségeket jelöljön ki :
« Minthogy azonban az ily helyiségek kihasítása (a be-
adott ellenmondás már közönségesen megsemmisítve lévén)
azon város által mindeddig elmulasztatott, sőt ellenkezőleg
ugyanott a vallás szabadsága sokfélekép háborgattatott volna :
ennélfogva határoztatik, hogy az ország hivatott törvényei
szerint, azonnal az országgyűlés eloszlása után egy hónapra
kitűzött határidő alatt Abauj vármegye alispánja és egyik
vagy másik szolgabirája és mindkét vallásbeli — úgymint
katholikus és evangélikus — s Abauj vármegye által arra
SZÁZÉVES KÜZDELF.iM A KASSAI KEI- . EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 71
egyenlő számban választandó előkelő nennesek előtt, templo-
moknak, iskoláknak és paplakoknak, mind a katholikusok.
mind a helvét hitvallásúak használatára elegendő és alkal-
mas helyiségeket azon Kassa városa és tanácsa, minden-
esetre azon Kassa városában, a közelebb múlt országgyűlés-
nek fentebb említett 1647. évi törvényczikkében kijelölt és
annyiszor-mennyiszer tettleg eszközlendő és múlhatatlanul
végrehajtandó büntetés alatt, minden kártérítés nélkül tettleg
és valósággal átadjon.
«Az ekkép átadott helyiségek minden adóktól s pol-
gári jövedelmektől szabadoknak és menteknek tekintessenek.
«És ezután mind a katholikus, mind a helvét vallás
gyakorlata, harangoknak és temetőknek használatával, azon
városban lakó polgároknak s többi lakóknak és minden ott
tartózkodóknak, az ország érintett törvényczikkeihez képest,
minden akadály nélkül, mindenkor szabad legyen.
«És azon városnak, valamint más egyéb városoknak
polgárai is, az 1608. évi koronázás előtti XIII. törvényczikk
szerint, minden valláskülönbség nélkül választassanak, ve-
gyesen és felváltva, főbiráknak. tanácsnokoknak és egyéb
méltóságokra is alkalmaztassanak. > ^
A két kassai követ e törvényczikkek ellen is protes-
tált ugyan a pozsonyi káptalan előtt, az ottani székes
templomban, de ez a törvény végrehajtását többé meg nem
akadályozhatta. Ezzel a tudattal jött haza Kassára a két
követ — Keviczky az átélt izgalmakat pár hétig a stubnyai
fürdőben pihente ki — s június 28-án jelenték be a tanács
előtt a sérelmes törvényeket. Ugyané napon jelentek meg
Kassán a megye em.berei is s a meghatározott egyhónapi
határidő (július 9.) közeli leteltére hivatkozva, erélyesen kö-
vetelték a törvény végrehajtását, hogy t. i. úgy a r. katho-
likusok. mint a reformátusok részére a szükséges helyeket,
jelöljék ki. Négy napon át hitegette a tanács a megye em-
^ A magyar fordítás Zsilinszky többször idézett művéből (IH-
kötet 67. lap) van véve.
72 Révész KÁLMÁN.
béreit: végire is a/oii iiri'i^y iihill. Iioiíy a, városatyák k()zül
sokan nirKrsenek iiihonn. 15 napi halasztást, kéri. A ine-
izyeiek azonban iblyton a helyek kijel()lé.sét sürí^^íítték s mi-
dőn erre a tanáes semniikép sem akart rámenni, ismét az
exeeutióhoz íoj^tak s a város forrói j(')szágában erősen í'oíí-
lalgattak. A tanács e.^ymásután küldte a kíWetséget és leve-
leket a generálishoz, nádorhoz és királyhoz, de mindhiába.
Maga Vesselényi is, kiben eddig a legfőbb bizodalmuk volt.
július 12-én azt írta nekik, hogy engedelmeskedjenek a tör-
vénynek.
Nemsokára a biró. Keviczky is hazajött, .lúlius 21-én
hosszú jelentést terjesztett elő az országgyűlési tárgyalások-
ról, töképen a nádort és az erdélyi fejedelem követeit okol-
ván a városra nézve sérelmes törvényekért : egyúttal a fel-
merült szemrehányásokkal, sőt vádakkal szemben erélyesen
védte magát és követtársait, kik minden lehetőt elkövettek
a város érdekében. Mivel pedig nagyon sokan ennek daczára
is kételkedtek a követek eljárásának tisztaságában, a biró
Tőrös János kamarai tanácsosra hivatkozott, ki épen ekkor
a városban időzött s a tanács által megkerestetvén, nyilat-
kozatával teljesen igazolta a kassai követek eljárását. «Én
jó lelkiismerettel mondom — így szólt Tőrös — nem hal-
lomást, hanem látást mondhatok. A Kegyelmetek követei
serényen, híven és igazán forgolódtanak ; valahol kívántatott,
minden igazságokat produkáltak ; sőt Keviczky uramat Ö
kegyelmét intettem is, hogy hátra hagyjon a búsulásban,
mert félő. hogy avagy nagy betegségbe ne essék, avagy a
gutaütés ne érje>. De még ez sem volt elég a kételkedő
kassaiaknak, sokan a generálist is megkeresték « lument venni,
hogy és mint viselték a követek ott fen magukat». Az elé-
gedetlenség egész nyíltan kitört, különösen a biró személye
ellen; egy Sterbicz András nevű tekintélyes polgár kilencz
pontú vádiratot adott be. melynek alapján Keviczky letételét
és bebörtönzését kérte. A tanács és község nagy többsége
azonban nem látta igazoltaknak Sterbicz vádjait s ő neki
<pöndítettek vasat a lábára ». Erre újabb zavargások kelet-
SZÁZÉVES KÜZDELK.M A KASSAI HEF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 7H
keztek a városban: a németek a magyarokkal, még a papok
is egymás kr)zt. söt a deákok is az iskolában erősen viszály-
kodtak, titkos gyűléseket tartottak, pártoskodtak : a mi most
már egyenesen a kálvinisták malmára hajtotta a vizet. Fel
is használták a jó alkalmat : Regéczi uram például, kinek
ydr hónappal ezelőtt még élete is alig volt biztonságban,
most nagy hatalmasul ráparancsolt a szomszédos kassa-
újfálusi papra, hogy ezentúl ne a kassai lutheránus papság-
nak, hanem a kálvinista esperesnek engedelmeskedjék.
Ily felfordult viszonyok közt érkezett meg a nádornak
július 13-án Bécsből kelt levele, melyben szigorúan meg-
hagyja a tanácsnak, hogy a törvényeket minden késedelem
nélkül, azonnal végrehajtsák. A kemény hangon tartott pa-
rancsra tört meg végre a város makacssága, mert annak
hatása alatt monda ki a tanács július 26-án, hogy kész a
kálvinisták kívánatát barátságos egyesség útján teljesíteni.
De még most is a törvény kijátszása forgott a tanács eszében.
midőn a kálvinista lakosságnak az egyességet felajánlotta
Ezek azonban semmiféle egyességre nem voltak hajlandók,
szigorúan ragaszkodtak törvény által biztosított jogaikhoz :
e mellett azt is kijelentették, hogy a megyeiektől el nem
szakadnak, az ő tudtok és beleegyezésök nélkül semmiféle
egyességre nem lépnek. Igy a város kénytelen volt a szi-
gorú törvényszerűség útjára térni. Július végén már kezdtek
egyes telkeket a két egyház részére javaslatba hozni: augusz-
tus 4-én pedig maga Vesselényi generális lépett fel azon
indítványnyal. hogy a kálvinistáknak a tót templomot, vagyis
a székesegyház melletti Mihály-kápolnát, a róm. katho-
likusoknak pedig a pusztán álló domokosrendi zárdát adja
át a város, hogy «egy dologból kettőt ne csinálnának*.
A tanács azonban rögtön ellenezte ez indítványt, azon in-
dokolással, hogy a törvény csak telkek kijelölésére és nem
épületek átbocsátására kötelezi a várost. Ugyané napon
megjelent a városházán a megyei küldöttség is, a r. katho-
likus és református bizalmi férfiakkal, hogy a telkek kijelö-
lését foganatosítsa. A tanács a következő napra igért nekik
74 HIÍVÉS/ KÁLMÁN.
választ, ekkorra várván, mini a halálra ílclt a kej^yelmet.
a királylioz küldött k()vetek vi.sszaérkczésct. Mva^ is ér-
keztek a követek, de nem a kívánt eredménynyel ; maga
III. Ferdinánd is a leg.szigorúl)))an megpaiane.solta a törvény
végrehajtását. A királyi parancs ^ mellett a nádor hasonló
tartalmú újabl) levelét is hozták a követek.
Most már csakugyan nem volt töí)be menekvés, mun-
kához kellett látni, bármily nehezen esett légyen is az a
városnak. Megindult tehát a vegyes bizottság a város által
kijelölt helyek megtekintésére. A tanács a reformátusok ré-
szére a mészáros-utczai felső újbástya melletti puszta helyet,
a r. katholikusok részére pedig a Szemere Pál háza végé-
ben levő puszta kerteket jelölte ki. A kimutatott telkeket
azonban az illető felek nem fogadták el. mivel azok «nen>
emberséges embernek való. büdös, rút és undok helyek*
voltak : úgy hogy maga Vesselényi generális erősen ráizent
a tanácsra, hogy « elmésebben gondolkodjék a dologról > ;
azaz mutasson más, tisztességes helyeket. A tanács maga
is beismerte a kifogások helyes voltát, mert azonnal újabb
helyeket mutatott: a r. katholikusok részére a domokosrendi
zárda pusztájából egy darabot, a kálvinistáknak pedig sza-
bad választásra a Bárczay. Czeczei vagy Szemere Pál háza
végében levő kerteket. A vegyes bizottság azonban e helye-
ket sem találta alkalmasaknak s nem is fogadott el azok
közül egyet sem : a tanács viszont határozottan vonakodott
újabb helyeket mutatni^ azt állítván, hogy az eddig muta-
tott helyek teljesen alkalmasak s a bizottság csak azért nem
fogadta el azokat, hogy a megye tovább is foglalhasson a
város jószágaiban. így eredmény nélkül oszlottak szét a
vegyes bizottság tagjai. Az alispán azonnal jelentést tett a
nádorhoz, mire ez augusztus 13-án Bajmóczon kelt levelé-
ben - «még egyszer és utoljára » megparancsolja a tanács-
nak, hogy a r. katholikusoknak a zárdát egészen átadják,
1 Kelt Bécsben, 1649. július 13. (Városi levéltár. 7709. sz. alaft.)
- Egész terjedelmében közlöm a Melléklet III. száma alatt.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI KEF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 75
a reformátusoknak pedig alkalmas, illendő és elégséges
helyet mutassanak. A taná(;s aug. 23-án kapta meg a leve-
let, melyre két nap muIva küldte el a mentegetőző választ,
késznek nyilvánítván magát újabb helyek kijelölésére is.
A vegyes bizottság szeptember H-án (csakugyan megint
bent van Kassán, de megegyezni most sem tudnak. A r. ka-
tholikusok erősen követelik a klastromot. melyet a tanács
semmiképen sem akar engedni; a reformátusok részére a
Gzigai Gáspár háza végénél levő 12 V2 öl széles és 25 öl
hosszú telket ajánlják fel; de a reformátusok ezt sem fo-
gadják el. A megye újabb foglalással fenyegetőzik, a tanács
viszont a kálvini.sta lakosokat fenyegeti meg, hogy mind azt
a kárt, melyet miattok a város szenved, a legutolsó fillérig
rajtok veszi meg. Ügy a megye, mint a város részéről újabb
követség megy a nádorhoz, ki már alaposan megunta a sok
huza-vonát s most némileg a kassaiak javára hangoltan
nem annyira parancsolólag. mint inkább békítőleg inti a
két viszálkodó felet, hogy intézzék el már az ügyet vala-
hára.^ Szeptember 25-én újra összejön a bizottság, de me-
gint hiába. A tanács a klastromot most sem adja: a kál-
vinistáknak ismét újabb helyeket, a Szuhay és Krepczicz
házakat kínálja, de oly feltételek mellett, melyeket nem le-
hetett elfogadni. Erre újabb foglalás következett, erre viszont
a város részéről újabb követség ment a nádorhoz, ki előtt
elkeseredésükben arra fakadtak a kassai követek, hogy «a
sok vexatiót tovább nem szenvedhetik, hanem fegyverrel is
megoltalmazzák magokat >, úgy hogy csakis a nádor tekin-
télye akadályozta meg. hogy a város és megye emberei
között véres összeütközésre nem került a dolog.
Bent a városban is folyton dúlt a vallási viszály és
gyűlölködés. A kálvinisták mind jobban emelgették a fejőket.
Egyik azt monda a lutheránus papokról, hogy «a predikálló
^ Ily bókítü szellemben írt a nádor a többek k()zl a reformátusok
egyik legfőbb emberéhez, Szemere Pálhoz is. (A Bajmóczon 164^».
szeptember 24. kelt levél a kas>;ai ref. egvház levéltárában 5. sz. alatt )
76 nfí:vi5:s/. kái.man.
székben ej?yehet, sem ('sinaliiak. (tsak a v(ír('hekel nzik»: a
rniisik ííúnyolódva monda, ho^y netn a hiió. áo az alispán
í»arancsol Kassa vái-osahan : a harmadik in<^'erk(ídve mon-
dot^atta a iiilhcraniisoknak : <Mi magatok hontjátok le a ke-
nyeres holtot, vagy a mészárszéket a templom számár.i.
mert egyiknek csakngyan meg kell lenni. Kö pedig elég
vagyon immái' az építésre, száz szekér is fogja hordani :
elegendőt ád a fejedelemasszony, el is készítettek aztrégen».
Az eíTéle beszédek nyilván mutatják, hogy mily sokat várt
a kálvinistaság a kegyes LorántíV Zsuzsannától, és nem is
hiába.
Október hó elején újabb királyi parancs érkezett a
tanácshoz, mely a két felekezet részére kijelölt telkek meg-
bövítését rendelte el. Mivel azonban e telkeket az illeté-
kes felek nem fogadták el, ezen királyi rendelet tárgy-
talanná vált.
A szeptemberi meghiúsult tárgyalások után ismét gyak-
ran koptatták a két részről való követek a nádor és király
küszöbét : a nádor november 1 -én megint elrendelte ugyan
az ügy végleges elintézését, de a tanács ismét nem tett
semmit, várván az újabb királyi parancs megérkeztét, a
melybe reményének végső horgonyát vetette. Bécsi követé-
nél. Boros Miklósnál több ízben megsürgette a várva-várt
rendelet kieszközlését. a követ azonban azt írta vissza, hogy
a törökkel való béketárgyalások s más nagyobb fontosságú
ügyek miatt a tanácsosok csak később vehetik elő a kas-
saiak kérvényét. Kezdetben bíztató híreket is kaptak köve-
tüktől: később azonban a hanyatló év napjaival együtt
mindinkább fogyott a kassai tanács reménysége és bizodalma
is. Borús sejtelmek közt váltak meg a küzdelmekkel teljes
esztendőtől, nem remélve jót a jövőre nézve.
A következő 1650. év kezdete csakugyan meghozta az
oly régtől fogva tartó küzdelem végleges befejezését. Január
közepén érkezett a tanácshoz a nádor levele, melyben tu-
datja, hogy a király parancsából február elején személyesen
jő el Kassára, a fenforgó ügy végleges elintézése, illetőleg
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI HEF, EGYHÁZ MEGAI-AKLLÁSÁÉHT. 77
a törvény végrehajtása végett : a királyi parancsolatot in
magával fogja hozni.
Páiny nádor Jövetelének hírére nagy sürgés-forgás tá-
madt Kassa városában. A tanács jól tudta, hogy az ország
legelső méltóságát viselő férfiúnak akarata és erélye előtt
végre is meg kel! hajolnia, mindenképen igyekezett azért
nagy vendége kedvező hajlamait fényes fogadtatással, gaz-
dag ellátással és értékes ajándékokkal megnyerni.^ A me-
gyeiek és a kassai kálvinisták pedig sokszorosan örvendet-
tek a nádor jövetelén, mert most már biztosnak tartották
ügyök diadalra juttatását.
Február 7-én érkezett meg gróf Pálffy Kassára, fényes
kísérettel. A tanács ünnepélyesen fogadta s mindjárt első
nap gazdagon megvendégelte az ország nádorát, kinél csak-
hamar tisztelgett a megyének előre értesített küldöttsége is.
melyben úgy a r. katholikusok. mint a reformátusok részé-
ről 12—12 kiváló egyén foglalt helyei.
Másnap, február 8-án megkezdődtek a tárgyalások,
melyekben a nádor erélyes, sőt sokszor erőszakos egyénisége
viszi a vezérszerepet. A nádor titkára. Farkas András át-
nyújtotta a bírónak a múlt évi deczember 20-án kelt ki-
rályi parancsolatot, melyben 111. Ferdinánd a nádort a kas-
sai ügy elintézésére kiküldi s a kassaiaknak meghagyja,
hogy neki mindenben kezére járjanak és engedelmeskedje-
* A nádor és kiséretéiielv élelmezésére a városi számadások
szerint összesen 88 frt 42 dénárt fordítottak ; szép összeg, ha figye-
lembe veszszük, hogy két oldal szalonnát 4 frt oO dénárért, egy sódart
27 dénárért lehetett kapni. A nádornak egy «fő paripát* adtak aján-
dékba, melynek ára 100 arany = 360 forint volt. Ugyanennyit kapott
a nádor titkára, Farkas András az okmányok kiállításáért, ajándékul
pedig 10 aranyat. A többi nádori ember közt (német titkár, deákok.)
valamint a pohárnokoknak, szakácsoknak, trombitásoknak és más em-
bereknek közel 100 forintot osztogattak el. A szomorú nevezetességi-e
vergődött Vittnyédi István pedig — ki valószinüleg szintén a nádor
emberei közt volt — tiszteletdíjképen két bokor nyusztott kapott aján-
dékba. 72 frt értékben.
78 m^VÍlSZ KÁLMÁN.
nek ; a templom, paplak es iskola i'észére szükséges lelke-
ket miiidkél felekezet részére ininden további iiebezség nél-
kül kimutassák és átadják.^
A királyi parancs egész világosan szólt s a tana(^s
meg most is kibúvó ajtót keresett. Azt izente küldöttei által
a nádornak, hogy ök már mutattak ki telkeket (a szeptem-
ber 25-iki ajánlatra hivatkoztak) újabb kijelölésre nem kö-
telesek, nem is hajlandók ; válaszszanak azért az illetők a
kimutatott helyek közül. A nádor e túlhaladott álláspont
előtérbe tolását szóra sem méltatta, hanem egy rendkívül
ügyes fogással új fordulatot adott a dolognak. Úgy gondol-
kozott nevezetesen, hogy nem együtt, hanem egymás után
tárgyalja a két felekezet kívánalmait s először is a r. ka-
tholikusokat elégítteti ki a várossal, jól tudván, hogy ez fog
a legnehezebben menni : de ha ezt keresztülviszi, a kálvi-
nisták részére már sokkal könnyebb lesz a várostól illő
helyet kieszközölni. Ehhez képest először is a r. katholiku-
sokat hallgatta meg a nádor s azt izente a tanácsnak és
a választott községnek, hogy a domokosrendűek zárdáját
nem kéri, mert úgyis régtől fogva a kathoiikusoké, hanem
templomhelynek a Hertel- és Reisz-házakat, iskolának és
paplaknak pedig a Váradi Pál házát, környékével együtt
kívánja.
A másnapra felgyújtott népes városi közgyűlés, mely-
ben már, a dolog nagy fontosságánál fogva, nemcsak a
tanács és választott község, hanem — kivéve a kálvinistákat,
kik tanácsosabbnak tartották otthon maradni, vagy a me-
gyei küldöttséghez csatlakozni. — a szélesebb körű, úgy-
nevezett « fekete község* (nigra communitas) tagjai, vagyis
a polgárjoggal bíró lakosok mind résztvettek, a kijelölt há-
zak tulajdonosainak megkérdezése után egész határozottság-
gal megtagadta a nádor, illetőleg a r. katholikusok kíván-
ságának teljesítését. A nádor kezdetben .szép szóval kérte
őket. «Az Istenre kérem Uraságtokat — monda — legalább
^ Városi levéltár 7711. sz.
SZÁZÉVES KÍiZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ .MEGALAKULÁSÁÉRT. 79
az én kedvemért egyezzenek bele kívánalmunkba. Ha meg-
teszik, lelkemre mondom, hogy minden kiváltságaikat s elő-
jogaikat oltalmazni fogom s azt hiszem, hogy egy óra alatt
többet tehetek Uraságtokért, mint mások éveken keresztül.*
A szép szó mit sem használt, másnap (febr. 10.) a város
ridegen ismételte tagadó válaszát.
Erre a nádor is más hangot vett elő. Megfenyegette
a várost, hogy engedetlenség esetén három vád alá helye-
zett főemberét május 1-én törvénybe idézi, elítélteti és ki-
végezteti. Még erre sem rendültek meg a kassaiak. <A köz-
jóért még a halált is elszenvedjük: három igaz polgártár-
sunkat pedig életünkkel és vérünkkel is megvédelmezzük!*
Tizennyolcz tagú küldöttség vitte meg e keménynyakú
választ a nádornak, mire ő is igen kegyetlen feleletet adott.
« Immár a harmadik napot töltöm hiába, várván, hogy
teljesítitek akaratomat s mégis mit sem nyerve tőletek. Ma-
kacsságtok azt bizonyítja, hogy tekintélyemet és méltóságo-
mat semmibe se veszitek : azért nem is sürgetem tovább
beleegyezésteket; de lelkemre esküszöm, hogy a milyen jó-
akarótok voltam eddig, ezentúl épp oly nagy ellenségetek
leszek, de nemcsak én, hanem az egész ország: ti pedig
olyanok lesztek, mint a bélpoklosok, úgy hogy várostokat
mindenki elkerüli s messziről kifütyöli és elátkozza. Ha pe-
dig Ö Felségéhez követeket küldtök, azokat minden módon
akadályozni fogom s minden bizonynyal nemsokára meg-
éritek főembereitek megöletését, saját magatok és gyerme-
keitek rettenetes pusztulását, ekére és kapára juttatását s
minden birtokaitoknak elvételét !» ^
Ez igen erős fenyegetés sokakat megrendített ugyan,
annyira, hogy «némelyek már sántikálni láttatának*, de az
ellenállást teljesen még mindig nem törte meg. Másnap
(febr. 11.) a városi közgyűlés konok többsége még tartotta
magát, a jegyzővel nagyhirtelen egy felségfolyamodványt
^ A nádor nyilatkozatait latin fordításban jegyezte fel a városi
jegyző.
SO HÉVÍ:s/ KÁLMÁ^.
Íratott s gyorspostával akarta azt HéoslKí küldeni, de erre
mar nem Jutott idő s a megírt folyamodványt a tűzbe dob-
tak. A telingerült nádor ugyanis, V'esselényi generális köz-
vetítésével, újabb tény égetésiek kíséretében egyenesen rá-
parancsolt a bíróra, liogy a következő nap (íébr. 12.) reg-
geli o órájára is gyűjtse léi az egész polgárságot.
Összejött tebát még sötét hajnalon a nemes tanács, a
választott községgel és íékete közseggel egyetemben. Csak-
hamar meg.jelent köztük két nádori ember, :izon parancsot
hozván, hogy a biró néhányadmagával menjen át a nádor
akaratának meghallgatására. At is ment a biró ötödmagá-
val a nádorhoz, ki most már csillapodva, nyugodtabban, de
azért egész nyomatékossággal még egyszer a lelkókre kö-
tötte, hogy kívánatait teljesítsék. «Az ártikulust — ügymond
— a királytól nyert hatalmamnál fogva én magyarázom és
nem más; de különben sem kívánok olyat, a mi abban nem
foglaltatnék. Teljesítsék azért kívánságomat, ha maguk és
városuk javát czivökön viselik : mert lelkemre mondom, vagy
akarják, vagy sem. meg kell neki lenni ». A visszatért kül-
döttség híven előadván a közgyűlés előtt a nádor szavait,
hosszas és komoly tanácskozás után elhatározták, hogy az
erőszaknak engednek s a római katholikusok részére oda-
adják a Szuhay-házat a Langfellnerének egy részével. A ná-
dor azonban nem fogadta el ez ajánlatot s visszaizent, hogy
neki. illetőleg a r. kathoiikusoknak a Váradi-, Szegedi- és
Reisz-házak kellenek. Utoljára is abban történt megállapo-
dás, hogy a Váradi Pál fegyvertár melletti házát kapják
meg a r. katholikusok a Nyereggyártó András házával együtt. ^
így öt napi folytonos tárgyalás után a r. katholikusok
ügye be lett fejezve. A reformátusok kielégítése már sokkal
hamarább ment. Február 13-án csak magával a bíróval
tárgyalt a nádor, kinek ismét igen erősen kellett fellépni a
^ E telkeket a r. katholikusok nem használták fel templom- és
iskolaépítésre, mert már ez időben előre tudták, hogy a nagytemplo-
mot nemsokára visszakapják.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ íMEGALAKULÁSÁÉRT. 81
biró különféle kifogásaival szemben ; de e ponton is engedni
kellett a kassaiaknak s a másnap (febr. 14.) tartott köz-
gyíílés a reformátusokat is kielégítette, kimutatván nekik a
Makiári árvák házát, a mai mészáros- és apácza-utczák
szegletén. ^
A telkek kijelölésével azonban még nem fejeződött be
az ügy s nem végződött be a tárgyalás. A tanács több-
rendbeli feltételek mellett volt csak hajlandó az átadást fo-
ganatosítani.^ E feltételeket aztán a másik fél tárgyalás alá
vette; részben elfogadta, részben módosította; legnagyobb-
részt pedig visszautasította. E miatt ismét öt napig tartó
alkudozás állott be, melynek végeztével február 19-én ada-
tott ki a végleges megállapodást, illetőleg kölcsönös szerző-
dést magában foglaló nádori okirat.^ mely a kassai r. ka-
tholikusok és reformátusok részére a templom-, paplak- és
iskolaépítésre alkalmas helyekkel együtt a szabad vallás-
gyakorlatot biztosította s ekképen az egyház tulajdonképeni
megalakulását lehetővé tette.
Egy évszázad nehéz és keserű harczai után végre meg-
nyerték a kassai reformátusok, a mire oly erősen vágya-
^ E helyen csakhamar felépült a szép református templom és
iskola. A templom ma is megvan az orsolya-apáczák birtokában. Már
1672 'ben elfoglalták a reformátusoktól ; Tököly és II. Rákóczi Ferencz
idejében rövid időre visszakapták ugyan, de 1711-ben végleg elvet-
ték tőlük.
- A tanács eredeti feltételei 16 pontba vannak foglalva. Igen
érdekes a 6. pont : «A kath. concivisek nem valami szerzetes rendek-
ből, nevezet szerint páter jezsuitákból, hanem inkább más clericusok-
ból álló igaz catholica religión való papot, scholamestert és egyéb
tanítókat; helveticus concivisek is pedig no valami újonnan találtatott
vagy tálaltatandó, hanem az országiul bevétetett igaz i^ezt a szót ké-
sőbb kihúzták) helvetica confessión levő prédikátorokat, ministereket,
scholamestereket és egyéb tanítókat ugyan az város hírével hivassa-
nak*. A kálvinista papokra vonatkozó kikötés nyilván az éppen ekkor
lezajlott s nagy hullámokat vert puritán-mozgalmakból magyarázható ki.
2 Egész terjedelemben közlöm a Melléklet IV. száma alatt.
Révész : Százéves küzdelem. 6
H2 RÍVÍISZ KÁLMÁN.
koztak s a mihez isteni és emberi törvények szerint teljes
jojíuk vala. IVir ev alatt Települt a szép templom, a nagy
iskolával és paplakkal eí^yiUt: az ifjú egyház majdnem hi-
hetetlen módon a legelső, legfényesebb eklézsiák sorába
emelkedett. De nem soká (■■)rvendhetett virágzásának. Alig
húsz évvel megalakulása után újabb százados üldözés és
szenvedés következett reá.
Erről, ha Isten segít, más alkalommal !
VEGE.
MELLEKLET.
«*
I.
Alvinczi Péter végrendelete. Kassa, 1634^.
november.
A nemes és tisztelendő Köszöghi Szöcs Miklós uram,
mostan Cassa szabad királyi városnak birája hirével és en-
gedelméböl. voltunk mi, Wass Mihály, Debreczeni Mihály és-
Makiári András jelen az néhai jó emlékezetű s Istenben bol-
dogul elnyugott tiszteletes és nemzetes Alvinczi Péter urunk,
ez mi ecclesiánknak néhai fő őrállójának és lelki tanitónk-
nak házánál, ez végre, hogy az ő utolsó akaratját és testa-
mentomát meghalgatnwk s ki is irniik. Mely igy következik :
Oh én édes ecclesiam ! kit minden házam népénél
inkább kesergek, féltvén szakadozástól ; noha vagyon bizo-
dalmam az én Uramban, hogy hiában 27 esztendeig nem
volt s nem lészen az én munkám haszontalan, ki egyebet
semmit az Jesus Christusnak^ apostoloknak, prófétáknak és
evangélistáknak igaz egyenes értelmű tudományánál nem
tanítottam ; melyhez képest ugy is alkalmaztattam mind
magamviselését, s mind tanításomat, hogy az kik kemény-
beknek s vadabbaknak láttattanak volna is lenni az hal-
gatóim közül, mind másutt s mind itt az én Uramnak meg-
nyerjem. Noha az emberek közül ki igy. ki amúgy értett
felőlem, és ki emennek, ki amannak nevezett, holott én
senkitől való féltemben meg nem tagadtam ezt, hogy én az
86 RÉVÉSZ KÁLMÁN.
igaz, pura puta Augustana Confessiót, az: melyet typis kézröl-
kézre is attunk, melyet Carolo V. Imperátori Augustae
Vindelic.orum, és azután első P'erdinandus királynak ex-
hibeáltak volt, tueáltam, vallottam és tanítottam. Annak-
okáért az Jesus Christusnak érdeméjért biró Uramat és a
nemes tanácsot s az egész nemes kösséget kérem s intem,
vigyázzanak az isteni tiszteletnek igazán való szolgáltatá-
sára, és akárkire lelkeket ne bízzák ; mert ha az isteni-
tisztelet megmarad, az Istennek is áldása rajtok lészen. Mégis
kénszerítem az lelkek üdvességére, hogy vigyázzanak és
vegyék elöl az szép egyességet és távoztassák el az sok
simultast, hogy ez élet után az én Uram előtt ezen kis se-
reggel, oh árvaságra és csaknem éh-farkasokra elhagyandó
juhocskákkal dicsekedhessem és mutathassalak be mind-
nyájatokat : íme Uram ! (ezt mondván) ezeket a te tiszta
szent igédnek csorgó patakjával legeltettem, és parancsola-
tod szerint tanítottam: add meg immár az (■)rökkévaló or-
szágot, melyet minden benned bizóknak megígértél s mi-
nekünk is. Ámen,
Noha az én Uramnak meglátogatásából igen igen
megfáradt beteges ember vagyok, de elmémben s lelkem
ismeretében minden bontakozás nélkül érzem magamat :
annakokáért elsőben is amely hatalmas Urnák zászlója alá
attam s köteleztem volt magamat, mint az jó vitéz, az ki
az ő pályáját megfutotta, hitit s hűségét Urához megtartotta,
és vénsége miá erőtlenedvén. nyugodalomra kívánkozik : igy
én is, az én sok fáratságim s ez világon való vitézkedésem
miá, mely szent vitézkedés volt (noha szintén ily hirtelen
nem reménlem vala) készen az én szegény lelkemet aján-
lom szentséges és hatalmas kesééiben az én Idvezítőmnek,
az Ur Jésus Christusnak, ily reménséggel, teljes bizodalom-
mal el hivén, hogy ha száz ilyen világ volt volna is, egy
csepp vérecskéje is elegendő volt volna váltságára; mely-
hez képest minden bűneimnek megbocsátását az önnön
maga saját érdemejért hiszem; testemet penig ajánlom az
földnek az honnan eredetet vött volt, hogy az én Uram
J
SZÁZÉVRS KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉHT, ^^7
engedelméböl nyugodgyék az utolsó napig, az melyen az én
szegény lelkem az én testemmel egyesülvén, az örök élet-
nek végnélkül való örömét vehesse el. Ámen.
Terhelték némelyek azzal magokat, hogy az néhai
Bocskai fejedelemtől sok kincsem s pánzem maratt volna :
de igazán mondom, énnekem bizony onnan semmi nem
maratt, meg is látják jövendőben, sőt csak egy pénzét, sem
aranyát nem láttam ; ^ hanem az mit találtam az én édes
feleségemmel Muznoki Annával találtam, az ő szerelmes
bátyja, néhai Zagyvái Miklós uram testamentomának vigora
szerént; azérl mindeneket, valamim énnekem vadnak, vas-
villától fogva ezüst villáig, neki hagyok mindeneket, ugy
hogy sem fiai, sem unokái, mig él, meg ne háborgassák
benne.
Továbbá valami őstől maratt javacskáim voltának,
mind fiamnak, Alvinczi Péternek kezéhez attam : Enyeden
Porond utczában egy nemes curiát, ahoz két szőlőt: Várad
táján Farnoson mintegy hatodíélszáz forint érő jószágocs-
kát, nyolcz házhely rajta, az Barattyón levő malommal
együtt, az melyről levelek vadnak, az Jutka könyvében fel
is találhatni. És noha mind pénzből, mind aranyból kedves-
kettem neki, mégis az én atyai jóakaratomból akarom, hogy
néki tölcsék kétezer forintra, és adgyonak ezenkivül is. tíz
gira ezüst marhát neki, melyet külön is raktam. Mellyel ha
^ Bocskay István végrendeletében (legalább abban, a melyet
Sinai Miklós közöl) csakugyan nem találunk hagyományt Alvingzi
Péter számára, holott a másik két testamentomhallgatóról szépen meg-
emlékezik a fejedelem. Bethlen Gábornak Váradról 1623. ápril 28. a
kassai tanácshoz intézett levelében mégis azt olvassuk (Történelmi
Tár 1886. 414 l.), hogy «Bocskay fejedelem Alvinczi Péter pap uram-
nak, megtekintvén mellette való hűséges szolgálatját. ötszáz arany
forintot hagyott volt testamentomában* ; megparancsolja tehát Bethlen
a kassai tanácsnak, hogy ez összeget Izdenczy István kassai lakostól.
mint a Bocskay Miklósné adósától vegye be s Alvinczinak azonnal
fizesse ki. Alvinczi végrendeletéből azonban úgy látszik, hogy ez ösz-
szeget soha sem kapta meg.
88 UKVÍSZ KjÚMÁN.
(ionUíntus ikmii leszeii cs liáborj^'aliii ixkaniu az éii niara-
dékimat. az Isten büntetését várja fejére, söt jure regni et
civitatis, ezek se adassanak meg néki.
P^mlekezem eiröl is. hogy az én teleségein betegségé-
ből való meggyóg villásáért Istennek könyörögvén, tettem volt
fogadást, hogy ha meggyógyul, mind könyörgésemmel, mind
jó cselekedetemmel az ö tiszteletire hálaadóságomat meg-
mutatom ; azért mindgyárást az én holtom után B gira
ezüstből csináltassonak. merőn kivül-belöl aranyozva egy
szép kannát, ezt reá Íratván : Deo et Ecclesiae majori
Civitatis Gassoviensis : quem si quis manu iniqua aba-
lienarit, maledictio S. 8. Trinitatis maneat in eum in aeter-
num. És ebből nemcsak nagy ünnepnapokon, de közönsé-
gesen az communicalaskor töltsék meg az kelyhet.
Hogy ha ezt az én Alvinczi Mihály fiamat Isten momossd
(sic! talán: módossá) teszi, mivelhogy az örökség, az melyet
bir, nem sok, az unokákot Isten felnevelvén, azoknak is
gondgyokat viselje, hogy meg ne szakadozzanak sem az
szántóföldek, sem egyéb örökség, hanem pénzen váltsa meg
az atyafiaktól. Ha penig üdő jártában, mivel látjuk Istennek
Ítéletit, ugy hogy ha sok fiai vadnak is némely atyáknak,
csak kifogyunk belőle; ha, mondom, az én szerelmes atyám-
fiának is halála történnék, Alvinczi Mihály is magtalanul
halna meg, nem tudok jó lelkiismeret szerént egyebet mon-
dani, hanem az atyai és anyai ágból támadandó vérek közzé,
ország és város törvénye szerént oszlattassék mindenem.
Az én szegény ereje szegett nénémet szerelmes fele-
ségemre bizom ; vadnak is éhei holt csemetéi, azokat is
köntösből, gyolcsból, költségből ne hadja az édes társom.
Wáradi Eöttvös János leáninak. ha férhez menéseket
éri az én édes társom, egy egy öltöző köntössel segicse
meg. Az két fia tanulására egyezer is, mászor is f. 25.
deputálok.
Adós nem vagyok egyébképen, hanem varasunk mód-
gya szerént az boltokban.
Egy Szerdahely nevű embernek volt itt. ládája, de elvitte
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 89
mindenét tőlem, tudgya Szabó Ra//abásné, vagyon bizonyos
quietantia róla : sőt testamentomában is meg hattá, hogy
semmit itt ne keressenek.
Az Jutka leányom pénze nálam vagyon, f. lOüO. azt
az tanácsházra adgyák fel mindgyárást: mivel poltura volt.
fordittassék tallérra.
Biró uramat és az nemes tanácsot az én kegyelmes
Istenemnek gondviselése alá ajánlom ; kérvén szeretettel,
cselédimhez mutassák jóakarattyokat ; tessék meg, hogy nem-
csak szinből való jóakaróim voltak : kiért az Urnák áldása
szálljon fejekre.
Meszti (iyörgy fiamat és Egri Miklóst az nemes tanács
után legközelebb való gondviselőknek hagyom ; szolgálljonak
az édes atyámfiainak.
Az inasnak, Istóknak inas esztendeje eltölt, azért az
szederjes szoba (sic!) mentémet béllésestöl neki hagyom, és
ezenkivül Alvinczi Mihály fiam 14. forintos lovat hozasson
Korlátról nekie.
Sok pénzben került, fáratsággal nagygyal öszveszede-
getett kedves szép bibhothecámat. irásimmal, leveleimmel
együtt hagyom az nemes városnak, ugy hogy senkinek azok
közül semmit elidegeniteni ne engedgyenek, hanem örök
emlékezetre minden leveleimmel megtarcsák : tanulhatnak is
belőle.
Zagyvái Palkónak minden javait, az mint kiváltogat-
tam Bocskai Miklósnétóí, ha ember kort ér éppen, ha akkor
kivánnya is, mikor szintén kádat kellene alája vinni az
szőlőknek, pénz nélkül bocsássa kezéhez az édes társom.
ítem az itt való majorját is és az 200 forintot is, melyet
Zaraveczkinak attam, egyik részére neki adgyák.
Az kulcsáromat számvetés szerént elégicsék meg. egy
öltöző köntöst adván neki. és viszontag tarcsák meg.
Wass Mihály uramnak, noha kicsiny, de jó szívből
hagyok egy tizes aranyat.
Debreczeni Mihály u. egy ötös aranyat.
Makiári András u. egy ötös aranyat.
90 RÉVh'SZ KÁLMÁN.
Utolszor, mivel én is igen gyarló híinös embernek is-
mertem lenni magamat, kérem az egész nemes tanácsot hiró
urammal együtt, hogy énnekem megbocsássanak, valamit
vétettem volna ő kegyelmeknek, és meg is kérem, hogy
ezekben minden alkalommal, segítséggel legyenek az édes
atyámfiának és maradékimnak. Kiért az IJr Istennek áldása
az ö kegyelmek tejekre szálljon, és rajtok maradgyon.
És igy végezé el megnevezett böcsületes Urunk Alvinczi
Péter Uram ö kegyelme utolsó akarattyát és testamen-
tomát.
Melynek nagyobb bizonságára és erősségére, mi felül
megirt személyek, kezünk Írásával és szokott pecsétünkkel
megerősítettünk.
Dátum Cassoviae, die 25. Novemb. Anni 1634.
(P. H.) (P. H.)
Michael Wass. m. p. Makiári András, m. p.
(Eredetije Kassa város titkos-levéltárában.)
1
11.
A tiszáninneni református papság emlékirata.
1635. június 20.
Az minden jóknak Istenétől Szent Fiáért az Jesus
Christusért kegyelmeleknek, mint közönséges és becsületes
Patronusinknak egésséget, csendes békességet, az egész Res-
publicával és minden kedvesivei együtt kívánunk szivünk
szerént. Tiszteletes Nemes Tanácsbeli Uraink, az magyar
nemzetbül álló nemes cassai ecclesia, minemű állapottal
lótt legyen, nem szükség sok szóval arról emlékeznünk,
melyben noha voltak némelyek az hitnek dolgaiban, az kik
íluctuáltak, de mindazonáltal az fundamentumra néző arti-
culusokban annyira megegyeztenek, hogy csendes szivvel
szolgálván az Ur Istent, velünk együtt az Antichristust utálták.
Mely egyességnek amint örültünk ezelőtt, szintén ugy bán-
kódunk, hogy most azt némelyek megsértették. Az szivünk
fáj rajta, hogy boldog emlékezetű Alvinczi Péter Urunknak
kassai predikátorságának idejétül fogva oly prédikátorok ta-
nították az magyar ecclesiát az templomban, az kik az
abaujvármegyel senlortul függettek s mostan penig ez meg-
változott. Bánkódunk azon Is, hogy az mi elelnktül nekünk
hagyatott eccleslastlca dlsclpllna ellen, az mlnlsterlumunk
híre és annuentlája nélkül az Nemes Tanácsnak ennek
előtte való Instantlájára mi tőlünk ordináltatott és helyhez-
í)2 R|!:V1^SZ KÁLMÁN.
letett predikútorokat a/ prédikáló székhül kil)ucsuztatta az
Nemes Tanács, arra nem tekintvén semmit, hogy akármely
ministemek excessusának me^lenyitésére is elegendő disci-
plina volna az seniornak kezében, mind addig, mig politi-
cai l)iintetésre az gonosz cselekedetnek nagy volta nem
nézne: ellenben oly prédikátort hozott be az magyar eccle-
siaban, az melynek tanitását csendes szívvel nem halgatbatja
és tüle nem communicálhat az magyar nemzetnek nagyobb
része. Minekokáért az ecclesiában Isten bennünket őrállókká
tevén, jöttünk istenes indulattal az Kegyelmetek Nemes Vá-
rosában, kívánván Kegyelmetektül, hogy azoknak is legyen
oly prédikátora, az kinek mind tanításán s mind communi-
caltatásán nyughassék meg lelkek ismereti. Mert ha egy
résznek szabad volt az maga tetszése szerint való prédiká-
tort behozni, az másik résznek is szabad olyat hozni és
tartani, az kinek tanításán és communícaltatásán szive nyug-
hassék meg: hogy így az Istent szolgálhassa szabadosan,
hütének kötélben való nem tartásával. Nem is lehet külöm-
ben, hanem ha az bécsi pacificatíonak első Articulusa. az
mely vagyon super negotio religíonis, felbomol, mindenféle
magyarországi státusoknak fölháboritásával. melyet az ke-
gyelemnek Istene eltávoztasson. így sonal az constitutío :
« Quantum ad religíonis Articulum attínet, non obstantibus
prioribus pro tempore deliberatíoníbus constitutionibus pub-
lícís, sed neque Articulo postremo anni 1604. (cum is extra
diaetam et sine regnicolarum assensu adjectus fuerit et
propterea etiam tollitur) delíberatum est, ut juxta S. Caes.
Maíestatis priorem resolutionem, ad quam se regnicolae ín
sua replica referunt. nimirum quod omnes et síngulos status
et ordines intra ambitum Regni Hungáriáé solum existentes,
tam magnates et nobíles, quam liberas civitates et oppi'da
privilegiata. immediate ad coronam spectantia, item ín Con-
fmiis Regni Hungáriáé milites Ungaros ín sua relígíone et
confessione nusquam et nunquam turbabit. nec per alios
turbari aut impediri sínét, verum omnibus praedictis statibus
et ordinibus liber religíonis usus et exercitium permíttetur>.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI KKF. KOYIlÁZ MKGALAKULÁSÁÉRT. 98
Emlékezzék meg az Böcsületes Nemes Tanács róla. hoí?y
Anno 1608. Posonban egyéb magyarországi statusokkal és
szabad városokkal egyenlő akaratbul ezen articulust r^onfir-
málta, melynek vigorához képest mind békességben, mind
lelkek csendességével szolgálták az Istent mindenek abban
az religióban, az melyen lelkek esmereti megnyugott. Ne
engedje azért Kegyelmetek. Böcsülletes Patronusink. hogy
az mely articulusnak erejével a pápistáktul magunkat oltal-
mazzuk, az az articulus legelsőben is Kassán veszesse el az
ő vigorát. Tudja az egész magyar nemzet, hogy az minemű
része vagyon Kassa városa igazságában, szabadságában és
egyéb praerogativákban és privilégiumokban egynek, má-
siknak és harmadiknak is azon és annyi vagyon ; az mennyi
egyik résznek, az másiknak is annyi közi mindenekhez,
mert lege divina et humana aequum est ius civitatis utrin-
que omnibus concivibus. Minekokáért egyenlő szabadsággal
élvén mindnyájan, illetlen dolog volna, hogy egy rész az
maga tetszése szerint való prédikátort tartson, az más részt
penig megtiltaná, hogy lelkiismereti szerint való tanítóját ne
halgathassa. Ebbül Kegyelmetek bölcsen megítélheti, mit
kellessék az lelkek esmeretlnek megcsendisltésére velünk
együtt cselekedni. Az három vallás közzül akármelyiken
nyugodjék meg embernek lölke, szabad exercitiuma va-
gyon annak, szabad prédikátort is mellette tartani, az
templomok szabados ususával. Mind az boldog emlékezetű
királyainknak, s mind az mostani Kegyelmes Urunknak és
koronás Királyunknak Ö Felségének felbomolhatatlan hütét.
fogadását és maga ajánlását Kegyelmetek szeme előtt viselje.
Ö Felsége kegyelmesen ajánlotta magát és esküvéssel is con-
íirmálta. hogy az religiorul való külön-különféle időben ema-
naltatott articulusokat sancte observabit. et per alios obser-
vari faciet, ut habét articulus 6. septemdecim conditionum.
Szeme előtt viselje Kegyelmetek azt is, hogy ha Kegyelme-
tek az religionak szabados exercitiumát valamiben impediálja.
bátor csak kicsinyben is, mit nem fognak cselekedni az föl-
sőbb státusok mind egyébb helyekben s mind ez királyi
9Í KÍVIÍS/ KÁLMÁN.
szabad városban is. Priviletíiurnait Kegyelmeteknek böesüljük
kegyesen s mind azt, bogy némelyeknek maga tetszése sze-
i'int való prédikátort bozott be. belyben bagyjuk. semmit
azokriil nem szólván, tudván azt, bogy koronás Király Urunk
() Felsége sem városnak, sem egyéb státuson levő biveinek
nem ad országunk jussa és constitutioi ellen való privilé-
giumot, melynek vigorával akármely religionak is szabados
exercitiuma impedialtathassék : sőt ha mi oly privilégiumot
praetendalna is valaki, ha ellenkezik az ország szabadságá-
val és articulusaival, nincsen annak semmi vigora s nem
is lehet. Tudjuk azt, hogy ez királyi városban minden ren-
dek ad obedientiam et fidelitatem megesküdtenek Biró Uram-
nak, ugy is köll lenni : de az az obedientia legfőképpen az
polgári társaságnak igazgatására néz. Senki magát azzal az
hittel oly hűségre nem kötelezte és engedelmességre, hogy
religioja és lölkiesmereti ellen akármely prédikátor tanítását
halgassa és tüle communicaljon. Ez ót királyi szabad vá-
rosok confessiója is azt tartja, Art. 8. hogy az religio dol-
gában senkit fejének az egy Christus Urunkon kivül esmérni
senki nem tartozik, az mint az Szent írás szól, Act. 4.
Oportet Deo obedire magis, quam hominibus. Az magistra-
tushoz való obedientiát és fidelitást akárki is praestálhatja
salva libertate conscientiae in religionis negotis.
Tudja Kegyelmetek velünk együtt, hogy ez királyi
Kassa városában vágynak pápista concivisek. az kik szin-
tén azon formán megesküdtek Biró Uramnak, mint akármely
evangelicus emberek ; de azért azzal religiójokrul való vallás-
tételben magistratusoknak adott hiteket fel nem bontják és
semmi büntetést magokra vele nem vonszanak. hanem sza-
badosan az ő confessiójokon levő tanitót halgatják. az vá-
rosnak minden privilégiumának megbántása nélkül. Mert ha
az religio dolgában is mindenek az magistratushoz kötelesek
volnának, az religio nem szabados, hanem rab lenne.
Hogy nyilván szóljunk, akármely magistratusnak juris-
dictioja alá vettetett subditus sem köteles oly engedelmes-
ségre, mely a subditusnak conscientiája és hűti ellen volna.
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT, 95
Mégis azzal az alázatossággal és höcsüleüel kérjük Kegyel-
meteket s fölíHte igen is kérjük s tisztünk szerint is intjük.
az melylyel Kegyelmeteknek, mint bizodalmas és böcsületes
Fatronusinknak tartozunk, hogy meggondolván az aranynál
drágább békességet, n>elynek az léleknek csendessége leg-
derekasabb íündamentoma. ne rekeszsze ki azt az religiót.
az melyen sokaknak lelkek esmereti megnyugott. és ez időig
libere exerceáltatott, és annak vallóit se fenyegetéssel, se
birsággal, se szemre való hányással, se infidelitásnak ex-
probrálásával ne graválja Kegyelmetek. Az religiónak szaba-
dos exercitiumját kivánjuk Kegyelmetektül, ahoz illendő és
szükséges szállástartó helylyel. templommal és vallásunkon
levő tanítónak Kassán való megmaradásával. Isten tartsa
meg Kegyelmeteket fejenként jó egészségben, istenes kegyes
választ várunk Kegyelmetektül.
Nomine Ecclesiarum cis-Tibiscanarum :
Seniores :
Emericus Kovásznay.^
Benedictus MezÖ SzegedV^
Stephanus P. Miskolczinus.^
Steplianus Tolnaeus^
Reliqui : Dániel Varsáni.''
Andreas Prágai.^
Johan. Simdndi.'^
Paulus Nagy Tyrnavins.^
(Kassa város jegyzőkönyvéből. 1635. június 20.)
^ Szepsi-i pap, abauji esperes. ^ Sajószentpéteri pap. borsodi
esperes. " Liszkai pap, zempléni esperes f 1645. ^ Pataivi pap ; esperes
azonban nem volt, prosenior lehetett. ^ Tokaji pap s Kovásznay előtt
esperes. ^ A Rákócziak udvari papja Szerencsen. ' Újhelyi, majd hsz-
kai pap, Miskolczi halála után esperes. (1646—53.) « Nagyidai pap.
volt kassai pap is 1625—28.
ITÍ.
Gróf Pálífy Pál nádor levele a kassai tanácshoz.
164^9. augusztus hó 13.
Prudentes ac Circumspecti Dni Amici nobis observan-
dissimi. Jól emlékezhetik reá Kegyelmetek, mit végezett lé-
gyen az nemes ország az elmúlt gyűlésben, hogy Kegyel-
metek mind Catholicusoknak, mind Helveticus Atyafiaknak
exercitiumokra, templomoknak, parochiáknak, scholáknak
elégedendő, alkalmas és illendő helyeket kimutasson és realiter
assignáljon Kmtek. Jóllehet mind az nemes Abaujvármegye
Vice Ispánja, cum sibi adjunctis legitimé requirálta Kmteket
s mind pedig annak utána mi is két ízben serio admoneal-
tuk, sőt az mi Kglmes Urunk keményen méltóztatott pa-
rancsolni, hogy Kmetek alkalmaztatván az aránt irt Arti-
culusokhoz magát, realiter eífectualta volna azt, amit az
Kmetek követi az elmúlt gyűlésben fogadtak; melyre nézve
reménlettük is azt, hogy ennek utánna ezen dolog felől sem
mi, sem az mi Kglmes Urunk ö Felsége ne molestáltassunk ;
de nem kicsiny fájdalommal és csudálkozással értjük az
nemes Abauj Vármegye Viceispánja és az Ö Kglme mellé
ex utraque religione rendelt főemberek nékünk küldött le-
velébül, hogy midőn Ö Kglmek 4 die praes. másodszor is
kimenvén, azon nap és más nap is admonealta volna
Kgmeteket, hogy országunk constitutióihoz, Császár és Koronás
SZÁZÉVES KÜZDELEiM A KASSAI REF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. 97
Király Urunk í) Felsége Kglrnes parancsolatjához s az mi
egynehány rendbeli admonitiónkhoz is alkalmaztatván magát,
az helyeket kimutatván, reáliter assignálja : az nemes ország
végzésének, császár és koronás király Urunk () F'elsége pa-
rancsolatjának, mi admonitiónknak is, sőt az catholica és
helvetica religióknak nem kicsiny despectusára. ocsmány,
alkalmatlan, tisztátalan és egyszóval semmirekellő helyeket
mutatott, kiknek sem alkalmas ingressusa, sem egressusa
nem lehet, melyeket mind csuíolás és ludibriumképen mu-
tatott, melyeket Ö Kegyelmek nem acceptáltak, jól is cse-
lekedtek. Ez volt é az elmúlt országgyűlésében Kegyelmetek
követ-atyjafiai fogadása, hogy igy effectuálja az articuluso-
kat? nem erre adta volt é be kezét Keviczki minékünk,
hittel is erősítvén, hogy valamit az nemes ország végezend,
fogyatkozás nélkül Kassa városa megtartja és effectuálja is ;
kiben ugy értjük, tagadást tészen; de eddig igen kevés hi-
tele volt nálunk, ezután semmi sem lészen.
így effectuálja é Kegyelmetek az nemes ország vége-
zését; az mi Kegyelmes Urunkat () Felségét, mi authoritá-
sunkat. religiónkat, ugy látjuk, szántszándékkal vonssza
Kegyelmetek magára, mind az Ö Felsége indignatióját, s
mind az mi méltó neheztelésünket, az nemes ország által
rendelt büntetést s majd eljön ideje, hogy mind Keviczki s
mind több társai cselekedetének érdemlett jutalmát elvegyék.
Interim Kegyelmetek is az articulus szerént jött az büntetés-
ben, ha ugyan ilyen maga-gondolatlanul az catholica és
helvetica religiónak despectusával, országunk törvénye és
felséges Királyunk parancsolatja s mi admonitiónk ellen is
opponálja magát. Kikbül akarván Kegyelmeteket atyai gond-
viselésünkből megmentenünk, mégis utoljára is Kegyelmete-
ket intjük tisztünk szerint és parancsoljuk is, hogy Kegyel-
metek az Kegyelmetek követeinek kezek beadásával és hittel
erősített fogadása és végezése szerint is az catholicusoknak
az clastromot éppen (— - egészen), az helveticus atyafiaknak
pedig az articulus szerint alkalmas, illendő és elégséges
helyet assignáljon minden késedelem nélkül, hogy igy az jó
Révész : Százéves küzdelem. /
1>H R|Í;VIÍ.S/, KÁLMÁN.
csendossííg a/ N(ínie.s Vánnej^ye és Kef^yelmetek közöti u\e^'
maradliasson : egyebaránl. az articMilusok (tontinentiája sze-
rint ha mi kár érné Kegyelmetekéi, magának lulajclonítsa.
Meg is parancsoltuk az viee-ispannak és deputátusoknak.
hogy ha ezen admonitiónk szerint satisíáctiót nem impen-
dálna Kegyelmetek, az arti(;uIusok mellett (^- szerint) pro-
eedáljanak Kegyelmetek ellen. In rehquo Isten tartsa meg
Kegyelmeteket. In arcé nostra Bajnócz. die 13. Augusti,
anno 1649 earundem Dominationum Vestrarum
amicus benevohis
Com.es Paul US Páljfy.
(Eredetije, egykorú másolattal együtt, a kassai ev. ref. egyház
levéltárában 7. sz. a.)
IV.
A református egyház megalakulását biztosító
nádori okirat. Kassa, 1650. február 19.
Nos Comes Faulus Pálffy ab Erdőd, Regni Hungáriáé
Palatinus, etc. Az mint az nemes ország articulusi szerint
nemes Kassa városa gróf Palatinus Urunk Ö Nga előtt az
catholica és helvetica religion levő regnicolákkal az templo-
moknak, parochiáknak és scboláknak helyeknek kimutatása
és assignálása végett megegyeztenek, rend szerint igy kö-
vetkezik.
Elsőben az catholica religion levő atyafiaknak de-
monstráltattak és assignáltattak az kassai magistratustól az
czaig-ház mellett való, Várady Pál Uram, és hátulsó végé-
ben Nyereggyártó 'András Uram házai Jure perpetuo. ugy
hogy azon házaknak igaz és illendő árát in currentis anni
MDCL. angariis tribus minden fogyatkozás nélkül Ö Kegyel-
meknek Várady Pál és Nyereggyártó András Uraméknak
tartozzanak megadni a catholicus atyafiak s ö Kegyelmek
is tartozzanak felvenni pénzeket és róla az N. város előtt
(juietantiát adni. Az helvetica confessión levő atyafiaknak
penigh ugyanazon Kassa városa magistratusa által az varos
mészárszékének napnyugat felől való végében, az mint gróf
Palatinus Urunk Ö Nga előtt ki vagyon mutatva, és jegyezve
az fenálló kőfalakon, az külső alacsony kőfalon levő jegy-
1(M> wf.VÍ.sy. KÁLMÁN.
zéstöl íbgvásl. M'/oii kőfalak oí<yenes lineáján az Keskeny
utcza mellett ki az Mészár-utczáÍK az Makláry l*ál árvái
háza szeglelii-e által eí^yenesen, az puszta piaczot és íundust.
azon fundusokon levő puszta kőfalakkal és rézmíves mihely-
lyel együtt, item az Szilágyi István házának fundusátül az
puszta fenálló kőfal egészben azon Makláry Pál árvái házok
fundusának végéig. És ugyanazon Makláry F^ál árvái házá-
val cum totaii fundo ejusdem domus épen assignáltatott jure
perpetuo: mely házért Ö Kegyelmek hasonlóképen in tribus
angariis hujus anni adnak az városnak, itt ben lakos avagy
concivis atyjokfiai által ezer tallért, kinek harmad részét de
facto deponálták. Az megirt Makláry Pál árváinak penigh
(kiknek Hozgonyi János mostoha atyjok) eontentatiójokért
az nemes város jure perpetuo per manus mindjárt adta és
kezéhez bocsátotta, assignálta néhai Almásy István itt való
senátornak házát.
Másodszor. Az minemű controversiát eddigien nemes
Abaujvármegye között nomine collectivo egy részről, más
részről penigh az nemes Kassa városa között itidem no-
mine collectivo emergáltattak, azok simpliciter pro bono
pacis sopialtattanak ; hanem privát us személyeknek pro et
contra ha mi injuriája vagyon, jure procedálhatnak juxta
leges regni. hoc declarato. hogy viceispány uram az arma-
listák taxáját az városban az articulusok continentiája sze-
rint az vármegyében impossessionat,us(ok) taxájához con-
formálja.
Harmadszor. Az nemes városnak az minemű jószágit,
iigymint Forró és (Maradna nevű faluit, az szántai házzal
exequálta volt az nemes Abaujvármegye. mindjárt az mi
Kegyelmes Urunk Ö Felsége parancsolatjára is Gróí Palatí-
nus Urunk admonitiójára, azon vármegye cum suis pertinen-
tiis remittálta. mely jószágoknak eddig való kicsiny proven-
tusát gróf Palatínus Urunk is Viceispány Uramnak cum sibi
adjunctis engedte.
Negyedszer. Az mi ezen városi három tisztviselők,
úgymint Keviczky .fános biró. Nyereggyártó András tanács(os)
SZÁZÉVES KÜZDELEM A KASSAI KEF. EGYHÁZ MEGALAKULÁSÁÉRT. lUl
és Miskolezy (^ergely íürmender Uraimék absolváltatá.sokat
illeti, az Ö Nga gróf Palatínus Urunk (kiben az N. Vár-
megye Ö Ngának nem praescribálhat) Kegyelmes arbitriumá-
ban áll : az mint Ö Nga absolválta is őket : sőt hogy ez
jövendő országgyűlésében publioo articulo is absolváltassa-
nak, ha kivánják, segítséggel leszünk, mivel egyébaránt is
subsecuta locorum demonstratione et diííieultate sublatione
azon articulus pro sublato habetur.
Ötödször. Az megmutatott locusoknak penigh és azo-
kon építendő templomoknak, parochiáknak és scholáknak
legyenek egyházfiaí, kinek kinek az maga religióján levő
város lakosi avagy concivisi közzül és azokbul szabadon
választassanak, az mint Nagy Szombatban és másutt is
observáltatík.
Hatodszor. Senki extranaeusok közül in locis assignan-
dis építendő templomoknak, parochiáknak és scholáknak
proprietását magának ne vindicálja: hanem azokban való
proprietas maneat penes incolas civitatis Cassoviensis, tam
catholi(;ae; quam helvetícae confessionis. Az épületeket pe-
nigh és az ecclesiastícus ministerek tartását, mindenik pars
az maga jó keresztyénsége szerént szabadosan segéthetí.
promoveálhatja, és ezekben az város semminemű impedí-
mentumot az mint hogy nem tehet, ugy ne is ímpedíálhassa
semmi lőtt okon juxta articulos regni.
Hetedszer. Az catholica és helvetíca confessíón levő
atyafiak az országtul recepta religión kívül való ecclesias-
tícus ministereket nem akarnak introducálni és tartani.
Nyolczadszor. Azon catholica és helvetíca confessíón
levő atyafiaknak az magok részére való ecclesiastícus mi-
nistereknek fizetésekre gondjok lészen.
Kilenczedszer. Mivel peníg az demonstrált és assignált
locusok az nemes országtul articulariter eximáltattak. az
jövendő országgyűlésében azok censusinak és taxáinak defal-
catióját Ó Felségénél méltán sollícítálhatní ; melyre gróf
Palatínus Urunk minden Kegyelmességét ajánlja.
102 nÉVÉS/ KÁLMÁN.
Tizedszer. Azon assignált locusokhan consentiálnak
az catholica és lielvetuta religióban levő atyafiak, .se edu-
cilluni, se malelacioroknak re(íeptaculum.ja ne légyen, kik-
nek Juxta articulos regni legyen is büntelesek az competens
magistratnsoktiil.
Tizenegyedszer. Annuálnak annak is az catholica és
helvetica eont'essión levő atyafiak, liogy ugyanazon assig-
nált locusok csak az Istennek tisztességére és nem más
proíanus avagy mechanicus ususokra convertáltassanak.
Tizenkettödször. Az megirt locusokon épülendő templo-
moknak, parochiáknak és scholáknak bekeritése oly formán
lehessen, mint az itt való öreg templomnak.
Tizenharmadszor. Az helvetica conféssión levő atyafiak
az innepek szentelésére ne kényszeríttessenek ; de emléke-
zetinek lenni nem ártalmas, az következendő alkalmatlan-
ságok eltávoztatásáért, praesidium levén az városban, hoc
declarato : hogy az város kapui praedicatio alatt felvonva
legyenek.
Tizennegyedszer. Hogy penigh se temetés, se harango-
zás dolgában valami veszekedés ne támadjon, illendő, hogy
mind az catholica és helvetica conféssión levő atyafiaknak
külömb harangjuk legyen, melyre mindazáltal míg szert te-
hetnek, az város harangjával élhessenek, az articulusok
tenora szerint. Az temetőhely is közönséges legyen az arti-
culusok szerint.
Tizenötödször. Ecclesiasticus superioroknak és super-
intendenseknek, az mennyiben ország törvényei szerint in
politicis authoritások nincsen, in ecclesiasticis praejudikálni
nem kivan senki nékik.
Tizenhatodszor. Quoad jurisdictionem civitatis, maneant
articuli regni.
Unde nos praesentes litteras nostras super praemissa
translatione seu compositione testimoniaies seu transactio-
nales jurium praefatarum partium futuram ad cautelam
SZÁZÉVES KÜZDELEiM A KASSAI KEF. EGYHÁZ MRGALAKíJLÁSÁéRT. 103
necessarias. sub secreto sigiilo nostro et manus subsorip-
tione. dandas duxirnus et eoncedandas ; communi suaderite
justitia. Dátum in libera regiaque Civitate Cassovierisi. die
19. mensis F^ebruarii. Anno Dni Millesimo Sexcentesimo
Quinquagesirno.
(L. S.)
Comes Paulus Pálffy. m. p. Andreas Farkas^ m p.
(Kassa város jegyzökönyvébe vezetett hiteles másolatról.)
A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadásában megjelen-
tek s Hornyánszky V. könyvkereskedésében Hnriapesten, (Akadémia
bérháza) kaphatók :
1 . Zsilinszky Mihály : A linozi békekötés története. Ára fűzve
3 frt 20 kr.
2. Szeremley Sámuel : Szönyi Benjámin és a hódmezővásár-
helyiek. Ára 1 frt 80 kr.
8 Károli-Emlékkönyv, szerk. Kenessey B. Ára 1 frt 20 kr.
4. Zsilinszky Mihály : A magyar országgyűlések vallásügyi tár-
gyalásai II. és III. kötet. A II. kötet ára 4 frt, a III. kötet ára 4 frt.
5. Sztehio Kornél: A polgári házasságról. Ára 20 kr.
6. Szász Károly: A prot. egyház viszonya a társadalmi kér-
désekhez. Ára 20 kr.
A Magy. Prot. írod Társaság népies kiadványaiból, az első
bárom füzet megjelent és kapható. És pedig:
í. Az ócska biblia, irta Forgács Endre.
II. A gályarabok története, irta Marton Sándor.
III. A Barkóék árvája, irta Csengey Gusztáv.
I Egy-egy füzet ára 4 kr.
[ E füzetek kívánatra utólagos elszámolás mellett a Társaság
fóbizományosa: Hornyánszky Viktor könyvnyomdatúlajdonos és könyv-
kereskedő által (Budapest; Akadémia-u.) bizományba is küldetnek a
Eelkész és tanító uraknak. 10 füzetnél kisebb megrendelés azonban
lem bérmentesíi tethetik.
A népies kiadványok mellett a Társaság tagjai s általuk a nagy
közönség pártfogó figyelmébe ajánljuk a Magyar Protestáns Irodalmi
Sfársaság valláserkölcsi felolvasásai czímen megjelent következő
munkákat :
I. Dr. Pulszky Ágost: A felekezetek szerepe az államéletben.
Ara 10 kr.
II. Dr. Csiky Kálmán : Művelődéstörténelmi rajz a hit és babona
múltjából. Ára 20 kr.
III. Petri Elek : A vallás szerepe a mindennapi életben. Ára 10 kr.
IV. Kenessey Béla: Női jellemképek a bibliából. Ara 20 kr.
í V. Szász Károly : A Magy. Prot. írod. Társaság közelebbi fel-
jidatairól. Ára 10 kr.
E felolvasások egy kötetben is megkaphatok. Az öt felolvasást
egybefoglaló kötet ára 60 kr.
m
PLEASE DO NOT REMOVE
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET
UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY
BX
485A
H8H4.
Révész, Kálmán
Százéves küzdelem a kassai
református egyház
megalakulásáért
o ^